[BIZTPOL] Jemen

[tong djagbu]

Jemeni légierő

​

Észak-Jemen

A jemeni légierőt 1926-ban alapította az imám. Először Németországtól és Olaszországtól kaptak segítséget, a jemeni személyzet néhány tagját külföldön képzeték, de megfelelő eszközök és pótalkatrészek hiánya miatt az imám feladta erőfeszítéseit a légierő megteremtésére. Ez a helyzet megváltozott az 1950-es években, amikor a jemeni imám jelentős fegyverszállítási egyezményt írt alá Csehszlovákiával, beleértve 24 Avia B-33 (IL-10) vadászbombázó, 10 Zlin-Z 126 kiképzőgép szállításáról. Hamarosan a Szovjetunió is megkezdte a szállításokat, először néhány Jak-11 vadászgép került leszállításra, még az imamátus idején 1956-57-ben. Az észak-jemeni polgárháború(1962-70) idején 13 MiG-15 vadászgépet szállítottak a köztársasági erőknek. Az 1970-es években egy-egy századnyi MiG-17 és MiG-21, valamint 8 darab Il-28 került leszállításra az észak-jemeni légierő számára. A déliekkel vívott, vesztes 1979-es határháború során az északi légierő legalább egyharmada megsemmisült. A háborút követően a védelmi kiadások meredeken növekedtek, az 1978-as 79 millió USD-ról 1982-ben elérte az 527 millió USD-t. A szovjet vadászgépek mellett, szaúdi finanszírozással az Egyesült Államoktól is vásároltak 14 vadászgépet. Az évtized derekán az öt vadász századból álló észak-jemeni légierő 76 vadászgéppel rendelkezett(40 MiG-21, 10 MiG-17, 11 F-5E és 15 SzU-22)

Észak-jemeni Szu-22 az 1980-as években

Dél-Jemen

A dél-arábiai légierőt (mint a brit védnökség alatt álló Dél-Arabiai Szövetség légi hadtestét) a britek szervezték meg és szerelték fel: BAC Strikemaster Mk 81., De Havilland Canada DHC-2 Beavers, Jet Provost Mk52As és Bell 47G helikopterek álltak hadrendben. A függetlenség elnyerése után az ország a Szovjetunióhoz fordult segítségért. 1979-re egy vadászbombázó század(15 MiG-17), egy vadász század(12 MiG-21) és egy bombázó század(7 IL-28 és ismeretlen számú SzU-22) volt a dél-jemeni légierő állományában. Az 1979-es határháború sikerében jelentős szerepet játszottak a déli repülőcsapatok, amelyek 3 nap alatt teljes légifölényt vívtak ki a hadszíntér felett. A 1980-as évek derekára a déli légierő hét elfogó vadász- és vadászbombázó százada 116 harci repülővel rendelkezett(30 MiG-17, 58 MiG-21, 28 SzU-22). Az 1986 januári rövid, de véres dél-jemeni polgárháború során keletkezett veszteségeket, állítólag a gépállomány 90 százaléka megsemmisült vagy megrongálódott, a Szovjetunió két év alatt pótolta.

Dél-jemeni MiG-21 vadászgépek az adeni repülőtéren(1984)

Dél-jemeni MiG-21 rajza

Az egységes Jemen légiereje

A Szovjetunió és a keleti blokk összeomlása megnyitotta az utat a két Jemen egyesülése felé, amelyre 1990. május 22-én került sor. Az északi vezetés és törzsi elit, valamint az egykori déli állampárt, a Jemeni Szocialista Párt közötti konfliktus az 1993-as általános választásokat követően egyre inkább kiéleződött. 1994. április végére a viszálykodás nyílt háborúvá terebélyesedett, elsőként az egyesülés ideje óta szembenálló fél országrészében állomásozó északi és déli erők között törtek ki a harcok. A fellángoló észak-déli polgárháborúba mindkét fél légiereje intenzíven bekapcsolódott. A déliek a légi fölényükben és létszámban kisebb, de fegyelmezett csapataikban bíztak. A déliek 114 harci repülőjével szemben az északiak 83 harci gépet tudtak szembe állítani. Az északi vezetés azonban képes volt hadba szólítani elsöprő létszámú irreguláris törzsi csapatait, amely révén döntő győzelmet érhetett el, annak ellenére, hogy Szaúd-Arábia pénzzel és fegyver szállítmányokkal is támogatta a szakadárokat. A déliek megsemmisítő vereségéhez hozzájárult a déli légifölény jótékony hatásainak hihetetlen mértékű túlbecslése. Bár a déli légierő csapást mért több fontos célpontra, fölényük viszonylagos maradt. Képtelenek voltak preciziós támadások végrehajtására, nem tudták kiiktatni a kormánypárti légierőt, valamint a bevethető harci gépek mennyisége mindössze néhány kisebb csapásmérő és vadász kötelék (2-4 gép) egyidejű alkalmazását tette lehetővé. Nem volt túl sikeres a tucatnyi szaúdi pénzből finanszírozott moldáv MiG-29 vadászgépek szereplése sem. Az ex-szovjet pilóták által repült, helyi viszonylatban szupermodern vadászgépből egy földi közeltámogatási feladat közben került veszteséglistára, további hat a földön semmisült meg amikor a kormánycsapatok visszafoglalták Adent, míg a maradék öt harci repülő bevethető állapotban került a kormányerők birtokába. Fontos megemlíteni a szeparatista légierő addig működhetett hatékonyan, amig a reptereik és az üzemanyag utánpótlásuk az északi tüzérség hatótávolságán kivűl maradt. Az északi légierő intakt tudott maradni, ellencsapásokat volt képes végrehajtani, összesítésben teljesítménye javuló tendenciát mutatott a polgárháború során.



A polgárháborút követő évtizedben körülbelül a felére csökkent a jemeni légierő potenciálja, részben a harci veszteségek, részben 35 MiG-17 és 28 SzU-22 kivonása következtében. Az ezredfordulót követőn, de különösen 2004-től, a húszi felkelés fellángolásával párhuzamosan számottevő fejlesztésekre került sor. Elsőként beszerzésre került 12 MiG-29SE és 2 MiG-29UB, ezeket kiegészítve hat további géppel a MiG-29SMT konfigurációra modernizálták. 2007-ben további 32 MiG-29SMT beszerzését jelentették be 1,3 milliárd USD-ért. Még 2001-ben 6 F-7M rendeltek Kínából, majd 2006-2007-ben további 27 MiG-21bisz lett vásárolva Ukrajna és Bulgária készletéből. Ukrajnától további 12 darab Szu-22 vadászbombázó lett beszerezve.

A jemeni légierőt széles körben alkalmazták a jemeni húszi felkeléssel(2004-2010) szemben. A jemeni légierő hatékonynak bizonyult az ellenséges állások és épületek megsemmisítésében, a húszik legtöbb veszteségét a légitámadások okozták. A „Felperzselt Föld” hadművelet során három MiG-21, illetve két Su-22 típusú harci gép zuhant le harci bevetések során. A kormány azt állította, hogy a veszteségek technikai hibák miatt következtek be, míg a lázadók azt állították, hogy kézi légvédelmi rakétákkal lőtték le őket.

A jemeni légierő a 2011-es jemeni felkelés során légicsapásokat hajtott végre az ellenzéki erők ellen. 2011. szeptember 28-án a Szanától északra a lázadó katonák egy MANPADS segítségével lelőttek egy Szu-22-est. Október 30-án az al-Dajlami légibázist, felkelő erők támadták meg. Különböző hivatalos források arról számoltak be, hogy két vagy három vadászgépet pusztítottak el a földön aknavetőkkel, a megsemmisült repülőgépek közül legalább egy MiG-29-et jelentettek.

(folyt. köv.)

 

[tong djagbu]

A Jemeni Köztársaság Légiereje 2015 elején

többcélú vadászgépek:

-2 század 53 vadászgéppel

18 MiG-29SMT Fulcrum-F

4 MiG-29 Fulcrum-C (Moldovából 1994-ben)

25 MiG-29 Fulcrum-A(MiG-29SMT változatra modernizálva)

2 MiG-29UBT

4 MiG-29UB

elfogó vadászgépek:

-3 század 55 elfogó vadászgéppel

35 MiG-21bisz(21 Ukrajnából 2006-2007-ben)

6 MiG-21bisz(Bulgáriából Ukrajnán keresztül)

6 F-7M(Kínából 2001-ben)

4 MiG-21UM

2 MiG-21U

-1 század 8 elfogó vadászgéppel

6 F-5E

2 F-5B

vadászbombázó gépek:

-2 század 38 vadászbombázóval

15 Szuhoj SzU-22M-4 Fitter-K

3 Szuhoj SzU-22UM-3K Fitter-G

10 Szuhoj SzU-22M Fitter-F

5 Szuhoj SzU-22M-2 Fitter-H

4 Szuhoj SzU-20 (SzU-17M Fitter-C)

szállító repülőgépek:

2 Cessna-208N-ISR

2 szállító század 20 géppel

1 C-130H(USA-tól 1979-ben)

1 L-100-30

3 IL-76TD(leszállítva 1994-95)

1 CN-235M-300

5 AN-26

2 AN-24

3 AN-12

4 IL-14

kiképző gépek:

