Hát, nagyon halvány a tudásom ECM téren, de ha jól tudom arról van szó, hogy bizonyos távolságon belül egyszerűen nem tudja eléggé zavarni a megvilágító radart. Persze ez nagyon sokmindentől függ. Először is a zavaró típusától, alapvetően a vadászokon valamilyen SPJ (self protection jammer) a jellemző, ami akkor általában kevés cél zavarására képes egyszerre, és egy "standby" szerű állapotban van, akkor lép működésbe ha valami komoly veszélyt érzékel az elektronika. Ilyen pl. egy CW befogás akár egy másik vadászgéptől vagy földi egységtől. Kereső radarok ellen fingom sincs, hogy egyáltalán jó-e valamire.
Ezek a közelharci radar üzemmódok általában CW befogást használnak, legalábbis a 4. generáció fénykorában ez volt a jellemző, jelenleg nem tudom, hogy mi a helyzet.
Ha jól tudom ezek a típusú zavarók bizonyos távolságon belül - ami függ a megvilágító radartól is - már nem tudják eléggé zavarni a jelet és érzékeled őket radaron, ezt általában a "burnthrough"-nak hívják. Ugyanakkor az elképzelhető, hogy a jel kevésbé lesz stabil, vagy pontos. Na most ez a távolság általában bőven WVR-en kívül van, innen gondoltam, hogy ilyen távolságon belül valszeg hasznavehetetlen.
A zavaró után a második legfontosabb tényező a megvilágító radar típusa, működési elve, ECCM képessége, stb. Elképzelhető, hogy egy régi vassal egy modern gépet még közelről sem tudsz befogni. Legalábbis én hallottam ilyet pár ismerőstől akik ismernek olyanokat, akik tényleg tudják, hogy miről van szó.
Az SPJ-n kívül vannak egyéb típusú zavarók, ha kirívó példát akarnék mondani akkor az EA-6, EF-111 vagy akár a Growler teljesen más kategória mint egy hagyomános vadász. Ezeknek kb. az a feladata, hogy a kötelék körül zavarjon mindent ezáltal "elrejti" őket az ellenfél elől. Azt látni fogják, hogy van ott valami, de x távon kívülről ennél többet valszeg nem fognak tudni.
Szintén másik kategória az ún. deception jammer, ami hamis célokat generál az ellenfélnek. Na de röviden ennyit, meg sokkal többet amúgy se tudnék mondani.