Minél messzebb Kijev problémáitól – hogy él Kárpátalja a katonai cselekmények idején
(Dmitrij Kovalevics cikke, ukraina.ru)
Kárpátalja székhelye, a kicsi és otthonos Ungvár mindig is távolságot tartott a kijevi politikától. A kárpátaljai lakosok gyakrabban tekintenek Románia, Szlovákia és Magyarország felé, mint a kárpáti Beszkidi-hágó mögé, ahonnan olyan utasítások jönnek, amelyeket Kárpátalján lassan és a csendben elszabotálnak. A város és a régió egészének élete elválaszthatatlanul összefügg a csempészettel, de míg korábban fa- és cigarettacsempészetről volt szó, most gyakran az ukrán hadköteleseket segítik abban, hogy illegálisan elhagyják Ukrajna területét kecskeösvényeken egy jelentősebb sáp megfizetése után.
Ungvár mindig is soknemzetiségű város volt és az orosz szót, bár sajátos kárpátaljai akcentussal, itt gyakrabban lehetett hallani, mint Rovnóban, Ternopolban vagy Ivano-Frankovszkban. Az ukránoknak, magyaroknak, románoknak, cigányoknak és az orosz óhitű molokánok leszármazottainak valahogyan meg kell találniuk a közös nyelvet, a helyi ukrán dialektus pedig élesen eltér az irodalmi ukrán nyelvtől. Éppen itt hallhatunk egy paradox tézist falusi tanítóktól az ukránul beszélő ukránok ukranizálásának szükségességéről.
Ráadásul tavasz óta Kijevből és Kelet-Ukrajnából érkező menekültek árasztották el a térséget. Kárpátalja nem volt különösebben kitéve a rakétatámadásoknak, itt jóval alacsonyabbak a lakásárak, mint Lvovban és a határ közelsége reményt adott a férfiaknak, hogy elkerülhetik a mozgósítást.
A hegyekben időnként kis sátortáborokkal találkozhatunk, ahol kijevi és harkovi fiatalok bujkálnak a mozgósítás elől, élvezve a csodálatos kárpátaljai természetet és a hegyi források gyógyító vizét. Az idillt csak a katonaszökevényeket kereső rendőrségi razziák törhetik meg. Ezért szokás egy kis összeget (kb. heti 200 hrivnyát) fizetni a völgyekben elhelyezkedő hegyi falvak egyes lakóinak, hogy amikor észreveszik, hogy rendőrjárőr elindul a hegyekbe, felhívják a sátorozókat. Ezt követően naplementéig a katonakorú férfiak elhagyják a tábort. Visszatérésükkor a katonaszökevények ajkai és ujjai vöröslenek az áfonyától – kihasználták az időt az erdei gyümölcsök szedésére, amit aztán eladhatnak vagy kicserélhetnek a helyiekkel más termékekre. A helyiek a romlandó erdei gyümölcsöt Magyarországra szállítják, az erjesztett bogyókból pedig savanyú és fanyar áfonyabort készítenek.
Ám Kárpátalja lakosait is folyamatosan viszik a frontra, ami már többször kiváltotta az asszonyok tüntetéseit. Kárpátalja lakossága számára a Donbasszban lévő front valami távoli, a régiót nem érintő dolog, ezért értetlenül állnak az előtt, hogy Munkács lakói menjenek Bahmutba meghalni. A spontán zavargások legaktívabb résztvevőit nem meglepő módon Oroszország ügynökeinek tekintik.
Kárpátalján is folyik a boszorkányüldözés, bár nem olyan aktívan, mint a délkeleti régiókban. Július 19-én, kedden a helyi média arról számolt be, hogy börtönbüntetésre ítéltek egy „szabotőr” családot (7, illetve 5 évre), mely állítólag az FSzB-nek dolgozott. Nem, nem helyeztek robbanóanyagot a vagonok alá és nem mérgezték meg a kutakat. „Szabotázsuk” abból állt, hogy felhívásokat tettek közzé az ukrán nacionalista alakulatok kiűzésére, hogy megmentsék az ukrán városokat a pusztulástól és kijelentették, hogy az ukrán hatóságok pusztító intézkedései fosztogatáshoz és a hadsereg vesztéhez vezetnek. Vagyis az igazat írták, amiért meg kellett fizetniük.
A térségben élő ukrán nacionalisták évek óta szítják a magyarellenes érzelmeket, a kárpátaljai magyarság teljes ukránosítását követelik. A két ország viszonya sem rózsás – Kijev Budapestet okolja a fegyverszállítás megtagadásáért és a NATO-ba, valamint az EU-ba való integrációt célzó kezdeményezések blokkolásáért. Ennek ellenére a tavasz kezdete óta Magyarország növelte jelenlétét a régióban. A minap Ungvárra látogatott Magyarország agrárpolitikai minisztere, valamint a bel- és külgazdasági miniszter-helyettes.
