Nem tudom volt-e már, de érdemes egy kicsit jobban megnézni, hosszú, még így mazsolázgatva is. A szerző a legmagasabb szinteken szervezte a képzési programokat és tartotta a kapcsolatot orosz és ukrán kollegáival. Nem kicsit van elszállva a saját - amerikai - felsőbbrendűségüktől, de azért tanulságosak a meglátásai:
Először 1994-ben látogatta meg az
oroszokat, kb. az itthoni viszonyokat találta ott: "Az általunk megfigyelt orosz "kiképzések és gyakorlatok" nem a képességek vagy készségek fejlesztésére adtak lehetőséget, hanem gyakorlati bemutatók voltak, kevés lehetőséggel a manőverezésre vagy a képzelőerőre. A katonai főiskola tanterme, ahol közép- és főtisztek egy csoportja ezredtérképes gyakorlatot tartott, kezdetleges volt, ahol fiatal katonák rádiós-telefonon keresztül parancsokat közvetítettek képzeletbeli egységeknek valamilyen képzeletbeli terepen. A gépkocsipark látogatásakor bemászhattam egy T-80-as harckocsiba - ami szűkös, piszkos és rossz állapotban volt -, és még néhány lövést is leadhattam egy nagyon primitív szimulátorban."
Az
ukránokkal 10 évvel később Irakban került kapcsolatba, lesújtó tapasztalatokkal:
"Az ukrán katonák fegyelmezetlenek és rosszul képzettek voltak, harcjárműveik szörnyű állapotban voltak, a tisztek és a kinevezett őrmesterek korruptnak tűntek, és még arra is voltak jelek, hogy az ukrán kontingens néhány tagja régi iraki tüzérségi lövedékeket adott el a felkelőknek az út menti bombákhoz. Az ukrán kiképzésű iraki határőrök szörnyű állapotban voltak, és a térségben burjánzott a szervezett bűnözés. Azt tapasztaltuk, hogy az ukrán katonák ritkán, vagy egyáltalán nem járőröztek a bázison kívül. Az ukrán erők helyét átvevő egységünk minden katonája azonnal negatív véleményt alakított ki az ukrán hadsereg felkészültségéről - én is."
De a koszovói küldetésükről sem hallott sok jót: "Konkrétan megemlítette, hogy a KFOR-ban részt vevő ukrán kontingens fegyelmezetlen, rosszul képzett és korrupt tisztekből áll (állítása szerint néhányan olyan rendszert hoztak létre, amelynek keretében a katonai járművekből benzint szívtak ki, és azt a pristinai feketepiacon értékesítették). A megjegyzései csak megerősítették az Irakban kialakult előítéletemet, és emlékszem, hogy arra gondoltam, hogy az ukrán hadseregnek nehéz lesz leráznia magáról a Szovjetunióval való közelmúltbeli kapcsolatának rossz hatásait."
Aztán az ISAF kapcsán kezdtek kiképzőprogramba, különösen az altisztekre koncentrálva, az ukránoknál Yavoriv-ban, mérsékelt eredménnyel: "Az ukrán kormány kezdeti érdeklődésének adott hangot, és az ukrán tábornokok is támogatónak tűntek, de Kijevből kezdetben kevesebb energia érkezett. Az ukrán bürokrácia korrupciója megakadályozta az amerikai hadsereggel való korai együttműködést."
Ahogy a meghívott
oroszok sem remekeltek: "Az altiszti akadémiánk felajánlotta, hogy minden osztályba ugyanannyi orosz katonát enged be, mint minden más országból. Oroszország elfogadta a meghívást, de feltételekkel. Három "közönséges katonát" (az ő kifejezésük) küldenének, de azt akarták, hogy egy "rangidős tiszt" is részt vegyen velük minden tanfolyamon és kiképzési eseményen. Továbbá külön laktanyát akartak a katonáiknak ahelyett, hogy "más nemzetek katonáival közös laktanyahelyet" kapnának. Végül pedig nem akarták betartani azt a követelményt, hogy csak olyan katonákat küldjenek, akik beszélnek és olvasnak angolul (mivel annyi nyelv képviseltette magát, lehetetlen volt mindenkinek mindent lefordítani). Az oroszok érkezésére való felkészülés megterhelő volt, és úgy tűnt, katonáikat sokkal jobban érdekli a bázison lévő vegyesboltba való eljutás, mint a vezetői és taktikai készségek elsajátítása. Nem hívtuk vissza őket, és az orosz katonaság sem érdeklődött a visszatérésről."
Bár volt némi érdeklődés az orosz szárazföldi erők egymást követő főparancsnokai részéről a 2010 körül:
"De minden jó egységben a különbséget a fiatal parancsnokok és altisztek személyes példája jelentette, akik magas követelményeket állítottak fel, majd személyesen képezték ki katonáikat, hogy megfeleljenek azoknak. Streitsov elmélázott: "Vajon létre tudnánk-e hozni egy ilyen kultúrát az orosz hadseregben?"." A változtatás elmaradt: "az orosz hadsereg, bár mennyiségileg még mindig jelentős, képességeit és minőségét tekintve tovább hanyatlik. A Streitsov által kiválasztott iskolákban és egységekben tett későbbi látogatásaim megerősítették ezeket a következtetéseket. Az osztálytermi megbeszélések másodlagosak voltak, a kiképzésen részt vevő egységek a forgatókönyvek szerint járták végig a gyakorlatokat, valódi képzési érték vagy kombinált fegyvernemi gyakorlatok nélkül - a gyalogság, a páncélosok, a tüzérség, a légierő és az utánpótlás külön-külön képezte magát. Úgy tűnt, Streitsov vezérezredes nem próbálta megváltoztatni az orosz hadsereg kultúráját, vagy kudarcot vallott."