1 kiképző iskola 59 kiképző géppel

22 L-39C(11 darab új gép 1999-ben vásárolva és további 13 Ukrajnától vásárolva 2005-2006-ban)

14 Jak-11

10 Zlin Z-242L

1 Zlin Z-143L

12 SB-7L-360 Seeker

helikopterek:

8 század 66 helikopterrel

-2 páncélvadász támadó helikopter század 8 Mi-35, 14 Mi-24 harci helikopterrel

-2 általános célú helikopter század 2 AB-212, 4 Bell 206B, 2 Ka-28, 2 AB-204B helikpterrel

-1 VIP szállító század 2 Bell 214

- 4 támogató század 2 Mi-14, 10 Mi-171Sh, 5 Mi-17, 10+ Mi-8, 4 UH-1H-II

1 kiképző helikopter AB-47(Bell 47)

Jemeni légierő bázisai és szervezete

A jemeni köztársaságnak 17 reptere van betonozott kifutópályákkal

A légierő főhadiszállása: Aden

Aden Nemzetközi reptér

128. század egy részlege (Ka-28, Mi-8/17/171Sh, Mi-14, Mi-24)

Al-Anad légibázis 21 betonfedezék és 38 betonozott parkolóhely

?. század (MiG-21bisz, MiG-21MF, MiG-21UM)

?. kiképző század(L-39C)

?. kiképző század(L-39C)

?. alap kiképző század(Zlin Z-242L)

128. század egy részlege (Ka-28, Mi-8/17/171Sh, Mi-14, Mi-24)

Ataq repülőtér

tartalék bázis

Al Ghaydah repülőtér

tartalék bázis

Hodeidah légibázis 27 repülő fedezék

16. század (MiG-21bisz, MiG-21MF, MiG-21UM)

128. század egy részlege (Ka-28, Mi-8/17/171Sh, Mi-14, Mi-24)

Riyan légibázis

tartalék bázis

Szanaá Dajlami légibázis/ Szanaá-i Nemzetközi Reptér 34 repülőfedezék

6. század (SzU-22)

26. század(SzU-22)

9. század (MiG-29SMT/UBT/A/UB)

121. század(F-5E/B)

?. század (Z143L, Z242L)

4. század(AN-24, AN-26)

115. század(C-130, L-100-30, Il-76, AN-12)

3. század(AB 204, AB212, Bell 206, UH-1H)

124. VIP század(Bell 214)

128. század (Ka-28, Mi-8/17/171Sh, Mi-14, Mi-24)

Taiz légibázis

26. század (MiG-21bisz, MiG-21MF, MiG-21UM)

?. század(L-39C)

8. helikopter század(Mi-8, Mi-17)

9. helikopter század(Mi-35, Mi-24)

Seiyun repülőtér

tartalék reptér

Saada repülőtér

tartalék reptér



2015. március 19-én, a nemzetközileg elismert jemeni elnök, Abd Rabbuh Mansur Hadi elleni első légitámadás azt jelezte, hogy a jemeni légierő egyes elemei átálltak, hogy harcba szálljanak a húszik mellett. 2015. március 25-én jemeni légierő repülőgépei, valószínűleg két SzU-22, felszállt a húszik irányítása alatt álló Szana'a-i al-Dajlami légibázisról, hogy támadást indítson a jemeni elnök ideiglenes rezidenciája ellen, az adeni al-Maasheeq körzetben. Egy héten belül a harmadik alkalom lett, amikor a légierő elemei felléptek a nemzetközileg elismert kormány ellen. A húszik két SzU-22-est küldtek, hogy bombázzák az elnöki palotát Adenben, egy MiG 29-es vadászrepülő fedezetével. Amikor a szuhojok végre hajtották az első rácsapást, a Hadihoz hű erők heves földi tűzzel válaszoltak, de egyetlen repülőgépet sem sikerült lőniük. A támadás során néhány Hadi-párti MiG-29-es az Al Anad Air támaszpontról felszállt, hogy megvédje az elnöki rezidenciát a húszi harci repülőgépektől. Néhány órával később megkezdődött a szaúd-arábiai vezetésű beavatkozás Jemenben.

A jemeni légierő nem csatlakozott teljesen a húszi lázadókhoz, mivel a személyzet nagy része nem volt hajlandó parancsot fogadni korábbi ellenségétől. A repülő eszközök karbantartása is többnyire leállt a Szaleh-rezsim 2012-es megdöntése óta. 2015 elején a légierő helyzete kaotikusnak tűnt, mivel a személyzet nagy része dezertált, a repülők elmaradt karbantartása pedig hatékonyan megakadályozta a jemeni légierő részvételét a harcban, megalapozva a szaúdi vezetésű beavatkozás sikerét.

A támadás kezdeti óráiban a szaúdi légierő harci gépei bombázták az ország legnagyobb lázadók által tartott légibázisait. A szaúdi légicsapások során elsőbbséget élveztek a légvédelmi fegyverek, radarok és a földön álló repülőgépek. Koalíciós légicsapások érték a szanaá-i al-Dajlami, a Taizi Ganed, az al-anadi, a hodeidai légibázisokat és az adeni nemzetközi repteret. 2015. április 15-én egy szaúdi tájékoztató azt mutatta, hogy az arab koalíciós csapásmérő gépek két Szu-22 és egy F-5 vadászgépet pusztítottak el, miközben azok az aszfalton álltak. Két másik Szu-22 és egy F-5 repülőgép roncsait ábrázoló kép 2015. április 30-án jelent meg. 2015. május 4-én kiderült, hogy a Sana'a Nemzetközi Repülőtéren lángba borult egy jemeni Il-76TD. A jemeni MiG-29 flotta sorsa továbbra sem ismert, míg a többi megsemmisült repülő eszköz számát is nehéz megállapítani.

 

[Galcom]

Helló Tong,

szépen összegyűjtötted a Jemeni AF infóit, köszönjük! Sajnos a Jemeni légierő története, a mai napig elég ködös. A Googleval könnyen elérhető források, az ex. szovjet típusok mennyiségét jelentősen túlbecsülik . A teljes képet én sem látom "még" át, de egy-egy típus azért ki van dolgozva, gyáriszámokra bontva.

A Jemeni Köztársaság Légiereje 2015 elején

többcélú vadászgépek:

-2 század 53 vadászgéppel

18 MiG-29SMT Fulcrum-F

4 MiG-29 Fulcrum-C (Moldovából 1994-ben)

25 MiG-29 Fulcrum-A(MiG-29SMT változatra modernizálva)

2 MiG-29UBT

4 MiG-29UB

Így például a Jemeni légierő az ezredforduló után sosem rendelkezett 20-21 MiG-29-esnél többel! Ezek közül is az első hat évben, legalább négyet elvesztettek. Ugyan az orosz kormányzati bejelentésekre hivatkozva, a nyugati média jóval több MiG-29-es megrendelését jelentette be. 2001-ben 24, 2006-ban 32 MiG-29SMT, majd 2010-ben további 30 MiG-29SMT, de ezek a valóságban nem, vagy csak részlegesen valósultak meg.

Amit leszállított az orosz fél:

• 2002 és 2003 között 14 db 9.12SE és 9.51
• 2004 és 2005 között mindössze hat 9.18-as és egy kétüléses

Mindössze ezek vannak fotókkal, gyári számokkal és az ENSZ fegyverzettellenőrző hatóság számára bejelentett adatokkal alátámasztva.

elfogó vadászgépek:

-3 század 55 elfogó vadászgéppel

35 MiG-21bisz(21 Ukrajnából 2006-2007-ben)

6 MiG-21bisz(Bulgáriából Ukrajnán keresztül)

6 F-7M(Kínából 2001-ben)

4 MiG-21UM

2 MiG-21U

Hasonló a helyzet a jemeni MiG-21-esekkel is. Kínai MiG-21-es sohasem került Jemenbe! Dél Jemennek volt egy századnyi, gyáriszámuk alapján a nyolcvanas évek elején gyártott MiG-21bis/UM-je. Ezek közül három bis és három UM a Hidegháború végét, Szovjetunióban érte meg, sohasem kerültek vissza. Erről készült az általad posztolt kép Krasznodárban, ahol nagyjavításra került volna 1990-ben öt társával együtt, de sohasem került vissza Jemenbe:

Majd 2005-ben kötöttek szerződést 28 MiG-21bis/UM leszállításáról Ukrajnával. Ezek Algéria példányok voltak. Bolgár nem volt köztük, mindössze bolgár és cseh gépek alkatrészeit is felhasználták az ukrán nagyjavítás során. Ezek közül csak húsz MiG-21-es, hat UM és 14 bis került leszállításra Jemenbe. A Jemen számára, Ukajnában nagyjavított hat algériai MiG-21UM gyáriszáma:

• 516971031
• 516993041
• 516993066
• 516995016
• 516999036
• 516999367

A 14 MiG-21bis gyáriszámának liastája még nem teljes, de algériai kollégák gőzerővel dolgoznak rajta.

