- mi az az abiogenezis? - kérdezi a rovar, majd odaszáll társához.
- ha tudnám sem érdekelne, nincs szükségünk több hamis istenre. - válaszolja a másik, miközben összetett szemeivel mered a sötétbe.
- mi az, mi ébren tart minket ilyenkor is, mikor minden más nyugszik? mi az a titokzatos hatalom, ami akaratunkat, szándékainkat és józan eszünket csupasz talpa alatt tiporva, szinapszisaink madzagjaira kötött bábokként rángat minket? milyen rejtélyes erők munkálkodnak a háttérben? - faggatja tovább, de a választ meg sem várva repül tova.
- ösztönnek hívják ezt, barátom. - zümmenti oda lesajnálóan. - vagy megtanulsz együtt élni az elméd mélyén leláncolt, időnként fel-felvonyító vadállattal, vagy azt kockáztatod, hogy idővel magad is martalékává válj.
- köszönöm a bölcs szavakat. időközben elmúlt éjfél, ideje bemutatnunk a véráldozatot. - repül a sötétben, szárnyai minden poklok összes harsonájának hangjával zengenek.
- dicsőség a Napnak, dicsőség a Vér Istenének! - zümmögik kórusban.
szúrnak. döfnek.
Szentségtelen lakoma kezdődik. véres szájuk hamarosan csodálkozásra nyílik: lapos és parányi világukban most egy valódi Istenség ölt testet, kezével betöltve ezt a sötét kis univerzumot. a lendületesen közeledő végtag egyetlen csapással lapítja szét a két rovart.
- kibaszott szúnyogok. - mondom én, majd átfordulok a másik oldalamra.
- ha tudnám sem érdekelne, nincs szükségünk több hamis istenre. - válaszolja a másik, miközben összetett szemeivel mered a sötétbe.
- mi az, mi ébren tart minket ilyenkor is, mikor minden más nyugszik? mi az a titokzatos hatalom, ami akaratunkat, szándékainkat és józan eszünket csupasz talpa alatt tiporva, szinapszisaink madzagjaira kötött bábokként rángat minket? milyen rejtélyes erők munkálkodnak a háttérben? - faggatja tovább, de a választ meg sem várva repül tova.
- ösztönnek hívják ezt, barátom. - zümmenti oda lesajnálóan. - vagy megtanulsz együtt élni az elméd mélyén leláncolt, időnként fel-felvonyító vadállattal, vagy azt kockáztatod, hogy idővel magad is martalékává válj.
- köszönöm a bölcs szavakat. időközben elmúlt éjfél, ideje bemutatnunk a véráldozatot. - repül a sötétben, szárnyai minden poklok összes harsonájának hangjával zengenek.
- dicsőség a Napnak, dicsőség a Vér Istenének! - zümmögik kórusban.
szúrnak. döfnek.
Szentségtelen lakoma kezdődik. véres szájuk hamarosan csodálkozásra nyílik: lapos és parányi világukban most egy valódi Istenség ölt testet, kezével betöltve ezt a sötét kis univerzumot. a lendületesen közeledő végtag egyetlen csapással lapítja szét a két rovart.
- kibaszott szúnyogok. - mondom én, majd átfordulok a másik oldalamra.
