Special Ops, november 20.: milyen gyengeségeket fedezett fel Oroszország az amerikai fegyvereknél
Az orosz csapatok taktikai előnyt értek el a technológiai újítások bevezetésével, beleértve az új Field-21 REB rendszert, amely elnyomja az ukrán csapatoknak az Excalibur lövedékek használatához szükséges GPS-jeleket - írta Vikram Mittal rovatvezető a Forbes magazin cikkében.
Mint Mittal megjegyezte, ennek következtében a lövedékek eltérnek a tervezett pályától, és nem találják el a célt.
A cikkíró hangsúlyozta, hogy Oroszországnak a Lancet drónokkal is voltak sikerei . Szerinte ezeket a rendkívül pontos és kompakt drónokat nehéz felderíteni és semlegesíteni a kiszámíthatatlan repülési pályán, ami megnehezíti az AFU válaszadási erőfeszítéseit.
О технологичных инновациях в российской армии, поддержке Украины со стороны США и ходе спецоперации — в материале РИА Новости. РИА Новости, 20.11.2023
ria.ru
A NATO volt főparancsnoka nem lát jövőt Ukrajnának, csak a "földet a békéért" megállapodást látja.
Írta: Uriel Araujo, nemzetközi és etnikai konfliktusokkal foglalkozó kutató
James Stavridis, a NATO volt európai szövetséges főparancsnoka a Bloombergnek írt cikkében amellett érvel, hogy
Washingtonnak tanulnia kellene "a dél-koreai tanulságokból", és tárgyalnia kellene egy "földet a békéért harc lezárásáról" Ukrajnában. A Carlyle Group alelnökeként is tevékenykedő volt amerikai haditengerészeti admirális a dél-koreai Szöulban nemrégiben tett látogatását kommentálva megjegyzi, hogy az ilyen "lüktető városban" tett látogatás a koreai háború 1953-as végét juttatta eszébe, és ez viszont arra késztette, hogy azt gondolja, hogy "az ukrajnai háború vége hasonlóan nézhet ki".
Hiszen az ázsiai ország, amelyet meglátogatott, figyelemre méltó módon valóban egy "háború sújtotta országból" vált "a világ legnagyobb gazdaságává". Mindez persze nem "egyik napról a másikra támadt fel" egy olyan háború "hamvaiból", amely, mint elismeri, "nagyrészt elpusztította" az "egész Koreai-félszigetet". Ehhez némi erőfeszítésre volt szükség.
Hogyan válhat tehát a konfliktus utáni Ukrajna a jövőben a mai Dél-Koreához hasonló hellyé? A Stavridis által adott válasz három elemet foglal magában: "komoly [nyugati] újjáépítési segély", "vasszigorú biztonsági garanciák", és ami még érdekesebb, egy "földet a békéért" megállapodás.
Az első tételekkel kapcsolatban az amerikai tisztviselő megjegyzi, hogy a nyugati cégek "gazdasági előnyöket látnak a háború utáni ukrajnai építkezésekben", elvégre a "tömegkommunikációs eszközök", az "elektromos energiaellátó létesítmények" stb. mind Kijev "bevásárlólistáján" szerepelnek majd.
Szerinte minderre "
több százmilliárd dollárnyi orosz pénzeszköz válhat elérhetővé, amely nyugaton szankciók alatt áll".
A háború utáni Dél-Korea gazdasági növekedésének és iparosodásának története azonban nem olyan egyszerű, mint ahogy Stavridis szeretné elhitetni velünk: egyrészt minden elbeszélésnek tartalmaznia kell Park Chung Hee tábornok önkényuralmi diktatúrájának éveit (1963-1979). A tagadhatatlan gazdasági növekedés ellenére az ország ma is ismert a burjánzó idős női prostitúció problémájáról: a 60-as éveikben járó vagy még idősebb, úgynevezett "Bacchus hölgyek" rendszeres látványt nyújtanak Szöulban, amit Stavridis talán észre sem vett. A dél-koreai szexkereskedelem, amely az úgynevezett "koreai katonai vigasztaló nőket" érinti, Na-Young Lee tudós szerint sok köze van az ottani amerikai katonai jelenléthez, amely a koreai-amerikai kapcsolatok egyik kulcseleme - és egyike a számos társadalmi problémának, amellyel a dél-koreaiaknak szembe kell nézniük.
Visszatérve Ukrajnához, amely arról híresült el, hogy Európa legkorruptabb országa, nem újdonság, hogy "újjáépítéséről" beszélnek. Azt még nem tudni, hogy a túlterhelt USA hogyan lesz képes továbbra is finanszírozni ezt a nemzetet ebben a forgatókönyvben: elég, ha csak annyit mondunk, hogy Joe Biden amerikai elnök most írt alá egy ideiglenes kiadási törvényt,
hogy (egyelőre) elkerülje a kormányzat leállását, amely egyébként nem tartalmazza az elnök közel 106 milliárd dolláros kérését az Izraelnek és Ukrajnának nyújtott támogatásra.