Az álltalad posztolt képen, Jemen számára soha le nem szállított nyolc gép közül látható egy. Ezek később Horvátországba kerültek:

Az ezekről készült fotók népszerűek, mindenki ezzel színesíti a jemeni cikkeit, pedig a 2230 és 2237 között oldaszámú, ex Algériai gépek, sohasem jártak Jemenben.

vadászbombázó gépek:

-2 század 38 vadászbombázóval

15 Szuhoj SzU-22M-4 Fitter-K

3 Szuhoj SzU-22UM-3K Fitter-G

10 Szuhoj SzU-22M Fitter-F

5 Szuhoj SzU-22M-2 Fitter-H

4 Szuhoj SzU-20 (SzU-17M Fitter-C)

A Szu-22-eskből is alig fele állt csak rendelkezésre, mint leírásban van. Jemeni pilóták elérhetőek a FB-n. Szépen leírják, hogy indult újra az átképzés Karsznodárban Szu-22M4-esre 1997-ben, majd hogyan szállított Beloruszia, majd Ukrajna Szu-22M4-es változatott Jemen számára. A Szu-22M, Su-20-asokat a kilencvenes évek elején kivonták. (Szu-22M2 alváltozat nem létezett, ezt a nyolcvanas évek információhiányos nyugati szaksajtója találta ki)


Egyébként remek képeket posztoltál, köszönjük! Hatalmas munka!

 

[tong djagbu]

Helló Tong,

szépen összegyűjtötted a Jemeni AF infóit, köszönjük! Sajnos a Jemeni légierő története, a mai napig elég ködös. A Googleval könnyen elérhető források, az ex. szovjet típusok mennyiségét jelentősen túlbecsülik . A teljes képet én sem látom "még" át, de egy-egy típus azért ki van dolgozva, gyáriszámokra bontva.



Így például a Jemeni légierő az ezredforduló után sosem rendelkezett 20-21 MiG-29-esnél többel! Ezek közül is az első hat évben, legalább négyet elvesztettek. Ugyan az orosz kormányzati bejelentésekre hivatkozva, a nyugati média jóval több MiG-29-es megrendelését jelentette be. 2001-ben 24, 2006-ban 32 MiG-29SMT, majd 2010-ben további 30 MiG-29SMT, de ezek a valóságban nem, vagy csak részlegesen valósultak meg.

Amit leszállított az orosz fél:

• 2002 és 2003 között 14 db 9.12SE és 9.51
• 2004 és 2005 között mindössze hat 9.18-as és egy kétüléses

Mindössze ezek vannak fotókkal, gyári számokkal és az ENSZ fegyverzettellenőrző hatóság számára bejelentett adatokkal alátámasztva.



Hasonló a helyzet a jemeni MiG-21-esekkel is. Kínai MiG-21-es sohasem került Jemenbe! Dél Jemennek volt egy századnyi, gyáriszámuk alapján a nyolcvanas évek elején gyártott MiG-21bis/UM-je. Ezek közül három bis és három UM a Hidegháború végét, Szovjetunióban érte meg, sohasem kerültek vissza. Erről készült az általad posztolt kép Krasznodárban, ahol nagyjavításra került volna 1990-ben öt társával együtt, de sohasem került vissza Jemenbe:

Majd 2005-ben kötöttek szerződést 28 MiG-21bis/UM leszállításáról Ukrajnával. Ezek Algéria példányok voltak. Bolgár nem volt köztük, mindössze bolgár és cseh gépek alkatrészeit is felhasználták az ukrán nagyjavítás során. Ezek közül csak húsz MiG-21-es, hat UM és 14 bis került leszállításra Jemenbe. A Jemen számára, Ukajnában nagyjavított hat algériai MiG-21UM gyáriszáma:

• 516971031
• 516993041
• 516993066
• 516995016
• 516999036
• 516999367

A 14 MiG-21bis gyáriszámának liastája még nem teljes, de algériai kollégák gőzerővel dolgoznak rajta.

Az álltalad posztolt képen, Jemen számára soha le nem szállított nyolc gép közül látható egy. Ezek később Horvátországba kerültek:

Az ezekről készült fotók népszerűek, mindenki ezzel színesíti a jemeni cikkeit, pedig a 2230 és 2237 között oldaszámú, ex Algériai gépek, sohasem jártak Jemenben.




A Szu-22-eskből is alig fele állt csak rendelkezésre, mint leírásban van. Jemeni pilóták elérhetőek a FB-n. Szépen leírják, hogy indult újra az átképzés Karsznodárban Szu-22M4-esre 1997-ben, majd hogyan szállított Beloruszia, majd Ukrajna Szu-22M4-es változatott Jemen számára. A Szu-22M, Su-20-asokat a kilencvenes évek elején kivonták. (Szu-22M2 alváltozat nem létezett, ezt a nyolcvanas évek információhiányos nyugati szaksajtója találta ki)


Egyébként remek képeket posztoltál, köszönjük! Hatalmas munka!

Köszi a pontosításokat. Alapvetően a szárazföldi erőket felszerelését elég pontosan bemutató anyagból szedtem az adatokat. Ha vannak vagy lesznek további információid a jemeni légierővel kapcsolatban, kérlek ne tartsd magadban.

 

[tong djagbu]

 

[tong djagbu]

 

[tong djagbu]

M-60 harckocsik jemeni háborúban

A régebbi szovjet típusok(T-55 és T-62) mellett az amerikai M-60 harckocsi a legelterjedtebb harckocsi a jemeni háborúban. A szaúdiak és az AnsarAllah erői is alkalmazzák a típust. A szaúdi királyi hadsereg az 1970-es évek végétől az 1980-as évek közepéig mintegy 910 darab M60A1RISE és RISE / Passive harckocsit vásárolt az Egyesült Államokból. Közülük mintegy 186 darabot Észak-Jemen kapott meg. A fennmaradó M-60A1-ek közül sokat 1994-ig az A3-as szabványra modernizáltak. Ezek mellett 1990-ben Szaúd-Arábia további 390 M60A3-at vásárolt az USA felesleges készleteiből. 2015-ben a szaúdiak mintegy 660 M60A3 harckocsival rendelkeztek, ennek mintegy fele tartalékban volt. A háború kitörése után nagy számú M-60 harckocsit vezényeltek a jemeni határra a jemeni beszivárgások megakadályozására. A 2015-ös hadi év során a szaúdi páncélos erők 3 AMX-30, 20 M1A2S és 18-22 M-60A3 harckocsi semmisült meg. A 2015-2019 között megsemmisült szaúdi M-60A3 harckocsik számát 39-50 közé teszik a különböző források.

 

[tong djagbu]

M-60 harckocsik jemeni háborúban(2.rész)

Észak-Jemen 1980-ban kapta meg első 64 darab M60A1 harckocsiját az Egyesült Államoktól érkező 400 millió dolláros fegyverszállítás részeként, amelyet Szaúd-Arábia kért az 1979-es határháború következtében felborult katonai egyensúly ellensúlyozására . Az 1980-as években Szaúd-Arábia további M-60A1 harckocsikat biztosított Észak-Jemen számára, és 1990-re ezek száma elérte a 250-et. A kommunizmus összeomlásával Dél-Jemen 1990. május 22-én egyesült a Jemeni Arab Köztársasággal (közönségesen "Észak-Jemen"), és megszületett a Jemeni Köztársaság. Az északi elit csapatok és a Köztársasági Gárda erői voltak felszerelve M-60A1 harckocsikkal. Négy évvel később polgárháború tört ki és Dél-Jemen bejelentette az elszakadását északi országrésztől. A háború nyitányát az amrani tank csata jelentette, amely az északi 1. páncélosdandár és a déli 3. páncélos dandár között zajlott. Három napig elhúzódó csata során több mint 200 harckocsi vívott közelharcot, közöttük feltehetően az északiak M-60A1 harckocsijai is. Az ütközetben a déliek 180 halottat és több, mint 400 sebesültet, valamint 60 darab harckocsit vesztettek. Április 27-én heves csata zajlott a jemeni erők között Zingibartól keletre egy kiszáradt folyómederben, az M60A1 harckocsik és az észak-jemeni Amaliqa brigád gyalogsága részvételével. Velük szemben állt a déliek 119. dandárja. Több száz szomáliai menekült halt meg, amikor a Jemen déli partján fekvő táborukat kereszttűzbe került a két fél között. A déli erők veresége megnyitotta az utat az Aden felé, amely július 7-én esett el.

A húszik ellen folyó Szaada háború során(2004-2010) a kormánycsapatok 1. páncélos hadosztálya(Firqa) aktívan használta az M-60A1 harckocsikat. 2009 októberében a húszik 2 darab ilyen harckocsit is megsemmisítettek.

2015-ben a becslések szerint 50 M60A1 áll szolgálatban a jemeni hadseregnél, amely java része a húszik kezére került. A 2015 tavasza óta folyó harcokban a húszik 13, míg a Hadi elnökkel szövetséges Iszlah Párt miliciája 1 M-60A1 harckocsit veszített igazoltan.

 

[Pocok75]

Hihetetlen, hogy nagy százalékban a torony fent marad! Személyzet túléléséről mit lehet tudni?

