Meduza egy elsősorban orosz nyelven, de angolul is publikáló független oknyomozó portál. 2014-ben, Lettországban élő oroszok indították, máig a balti államban van bejelentve a kiadó székhelye.
Pontosan egy hónapja tart a háború Ukrajnában. A csaták eredményeit összegezve: az orosz tervek meghiúsultak, de az ukrán hadseregnek is van elég gondja....
Főbb eredmények
Az orosz hadművelet gyors invázióval indult csaknem tíz irányban, a jelek szerint a legmeghatározóbb célokkal - Ukrajna egész déli részének, Kijev és Donbász elfoglalásával. Úgy tűnik, négy hét alatt mély válságba került. Még a kezdetinél sokkal kisebb ambíciók is egyre kevésbé igazodnak a valósághoz.
Eleinte kiderült, hogy az orosz hadsereg nem tud mindenütt hatékonyan támadni, és az erőfeszítések, az erősítések, a légi támogatás több fontos területen történő összpontosítása nélkül sehol sem tud támadni. Ilyen koncentráció megtörtént: tucatnyi terület közül az orosz parancsnokság két hadműveleti színteret választott, ahol valószínűleg stratégiai sikerre számítottak. Március tizedike óta a fő erőfeszítések Kijev bekerítésére és az ukrán hadsereg fő (létszám szerinti) csoportosítására irányulnak, amely a Donbászban található.
Az ukrán hadsereg fő erőinek és az ország politikai vezetésének likvidálásával fenyegetőzve az orosz vezérkar látszólag az ukrán hatóságokat akarta ha nem is megadásra, de oroszországi kompromisszumra kényszeríteni - ami még mindig elfogadhatatlan Kijev számára-. A Kreml láthatóan abban reménykedett, hogy ez a katonai siker (még ha távol is áll az eredeti tervektől) a háború politikai problémáit is megoldja.
A háború negyedik hetében az orosz hadsereg helyzete ismét romlott. Az ukrán csapatok most nem csak védekezésben állnak, hanem bizonyos irányban magukhoz ragadják a kezdeményezést is. Az azonban még nem világos, hogy van-e ehhez kellő erejük, és képesek lesznek-e hatékony támadóműveleteket végrehajtani az ellenség légi fölényével szemben.
Mi történt mindkét irányban
Négy hétig hasonló forgatókönyv szerint alakultak az események az orosz offenzíva különböző irányaiban: az első héten több tíz és több száz kilométeres mély áttörések, majd az ukrán csapatok leküzdésének nehézségei az állandó bevetési helyeiken az ország belsejében. , majd - kezdeményezésvesztés
Kijev iránya (északi és nyugati külterület)
- Kijevtől északra a háború azzal kezdődött, hogy egy desszant egység leszállt az Antonov repülőtérre. A nemzeti gárda és az ukrán különleges erők ezen a területen állomásozó erőinek ezen orosz erők elleni harca több napig elhúzódott, ami lehetővé tette, hogy az orosz hadsereg fő erői ez irányban több mint száz kilométerre elhaladjanak a fehérorosz határtól. át a csernobili tilalmi zónán, és kapcsolatba lépni az ejtőernyősökkel.
- Ezután sikertelen támadás következett Kijev felé. Az orosz csapatok nem tudták erőltetni az Irpen folyót: a folyó árterét a gát lerombolása után elöntötte a víz (ki robbantotta fel pontosan, de ez előnyös volt Kijev védőinek, akik megpróbálták megállítani a gátnál az orosz csapatok előrenyomulását. Az orosz hadsereget a számára kedvezőtlen csatákba vonták be: nyugaton (Borodjanka faluban) és északon (Irpen faluban) a csoportosulás szárnyai közötti távolság nem haladta meg a 30 kilométert. Itt lehetetlen volt a Kijev elleni támadáshoz tervezett összes erőt bevetni. Ráadásul a csoport bevetésének teljes területét átlőtte az ukrán tüzérség. A helyzetet bonyolította, hogy a csernobili övezetben kevés az út,
- Március elején az orosz hadsereg még képes volt déli irányú offenzívát indítani, amely Nyugat felől fedezte Kijevet. A csapatok átkeltek a Kijev-Zsitomir autópályán, ahol heves harcok alakultak ki a Zsitomir felől közeledő ukrán erőkkel (valószínűleg a 61. Jaeger Brigád, a 26. Tüzérdandár és más erők). Az oroszok előrenyomulását megállították.
- Minél délebbre haladtak az orosz egységek, annál nehezebbé vált a helyzet az ellátásukkal, a szomszéd egységekkel és a parancsnoksággal, valamint a katonaság más ágaival való interakcióban. Az orosz parancsnokok közötti beszélgetések rádiós lehallgatásai szerint Makarov város környékén és a Kijev-Zsitomir autópálya közelében ( a The New York Times tette közzé , hitelességüket nem lehet megerősíteni), a csapatokat megfosztották minden szükséges készletek, beleértve a harckocsikhoz való üzemanyagot; nem volt légi támogatás. A környéken készült fotók és videók alapján az orosz egységek súlyos felszerelési veszteségeket szenvedtek közvetlenül az autópályán és a két oldalán lévő falvakban.