A „Holosz Karpat” („Kárpátok Hangja”) szerint 7000 tonna humanitárius segélyt hoztak a kelet-ukrajnai belső menekültek számára, a magyar cégek pedig Kárpátalján kívánnak lakhatást biztosítani a menekülteknek. Magyarország több ezer kárpátaljai lakosnak ad egyetemi tanulmányi ösztöndíjakat, továbbá hulladékfeldolgozó üzem építését is tervezi, hiszen a Tisza tonnaszámra szállítja a szemetet az ukrán Kárpátaljáról Magyarországra. Az ukrán hatóságok tétlensége miatt a magyaroknak önerőből kell megoldaniuk ezt a problémát. Magyarországon a helyi média szerint 840 ezer ukrán menekült él, ami az ország összlakosságának 9 százaléka.
A kelet-ukrajnai katonai műveletekre Kárpátalján a nagyszámú belső menekült, valamint az útlezárások (bár az utóbbi időben nem jellemző az alapos átkutatás és a gyakori ellenőrzés) emlékeztetnek. Lényegesen több lett a nacionalista falfirka, amit a „Kárpáti Szics” nevű fasiszta szervezet kis számú, de annál agresszívabb támogatója fest fel az államkassza terhére. Rakétatámadásokat Kárpátalja ellen gyakorlatilag nem hajtottak végre. Egyszer támadták a volóci (Volovec) vasútállomás vasúti infrastruktúráját és a Beszkid-alagút infrastruktúráját is csapás érte, amely jelenleg is működik, mint a régiót Ukrajna többi részével összekötő legfőbb szál.
Nem reménykedve a gázfűtésben a következő fűtési szezonra, Ilosva (Irsava) közelében, ahol nyíltszíni fejtéssel bányásznak, újra megkezdték a kis helyi szénlelőhelyek kitermelését. A helyi hatóságok azt ígérik, hogy a szenet kizárólag a lakások fűtésére és a kárpátaljai vállalkozások szükségleteire fordítják.
A kárpátaljai lakosok általában nem merik nyilvánosan rosszallásukat kifejezni az ukrán hatóságok lépéseivel szemben, de mindenhol érezhető vágyuk, hogy távol maradjanak Kijev és Ukrajna többi részének problémáitól, megőrizzék otthonos kis világukat, folytassák a megszokott csempészetet anélkül, hogy a központi hatóságok és a globális szereplők figyelmét különösebben felhívnák magukra ebben a válságos időszakban.
(Saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220725/1036763928.html
(Dmitrij Kovalevics cikke, ukraina.ru)
Kárpátalja székhelye, a kicsi és otthonos Ungvár mindig is távolságot tartott a kijevi politikától. A kárpátaljai lakosok gyakrabban tekintenek Románia, Szlovákia és Magyarország felé, mint a kárpáti Beszkidi-hágó mögé, ahonnan olyan utasítások jönnek, amelyeket Kárpátalján lassan és a csendben elszabotálnak. A város és a régió egészének élete elválaszthatatlanul összefügg a csempészettel, de míg korábban fa- és cigarettacsempészetről volt szó, most gyakran az ukrán hadköteleseket segítik abban, hogy illegálisan elhagyják Ukrajna területét kecskeösvényeken egy jelentősebb sáp megfizetése után.
Ungvár mindig is soknemzetiségű város volt és az orosz szót, bár sajátos kárpátaljai akcentussal, itt gyakrabban lehetett hallani, mint Rovnóban, Ternopolban vagy Ivano-Frankovszkban. Az ukránoknak, magyaroknak, románoknak, cigányoknak és az orosz óhitű molokánok leszármazottainak valahogyan meg kell találniuk a közös nyelvet, a helyi ukrán dialektus pedig élesen eltér az irodalmi ukrán nyelvtől. Éppen itt hallhatunk egy paradox tézist falusi tanítóktól az ukránul beszélő ukránok ukranizálásának szükségességéről.
Ráadásul tavasz óta Kijevből és Kelet-Ukrajnából érkező menekültek árasztották el a térséget. Kárpátalja nem volt különösebben kitéve a rakétatámadásoknak, itt jóval alacsonyabbak a lakásárak, mint Lvovban és a határ közelsége reményt adott a férfiaknak, hogy elkerülhetik a mozgósítást.
A hegyekben időnként kis sátortáborokkal találkozhatunk, ahol kijevi és harkovi fiatalok bujkálnak a mozgósítás elől, élvezve a csodálatos kárpátaljai természetet és a hegyi források gyógyító vizét. Az idillt csak a katonaszökevényeket kereső rendőrségi razziák törhetik meg. Ezért szokás egy kis összeget (kb. heti 200 hrivnyát) fizetni a völgyekben elhelyezkedő hegyi falvak egyes lakóinak, hogy amikor észreveszik, hogy rendőrjárőr elindul a hegyekbe, felhívják a sátorozókat. Ezt követően naplementéig a katonakorú férfiak elhagyják a tábort. Visszatérésükkor a katonaszökevények ajkai és ujjai vöröslenek az áfonyától – kihasználták az időt az erdei gyümölcsök szedésére, amit aztán eladhatnak vagy kicserélhetnek a helyiekkel más termékekre. A helyiek a romlandó erdei gyümölcsöt Magyarországra szállítják, az erjesztett bogyókból pedig savanyú és fanyar áfonyabort készítenek.