 

[tong djagbu]

Hihetetlen, hogy nagy százalékban a torony fent marad! Személyzet túléléséről mit lehet tudni?

Gyakorlatilag semmit, legalábbis én semmi ilyen jellegű infót nem találtam

 

[tong djagbu]

A Tariq Saleh vezette Nemzeti Ellenállási Erők 6. dandárjának 150 katonája, élükön Jahja Arik ezredessel átállt a húszik oldalára

 

[tong djagbu]

Csata a nyugati partvidékért​

(1. rész)
Jemen jelentőségét stratégiai fekvése adja, a Báb-el-Mandeb tengerszoros amely összeköti az Adeni-öbölt és az Indiai-Óceánt a Vörös-tengerrel, s ezáltal a Szuezi-csatornával. Ezen az útvonalon halad az Öböl-menti monarchiákból származó olajszállítmányok közel negyede, napi 4 millió hordónyi mennyiség.

A Szeptember 21-i forradalom

Szaleh bukása után a húszik folyamatos harcban álltak Szaada kormányzóságban az Iszlah párt iszlamistáival, szórványos és olykor heves harcokkal az északi Dammadzs faluban, a harcok többször átterjedtek a szomszédos kormányzóságokra is. 2014 januárjában a jemeni kormány megkezdte a vahabita lakosság kimenekítését Szaada kormányzóságból. A régióban a győzelmet arattak a húszik. A húszi felkelők kihasználták előnyüket, és az Ali Mohsen al-Ahmar tábornokhoz hűséges Iszlah-párti milicistákkal folytatott véres csata után megragadták Amran kormányzóság irányítását, és július elejére a főváros kapujához értek, bevonultak Szana'a kormányzóságba.

Augusztusban a húszik tömegtüntetéseket szerveztek Szanaában, nyomást gyakorolva Abd Rabbuh Manszúr Hadi elnökre, hogy törölje el az üzemanyag-támogatások csökkentésére vonatkozó rendeletét, és felszólították a kormányt, hogy lépjen vissza az elképzeléstől. A csoport képviselői találkoztak kormánytisztviselőkkel, hogy megkíséreljék megoldást találni a helyzetre, de a húszik a kormány engedményeit elégtelennek találták és elutasították. Szeptember 9-én az északnyugat-szanaái húszi tüntetőire a biztonsági erők tüzet nyitottak, amikor a kabinet irodájához vonultak. Hét tiltakozót megöltek. A nyílt ellenségeskedés szeptember 16-án kezdődött a húszik és a hadsereg egységei között Szanaá északnyugati részén. Szeptember 18-án a harcok 40 emberéletet követeltek abban a körzetben, ahol a Jemen TV, az állami műsorszóró állomás található, a főváros északi részén. Húszi és az Iszlah-párt milíciái harcoltak egymással a környék feletti uralomért. A szanaá-i nemzetközi repülőtérre érkező és onnan kiinduló járatokat felfüggesztették. A húszi harcosok szeptember 19-én erőteljes támadást indítottak Szana'á-ban, lőtték az állami televíziót és összecsaptak a kormányerőkkel és a szunnita milíciákkal. Az Ansar Allah erői elfoglalták a Szaddeq-dombot, amely remek kilátást biztosított az Al-Iman Egyetemre és Ali Mohsen al-Ahmar tábornok katonai központjára. Szeptember 19-én több mint 60-an vesztették életüket az összecsapásokban. Abd Rabbuh Manszúr Hadi elnök találkozott a G10 államok nagyköveteivel, és "puccskísérletnek" nevezte kormánya elleni húszi támadást. Jamal Benomar ENSZ-követ sürgette a helyzet békés megoldását. Szeptember 21-re az Ansar Allah átvette a főváros feletti ellenőrzést, miután elfoglalták a miniszterelnöki hivatalt, az állami televízió épületét és a katonai parancsnokságot. Al-Ahmar erői állítólag rövid harc után megadták magukat a húsziknak, bár a tábornoknak sikerült időben eltávoznia. A lázadók megállapodást írtak alá a kormánnyal, ami Mohammed Basindawa miniszterelnököt lemondásra késztette. Nem voltak hajlandók aláírni a megállapodás mellékletét, amelynek értelmében a biztonsági erők ellenőrzésük alá vonják a húszikk által elfoglalt területeket, és elkobozzák a húszik fegyvereit. Mindazonáltal Hadi azonnali tűzszünetet hirdetett és sürgette az összes frakciót, hogy tartsák tiszteletben a megállapodást.

A húszi államcsíny arra késztette Szaleh exelnököt, hogy szövetségre lépjen velük. A Szalehhel kötött szövetség a húsziknak is hasznot hajtott, 2014. szeptembere és 2015. márciusa közötti időszakban a jemeni fegyveres erők kétharmada a húszik oldalára állt át. A Szaleh-párti fegyveres erőkkel összefogva a húszik rohamtempóban vonták ellenőrzésük alá Hajjah, Hudaydah, Jabin, Dhamar és Ibb kormányzóságokat.

 

[tong djagbu]

(2. rész)

Háború a tengeren

Amikor a húszik 2014 végén elfoglalták Hudaydah városát, a hudaydah-i jemeni haditengerészeti erők nagy része a húszik oldalára állt, köztük a jemeni flotta legmodernebb egységeit alkotó, három kínai gyártmányú, Type 021 típusú rakétanaszád legénysége. A rakétanaszádok C-801 hajó-elleni rakétákkal voltak felfegyverkezve.

Ugyan a rakétanaszádok vagy megsemmisültek vagy tétlen állapotban maradtak, de nem így a rakétáik. A jemeni matrózok számos C-801 rakétát leszereltek. A matrózok több teherautóra telepítették a rakétákat, különféle felszínkutató radarokkal összekötve - és lőni kezdték a szaúdi vezetésű koalíció flotta egységeit, amelyek beavatkoztak a kezdődő polgárháborúba.

A jemeni haditengerészet Type 021 rakétás naszádja

A tengeri blokád és a koalíciós haditengerészeti erők tevékenysége

A tengeri blokád akkor kezdődött, amikor a Hadi vezette jemeni kormány 2015. április 10-én lezárta felségvizeit a kereskedelmi és humanitárius hajózás elől, csak ellenőrzés után engedélyezte a belépést.

A hivatalosan elismert jemeni kormány kérésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa megszavazta a 2216. számú határozatot, amely fegyverembargót vezet be a húszik és Szalehhez hű fegyveres csoportok ellen. Ez az állásfoglalás felszólítja az államokat, hogy vizsgálják meg a Jemenbe irányuló rakományokat, és foglalják le tiltott termékeket. Ezért ez a tengeri blokád bizonyos mértékig a nemzetközileg szankcionált fegyverembargó végrehajtási intézkedése. A fegyverembargó azonban nem teszi lehetővé az összes rakomány blokkolását, különösen nem azokat az árukat, amelyekre a polgári lakosságnak szüksége van, mint például az élelmiszereket és gyógyszereket, sőt azokat sem, amelyeket fegyveres csoportok is felhasználhatnak, mint az üzemanyag. A tényleges gyakorlat nagy mértékben meghaladja a kiszabott szankciókat, mivel az összes rakomány, beleértve a humanitárius és létfontosságú javakat is, behozatala komolyan korlátozott és időről időre teljesen blokkolt. Továbbá a koalíció tényleges katonai műveleteire nem vonatkoznak a Biztonsági Tanács határozatai. Noha a húszik elleni harcot támogató haditengerészeti műveleteit nehéz megkülönböztetni a fegyverembargót támogató műveletektől.

Mivel a jemeni kormánynak már nincsenek hajói, a gyakorlatban a blokád operatív vezetése az Egyesült Arab Emírségek haditengerészetére és a szaúdi haditengerészetre hárul. A blokád fenntartásában leginkább az Egyesült Arab Emírségek haditengerészete jeleskedik, mellettük a szaúdi haditengerészet is folyamatosan aktív volt, és a koalíció más tagjai kevésbé rendszeresen vettek részt. A haditengerészeti blokád tényleges összetétele nem ismert, bár megfigyelések alapján létezik néhány információ. Az EUArms videó bizonyítékot talált a szaúdi és az Egyesült Arab Emírségek hajóiról, amelyek ellenőrzéseket végeztek. Az Egyesült Arab Emírségek aktívan használja a blokádhoz az Assabban található katonai támaszpontot, ahol az emirátusok számos hajóját figyelték meg a műholdas képeken. Egyiptom köztudottan 2015-ben 4 hadihajót küldött, és később is részt vett a blokádban. Bahrein 2017-ben küldte el egy fregattját a blokád biztosítására.

A tengeri blokád fenntartásában részt vevő emirátusi korvett 2015 októberében

Ez a blokád az amerikai hadihajóktól is kapott némi támogatást, bár az USA hivatalosan nem vesz részt a szaúdi koalícióban. A hivatalos indoklás szerint a húszik elleni fegyverembargó támogatásának támogatására. Ezen embargó érvényesítése érdekében más nyugati katonai hajók is működtek. Például egy ausztrál hadihajó 2016 februárjában elfogott egy fegyverekkel megrakott halászhajót.