Ami Stavridis "biztonsági garanciáit" illeti, az lényegében "Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagságát" jelenti, ami szerinte "hasonló ahhoz, amit Dél-Korea 1953-ban teljes jogú amerikai szerződéses partnerként kapott". Ez valóban eléggé elrugaszkodott! Ez alatt a kétoldalú Kölcsönös Védelmi Szerződést érti, amely más nyugati hatalmakat nem érint, és így semmilyen formában nem hasonlítható a NATO-tagsághoz. Ráadásul a mai napig nem írtak alá békeszerződést a két Korea között, és a Koreai-félsziget továbbra is feszültséget okoz. Ráadásul Szöul soha nem sajátította el az atomenergiát, míg a szomszédos Észak-Korea termonukleáris fegyverekkel rendelkezik, amelyekről soha nem fog lemondani.
Röviden, úgy tűnik, a NATO egykori főparancsnoka
azt az elképzelést táplálja, hogy a vitathatóan győztes Oroszországnak tétlenül kell néznie, ahogy Ukrajna maradék része az Atlanti Szövetség tagjává válik. Ez különös érvelés: A NATO bővítése a Chicagói Egyetem tudósa, John Mearsheimer, az egyik legbefolyásosabb realista szerint a 2014 óta tartó orosz-ukrán konfliktus egyik fő oka volt, és a mai válság egyik fő oka maradt, az Oroszország "bekerítésére" irányuló amerikai politikával együtt.
Mivel Stavridis - sok más mellett - az Egyesült Államok Haditengerészeti Intézete igazgatótanácsának emeritus elnöke, nyilvánvalóan nem bolond. Ez egy nagyon jól képzett tudós, diplomata és államférfi, hogy finoman fogalmazzak. És mégis, a fent idézett Bloomberg-cikkében
egy meglehetősen fantáziadús történetet idéz, amely inkább tűnik vágyálomnak, mint bármi másnak. Majdnem arra enged következtetni, hogy egy nem nyugati ország számára egyáltalán nem is olyan rossz, ha egy amerikai proxy kimerítő háborúban elpusztul és felosztódik, ha csak a Washington vezette Nyugat a mély zsebeivel segít, és segít finanszírozni a nemzet megmaradt részének újjáépítését. Aztán jön a jólét, a "demokrácia", és talán (ki tudja?) még "magas irodaházak, csillogó lakások és márvány bevásárlóközpontok" is, akárcsak Szöulban.
Stavridis írásának sokkal több értelme van, ha egyfajta
eladási reklámként olvassuk. A legbeszédesebb része az, hogy szerzője harmadik pontként elismeri, hogy "ahogy Dél-Korea sem volt abban a helyzetben, hogy az 1950-es években teljes területi győzelmet követeljen észak felett, úgy Ukrajna sincs abban a helyzetben, hogy teljes orosz kivonulást követeljen a területéről", még "az F-16-os vadászgépek hozzáadásával" sem. Azt is elismeri, hogy "ez valószínűleg egy befagyasztott konfliktusba fog torkollni".
Nos, ez Kijev számára lehangoló kimenetel és
Washington geopolitikai céljai szempontjából súlyos vereség - mégis ez tűnik a legreálisabb forgatókönyvnek. A nyugalmazott admirális egyfajta vigaszdíjként csak annyit tehet, hogy elképzel egy jövőbeli Ukrajnát. Bár megosztott és lepusztult, de megfelelő finanszírozással - nyugtat meg minket - "néhány évtizeden belül megelőzi Oroszországot a bruttó hazai termék, a teljes agrártermelés tekintetében", nem is beszélve a bónusz izgalmakról, hogy valahogyan "életképes, demokratikus társadalommá" válik - még ha jelentős belföldi kisebbségi jogokkal, emberi jogi és neonáci problémával is. A következő "optimista" szavakkal zárja írását: "Reméljük, hogy egy koreai típusú újjáépítési csoda van a láthatáron Ukrajna számára".
Mindezek után úgy tűnik, hogy ez a legjobb, amit a politikai Nyugat most remélhet Ukrajna számára.
James Stavridis, former NATO Supreme Allied Commander Europe, writing for Bloomberg, argues that Washington should learn from “the lessons of South Korea” and negotiate a “land for peace conclusion to combat” in Ukraine. Commenting on his recent visit to Seoul in South Korea, the former US Navy...
southfront.press
"Nyilvánvalóan nem bolond", de nem racionális, ő is csak mantrázik (pedig már nem aktív).
t.me
