Humor

0e2e782568277bf990163cb71e70989e.png
 
A tanyasi katona első levele a bevonulás után:

Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is.

Mondjátok el Zsolt, meg Elemér bátyámnak,
hogy a Magyar Határőrség
mérföldekkel jobb, mint az öreg Márton bácsinak dolgozni.
Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak,
amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.

Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni
egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik,
hogy tovább alhatok, mint szoktam.

Mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy
amit reggeli előtt tenni kell, az nem több,
mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot.
Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani,
darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni.
Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.

Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van meleg víz.

A reggeli bőviben van, olyan, mint gyümölcslé, gabonapehely,
tojás, szalonna, stb.,
de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli,
sonka, sült oldalas, rántott hús, sült padlizsán, sütemény.

De mondjátok meg Zsoltnak és Elemérnek, hogy le lehet ülni
két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek.
Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig,
mert akkor újra enni adnak.

Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni.
Naponta kimegyünk "erőltetett menetre",
ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás,
hogy megkeményítsen bennünket.
Ha úgy gondolja, ám legyen,
nem az én dolgom, hogy mást mondjak,
de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint
a postaládánk a tanyánktól.

Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát,
és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.

A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos.
Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában,
állandóan kötözködik.
A százados olyan, mint az iskolaigazgató.
Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra
és ráncolják a homlokukat.
Egyáltalán nem zavarnak senkit.

A következőtől biztosan halálra röhögi magát
Zsolt és Elemér bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken,
fogalmam sincs, hogy miért.
A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje,
és nem mozog.
Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Fodor fiúk.
Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört.
Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.

Aztán itt van ez a közelharc gyakorlatnak nevezett dolog.
Birkózni kell a városi fiúkkal.
Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek.
Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon
az öreg bikával birkózunk.
Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Pál Csabit,
aki Eger-ből jött.
Őt csak egyszer vertem meg.
Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok,
ő meg 136 kiló és 190 cm.

Bárhogy is, mondjátok el Zsoltnak és Elemérnek,
hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók
megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok: Kató
Magyar nevekkel kicserélve valahogy élét veszti az egész. Az eredeti változat.

Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szerető lányotok, Gail
 
Van élményfürdő, de ezek szerint élmény repülő is. :D

"Az út első felével minden rendben volt. Majd később azt kezdték suttogni az emberek, hogy az egyik utashoz orvost kellett hívni, végül megkérdezték a hangosbeszélőn, hogy van-e valakinél műanyag ételcsomagoló" - számolt be a történtekről egy gépen utazó újságíró.

Ezek után hirtelen felvillant a biztonsági övek bekapcsolására figyelmeztető jel, majd percek múlva a kapitány bemondta, hogy a gép hátuljában egy utas részeg és zavart volt, folytatta a történetet Jelena Demidova.

Az önkívületi állapotban lévő férfi megpróbálta kirúgni a repülő ajtaját is, végül heten fogták le és nagy nehezen fóliába csavarták.

A gép ezután Taskentben landolt, az üzbég hatóságok pedig őrizetbe vették a becsomagolt részeget. De itt még egyáltalán nem ért véget a kalandos út."
https://www.szeretlekmagyarorszag.h...a-repulon-mert-ki-akarta-rugni-a-gep-ajtajat/
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed
"Behívnám a kollégáimat...de nincsenek"

Ezen a ponton fordultam le a székről majdnem. :)

Nem is gondolnátok, hogy - a "minden szép, sőt csodálatos" propaganda ellenére - egyre gyorsuló ütemben tartunk efelé.

Ui: Az időponton vitatkozhatunk; szerencsére ez csupán egy abszolút pesszimista szcenárió.
 
Ui: Az időponton vitatkozhatunk; szerencsére ez csupán egy abszolút pesszimista szcenárió.
Térjünk már vissza az egészséges őrülethez, ahol én vagyok a pesszimista és te az optimista, most, hogy jobban vagy, kolléga. ;):p

Szerintem már visszapattantunk az aljáról, szóval egy percre dőljünk hátra, és nézzük a fiatalokat, ahogy dolgoznak. :D