A tengeri blokádban való részvételen kívül a szaúdi vezetésű koalíció hadihajói tüzérségi tűzzel és a kétéltű partraszállási műveletekben is támogatják a szárazföldi műveleteket. Mivel a jemeni déli és nyugati part mentén fekvő fő szárazföldi erőket az emirátusok irányítják vagy támogatják, az Egyesült Arab Emírségek haditengerészeti erőinek nagy szerepe van ezekben a haditengerészeti támogatási műveletekben. Más koalíciós hajók is részt vettek a partvidéki harci műveletekben. Például egyiptomi és szaúdi hadihajókat figyeltek meg a húszi erők lövetése közben az adeni harcok idején 2015 nyarán.

A szaúdi tengerészet otthoni bázisairól működik. A Vörös-tengeren lévő haditengerészeti erőinek fő műveleti bázisa Jedda(Dzsidda). Az Egyesült Arab Emírségek katonai bázisokat és támogató központokat hozott létre. A fő katonai támaszpontot repülőtérrel és kikötővel 2015 tavaszán hozták létre Asszabban, Eritreában. Az Asszab az Egyesült Arab Emírségek haditengerészeti és légierőinek fő műveleti bázisaként működik Jemen közelében, valamint szárazföldi erőinek logisztikai központjaként is működik. Ezen a bázison az Egyesült Arab Emírségek 60000 főnyi jemeni erőt képzett ki a katonai műveletekben való részvételre és az új jemeni hadsereg megalakítására. Aden elfoglalásának műveletét 2015-ben asszabi bázisról hajtották végre. Ez egyben a jemeni Vörös-tenger szigeteinek felszállóhelye volt, és továbbra is a szárazföldi erők utánpótlási és állomáshelyeként működik. Az Egyesült Arab Emírségek katonai bázisokat hozott létre Szomália különböző régióiban is: Bosszaszóban (Puntföld) és Berberában (Szomáliföld), ahol a kikötőt az Egyesült Arab Emírségek DP World logisztikai vállalata üzemelteti. Ezenkívül az Emírségek katonai támaszpontot hozott létre a Perim-szigeten, a Bab al Mandab-szoros közepén, és bázisokat üzemeltet a jemeni Aden, Mukalla és Mocha kikötőkben. Ezen bázisok révén Egyesült Arab Emírségek erős katonai befolyást gyakorol Jemen tengerparti sávjainak ellenőrzésére és a jemeni katonai műveletek támogatására.

Asszabi támaszpont és kikötő

Emírségek támaszpontjai a térségben


csempészútvonalak

 

[tong djagbu]

(3.rész)

A húszi partvédelmi erők tevékenysége

Az első támadásokról 2015. október 8-án számoltak be - körülbelül egy héttel azután, hogy az emirátusi, a bahreini és a katari csapatok együttes erői arra kényszerítették a jemenieket, hogy vonuljanak vissza a stratégiai szempontból fontos Bab Al Mandab-szorostól 40 kilométerre északra fekvő Mokha kikötőjébe.

Szana’a hivatalos beszámolói szerint, ez a támadás „elpusztította” a szaúdi haditengerészeti tankhajót, a Yunbou-t. Két éjszaka múlva a húszi-párti jemeniek ismét lecsaptak, állítólag ezúttal a szaúdi haditengerészeti hajót, a Boraida-t vagy az egyiptomi haditengerészeti egy hadihajóját támadták meg, amelyet a húszik Al Mahrousaként azonosítottak. Valójában sem Boraida, sem Yunbou még csak nem is sérült meg, míg Al Mahrousa egy 150 éves elnöki jacht, amely évek óta bizonyosan soha nem merészkedett Jemen közelébe.

Ennek ellenére a jemeniek folyamatosan próbálkoztak. 2015. október 25-én kilőttek egy újabb C-801 rakétát, és egy harmadik szaúdi hadihajót állítottak „megsemmisültként”, ezúttal egy videót tettek közzé, amely arra utal, hogy a kérdéses hajó valójában vagy az Egyesült Arab Emírségek haditengerészetéhez tartozó korvett, vagy egyiptomi haditengerészeti fregatt. A húszik hét további hajótámadásról számoltak be 2015 novemberében és decemberében, és minden alkalommal azt állították, hogy elsüllyesztettek egy szaúdi hadihajót a Bab Al Mandeb-szoros közelében. A szaúdi vezetésű koalíció - amelynek részesült az amerikai logisztikai támogatásban - minden esetben tagadta, hogy bármilyen hajó megsérült volna.

Húszik hajó elleni támadása 2015. október 25-én

A jemeni partvédelmi erők hajók elleni támadásai 2015-ben(Anszar Allah bejelentések nyomán)


2016 októberében a konfliktus újabb dimenziót kapott, amikor a húszi milíciák hajó-elleni rakétákat kezdtek alkalmazni Jemen partjai közelében közlekedő hajók ellen. A konfliktus tovább eszkalálódott amikor a húszi partvédelmi rakétaütegek és az Egyesült Államok Haditengerészete között egyhetes párharcra került sor.

A jemeni partvédelmi erők C-802 hajó elleni rakétájának indítása

Az első lövések 2016. október 1-jén dördültek el, amikor a húszik hajó-elleni rakétát lőttek ki a HSV-2 Swiftre, az Egyesült Arab Emírségek utánpótlást szállító hajójára, amely a Bab-el Mandab szoroson haladt át. A hírek szerint a segélyszállítmányokat szállító hajó súlyos károkat szenvedett, a személyzetből többen megsebesültek, de haláleset nem történt. A húszik valószínűleg radarral irányított C-801 vagy C-802 hajó-elleni rakétával lőtték ki a tengerpart mentén. A támadás arra késztette az Egyesült Államok Haditengerészetét, hogy hadihajókat küldjön a térségbe, hogy biztosítsák a szoroson történő hajózás szabadságát.

A Swift elleni támadást követően amerikai hadihajók ellen kíséreltek meg támadásokat október 9-én. Bár a húszik tagadják, hogy bármilyen szerepet játszottak volna az amerikai hadihajók elleni támadásokban, Washington gyorsan belekeverte a fegyveres csoportot. És amikor USS Mason október 12-én ismét támadás alá került - szintén sikertelenül -, az amerikaiak húszikon torolták meg. Október 13-án Nitze több Tomahawk cirkálórakétát indított a húszik három radarállomása ellen, és állítólag elpusztította azokat. Október 15-én a harmadik összecsapás során az AnsarAllah partvédő ütegei öt rakétát lőttek ki két amerikai hajóra, ismét eredmény nélkül. "Az Egyesült Államok adott esetben reagál a hajóinkat és a kereskedelmi forgalmunkat fenyegető további fenyegetésekre, és továbbra is fenntartja hajózási szabadságunkat a Vörös-tengeren, a Bab Al Mandeb-en és a világ más részein" - mondta Peter Cook, a Pentagon sajtótitkára.

A húszi vezetés tagadta az amerikai haditengerészet hajói elleni támadásokban való részvételét, valószínűleg attól tartva, hogy az Egyesült Államok még inkább beavatkozik a háborúba. Ezen aggodalom ellenére a húszik továbbra is szórványos támadásokat indítottak katonai és polgári hajók ellen főként a Bab el-Mandab szorosban. 2017 január végén a húszi partvédelmi erők Hudaydah közelében csapást mértek a szaúdiak Al Madinah osztályú fregattjára. A húszik állítása szerint partvédelmi rakétával, míg a koalíciós erők szerint távirányított robbanócsónakkal hajtották végre az akciót. 2017 júniusában egy rakéta eltalálta Egyesült Arab Emírségek egy hajóját, és egy tengerészt megsebesített. 2018 májusában egy húszi rakéta megrongálta a Jemenbe búzát szállító török teherszállító hajót. Ezek a támadások a kereskedelem némi megzavarását eredményezték, Szaúd-Arábia a tartályhajó-támadásokat követően 10 napig leállította a szoroson keresztül az olajszállítást.

Találat a szaúdi királyi haditengerészet Al Madinah osztályú fregattján 2017 januárjában

Az emirátusok M01 'Al Hasbah' aknaszedője

M01 'Al Hasbah' Mokha kikötőjében 2017.07.29-én

tengeri incidensek 2018-ban

 

[tong djagbu]

(4. rész)

Mokha elfoglalása(Arany lándzsa hadművelet)

2015 őszén a húszik déli arcvonalának összeomlása idején a Hadi-párti és a déli szeparatista erők október elején offenzívát indítottak a Bab el-Mandab partvidéke elfoglalása érdekében, és sikeresen elfoglalták a tengerszoros ellenőrzése szempontjából kulcsfontosságú Perim-szigetet is. A koalíció három stratégiai célpontja közül az egyik Hudaydah kikötőváros volt. A koalíciós erők kétirányból kívánták a parti síkság(Tihamah) központját ostromgyűrűbe fogni. A jemeni Tihamah régió egy 50–70 km széles sávból áll, amely a Vörös-tenger partja mentén húzódik a Bab al-Mandab-szorostól a szaúdi határig. Délen a történelmi Mokha kikötője, tőle északra Hodeida, Jemen fő vörös-tengeri kikötője a part felénél található. Al-Salif, a másik kulcsfontosságú vörös-tengeri kikötő és a közeli Ras Isa olajexport terminál egyaránt a Hodeidától 60 km-re északra található félszigeten található. Míg északon, a szaúdi határ mellett Midi kicsi kikötővárosa, amelyet 2016 januárja óta ostromolnak a Hadi-párti erők. Jemen közepének masszív hegyvidékeivel ellentétben a Tihama terepe túlnyomórészt sík, nyugat-keleti "zöldövek", sűrű, alacsonyan fekvő cserjéscsíkok, pálmaligetek és a wadik mentén elhelyezkedő farmok által szegdelt homokos sivatag borítja. Számos kisváros és gazdaság található e vidéken. Két fő észak-déli autópálya vezet a Tihamah síkság hosszában - az egyik a parton, a másik pedig a parttal párhuzamosan 50 km-re a szárazföldön.

