Az ukrán főváros „békés” mindennapjai: hitlerjugend, elszabadult árak és végtelen „győzelmek”
Valerij Pajkov, PolitNavigator, 2022. október 4. (saját fordítás)
https://www.politnavigator.net/kievskie-realii-gitleryugend-beshenye-ceny-i-ze-peremoga.html
A háborús övezetben zajló drámai események hátterében a hivatalos Kijev úgy tesz, mintha a város nyugodt, békés életet élne.
Arra, hogy az országban háború dúl, már csak az utcákon lévő fegyveres területvédelmisek, az elhanyagolt ellenőrzőpontok és a járdákon lévő, tankakadálynak szánt vasdarabok emlékeztetnek. Továbbá a Putyin- és oroszellenes plakátok és hirdetőtáblák, a házak falán pedig az obszcén graffitik, amelyeket a különleges hadművelet első heteiben festettek fel, amikor a junta a félelemtől remegve, feszülten készült az odúja elleni rohamra.
A kormánypárti internetes média most émelyítő üzenetekkel bombázza a városlakókat, például a McDonalds visszatéréséről, az olcsóbbá vált lakhatásról vagy új gazdák kereséséről az elhagyott kutyuskáknak. És persze annak a biztosításáról, hogy az ukrogyőzelem gyors és végleges lesz, és az „orkok” soha többé nem közelítik meg a fővárost.
Itt érdemes megjegyezni, hogy az orosz érzelmű kijevieket, akik most szorongással és fájdalommal nézik Oroszország és a szövetségesek vereségeit, gyötri a fájdalom és a keserű harag amiatt, hogy nem döntötték meg az őket gyűlölő náci kormányt még február végén – március elején.
„Ha tudná, mennyire sajnáljuk, hogy az offenzívát ilyen rosszul tervezték meg! - panaszkodik keserű érzéseit nem titkolva az oroszbarát állampolgárok nevében a kijevi születésű fizikus, Vjacseszlav. - Végtére is, akárcsak Szuvorov, nem erővel, hanem ügyességgel ezt az egész Zelenszkij-csürhét el lehetett volna taposni, mint a poloskát. Maga is emlékszik arra, hogy ő maga és bábmesterei a különleges hadművelet kezdete után hogy reszkettek a rémülettől, és legkésőbb öt napon belüli vereséget jósoltak maguknak.
Végül is ezt nyugodtan megtehették volna – elsősorban úgy, hogy odacsapunk a hírhedt mocskos döntéshozó központjaikba, hogy kő kövön ne maradjon! És akkor nem lett volna annyi áldozat a polgári lakosság és a felszabadító katonák között és az azt követő szégyen... De minek is mondom, ez a hajó már elment… Kár érte!
Ami az Ukrojuntát illeti, annak hangulata épp ellenkezőleg, egyszerűen csodálatos. Minden kormánypárti nyomtatott és internetes média úgy árasztja a győzelmi jelentéseket, mintha csak a bőségszaruból ömlenének. Sűrű folyamban ömlik a boldog szirupos takony az „Azov” szadistáinak szabadon bocsátásáról és találkozásukról az ujjongó rokonokkal. Néhányan közülük, mint az közismert, nem haboztak kannibál videókat közzétenni a közösségi hálózatokon az orosz foglyok kínzásáról, meggyilkolásukról és a halottak szörnyű meggyalázásáról. Zelenszkij az „Ukrajna hőse” címet adományozta a fanatikusoknak.
Az eddigi gyakorlat alapján kétségtelen, hogy ezek a gyorsan magukhoz térő hősök a fiatalabb generáció nevelésével foglalkoznak majd. Kiképzik saját maguk méltó utánpótlását. Ahogy például a hírhedt Jekatyerina Poliscsuk, becenevén „Madárka”, az Azov mesterlövésznője, a ternopoli "Naciokrácia Iskolájának" neveltje. Ő és a hozzá hasonlók már elkezdték átadni a fiataloknak a békés polgári lakosság gyilkolásával kapcsolatos "felbecsülhetetlen" tapasztalataikat.
„Nézze csak meg, mekkora lendületet vett a Hitlerjugend visszataszító nevelése” – háborodik fel Ljudmila, az egyik orosz iskola egykori általános iskolai tanára (mára mindet bezárták). Ez persze korábban is megtörtént, még békeidőben: emlékezzünk legalább a YouTube-videókra, ahol a felnőtt söpredék tanította arra a gyerekeiket, hogy „öljék meg a ruszkikat”. Az Azovnak is voltak félkatonai gyermektáborai, például a kijevi Puscsa-Vogyicában vagy Kijev közelében, a Makarovi járásban.
Korábban a nácik még igyekeztek nem túlságosan nagy dobra verni ezeket, féltek a közvéleménytől, elsősorban az európaitól. De most már mindent megtehetnek. A fiatalkorú gyilkosok és szadisták kiképzésére csoportos toborzást szerveznek Kijevben, a különböző kerületekben számos információs tábla van tele a hirdetéseikkel. Egyszerűen szörnyű – amivé a gyerekeket változtatják!... És ezzel sem a rendőrség, sem az SzBU nem törődik. Miért is törődnének, hiszen ők maguk állnak emögött.
