Egy igaz történet a régi, átkosból:
Hol volt hol nem volt, egy katonai kiképzés során beutaltak 3 nap munkaszolgálatra egy konzervgyárba. Annak idején ez kitüntetés számba ment, hiszen ott fulladásig teleehettük magunkat jobbnál jobb falatokkal abban a sovány szűkös időkben is.
 Egy ilyen nagyobb falatozásnak meg is lett a hatása -el kellett menni sürgősen csatlakozásra.. 
A nagy sietségben belépve  az illemhelyiségbe - földbe gyökerezett a lábam, az állam csörömpölve  koppant a padlón - mint a mesében az egymás mellett sorakozó ülőhelyek ajtajai úgy néztek ki mint ha egy Western filmben lettem volna: Még ülő helyzetben is be - ki lehetett látni a trónolót, az arcát valamint a trónszék szélét is, a lábaival, mert csak középen volt ajtó darabka, és az is lengő csuklópántos - tehát bezárni sem lehetett.
 No de a szükség törvényt bont ez nem változtatott a tényen ha még tovább morfondírozok, lekésem a csatlakozást tehát a tettek mezejére léptem azaz ültem.
 Néhány belevaló ifjú gyári melóssal jól összehaverkodtam, másnap rá mertem kérdezni a talányra, miért lett  ez rendhagyó módon így átalakítva súrolva a közszemérem sértés határait?
 Egyszerű- mondta a megkérdezett, kissé vihogva.  Nemrégiben arra járt az üzemi párttitkár, és betévedve a helyiségbe, dolgát végezve egyszer csak unalmában a falon lévő firkálmányokat kezdte böngészgetni.. Tudjátok milyen a magyar ember (elég hülye) és egymásra licitálva kezdték a melósok megörökíteni azt hogy az éjszakai műszak leple alatt ki és mit csinált ott s szíve választottjával.. No az egyik felirat lehet hogy elevenében vágott mert mint rossz nyelvek mondják, kiviharzott a budiból, rendesen be sem gombolkozva vöröslő fejjel, egy szó nélkül becsapta az ajtót tán a vakolat is hullott a falról..  Másnap felvonultak a TMK  asztalosai és átszabták western stílusra a fülkék ajtajait, valamint olajfestékkel gondosan mindent párszor átmázoltak. 
 Aki nem hiszi járjon utána..