Északról az Iszlah-párti Al-Ahmar tábornok 1. páncélos hadosztályának részei és az 5. Katonai körzet Hadi-párti csapatai indítottak offenzívát Hajjah kormányzóság partvidéki területén. A 2016 január elején megindult offenzíva hamar megfeneklett Midi kikötővárosnál, váltakozó sikerű ide-oda hullámzó harcokat vívtak a sivatagi területeken a várostól északra a húszikkal. 2017 májusáig, több mint egy év intenzív harc után, a Hadihoz hű 5. katonai körzet erői jelentős veszteségeket szenvedtek el. Ugyanekkor a szudáni hadsereg parancsnoksága kifejezte vágyát, hogy csatlakozna az al Hudaydah északi irányból való elfoglalásának műveletéhez. Ekkor állították fel a 2., majd a 3. Al Hazem brigádot. A többszöri sikertelen kísérlet után, a szudáni és a Hadi-párti erőknek közös erőfeszítéssel sikerült csak elfoglalniuk a várost 2018 áprilisában.

Koalíciós erők terve Hudaydah elfoglalására

A 2016 októberétől kiújuló tengeri háború, a hajók elleni támadások arra késztették a koalíciót, hogy a tengerszorosban fekvő Al Mokha kikötővárost mihamarabb elfoglalja. A koalíció (főleg az Egyesült Arab Emírségek) felismerve, hogy Jemen tengeri blokádja nem működik olyan jól, ahogy azt hitték, a fegyverek és a ballisztikus rakéták továbbra is eljutnak a húszikhoz a hegyekbe, úgy döntött, hogy teljesen elzárja Jemen északi részét a tengertől. A fegyverek becsempészésében kulcs fontosságú szerepet játszott Jemen harmadik legnépesebb és legjelentősebb kikötővárosa: Al Hudaydah

2017. január 6-án a koalíciós erők megindították az “Arany Lándzsa” hadműveletet, amelynek célja Jemen nyugati partvidékének teljes elfoglalása volt, a taizi Dhubabtól a hajjahi Midi kikötővárosig. A Bab el-Mandabi fronton a főleg dél-jemeni szalafiastákból újjászervezett Al-Amaliqa birgádok(3 dandár) és a déli szeparatista erők vettek részt a támadásban, a támadó erőket az Emirátusok reguláris erői és a szudáni RSF milicistái támogatták. Néhány heti csatározás után Mokha elesett, kis számú Leclerc harckocsi is részt vett város elfoglalásában.. A húszik az egyik harckocsit egy Metis páncéltörő rakétával megrongálták. Mokhát végül a koalíciós erők január 26-ára tisztítottak meg az utolsó húszi orvlövészektől. Január végén a jemeni partvédelmi erők Hudaydah közelében eltaláltak egy szaúdi Medina osztályú fregattot, amelyen két szaúdi tengerész az életét vesztette. A húszi források szerint egy hajó-elleni rakétával, míg az izraeli hirszerzés szerint öngyilkos, távírányítású robbanócsónakkal mérték a csapást.

Ugyan a harcok kisebb-nagyobb hevességgel fellángoltak, de az arcvonalak megmerevedtek a koalíciós erő nagyon kevés előrehaladást értek el a következő hónapokban. 2017. augusztusára a nyugati parton a koalíciós csapatok száma tovább növekedett, és megérkezett néhány további Leclerc harckocsi.

Hadi-párti erők BMP-1 harcjárművei az "Arany Lándzsa" hadművelet során

Hadista csapatok Mokha közelében 2017. január 23-án

Emirátusok Leclerc harckocsijai Mokhánál

kormánycsapatok Mokha kikötőjében 2017 február

 

[tong djagbu]

(5. rész)

Hudaydah ostroma

A húszi-Szaleh szövetség felbomlása

2017 decemberében Szaleh exelnök megkísérelt oldalt váltani. A háború évei során a húszik fokozatosan építették le az exelnök befolyását a fegyveres erőkben és a törzsek között. 2017 októberében a húszik átvették az irányítást a Köztársasági Gárda Dabwa tábora felett a főváros közelében. November végén a sanaa-i nagymecset birtoklása miatt csaptak össze a húszik és a Szalehita milíciák. A fokozódó feszültség közepette jelentette be az egykori elnök, hogy kész átállni a koalíció oldalára, amennyiben a koalíciós erők felhagynak a Jemen elleni támadásokkal és feloldják az ország blokádját. Ugyan Szaleh megkísérelte a fegyveres erőket és a törzseket a maga mellé állítani, de meglehetősen kevés sikerrel, mind a fegyveres erők, mind a törzsek döntő többsége hű maradt a húszikhoz. A mintegy öt napon keresztül folyó szanaa-i harcokban 125-en vesztették életüket és 250 ember sebesült meg. Szaleh végül menekülőre fogta, a Szanaatól délre fekvő szülőföldjére Szanhan körzetbe igyekezett. 20 páncélozott járműből álló húszi osztag vette üldözőbe, végül egy RPG-vel megállították páncélozott gépjárművét és főbe lőtték a bukott elnököt. Szaleh pártja, az Almotamar(Népi Kongresszus Párt) három frakcióra szakadt, az egyik kitartott a húszik mellett, a második csatlakozott a Hadi rezsimhez, a harmadik frakció a meggyilkolt exelnök rokona Tariq Szaleh tábornok vezetésével nem ismerte el a Hadi kormányzatot és a emirátusok támogatásával a nyugati partvidéken szerveződött újjá.

Húszik a szanaa-i csata idején(2017.december eleje)

Saleh exelnök holtteste

Húszi csapatok átveszik az ellenőrzést Haddzsah kormányzóság felett a Szalehista milíciáktól(2017. december)

Ugyan az átállási kísérletet csírájában elfolytották a húszik, de a hátország pacifikálására csapatokat kellett elvonni a frontvonalakról. Tovább gyengítette az arcvonalat néhány Szalehhez hű katonai egység átállása. Egyes Szaleh-párti törzsek is átálltak Hadi-rezsim oldalára Nihm közetben(Sanaa kormányzóság) és Taiz környékén, valamint Shabwah kormányzóságban. A nyugati partvidéken december 7-én a emirátusok által támogatott déli erők kezére került Khokha kikötővároska. Három nappal később elesett Hays körzet is. Hudaydah, a hadjárat fő célpontja már csak 90 kilóméterre volt.

Hudaydah egy közepes méretű, 5x6 km-es város, ahol valószínűleg több mint 700 000 lakos él. A hudaydahi kikötő az északi szélén található, közvetlenül a városi területen kívül. A sűrűn lakott óváros mérete 1,5x1,5 km. A várostól közvetlenül délkeletre egy 50 négyzetkilométeres dús növényzetű "zöld zóna", de ez a terület nyugatról és keletről megkerülhető az autópályák mentén és a nyílt sivatagon keresztül. Közvetlenül a várostól keletre nincs magaslat, ahová a húszik esetleg visszavonulhatnak: valójában a legközelebbi hegyek 110 km-re vannak keletre. A népességet tekintve Hudaydahot elsősorban a Shafi'i szekta városi és parti lakói lakják, nem pedig a hegyi zaidi szekta törzsei és klánjai, amelyek a húszik megbízható harci erőit alkotják.

A húszik számára Hudaydah megtartása több szempontból is rendkívüli fontossággal bírt:

- Fontos stratégiai jelentőségű település, amely irányítja a helyi gazdaságot és egy központ

- A város körzetében több, mint 40 kiképző tabor működik, a kiképzett fegyveresek Hudaydahból kerülnek átcsoportosításra az arcvonalakra a déli Taizba, és az északi Midi és Harad körzetébe

- Hudaydah kikötője révén komoly bevételt termelt a húsziknak, például 2015-ben 47 milliárd jemeni riál jövedelmük származott belőle. A városon keresztül érkezik az országba a humanitáriánus szállítmányok 70 százaléka. Hudaydah az olajszármazékok feketepiacának központja, ami lehetővé teszi, hogy a húszik uralják a feketepiacot és ez lehetővé teszi központi bankon kívüli pénzeszközök felhalmozását.

