Az NPR riportja egy június 1-jén lezajlott levélváltást tárt fel, amelyben egy katonai rendőrtiszt azt szerette volna megtudni, hogy a washingtoni Nemzeti Gárda rendelkezik-e fájdalomkeltő hőfegyverrel, amelyet a tüntetők ellen használhatnának. Egy erőteljes auditív kommunikációs rendszerről is érdeklődött, amelyet "Isten hangjához" hasonlítottak.
A fegyver, az Active Denial System (ADS), egy valós dolog, akárcsak a hangrendszer, amelyet Long Range Acoustic Device-nek (LRAD) neveznek.
Az NPR által közzétett dokumentumokban a Nemzeti Gárda egyik tagja elmesélte azt az email-folyamot, amelyben a kérdést feltették, és kijelentette: "Azt válaszoltam, hogy a DC Nemzeti Gárda nem rendelkezik sem LRAD-rel, sem ADS-sel".
Az a tény, hogy egy vitatott fegyver került szóba, mint lehetséges eszköz a Washington Post által "békés tüntetőknek" nevezett tüntetőkkel szemben, felháborodást váltott ki, az ACLU pedig azt írta a Twitteren: "EMLÉKEZTETÉS: A kormányunknak nem szabadna összeesküvést szőnie, hogy hősugarakat használjon ellenünk, amiért gyakoroljuk alkotmányos jogainkat".
A beszélgetésben említett ADS az amerikai hadseregtől származik, és nem újdonság. Ahhoz, hogy megértsük, miért fejlesztettek ki ilyen nem halálos sci-fi típusú gépeket, segít visszatekerni az idő kerekét az 1990-es évekig - mondja Mark Cancian, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának nemzetközi biztonsági programjának vezető tanácsadója.
"Ez a képességcsalád a Védelmi Minisztérium 1990-es évekbeli boszniai és szomáliai tapasztalataiból nőtt ki" - mondja Cancian. "Mindkét esetben a hadsereg olyan civilekkel találkozott, akik erőszakosak lehettek, de valójában nem voltak harcosok." A szándék az volt, hogy újfajta eszközöket hozzanak létre, amelyek valahol a puska és a közeli tömegoszlató eszközök, például pajzsok és gumibotok között helyezkednek el.
Canciannak van tapasztalata ezen a területen. A tengerészgyalogságnál aktív szolgálatban 11 évig szolgált, és 1995 és 2006 között a szárazföldi erők osztályát is irányította (amely a Védelmi Miniszter Hivatalának része). Hivatala felülvizsgálta a korábban Közös Nem Halálos Fegyverek Igazgatóságának nevezett egység költségvetését és programjait. Ma Közös Közvetett Erők Képességei Hivatalának hívják.
A boszniai és szomáliai tapasztalatok miatt - mondja - a védelmi minisztérium "létrehozta ezt a nem halálos fegyverek igazgatóságát, hogy egy egész sor technológiát vizsgáljon meg".
"Sok közülük a tömegek megfékezéséhez kapcsolódik" - teszi hozzá - "de volt néhány hajó elleni képesség és jármű elleni képesség is".
A nagy hatótávolságú akusztikus eszköz
Míg az ADS-t nem halálos fegyverként tervezték, az LRAD egy kommunikációs rendszer. Azután jött létre, hogy a USS Cole elleni 2000-es támadás világossá tette, hogy a hadsereg számára hasznos lehet egy olyan eszköz, amellyel távolról is világosan beszélhet az emberekkel - mondta David Schnell, a készüléket gyártó Genasys cég alelnöke. A készülékek 30 fokos hangsugarat hoznak létre, amely a modelltől függően akár 250 méterre, de akár több mint 1500 méterre is eljuthat. A hadsereg minden ága használja, valamint a Nemzeti Gárda is; a haditengerészet minden hajón alkalmaz egyet, mondja.
Schnell azt is megjegyzi, hogy az LRAD-t civilek is használják, például a rendőrségnél vagy a vízimentőknél. A "kezelői kézikönyvek és a képzések hangsúlyozzák e rendszerek felelős, biztonságos használatát" - írja e-mailben.
Cancian emlékszik, hogy 2007-ben Irakban kapott egy bemutatót az LRAD-ről. "Olyan volt, mintha Isten hangja szólt volna" - mondja. Valójában - mondja - ez a rendszer beceneve. Kiemeli, hogy a megafonnal ellentétben az LRAD által keltett hang "egy nagyon fókuszált sugár". A hadsereg az országban az ellenőrző pontokon alkalmazta, mondja, hogy a civilek akkor is hallják az utasításokat, ha egy zajos autóban ülnek, ahol esetleg a rádió is be van kapcsolva, és így remélhetőleg nem lövik le őket.
LRAD, azaz "Isten hangja" a USS Bataan fedélzetén 2019-ben. Anna E. Van Nuys, az amerikai haditengerészet tömegkommunikációs szakembere,
Aztán ott van az ADS - a hőfegyver. A Joint Intermediate Force Capabilities Office (Közös Közvetett Erők Képességei Hivatalának a fegyverről szóló GYIK-oldala szerint rádióhullámok előállításával működik. Ez "milliméteres hullámok fókuszált sugarát hozza létre 95 gigahertzes frekvencián". Ugyanezen az oldalon leírják azt a folyamatot, amelynek során önkénteseken tesztelték a fegyvert, valamint két, általa okozott égési sérülést, az egyiket 1999-ben, a másikat 2007-ben.
Cancian azt mondja, hogy látta az ADS működését, de személyesen nem tapasztalta. Megjegyzi, hogy nem infravörös sugarat alkalmaz, hanem sekély, fájdalmat okozó milliméteres hullámokat használ. "Amit érzel, az nem a bőröd "égése", hanem a fájdalom érzése" - mondja. "Ha kikerülsz a tűzvonalból, nem lesz piros foltod". Azok, akik már tapasztalták, úgy nyilatkoznak, hogy "olyan érzés, mintha lángolna a bőröd" - mondja.
Nem világos, hogy a rendszert valaha is használták-e már operatívan - Cancian azt mondja, nem tudja, bár állítólag nem használták. Jamal Beck, a virginiai Quanticóban található Közös Közvetítő Erők Képességek Hivatalának sajtószóvivője a Popular Science-nek küldött e-mailben megjegyzi, hogy az ADS-nek "két maradék prototípus rendszere" létezik, de "nem kerültek a tengerészgyalogsághoz vagy a tengerészgyalogság leltárába". A Wired 2012-es és 2010-es beszámolói szerint, még ha Afganisztánba küldték is, ott nem használták.
Philipp Bleek, a monterey-i Middlebury Nemzetközi Tanulmányok Intézetének docense szerint az ADS-hez hasonló fegyver végső soron kívül esik a hagyományos fegyvereket körülvevő normák körén. "Van valami abban, hogy az emberek ki vannak téve annak az érzésnek, hogy megégetnek - intenzíven megégetnek -, ami szerintem ösztönösen elborzasztja az embereket" - mondja.