Pogány régi ábrándja a T-72-es és a D-20-as összeházasítása - amit én is imádnék, csak míg én klasszikus
rohamlövegnek építeném össze a két emblematikus harceszközt, addig prominens páncélosgurunk megnövelt harckocsitoronyban gondolkodik. Elgondolásunk alapja a 152 mm-es löveg gránátjainak vélt hatékonysága a kemény célpontok (páncélosok) ellen. Előkotortam egy erre vonatkozó, tanulságos lövészeti kísérletet.
1989 őszén néhány rendszerből kivont T-54-es harckocsit széles körű lövészeti kísérleteknek vetettek alá. A kiszolgált páncélosokon kipróbálták a Magyar Néphadsereg akkor hadrendben álló, valamennyi páncélosok ellen használható harceszközét az LPO-50 lángszórótól az Akacija 152 mm-es lövegéig. Utóbbi lényegében megegyezik a D-20 ágyútarackkal, tehát hasznos információkkal szolgál a 152 mm-es löveg páncélosok elleni hatékonyságát illetően.
A leselejtezett T-54-esre 600 méterről 6 lövést adtak le az Akacijaból, kumulatív gránáttal (innentől nem kérdés, hogy létezik ilyen típusú 152 mm-es gránát), 2-őt szemből, 2-őt oldalról és 2-őt hátulról.
Az első két lövés a várakozásoknak megfelelően pusztító eredményeket hozott. Idézem Ocskay István mérnök ezredesnek a Haditechnika 2018/4-ben megjelent sorait:
"1. lövés: találat a torony bal oldalán, a PKT géppuska lőrésél. A kumulatív sugár átégette a torony homlokpáncélját, letépte a géppuska tartóit, majd a torony hátsó részébe málházott lőszereket megrongálva állt meg. A becsapódás ereje megemelte a tornyot, elnyírta annak rögzítő csavarjait, a megemelkedett toronyból a toronykoszorú csapágygolyói kiestek pályájukból. A gránát repeszei a harckocsi lövegcsövén kívül 8-10 mm mély bemarásokat okoztak, letépték a lövegcső védőhuzatát, a külső üzemanyagtartályokat, és elrepítették az irányzó L–2-es infravörös fényszóróját. Harci alkalmazás esetén – akár lett volna gránát a torony hátsó málhaterében, akár nem – a kezelőszemélyzet azonnal meghalt volna, talán csak a harckocsivezető élhette volna túl a találatot, a harckocsi pedig kigyulladt és leégett volna. A kiégett harckocsi esetén az javíthatatlan, ám anélkül is ipari nagyjavítás kellett volna a károk helyrehozatalához.
2. lövés: találat a homlokpáncél közepén a lövegcső alatt 30 cm-rel. A kumulatív sugár áthatolt a páncélon és a mellső, lőszertárolóvá átalakított üzemanyagtartályba málházott gyakorló lőszerek egyikében állt meg. Éles lőszerek esetében azok felrobbannak, a gázolajtartályban lévő üzemanyag lángra kap, a harckocsi rövid időn belül teljesen kiég. A kezelőszemélyzet a robbanásban szinte azonnal életét veszti, a harckocsi javítása a keletkező hőhatás miatt nem lenne gazdaságos."
Ezután 2, oldalról érkező lövés következett:
"3. lövés: találat a harckocsitorony oldalán, annak közepétől 20-25 cm-rel előrébb. A kumulatív sugár átégette a torony oldalpáncélját, majd a töltőkezelő imitációján áthaladva a csőfart találta el, kifordította, beékelte az ékzárat. A nagy erejű találattól az ágyú a bölcsőjéből kiszakadt. A lövésbe a töltőkezelő azonnal meghalt volna, a többi kezelő is halálos sérüléseket szenvedett volna. A megszorult löveg miatt a harckocsi legalább középjavítással lett volna csak javítható.