- A nyugati part síkság kikötői, szigetei és partjai a fő útvonalai a fegyverek beszerzésének és kommunikációnak az Ansar Allah erők és az iráni Forradalmi Gárda között.

A húszikra idegen megszállóként tekintenek a városban, és mintegy 4-5000 harcosuk van a városban, míg a Hudaydah ellen felvonuló 22 000 fős jemeni ellenállási erők szoros kapcsolatban állnak a környezettel, köztük nagyszámú tihamahi tengerparti harcos, akiknek családi kapcsolata van a várossal.

A húszik ellenőrzése alatt álló tengerparti sávon található még Al-Szalif kikötő, amely egy gyéren lakott, homokos félszigeten helyezkedik el. A kikötő két mélyvízi kikötőhellyel és egy nagy gabonatöltő terminállal rendelkezik. A Rasz Isza olajtöltő terminál, a Marib olajvezeték parti végállomása a félsziget déli csúcsán található. A húszik kiterjedt aknamezőket telepített és árokhálózatot építettek ki a félszigeten, de a terület nyitott, nem nyújt semmilyen fedezetet a légi támadásokkal szemben, és a húszik valószínűleg elhagynák, ha olyan előretörő erőkkel szembesülnének, amelyek a félsziget elvágásával fenyegetne.

 

[anonim999]

Köszönöm szépen a Jemen topikban közzétett, összegyűjtött anyagaidat. Sok informálódtam, tanultam belőle.

 

[tong djagbu]

(6. rész)

Húszi védelmi képességek

A húszik, a Jemen északi részén fekvő Szaada és Amran kormányzóságokból származó, harcedzett fegyveresek körére támaszkodnak. Ezek a csapatok rendkívül elkötelezettek, és fanatikus bátorságukat erősíti a vallási meggyőződés, a klánjukhoz való hűségük és az amfetamin-stimulánsok, például a Captagon (fenethylline) használata. A Vörös-tenger frontján ezeknek a harcosoknak a számát a jemeni hírszerzés kevesebb, mint ezer főre becsülte. A tihamahi frontvonal feltöltése érdekében a húszik seregükbe soroztak mintegy négyezer főny harcost, akik Tihamah és Közép-Jemen felvidéki kormányzóságaiból származó törzsek hadi illetményeiből rekrutálódtak. A kontingensek kiállítására gyakran erőszakos fenyegetésekkel kényszerítették a törzsi vezetőket. Ezen állomány morálja alacsony, és az ilyen harcosok gyakran dezertálnak a húszik táborából, ha nincsenek közvetlen felügyelet alatt. Az elhúzodó harcok következtében újabb és újabb erősítéseket vezényeltek a nyugati partvidék arcvonalára, úgyhogy a létszámuk elérte a 30-40 ezer főt, és a térségben megjelentek a húszi elit alakulatok, például a “Halál Brigádok”(Kataeb al-Mawt) és az irániak által kiképzett “Al-Husszein” dandár csapatai is.

A húszik alkalmazkodtak a partvidéken járőröző koalíciós repülőgépek és drónok állandó jelenlétéhez azáltal, hogy nagyon szétszórt, laza alakzatban harcoltak: tíz-tizenkét harcosból álló alegységeik gyakran egy tucat kilométeres frontot foglalnak el, és két-három harcosból álló csapatok felelősek egy-egy domb vagy tanya és környékének megtartásáért. Kis számú húszi harcos képes széles frontszakaszt tartani a fegyverzet hordozása nélkül, harcolni az előre elkészített rejtekhelyekről, elfoglalni aztán újra felhagyni a korábban elkészített védelmi rendszer állásait. A húszi védelem rugalmassága szorosan kapcsolódik a terephez, a húszi csapatok sokkal sikeresebben védekeznek a hegyvidéki területeken, ahol magabiztosnak és biztonságban érzik magukat. A Tihamah síkságán a húszik a zöldövek sűrű növényzetét használták fel a védelmi állások kiterjedt rendszerének kiépítéséhez, beleértve az árokhálózatokat, a kis földalatti bunkereket, valamint az előre elrejtett fegyvereket és lőszerek tárolóit. Gyakran használják a sűrű növényzet által borított területeket, hogy elrejtsék aknavetőik és lövegeik pozícióit, sőt alkalmanként T-55 harckocsijaikat is. A többi frontvonalhoz hasonlóan a húszik a vádik és a földutak mentén jelöletlen aknamezőket telepítettek, és burkolt utak mentén IED-ket helyztek el. A nagy városi területek védelmében a húszik vegyes teljesítményt nyújtottak, és az ilyen területek védelmében általában gyorsan meginogtak, 2015-ben a húszik elhúzódó, négy hónapos városi csatát vívtak Adenben (1,7 millió lakos) az újonnan szerveződött jemeni ellenállással szemben, amelyet nagyon kis számú emirátusok-beli különleges erő támogatott. Aztán a húszik kevesebb, mint egy hét alatt összeomlottak, amikor az Egyesült Arab Emírségek MRAP járműveket biztosított a kiképzett jemeni egységeknek, és jól megtervezett hadműveletben legyőzték őket. Taizzban (900 000 lakos) a húszik eleve nem a várost védték, hanem a várost övező hegyeket. A tihamahi front kisebb városaiért, például Mokha, al-Khokha és al-Haysért vívott harcokban a húszik hasonlóan teljesítettek, több hétig keményen harcoltak a városi területeken kívüli mélységben tagozott védelmi vonalaikban, majd összeomlottak és több kilométert hátráltak, csak azért tértek vissza, hogy rakétatűzzel zaklassák az ellenséget az újonnan elfoglalt városokban. Valójában, amikor a hátsó logisztikai útvonalukat fenyegető, több irányból érkező gyors támadásokkal szembesülnek, a húszi erők gyakran elhagyják védelmi vonalaikat, szétszóródnak, majd újra összeállnak a zord terepen.

A "fegyverek tiltakozása" Szaleh Ali al-Szammad megölése után. Al-Szammad a Legfőbb Politikai Tanács elnöke, Jemen tényleges elnöke volt a 2016. augusztusától haláláig. 2018. április 19-én vesztette életét a koalíciós erők dróncsapása során Hudaydah kormányzóságban.(Valószínüleg egy Wing Loong II UCAV LJ-7 páncéltörő rakétája vetett véget életének)

Húszi csapatok Hodeidában 2018. május-június

húszik egy megsemmisült MRAP mellett(2018. május vége)

Húszi parancsnokok ellentámadást terveznek a Hudaydahért folyó harcok idején

 

[tong djagbu]

(7. rész)

Nyugati Part Egyesült Erői

A kormányerők szudáni és az emirátusok erőinek támogatásával Aden felszabadítása óta harcolnak a Jemen nyugati partvidékén a húszi és Szalehita milíciák ellen, hogy megvédjék az ideiglenes fővárost a húszi támadásoktól. A csapatok lassan nyomultak előre a Nyugati Part frontján. 2017 elején a Hadi-párti erők elfoglalták Mokha létfontosságú kikötőjét, de ezt követően nagyon lassan haladtak a Mokhához közeli Khokha városka felé. 2018. május közepén azonban a koalíció által támogatott csapatok meglehetős gyorsasággal törtek előre a nyugati parton, napokon belül 80 kilómétert tettek meg, amíg meg nem közelítették Hudaydah városát és annak kikötőjét, amely 2014 óta az Ansar Allah ellenőrzése alatt állt.

A nyugati parti front parancsnoka az Ötödik Katonai Régió korábbi parancsnoka, Omar Szadzsaf vezérőrnagy volt, de a koalícióval fennálló nézeteltérései miatt eltávolították pozíciójából. A koalíció Ibrahim Maszali ezredest nevezte ki a front parancsnokának.

A nyugati partvidéken harcoló erők négy fő komponensből állnak össze:

1. “Óriások” dandárjai(Al-Amaliqah brigádok):

Az Al-Amaliqah öt dandárral (1., 2., 3., 4. és 6.) vesz részt a hadjáratban. A 7. dandár még szervezés alatt áll, míg az 5. dandár feladata, hogy támogassa a többi kormányerőt a felszabadult területek biztosításában. Az Al-Amaliqah dandárok a legnagyobb létszámúak 20-28 ezer főre becsülik az erejüket a források. A dandároknak államonya a tihamahi és a déli kormányzóságokból származik, s tagjai többnyire szalafisták. A dandárokat Abu Zara al-Mahrami vezeti, valódi neve Abdulrahman al-Mahrami al-Yafei, aki családi kapcsolatban áll a vezérkari főnök volt helyettesével, Ahmad Saif al-Yafei vezérőrnaggyal. Minden dandár hű a legitim kormányhoz, Abd Rabbo Manszúr Hadi elnökhöz és Szaúd-Arábiához.

