A Bodrog monitor nekem mindig egy fájó pont, szerintem ennek is a Parlament előtt kellene állnia, mint a Lajtának.
Úgy tudom, hogy ezt a monitort is Margitay-Becht András találta meg, mint a Lajtát, kavics szállító uszájként használták, de nem értettem soha, hogy miért nem került haza a hajó.
A szerbek két hazugságot is hangoztatnak mindig ezzel a hajóval kapcsolatban, az egyik az, hogy ez volt az a hajó, amely leadta a nagy háború első lövéseit 1914. július 28-áról 29-ére virradóra.
Ez nem igaz, három monitor indította az első meglepetésszerű támadást Belgrád ellen, a Temes, a Bodrog és a Szamos. A Temes volt a zászlóshajója a támadó alakulatnak és a hajónaplókban szerepel, hogy a Temes adta le az első lövéseket.
A másik hazugság, hogy a Bodrogot harcban zsákmányolták. (Pedig 1918 októrber 3-án már elvileg fegyverszünet volt hirdetve!).
Erről az akkori hajóparancsnok következő jelentést adta le (ne tévesszen meg senkit a Száva monitor, a KUK dunai flotilában volt Száva monitor, a szerbek pedig Szávára keresztelték később a Bodrogot):
»1918. október 3i-én este a Dunáhajórajparancsnokság szikratávirati rendeletére a »Bodrog«-gal Zimonyból Vincára indultam, hogy a visszavonuló csapatainkat fedezzem. Az idő ködös volt és nemsokára arra kényszeritett, hogy a hajó menetét lassítsam. A balpart mentén haladva körülbelül este 10 órakor egy sűrű ködfelhőbe kerültünk, mire a kormányost figyelmeztettem, hogy míg jobban tudunk tájékozódni megfordultunk és lehorgonyozunk.
Ebben a pillanatban a hajó fara feneket ért és a »Bodrog«-ot a part felé rántotta:. A gépeket azonnal teljes gőzzel hátra vezényeltem.
A »Bodrog« a Duna balpartján 20 méterre a parttól, Panosovától fölfelé 12 km. a Szamár-hegygyel szemben ült fenéken és saját erejéből nem tudott szabadulni, mert lefelé haladva kerültünk az iszapos partra és így a csavaroknak nem volt elegendő vizük. Ezt a helyzetet látva, segítségért sürgönyöztem.
A közelben a »Száva« monitor tartózkodott és így ő hozzá fordultam először segítségért, miután a Dunahajórajparancsnoksághoz és a »Sámson« mentőhajót kértem.
Éjfélig azonban segítség nem érkezett, tehát újra sürgönyöztem a Dunahajórajparancsnoksághoz, most már három erős vontatógőzöst kérve. Addig is, míg a hajó súlyán könnyítsek, a felesleges tárgyak és anyagok kihajózását rendeltem el. Végre hajnalban megérkezett a »Sámson« mentőhajó, mellyel egyhamar elkezdtük a »Bodrog« levontatását.
Eleinte egyenletes vontatással, később lökésekkel próbáltuk, de ez sem használt, mert a kötelek elszakadtak. 7 óra felé a másik két vontató is megérkezett és most már három hajóval folytattuk a levontatást.
A »Bodrog« akkor a vízapadás miatt már nagyon kiemelkedett a vízből és egyik kötél a másik után szakadt el. Végre 8 drótkötélre fogtam mind a három vontatót és már lazult is az iszapban a »Bodrog«, mikor 10 óra felé a szerb partról megszólaltak az ellenséges ágyúk.
A »Bodrog« és a közelben lévő monitorok rögtön felvették a harcot, a vontatógőzösöknek azonban hamarosan el kellett menekülniök, mert a tűz rájuk volt irányítva.
Idővel a monitorok is bevonultak és így a »Bodrog« magára hagyatva délig folytatta a harcot, míg a sok találattól több léket kapott és ágyúi hasznavehetetlenek lettek. Minden reménységtől megfosztva elrendeltem a legénységnek, hogy hagyják el a hajót. Még a harc közben megtettem a szükséges intézkedéseket a hajó fölrobbantására, de megfontolva, hogy a »Bodrog« magyar parton feküdt és így remény maradt még megmentéséhez, elállottam ennek keresztülvitelétől. Fél egy órakor délután első tisztemmel és vitorlásommal én is elhagytam a »Bodrog«-ot. Az erős ágyútűz dacára senki sem sebesült meg, mert a hajópáncél kitűnően tartott, a szárazon pedig az agyagos partban a gránátok nem robbantak. A »Bodrog« elhagyása után így könnyűszerrel indulhattunk útnak Pancsovára.
Pancsován az állomásparancsnokkal léptem érinkezésbe, de eredmény nélkül, mert akkor katonaságunknál a fegyelem már teljesen feloszlott. Ezek után az ottani német parancsnoksághoz fordultam és egy őrséget eszközöltem ki a »Bodrog« megvédésére. Éjjel kocsin a »Bodrog«-hoz mentem, hogy a helyzetet megvizsgáljam, de a német, őrség nem engedett a hajóra jutni, mert egy része az őrségnek részeg volt és a hajón fosztogattak, annyit azonban megtudtam, hogy a hajó hátsó részében víz volt. 2-án délelőtt a pancsovai főtéren hivatalosan közhírré adták, hogy megkötöttük az entente-csapatokkal a fegyverszünetet. Erre én délután újra kimentem a »Bodrog«-hoz, de amikor az ellenség a kocánkat meglátta, ágyútűzzel fogadott és nem engedett a »Bodrog« közelébe.
Miután tudtam, hogy a hajó a magas víz beálltával sem úszóképes, abbahagytam a hajó fölrobbantására való szándékomat és visszatértem Pancsovára.
Másnap, november 3-án, Pancsován megalakultak az egyes nemzeti tanácsok. Eleinte csak magyar zászló alatt láttam egy körmenetet. Később saját szememmel láttam, mikor két polgárember egy boltba futott és óriási izgalommal és sietség mellett egy szerb zászlót varratott.
Délben azután már e zászló köré csődültek egy páran és ők is körmetet tartottak, a mi katonaságunk legnagyobb része akkor már hazaszállingózott és a hátországból szabadon jöttek a szerb foglyok.
November 4-én a még megmaradt katonaságunk vonatra ült és a német katonaság is Pancsovát kiürítette.
Este én is vonatra ültem, de éjjel még Pancsován maradtunk. Másnap, mint utolsók, mi is elindultunk Szeged felé.
1918. decemberében és 1919. január havában pozitív híreket kaptam a »Bodrog«-ról egy pancsovai magyar lánytól. Az első levélben azt írta, hogy a vízállás nagyon kicsi, a »Bodrog« teljesen szárazon van és lékjeit javítják. A másikban meg azt írja, hogy a »Bodrog«-ot levontatták és Belgrádba vitték.
Kádár kormányos, aki a »Bodrog«-ot október 3 i-én vezette, azt állította, hogy tévedett egy erdőben s így korábban jött a balpart felé, mint ahogy szabad lett volna.
A végén még kiemelem, hogy a »Bodrog« a tényleges fegyverszünet kötése alkalmával még a magyar parton volt és nem harc folytán került az ellenség kezébe
Taschler, sorhajóhadnagy