- A háború negyedik hetében a csapatok helyzete tovább romlott. Először is, a Kijevtől nyugatra előrenyomuló orosz csoport oldalainak biztosítására tett új kísérlet kudarcot vallott. Az orosz csapatok átkeltek az Irpen folyón, elfoglalták Moshchun falut, és megpróbálták befejezni Kijev blokádját északról. Ez lehetővé tenné számukra, hogy megvédjék az egyik oldalt a támadásoktól. A másik oldalon Nemeshaevo falu közelében támadás indult. Mindkét művelet azonban kudarcot vallott. Moshchun és Nemeshaevo elveszett, csakúgy, mint az Irpinen való átkelés.
- Az ukrán csapatok folytatták ellentámadásukat: elfoglalták Makarovot, ami veszélyt jelentett a Kijev-Zsitomir autópályától délre az egész orosz csoportra. Március 24-ig nem világos, hogy a sikeres ukrán offenzíva egyszeri esemény marad-e, vagy komoly hadműveleti sikerré válik, és visszaszorítja az orosz csapatokat Kijevből.
Kijev iránya (keleti külterület)
- Az orosz csapatok Kijev keleti peremén – Brovary közelében, a Boriszpol repülőtéren és a Kijev-Harkov autópálya környékén – kötöttek ki, miután korábban hosszú és nehéz utat jártak be. A csapatok egy része a csernyigovi vidék erdőin keresztül majdnem Kijevig jutott; a regionális központot soha nem foglalták el, a körülötte lévő orosz oszlopokat napi támadások érték.
- Valószínűleg ezért nem lehetett azonnal nagy erőkkel elérni Kijevet: egy-két harckocsi-osztag kísérlete az ukrán csapatok fontos támaszpontja, Brovary megközelítésére a külterületén lesben álló ukrán erőktől elszenvedett támadások miatt veszteségekkel végződött. Az orosz csapatok csak a Brovarytól tíz kilométerre fekvő Velikaya Dymerka falut foglalták el, ahol beásták magukat.
- Keleten március tizedikén egy csoport közeledett Kijev külvárosához, amely Szumi közelében háborút indított. Az ukrán csapatok ellenállási pontjaként felszerelt városokat is meg kellett kerülnie; a csoport oszlopai is napi támadásoknak voltak kitéve.
- Ennek eredményeként a csapatok soha nem érték el a Kijev-Harkov autópályát, valamint a Borispil repülőteret.
- A háború negyedik hetén az ukrán csapatok itt is ellentámadást indítottak: Velyka Dymerkát megtámadták. A március 24-i támadás eredménye még nem világos.
- Összességében az orosz offenzíva ilyen irányú folytatása aligha lehetséges, legalábbis addig, amíg komoly erőket nem helyeznek át oda, és nem jön létre utánpótlásuk
Csernyihiv, Harkov és Szumi
- Ukrajna északkeleti részén az első hét óta alacsony intenzitású harcok folynak, de nagyon fontosak az egész háború lefolyása szempontjából: Kijevtől keletre vannak utánpótlási útvonalak az orosz csoport számára. Az orosz hadseregnek azonban nincs ereje e kommunikáció teljes biztosítására. Ennek eredményeként a felek egy hatalmas erdős területen lebénító tüzérségi összecsapásokat hajtanak végre, leseket állítanak fel (itt az ukrán csapatok sikeresebbek, mert úgy tűnik, az orosz utánpótlás-konvojok még mindig nem rendelkeznek kellő védelemmel).
- Általánosságban elmondható, hogy a front ezen szektorában még nem várható jelentős változás.
Harkov régiótól délre és Donbassztól északra
- Valószínűleg ezt az irányt választotta az orosz parancsnokság az egyik fő iránynak. Az orosz csapatoknak Izyumban kellett volna átkelniük a Szeverszkij-Donyecen; ugyanakkor Balakleyán keresztül egy másik csoportosulás is továbbjutott. Együtt kellett volna a fő ukrán erők hátába menniük a Donbászban Szlavjanszktól és Kramatorszktól nyugatra. Ezután a jelek szerint a bekerítést tervezték - a Donyeck régióból délről közeledő orosz csapatokkal együtt (a DPR és LPR erőinek támogatásával).
- Izyum városát nem lehetett útközben bevenni, mert az ottani orosz csapatok ellenállásba ütköztek a városban állomásozó ukrán fegyveres erők légideszant rohamdandárja részéről. A város védelmezői visszaszorultak annak déli részére, a Szeverszkij-Donyecen túlra; a folyón átívelő hidakat felrobbantották.
- Az orosz csapatok két pontonhidat építettek Izyum közelében, és folytatták támadásukat Barvenkovo és Lozovaya irányába. A Kramatorszk felől közeledő ukrán tartalékok azonban hamarosan megállították. Kamenka község területén heves harcok kezdődtek, amelyek március 24-én folytatódtak.
- Az, hogy az orosz csapatok nem képesek offenzívát kifejleszteni abban az irányban, amelyet maguk választottak fő iránynak, az általános válság előjele. Az, hogy nem lehetett minden katonai célt egyszerre elérni, könnyen magyarázható az erők túlzott szétszórásával. De a fő irány megállása azt jelezheti, hogy képtelenség kijavítani a tervezési hibákat és koncentrálni az erőket. Egy másik lehetőség a gyógyíthatatlan taktikai problémák, amelyek nem teszik lehetővé a földi offenzíva megszervezését egy makacs ellenség ellen. Ezek lehetnek a felderítéssel kapcsolatos nehézségek, a tüzérség és a repülés célpont-kijelölése, ellátási nehézségek vagy a morál hanyatlása.