2. “Hudaydah” brigádok:

Öt dandár erejű csoport. Ezek dandárok alkotják az úgynevezett “Tihamahi Ellenállás”-t, amely utal a partvidéki zónára Tihamahra. Állománya a tihamahi körzetek parasztságából és a Zaranik törzsek fiaiból rekrutálódik. E brigádok közül kettő az Egyesült Arab Emírségekhez lojális, de a többi dandár hűséges a legitim kormányhoz. Minden dandár célja Hudaydah városának és kikötőjének felszabadítása a húsziktól. A Tihamahi Ellenállás erőit 4 ezer főre becsülik, vezetőjük Ahmed al-Kawkabani.

3. Tariq Szaleh dandárjai (“Köztársaság Őrei” vagy Jemeni Nemzeti Ellenállás néven ismertek)

A dandárok a köztársasági gárda, a központi biztonsági erők, a különleges erők, a terrorizmus-ellenes erők és a néhai Ali Abdullah Szaleh elnökhöz és egykori kormánypártjához hű törzsek maradványaiból állnak össze.

Noha ezek az erők azért harcolnak, hogy “bosszút álljanak”, mert a húszik megölték Szalehet, és helyreállítsák Szaleh családjának uralmát, de ez a cél nem egy erős harci doktrína, amely képes megszervezni őket. Az Egyesült Arab Emírségek azt szeretné, hogy Tariq Szaleh vezetésével összegyűjtse ezeket az erőket, mert nem ismerik el Hadi elnök legitimitását. Tariq és hadereje, amely a húszik oldalán harcolt, amíg a húszik 2017 decemberében meg nem gyilkolták Szalehet. A szanaai csatát követően Tariq Szaleh és erői átálltak az arab koalíció oldalára.

Az Egyesült Arab Emírségek új erőket képez ki Mokha, Khokha, Aden, Al-Anad katonai támaszpontokon és más területeken működő kiképző központokban Tariq Szaleh vezetésével, egyes becslések szerint négyezer harcosra bővült az állomány 2018 nyarára. Ezek mellett további ötezer katona állt kiképzés alatt Asszabban. A rivális katonai parancsnokok azt mondják, hogy a “Köztársaság Őrei” nem folytattak igazi csatákat a húszikkal Hudaydah-ban. Azt mondták, hogy a felszabadult területek egy részének ellenőrzését átadták a Szalehita erőknek, de szerintük ez lehetővé tette a húszik számára, hogy áttörjenek a koalíciós védelmen és újra átvegyék ezeket a területeket. Az utánpótlási vonalak elzárása és a betörések elhárítása nagyban akadályozta a kulcsfontosságú kikötőváros elfoglalását. A kezdeti kudarcok ellenére az emirátusok fokozta a Tariq Szalehnek nyújtott támogatást, csapatai kivonulása után átadta bázisait, köztük a Khokha-i főhadiszállást, valamint a Zaqar-szigetek feletti ellenőrzést is.

Tariq Saleh dandártábornok

"Köztársaság Őrei" Hudaydah közelében

4. Külső erők

Ezek az erők magukban foglalják az Egyesült Arab Emírségek és Szudán fegyveres erőit. Az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erőinek tagjai az Elnöki Gárda egységeiben szolgálnak, amelynek székhelye Mokhában van, a szudáni erők pedig a különleges műveletekben vesznek részt. Az Egyesült Arab Emírségek katonáinak száma ismeretlen, de a külöböző források 1500 és 5000 fő közé teszik a nyugati partvidék frontján állomásozó katonáinak a számát. A szudániak kezdetben 500 fővel vettek részt a hadműveletekben, de a húszi felderítés 2019 nyarán 6 dandárba szervezett 20 ezer főre becsülte a számukat.

Az emírségek különleges erői Hudaydahban

Szudániak

 

[tong djagbu]

(8. rész)

“Arany győzelem” hadművelet

2018 első hónapjában a húszik véres utóvédharcokat vívtak Hays körzetben és hasonnevű székhelyén, a harcok során több száz harcost vesztett halottakban és sebesültekben mindkét fél. Február elejére a koalíciós erők a sorozatos húszi ellenlökések ellenére biztosan ellenőrzésük alatt tartották Hays körzetet, és támadást indítottak a Hays elleni húszi támadások kiindulási pontjának számító Jarrahi körzet és hasonnevű központja ellen. A húszik a csatamező elhagyása miatt kivégezték a Hays védelméért felelős parancsnokukat, Omar al-Ansit. A harcok március elejéig elhúzódtak a Jarrahi körzet birtoklásáért, végül a koalíciós erők támadása kifulladt jelentősebb területnyereség nélkül, annak ellenére, hogy koalíciós erők offenzívájához csatlakozott a Tariq Szaleh által frissen szervezett Nemzeti Ellenállás(“Köztársaság Őrei”) is. Igaz a húszik is súlyos veszteséget szenvedtek a harcok során, félezernél több halottal és száznál több fogságba esett harcosukkal fizettek a győzelemért.

Március eleje és május vége közötti időszakban szórványos harcok folytak a térségben, esetenként húszi fegyveresek szivárogtak be a koalíciós erők mélységébe, rajtaütéseket hajtottak végre. Egy alkalommal csónakokon szállított csapataik kíséreltek egy rajtaütést al-Khokha városan, amelyet azonban a koalíciós haditengerészet sikeresen megakadályozott. A koalíciós légierő számos légitámadást hajtott végre a húszi állások és utánpótlási vonalak ellen. Az egyik légicsapásban életét vesztette Szaleh Ali al-Szammad, a Legfelső Politikai Tanács feje.

Május 24-én indult meg a koalíciós erők újabb offenzívája Tuhayta körzetben, két nappal később a kezükre került Fazah tengerparti település. Miután az Anszar Allah erői heves ellenállást fejtettek ki Tuhayta városában a koalíciós erő a frontális támadás helyett a település bekerítéséről döntöttek.

A koalíciós erők főerői a part-menti úton május 27-én elérték Durayhimi körzetet. Június elejére a húszi erők sorozatos ellenlökései ellenére a koalíciós erők 25 kilóméterre megközelítették Hudaydah városát. A harcok során az emírségek egy AH-64 Apache helikoptert is lelőttek a húszik.

Hudaydah elleni első támadás(2018. június 13.-június 22.)

Június 13-án a koalíciós erők nagyszabású kétirányú támadást indítottak a Hudaydahot védő Ansar Allah erői ellen. A reggeli órákban 30 légicsapást hajtottak végre a koalíciós erők harci gépei. Délről a Arab Emírségek csapatai által támogatott jemeni csapatok indítottak támadást a város ellen. Súlyos harcok kezdődtek a repülőtér birtoklásáért. A tenger felől egy 1500-2000 főnyi emirátusok-beli katonát szándékozott egy partaszálló hadművelet keretében harcba vetni a koalíciós hadvezetés. Az Asszabból érkező koalíciós flotta ellen a húszi partvédelmi erők két hajó-elleni rakétát lőttek ki, amelyek egy hajót eltaláltak, s ennek következtében a többi hajó visszafordult. A húszik az csata első napján 250 halottat vesztettek. Két nappal később, heves légicsapások és szárazföldi harcok után elesett Durayhimi városa, legalább is a koalíciós erők bejelentése szerint. Az Ansar Allah erői sorozatos ellentámadásokat indítottak a koalíciós erők utánpótlási vonalainak elvágására Haystól északra és Fazahnál. Utóbbinál időlegesen sikerült is elvágni a létfontosságú útvonalat. A szárazföldi erők mellett a húszik rakétacsapatai is aktívan részt vettek a küzdelemben, Qahir-1 és Tocska harcászati rakétákkal lőtték a koalíciós erőket. A szorult helyzetbe került húszi vezetés a libanoni Hezbollahhoz fordult segítségért, június 20-ra mintegy 80 Hezzbollah instruktor érkezett Hudaydahba.


Több napos küzdelem után a koalíciós erők megtisztították a húsziktól a reptér környéki falvakat és városnegyedeket, majd heves harcok folytak a repülőtér birtoklásáért. Ugyan reptér keleti felét a koalíciós erők elfoglalták, míg a nyugati feléből-köztük a főépületből- nem tudták kifüstölni az Anszar Allah erőit. A június 19-i harcokban a húszik megsemmisítették a koalíciós erők 20 páncélozott járművét és további tízet zsákmányul ejtettek. A következő két napban a koalíciós erők további 44 páncélozott járművet vesztettek, és az emirátusok egy drónja is a veszteség listára került. A Hadi-pártiak minden erőfeszítésük ellenére sem tudták a repülőtér egészét az ellenőrzésük alá vonni, végül a támadásukat az utánpótlási vonalaikat érő sorozatos húszi támadások miatt leállították. A húszik bejelentése szerint a koalíciós erők 418 katonáját ölték meg, és további 318 katonát megsebesítettek. Ugyan az Ansar Allah nem volt képes tartósan elzárni az ellenség utánpótlási vonalait, de támadásaival komoly zavarokat okozott és arra késztette a koalíciós hadvezetést, hogy felhagyjon a Hudaydah elleni rohammal és csapatokat vezényeljen át az utánpótlási vonalak védelmére.

A kulcs fontosságú kikötővárost védelmező húszi erők súlyos veszteséget okoztak a koalíciós erőknek emberben és haditechnikában egyaránt

megsemmisült húszi M-113

Kormányerők Hodeidánál