Az UH-1-es sztori a semmiből jött és oda is távozott. Nem volt meg se az előzménye, se a háttere. Idehaza a Mi-8/17 és Mi-24 vonalba a felkínált konstrukció sehogy se illett bele.
Idehaza nem születnek bölcs, de még józan döntések se, azonban azt látni kell, hogy a fent említett ex-szovjet technika logikus váltótípusa nem az UH-1N.
Az is igaz, hogy a felfegyverezhető könnyű honvédségi helikopter, mint kategória nálunk hiányzott és úgy fest, a jövőben szükség is van rá, de a felfegyverezhető vegyes feladatú közepes szállítóhelikopter az az UH-1N-nél nagyobb kategória.
Namost az UH-1N esetében régi, de komoly üzemidőtartalékkal bíró gépekről lett volna szó, viszont amerikai nagyjavítással és támogatással.
Egyikünk se jövőbelátó, korábban se volt az, így 2012-ben, az UH-1N sztori idején se tudhatta, hogy a jelen geopolitikai helyzetben mégis milyen USA supportra számíthatnánk, ha a "magyar helikopterképesség" (de szép szó) tőlük függne.
Mivel Orbán mindig is egy centralizált, autoriter vezetést akart, tudta jól, hogy bármiféle amerikai beszerzéssel csak rövid lenne az a bizonyos póráz.
Az amerikaiak a lengyeleket hagyják, hogy póráz nélkül ugassanak. Minket nem. Még pórázzal se.
Mind a lengyeleknek, mind pedig nekünk túl messze van az USA, csak nem egyforma okokból.
A polákok annak örülnének, ha a németek helyén is Johny-ék lennének, de sajnos nincs így, mi meg annak örülünk, hogy ez sokáig nem is lesz így.
Végezetül az amerikaiak felelősségéről.
Amerika finoman szólva sose akart minket komolyan venni, irányunkban mind a gazdasági, mind a védelempolitikai manővereket másodvonalas szereplőkkel alakították.
A belga-holland F-16-os ajánlatot még ők torpedózták meg, hogy az épp kirobbant délszláv válság miatt ne boruljon a számukra kényes lokális egyensúly. Ez a finoman szólva is csúnya bizalmatlanság a vezető káeurópai rendszerváltó hőssel szemben nem volt túl jó gesztus. Teljesen másnak láttak minket, mint mi magunkat és ez megágyazott az eljövendőnek. Mi felszedtük a vasfüggönyt, kitessékeltük a szovjeteket és csak mert az irígyelt jugók agyát elöntötte a szar, már nem vagyunk mi se megbízhatóak. Csak mert a határon vagyunk, nekik az biztos egyetlen állam szomszéd megyéje. Csinálták ezt akkor, mikor negyven év szembenállás mellé, amikor végre lehetett újra emlékezni a saját hőseinkre, akkor is az USA a sztoriban nem volt más, mint a "jöttek a Liberátorok, de a maréknyi Pumás ellenállt"... Szóval lett volna min szépíteni, de a friss Hidegháború és Öbölháború győztes jenki hozzánk nem barátként, hanem az új seriffként jött.
Ezután lehetett volna komoly, modern nyugati harcigépünk, előszoba a NATO-hoz, oroszok a béka segge alatt, küzdenek valahol a csecseneknél, de semmi.
Valahogy nyugatról se volt presszió, hogy hajrá gyerekek, hogy tudnánk a csóró arcotokkal megvásároltatni a fegyvereinket?
Egyszerűen tudomásul vették, hogy ha nem kell, akkor nem kell, azt csinálunk a haderőnkkel amit akarunk, ők ingyen jöhetnek néha gyakorolni a szovjet technikára, de határidőre legyetek tagok, mert kell a légtér! Meg is kapták, még mi köszöntük meg, hogy tőlünk járnak át bombázni a Vajdaságot és azt is, hogy lendületből barmolták szét a taszári repteret.
Gondoljatok bele, a Magyar Honvédség legnagyobb méretű katonai repülőterét, rajta az ország legnagyobb létszámú repülőalakulatával úgy tették magukévá, mintha egy szaros tábori repülőteret üzemeltetnének. Annyira nem bíztak bennünk. Mindenre hoztak saját embert, saját technikát, használták is nagy ésszel. A saját tábori exkavátorukkal első nap, mikor kiépítették a tábori elfogó fékezőkábel rendszerüket, a magyar karbantartó szolgálat tiltakozása ellenére sikeresen leamortizálták a pályafényt. A felvonuló hatalmas seregre persze hivatalból, parancsra csodálkozni illett, de magában ezt senki se vette ott jónéven. Különösen, hogy új fegyverbarátainknak hála a házigazdáknak kellett eltakarodni...
Aztán 2001-ben egyedül a nem NATO tag svédek voltak azok, akik a gazdasági ellentételezést is végig a játékban tartották, majd a lízinget is kidolgozták, míg az USA részéről se 95-ben az új gépekhez, se 98-tól a használt gépes konstrukcióhoz nem jött ilyen opció. Egyszerűen nem érdekelte őket komolyan a bolt. Nincs más magyarázat.
A helikopteres mizzéria is jól mutatja, hogy érdemi amerikai ajánlat új gépekre, releváns kategóriára, támogatásra, ellentételezésre, bárakármire egyszerűen nem jött. Az UH-1N az egy leállítani kívánt régi, igaz, jó állapotban tartott kontingens erősen bátortalan továbbértékesítése lett volna maximum. Ezzel az USA kontrolltól tartó Orbánt nehezen tudták volna magukhoz csalogatni.