Ha meg lehet oldani, akkor miért is?
Az, hogy egy rendőrség erre képtelen, az más kérdés.
Na ez az a pont, ami mindig kiakaszt.
Ez olyan, mint, hogy jaj hát bezzeg a csendőrök, nevezzük át csendőrségre a vidéki rendőrséget, és akkor majd.
Nem, nem lesz majd, a csendőrség (és a rendőrség) akkor sem szuperemberekből állt. Ami azt illeti a rendőrség respectje leginkább csak azért volt kisebb, mert ha megöltek egy rendőrt legfeljebb csak a korabeli rohamrendőrök jelentek meg, míg a csendőr esetében számíthattál a királyi honvédség egy gyalogszázadára.
A különbség ott volt, hogy akkor még a rendőr/csendőr rendelkezett valós jogosítványokkal, és nem egy csomó civil próbálta nekik elmagyarázni, hogy mit kell csinálni.
A mai rendőr is könnyedén tudná kezelni Lákátos Zsánklódfándámékat, ha a családi verekedés eldurvulása esetén foghatná a szuronyos manlicherét, és azzal intézhetné el a gondot. De nem teheti.
Nyilvánvalóan van egy optimum, a jogok és elvárások között, de mostanra eljutottunk oda, hogy teljesíthetetlen elvárások mellett kellene ellátnia a rendőrségnek a munkáját. Akkor meg már inkább kitrafizik az ablakon, mert ő is élni akar.
Mindezt azért, mert mindenkit babusgatunk, hogy jaj jaj szegényke, minden élet érték, ne bántsuk szegényt, buksisimi neki.
Nem, tudatosítani kellene az emberekkel, hogy a tetteiknek következményei vannak.
És annak, hogy bármilyen fegyverrel, vagy annak látszó/használható dologgal rendőrre támad, a többség érdekében, az lesz a következménye, hogy keresztül lesz lőve. És ha szerencséje van, és túlélte, akkor lehet arról beszélgetni, hogy de mi lesz a jövője.