Ám Kárpátalja lakosait is folyamatosan viszik a frontra, ami már többször kiváltotta az asszonyok tüntetéseit. Kárpátalja lakossága számára a Donbasszban lévő front valami távoli, a régiót nem érintő dolog, ezért értetlenül állnak az előtt, hogy Munkács lakói menjenek Bahmutba meghalni. A spontán zavargások legaktívabb résztvevőit nem meglepő módon Oroszország ügynökeinek tekintik.
Kárpátalján is folyik a boszorkányüldözés, bár nem olyan aktívan, mint a délkeleti régiókban. Július 19-én, kedden a helyi média arról számolt be, hogy börtönbüntetésre ítéltek egy „szabotőr” családot (7, illetve 5 évre), mely állítólag az FSzB-nek dolgozott. Nem, nem helyeztek robbanóanyagot a vagonok alá és nem mérgezték meg a kutakat. „Szabotázsuk” abból állt, hogy felhívásokat tettek közzé az ukrán nacionalista alakulatok kiűzésére, hogy megmentsék az ukrán városokat a pusztulástól és kijelentették, hogy az ukrán hatóságok pusztító intézkedései fosztogatáshoz és a hadsereg vesztéhez vezetnek. Vagyis az igazat írták, amiért meg kellett fizetniük.
A térségben élő ukrán nacionalisták évek óta szítják a magyarellenes érzelmeket, a kárpátaljai magyarság teljes ukránosítását követelik. A két ország viszonya sem rózsás – Kijev Budapestet okolja a fegyverszállítás megtagadásáért és a NATO-ba, valamint az EU-ba való integrációt célzó kezdeményezések blokkolásáért. Ennek ellenére a tavasz kezdete óta Magyarország növelte jelenlétét a régióban. A minap Ungvárra látogatott Magyarország agrárpolitikai minisztere, valamint a bel- és külgazdasági miniszter-helyettes.
A „Holosz Karpat” („Kárpátok Hangja”) szerint 7000 tonna humanitárius segélyt hoztak a kelet-ukrajnai belső menekültek számára, a magyar cégek pedig Kárpátalján kívánnak lakhatást biztosítani a menekülteknek. Magyarország több ezer kárpátaljai lakosnak ad egyetemi tanulmányi ösztöndíjakat, továbbá hulladékfeldolgozó üzem építését is tervezi, hiszen a Tisza tonnaszámra szállítja a szemetet az ukrán Kárpátaljáról Magyarországra. Az ukrán hatóságok tétlensége miatt a magyaroknak önerőből kell megoldaniuk ezt a problémát. Magyarországon a helyi média szerint 840 ezer ukrán menekült él, ami az ország összlakosságának 9 százaléka.
A kelet-ukrajnai katonai műveletekre Kárpátalján a nagyszámú belső menekült, valamint az útlezárások (bár az utóbbi időben nem jellemző az alapos átkutatás és a gyakori ellenőrzés) emlékeztetnek. Lényegesen több lett a nacionalista falfirka, amit a „Kárpáti Szics” nevű fasiszta szervezet kis számú, de annál agresszívabb támogatója fest fel az államkassza terhére. Rakétatámadásokat Kárpátalja ellen gyakorlatilag nem hajtottak végre. Egyszer támadták a volóci (Volovec) vasútállomás vasúti infrastruktúráját és a Beszkid-alagút infrastruktúráját is csapás érte, amely jelenleg is működik, mint a régiót Ukrajna többi részével összekötő legfőbb szál.
Nem reménykedve a gázfűtésben a következő fűtési szezonra, Ilosva (Irsava) közelében, ahol nyíltszíni fejtéssel bányásznak, újra megkezdték a kis helyi szénlelőhelyek kitermelését. A helyi hatóságok azt ígérik, hogy a szenet kizárólag a lakások fűtésére és a kárpátaljai vállalkozások szükségleteire fordítják.
A kárpátaljai lakosok általában nem merik nyilvánosan rosszallásukat kifejezni az ukrán hatóságok lépéseivel szemben, de mindenhol érezhető vágyuk, hogy távol maradjanak Kijev és Ukrajna többi részének problémáitól, megőrizzék otthonos kis világukat, folytassák a megszokott csempészetet anélkül, hogy a központi hatóságok és a globális szereplők figyelmét különösebben felhívnák magukra ebben a válságos időszakban.
(Saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220725/1036763928.html
