Az EJ200-as katalógus tolóerje nem egzakt, hiszen a 90kN a Typhoon-hoz belőtt érték, a gyártó szerint rendelés esetére az F414-es jelenlegi tolóerején túl, akár a 10 tonna feletti érték is kijöhet. Ennyi tervezési margin van a konstrukcióban.
Másik érdekesség. hogy kialakítását tekintve az EJ200-as sokkal inkább egy "háromnegyedes" F119PW100-as, semmit egy hetvenes évekből származó F404-es sokadik tovűbbfejlesztése. És sok problémáról nem hallani felőle, ami egy ilyen forró hajtóműnél nem is olyan rossz.
Maga az F414-es átvétele a Gripen családba logikus lépés volt. A maga módján.
De azon is el kell gondolkodni, hogy hiába az F404 (RM12) leszármazottja, az ismert technológia, dokumentáció, logisztika...s stb mellett, de sajnos nagyobb levegőátfutású, valamivel nehezebb is, ezért mindenképpen bele kellett alaposan nyúlni a Gripen sárkányába (de a szívócsatornákba mindenképp) ahhoz, hogy installálják.
Ugyanakkor az EJ200-as (ami lényegében a svéd RM12-es kortársa) azonos levegőátfutás mellett tol egy tonnával többet. És kisebb.
És, hogy ennek mi (volt) a realitása? Nos, a svéd program legelején a brit BAe még erősen kardoskodott a Gripen mellett, mivel az még nekik is feküdt, hogy a leendő EF Typhoon mellé a svédek adnák az egyhajtóműves "fél" Typhoont. Azonos hajtómű, radar, logisztika, minden, mint az F-15/16 esetében.
A svédek viszont nagyon hamar lepaktáltak a GE-vel, mivel az EJ200-as nem akart gyorsan összejönni és ebből kenyértörés lett.
A nagy svéd-angol egykori összefogásból mára csak a brit Gripen kiképzőgép program maradt.
Műszakilag érdekes lett volna az EJ200-assal repülő Gripen, mivel tolóerő/tömeg arány tekintetében az egykori F-16A szintjén lett volna, valószínű aerodinamikailag még kicsivel kedvezőbb kivitelben. Külön hozadéka lett volna a dolognak az EJ200-as egyik olyan sajátossága, miszerint a forszázs nélküli tolóerő relatíve elég nagy (arányaiban ez is erősen az F119-esre hajaz), így a A/B, de még a C/D Gripen is ezzel a hajtóművel sanszosan tudna hangsebesség felett is repülni forszázs nélkül, valami szerényebb légiharc fegyverzettel.
ha így lett volna, akkor az Volvo RM12 most az EJ200-ason alapulna, a szokásos svéd extrákkal (módosított forszázs rendszer, esetleg javított első kompresszor fokozat, extra segédberendezés duplikációk) és nem volna vele semmi gond.
De a 90-es évek elején a svédeknek dönteniük kellett és a jól bejáratott évtizedes F404-es már üzemkész volt, az EJ200-as meg csak egy különlegessség, sok gyermekbetegséggel.
Az időzítésen ment el a dolog...