Ellenben az
ukránok már nyitottak: "Ukrán kollégám ebben az időben Henadij Vorobjov vezérezredes, az ukrán szárazföldi erők (CGF) főnöke volt. Henadijí (...) úgy érezte, hogy a hadserege az elmúlt néhány évben nagy lépéseket tett a professzionális haderő kiépítése és a hivatásos őrmesterek magjának kialakítása terén. Úgy vélte, hogy a Grafenwoehrben tartott altiszti akadémiánk nagyban hozzájárult azoknak a fiatal vezetőknek a fejlesztéséhez, akiket az ukrán egységekben látott, és azonnal megkérdezte, hogy van-e mód arra, hogy több helyet kapjanak a katonái a tanfolyamon. Egy későbbi, németországi főhadiszállásunkon tett látogatása során egy személyes találkozót kért Dave Davenport törzsőrmesterrel, Európa legjobb altisztjével arról, hogy az ukránok hogyan tervezhetnék meg a vezető őrmestereik képzését és továbbképzését.
Henadii szorosan figyelemmel kísérte katonáinak és a KFOR részeként a Balkánon, valamint a lengyel dandár részeként Afganisztán keleti részén szolgáló egységeinek harci tevékenységét. Újszerű tervet vázolt fel az altiszti állományának fejlesztésére, és panaszkodott a főtisztjei alacsony színvonalára. Egy sörözés közbeni négyszemközti beszélgetés során bevallotta, hogy a főtisztjei jelentik a legnagyobb problémát, és meg kell találnia a módját annak, hogy leváltsa a korrupt tábornokokat, akik "orosz kiképzésben részesültek" és túl közel állnak Ukrajna idősebb politikusaihoz. Ismét megkérdezte, hogy tudnék-e segíteni neki abban, hogy több fiatal ezredest vegyen fel a pennsylvaniai U.S. Army War College csereprogramjába. Ez a kérdés adta az ötletet egy "mini-háborús főiskola" megtervezéséhez és megvalósításához, amelyet a nagy potenciállal rendelkező szövetséges és partner ezredeseknek ajánlottunk fel a dél-németországi amerikai kiképzőközpontunkban."
"A javorivi ukrán kiképzőközpontban 2014-től kezdődően szintén hatalmas változások történtek, amelyeket valószínűleg legalább annyira a Krím és a Donbasz orosz inváziója, mint Vorobjov elképzelése vezérelt. 2015 áprilisában az Olaszországban állomásozó amerikai 173. légideszant dandár elemei ismét Javorivba települtek, és létrehozták a "Fearless Guardian" nevű folyamatos műveleti programot. A program progresszív volt, az egyéni katonák képességeitől kezdve a zászlóaljszintű műveletekig mindent kiképzett, mindezt a kelet- és dél-ukrajnai harci övezetek tanulságai alapján. A Yavorivban növekvő energia megmutatta, hogy szükség van egy állandó, továbbfejlesztett kiképzőközpontra, amelyet az amerikai hadsereg Egyesült Államokban és Németországban működő kiképzési programjainak mintájára alakítottak ki. 2015 decemberében a U.S. Army Europe hivatalosan is létrehozta a Joint Multinational Training Group - Ukraine (JMTG-U) nevű közös többnemzeti kiképzőcsoportot, ahol egy amerikaiakból, lengyelekből, kanadaiakból, litvánokból és britekből álló többnemzeti csapat megkezdte az ukrán zászlóaljak kombinált fegyveres csapatként történő kiképzését. Davenport törzsőrmester néhány évvel ezelőtt küldött nekem egy üzenetet, amelyben azt írta, hogy Ukrajna hivatalosan is létrehozta az altiszti testületet, egységesített kiképzéssel és vezetési követelményekkel. Henadii víziója valósággá vált, amit az orosz egzisztenciális fenyegetés sürgőssége gyorsított fel."
A végkövetkeztetése elég sommás : "Ami az
oroszokat illeti, a közelmúltbeli harctéri kudarcaik - a sablonos manőverek, a vezetőképzés hiánya, a hadműveleteket támogató logisztikai terv hiánya, a légi-földi-tengeri közös műveletek koordinálására és végrehajtására való képtelenség, valamint a sorkatonák folyamatos alkalmazása a kritikus küldetésekben - mind a hadseregük modernizálásának nagyobb mértékű kudarcára utalnak. Ahogy Oroszország és Ukrajna különböző politikai pályát követett az elmúlt 30 évben, úgy a hadseregeik is különböző utat jártak be, és ez meg is látszik."
https://www.thebulwark.com/i-comman...at-i-saw-in-the-russian-and-ukrainian-armies/
t.me