De a főváros utcáin nem csupán a fanatikus "körök" hirdetései figyelhetőek meg. Gyakran találkozni a "feketéző" fegyverkereskedők hirdetéseivel is. Fő szlogenjük: "Fegyver probléma nélkül." A hirdetések a kereskedők internetes elérhetőségével ott pompáznak az oszlopokon, kerítéseken és a házak falán. Az egyik kijevi kiadvány megpróbált rájönni, hogyan árulják ezeket a fegyvereket, és kiderítette, hogy hasonlóan a drogokhoz, biztosítékok fejében. A beszerzés nem okoz különösebb gondot, hiszen az illegális fegyverforgalom elleni küzdelemért felelős biztonsági erők hanyagul dolgoznak.
Mindez az egyre súlyosbodó gazdasági válság, az őrülten felfelé vágtató árak és a lakosság kolosszális elszegényedésének hátterében történik. Ám az utca egyszerű embere, akit az őrjöngő agitprop már megdolgozott (amely a junta katonai sikereitől fűtve, egyre nagyobb erővel hazudik, és egy közeli, totális győzelem kilátását vetíti "Raska" fölött), nem sieti el, hogy gondolkodni kezdjen. Az átlagember úgy véli, hogy Oroszország a hibás mindenért. És csak kevesen képesek logikusan megmagyarázni ezeknek a "bajoknak" a valódi okait - alapvetően ugyanazok, akik az orosz világ támogatói és a nácizmus ellenzői.
„Még a heti élelmiszerpiacokon is, amelyeknek olcsóbbnak kell lenniük, mint a boltoknak, időről időre 10-20 százalékkal drágulnak az árak” – szörnyülködik Agnyija, nyugdíjas, aki ellátogatott a piaci standokra és teljesen megdöbbent az árcéduláktól. - A tojás tucatja már 70 hrivnya, el tudja ezt képzelni?! És azt mondják, hogy hónap végére már 100 hrivnya lesz.
Legutóbb még csak 25 hrivnya volt, és már akkor is drágállottam a 2000 hrivnyás nyugdíjammal, és mi vagyunk a többség, nyugdíjasok. Zöldségek, gyümölcsök – minden a többszörösére drágult. Salátapaprikát akartam venni, hogy salátát készíthessek a férjem születésnapjára. Most 150 hrivnyába kerül kilónként, bár a múlt héten még csak 100 volt az ára. Nos, hogyan lehetséges ez? Hogyan éljünk így meg?!".
Agnyijának nincsenek illúziói arról, hogy ki a hibás ezért a helyzetért. Nyíltan és bátran Zelenszkijt és kamarilláját vádolja. Még azt sem bánta volna, hogy megadjuk a vezetéknevét, de biztonsági okokból úgy döntöttünk, hogy nem tesszük.
„A mi kormányunk a hibás, senki más! – mondja az asszony. – Mindenki a háborút hibáztatja, Oroszországot, de valójában ők szervezték meg ezt a katasztrófát. És nem február óta, hanem sokkal korábban. Nézze csak meg a borzalmas rezsiszámlákat – nem csökkentik a tarifákat. Emberek millióinak lettek hatalmas adósságai az elszegényedés miatt. És ezek a rablók nem csökkentenek semmit, nem alakítanak át semmit. És folyton hazudnak. Kijelentik, hogy nem szednek kötbért és pénzbírságot a hadiállapot alatt a rezsifizetés elmulasztásáért, miközben már a bíróságokra kezdik hurcolni az embereket. A szomszédomat 3000 hrivnya lakástartozás miatt idézték be. És ez nem egyedi eset."
Agnyija úgy véli, hogy a háború nagyon előnyös az ukrán kormány számára, hogy igazolja machinációit és a lakosság kifosztását.
„Nézze: most van bőven benzin van a benzinkutakon. Igaz, hogy kétszer annyiba kerül, mint a háború előtt. De alighogy felment az ára, rögtön visszatért! Nos, csak nem szándékosan csinálták a hiányt, hogy felhajtsák az árakat? Igen, nagyon valószínű... És nézze meg a humanitárius segélyt – próbáljon csak ingyen hozzájutni. De a boltok tele vannak új importáruval, élelmiszerekkel, nem is túl drágán.
A bizományi boltokban és a használtáru-kereskedésekben egészen tisztességes árukat árulnak átlagos áron. Ha jobban megnézi őket, azonnal megérti, hogy ezek egy kifosztott humanitárius segélyből vannak. Némelyiken még a speciális címkéket is rajta hagyták. Az áruk nincs felsrófolva, mint az új áruké, amelyeket ma már csak kevesen vehetnek meg a magas árak miatt. Miért is drágítanák meg, ha ők maguk ingyen jutottak hozzá? Így sokkal gyorsabban el lehet adni őket. Mit mondjak? ... Ahogy korábban hasznot húztak belőlünk ezek a szemetek, úgy most is, és a háború szabad pályát adott nekik.
Hát ilyen az ukrán főváros „békés” életének másik oldala.