4. lövés: találat a harckocsi oldalpáncélján, közvetlenül a 4. görgőn. A gránát a lánc feletti terelőlemezt szinte teljes egészében letépte az üzemanyagtartályokkal együtt, elszakította a láncot, teljesen szétroncsolta a futógörgőt, majd becsapódott az oldalpáncélba, viszont azt már nem ütötte át. Az oldalpáncélban azonban így is egy 2 cm mély és 10 cm átmérőjű bemaródást okozott. A találat következtében a kezelőszemélyzet maximum kisebb sérüléseket szenvedhetett volna a robbanás lökőerejétől, de a harckocsi, a futóművét ért sérülések miatt mozgásképtelenné vált volna. Ettől függetlenül, amennyiben a páncéltest nem deformálódott, akkor a harckocsi akár kisjavítással is javítható lehetett volna."
Majd az öreg T-54-es hátulról is kapott két 152 mm-es gránátot:
"5. lövés: találat a farpáncél közepén, a tetőpáncéltól 20 cm-rel lejjebb. A kumulatív sugár áthaladt a farpáncélon, a motortérben kiszakította a vízhűtőt. A feltépett hűtőzsalun keresztül kiemelte azt a motortérből, majd a harckocsimotort eltalálva, a küzdőtér felé 5-10 cm-re eltolta. A sérülést a kezelőszemélyzet valószínűleg kisebb sérülésekkel élte volna túl, ellenben a harckocsi mozgásképtelenné vált volna. A harckocsitestet és a motortartó bakokat ért deformációk miatt a harckocsi csak ipari nagyjavítással, vagy talán még azzal sem lett volna javítható.
6. lövés: találat az előző lövés által felhajtott vízhűtőben és hűtőzsaluban. Mivel az 5. lövést követően a harckocsi kiszakadó hűtője felhajtotta a hűtőzsalut, amely nem került visszafordításra, az irányzó a torony közepére célozva ezt a vízhűtőt találta el. A becsapódó gránát hatására a vízhűtő 10-15 méterre elrepült a harckocsitól, a hűtőzsaluból egy 40 cm sugarú darabot kivájt, majd a torony hátsó páncéljába csapódott, és ott egy 15 cm-s körben, 2-3 cm mély bemélyedéseket hozott létre, de a tornyot nem volt képes átütni. A sérülést a kezelőszemélyzet valószínűleg kisebb sérülésekkel élte volna túl. Ha a vízhűtő nem lett volna a gránát útjában, a torony páncélja biztosan átütésre került volna, és akkor a kezelőszemélyzet meghal, a harckocsi javíthatatlan lett volna, főleg a toronyban tárolt gránátok felrobbanása miatt."
A lőkísérlet tehát meglepő eredménnyel zárult: A legvédettebb irányból, szemből a harckocsit gyakorlatilag személyzetével együtt kivégezte volna a 152 mm-es kumulatív gránát mindkét találata, az oldalról érkező két találatból viszont csak az egyik volt végzetes, a másik az oldalpáncélt sem ütötte át. A harckocsik közmondásosan gyenge, hátsó részébe kapott találatok közül szintén csak az egyik bizonyult volna végzetesnek, a kísérletben bekövetkező becsapódások sorrendjében azonban az öreg T-54-es személyzete jó eséllyel
két 152 mm-es gránát találatát is túlélte volna!
Figyelemreméltó, hogy a lőkísérletet elvégezték a Gvozgyika 122 mm-es lövegével is, jobb hatásfokkal. A 6, különböző irányokból érkező találat közül 4 bizonyult végzetesnek, szemben az Akacija 3 végzetes találatával. Ezután egy T-72 125 mm-es kumulatív gránátjaival is megkínáltak egy T-54-est, a 3 szemből érkező találat mind elsöprően hatásosnak bizonyult, ezért az oldalról és hátulról történő lőkísérletekre már nem is került sor.
A teljes cikk
ITT olvasható.
Legyen szó tehát a még nagy számban fellelhető D-20-as ágyútarackokról vagy a rég kivont Akacijakról, az eredmények ismeretében erősen megkérdőjelezhető a 152 mm-es gránátok páncélosok elleni hatékonysága, különösen korszerűbb, pláne mozgó célpontok ellen.
A D-20-at lényegében ki kellene fúrni, hogy füstelszívó nyílások legyenek kialakítva rajta mint a D-22-őn, nem lenne nagy varázslatigénye, meg a dob rábilincselésének sem. 
Durva jószág lenne na. 
