Bunyó, késelés meg már #idegállapotos örömapák nincsenek is?
Látom nem vagy képben.
Ez még délelőtt lehetett.
Nekünk volt oláh szomszédunk.
Kereskedtek tollal, gumival, dinnyével, ki tudja mivel...
A férfi börtönben is ült.
Csicska korhely magyarokat tartottak állatgondozónak, sofőrnek.
A nyolcvanas években! A település szívében!
Amikor a lottón még csak másfél millió volt a főnyeremény, akkor azzal vádolta az utca népe előtt az akkori csicskája, hogy
15 milliója* van készpénzben, tőle meg sajnálja a tisztességes bért.
*(Pedig akkoriban még a matematika tudománya sem járt akkora számoknál, klott gatyás, térdzokni kisgyerekként csak lestem ekkora "irracionális" szám hallatán)
S tudod mit válaszolt csendesen erre az öreg?
- Minek kiabálod ki?
Én:
(Egyszer azzal is megvádolta, hogy megb* a saját unokahúgát. Mondjuk akkor féltéglákat utána dobálva kergette meg...

)
Na szóval ekkoriban, amikor még ugye jól bírták magukat egészséggel, nagy élet volt náluk vasárnaponként:
Jöttek a testvérei reggel. Ettek-ittak. Nótáztak. Nevettek. (Reggel)
Majd hangoskodtak. Óbégattak. (Délelőtt)
Majd veszekedtek. (Dél)
Majd verekedtek. (Délután)
Előkerültek a kések.
Sebzés.
Rívás.
Mentő. (Nysa piros zászlóval!)
URH.
- Jól van XX, nyugodjon meg. (A rendőrök a zsebükben voltak.)
Mindenki drámaian el.
Másnap reggel:
Szomszéd; nagyon hangosak voltunk? Ne haragudjon már...
(Szüleim elmondása szerint az első egy-két év volt az összecsiszolódás, apámat megismerve

utána már korrektek és tisztességesek voltak a szüleimmel...
De!
Szomszédnak viszont ezután végtelenül korrektek voltak!
("Szomszéd én cigány vagyok, dolgozni nem tudok; kifizetem bőséggel, rakja már rendbe a közös kerítésünket.")
A portájuk még akkor is tiszta, felsepert és rendezett volt, amikor már nem volt csicskájuk és öregek voltak.
A lakás patika volt, de tényleg.
Velem mindig kedvesek voltak.
Annyi dinnyét életemben nem ettem, mint akkoriban.
Azokat a roma cigány gyerekeket, akik rugdosták a kaput, hergelték a kutyákat, stb., verték, mint a répát.
Ezek szülei a járdáról az út közepére kerültek a házuk előtt.
Amikor elutaztak valahova - hetekre..., a házuk kulcsát mindig nekünk adták le.
A temetésükre a szüleim is elmentek.
Az unokái biztosították apámat, hogy cigánynak nem adják el a házat.
Úgyis lett.
Eladták egy értelmiségi magyar városi családnak...
...hááát...tudnék erről, ettől többet mesélni...
Ui:
A feleségemmel halottak napján mindig felkeressük az oláh szomszéd házaspár sírját is.
Nyugodjanak békében.