M
[Kantin] Magyarország
- Téma indítója silurusglanis
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
- Status
Tudom,de eléggé meggyökeresedett.A legtöbb nagy emberhez kötött beszólás alighanem csak városi legenda.Viszont alighanem elég jól jellemzik azt,amiről szolnak.És Párizs megér egy misét.Bár valószinű Navarrai Henrik sem mondot ilent
Alighanem ez a fő probléma,ami miatt Mac berzenkedik.Épitő vita helyett,sárdobálásba fullasztják a dolgot deviáns elemek.Pedighát tudomásul kéne venni,hogy senki nem tévedhetetlen.Még én sem-mondta a sündisznócska,és lemászot a drótkeféről
Szépen magadra vetted Molni. Figyelve a stílust (amit említettem már neked) két dolog lehet; az egyik, hogy akár csak az egyik ismerősöm, kiesett-kiestél a pixisből. Pedig ő szépen szakított a pályázati pénzekkel (felénk lopásnak nevezik), csak ugye ma teljesítés nélkül már nem fizetnek. Kiabál is kígyót-békát. A másik, hogy sima csalódottság (hiszti), mert nem a kedvenc nyert (már megint).
A dokik lelépése; nagybátyám 2003-ban lépett le (asszem mszp alatt), azután, h a műtét közben berepült egy légy. Pénzkérdés egy 1000ft-os szúnyogháló? Csak jelezném, h kint osztályvezető főorvosként nem keres annyit, mint itt hálapénzzel. De majd mindjárt elmagyarázod, h te ezt(is) jobban tudod.
Van arcom és lehet, hogy néha nagy...de amiket írkálsz ahhoz már más kell. Csak nekem volt gyerekszobám, ezért nem írom le...de jót mosolygok rajtad-rajtatok
Nyílvánosságra hozták,hányan fagytak meg a 2016-2017-es tél folyamán.Ez a szám is nagyon tragikus,de ahhoz képest,hogy az elmúlt évek leghidegebb tele volt,és hogy milyen titkolózás folyt ez ügyben,én magasabb számra számítottam.
https://444.hu/2018/07/29/hiaba-tit...-arulniuk-hanyan-fagynak-halalra-az-orszagban
https://444.hu/2018/07/29/hiaba-tit...-arulniuk-hanyan-fagynak-halalra-az-orszagban
M
molnibalage
Guest
Mi van...? Miből esetem ki...? Nem vagyok orvos. Ugyanott dolgozom ahol eddig.Szépen magadra vetted Molni. Figyelve a stílust (amit említettem már neked) két dolog lehet; az egyik, hogy akár csak az egyik ismerősöm, kiesett-kiestél a pixisből. Pedig ő szépen szakított a pályázati pénzekkel (felénk lopásnak nevezik), csak ugye ma teljesítés nélkül már nem fizetnek. Kiabál is kígyót-békát. A másik, hogy sima csalódottság (hiszti), mert nem a kedvenc nyert (már megint).
A dokik lelépése; nagybátyám 2003-ban lépett le (asszem mszp alatt), azután, h a műtét közben berepült egy légy. Pénzkérdés egy 1000ft-os szúnyogháló? Csak jelezném, h kint osztályvezető főorvosként nem keres annyit, mint itt hálapénzzel. De majd mindjárt elmagyarázod, h te ezt(is) jobban tudod.
Van arcom és lehet, hogy néha nagy...de amiket írkálsz ahhoz már más kell. Csak nekem volt gyerekszobám, ezért nem írom le...de jót mosolygok rajtad-rajtatok
Csalódottság? Az van. Fizetem a TB-t a nagy semmire, de bokaficamnál a doki az államiban meg sem nézett, csak közölték röntgen után, hogy "jó lesz az". Ha ellátást akarok, akkor mehetek magánba. Kedves.
Kicsit visszavehetnél az arcból...
Szabadság alatt természetesen még véletlenül se a
nyugati társadalmaknak a polgárok egymás és az
állam iránti kölcsönös felelősségén alapuló
szabadságfelfogását, a polgári jogok –és kötelességekkánonját
értsük, hanem a társadalmi osztályok közti
cinkos összekacsintáson alapuló balkáni szabadságot.
A plebs eltűri, és hallgatólagosan belegyezik az
uralkodó osztály jogsértéseibe, önkényeskedéseibe és
harácsolásába, s cserébe tőlük ő is megkapja a maga
létkörének szabadságát. Az adócsalás szabadságát, a
korrupció szabadságát, a sumákolás és mutyizás
szabadságát, a felelőtlenség és a nemtörődömség
szabadságát. Ez a kuruc szabadság, afféle
önszabályozó anarchia.
„És a fiatal Heine, a fiatal Ibsen valamikor verseket írtak rólunk. Lassalle majdnem Európa
reménységének keresztelt el bennünket, Magyarországban Kelet-Franciaországot látta, a magyar
népben pedig a forradalom népét. És ma? Magyarország ma a gondolkozók szemében: néhány
mágnás, sok zsoldos, fő- és alparazita, és sötétségben tartott, szabadság- és kultúraellenes
embermilliók. Persze, hogy minden jóslások a szpáhik és tatárok új szerepét osztják ki nekünk. A
magyar nemzet géniusza, ha végleg el nem bujdosott, köszönje meg az új hírnevét s becsületét annak a
pár ezer embernek, akié ma Magyarország, s annak a rendszernek, mely friss triumfusát most üli.”
„Egy nemzet sem pattog úgy s nem kevélykedik nemesség titulusával, mint a magyar, noha annak
bizonyítására s megőrzésére, látja Isten, semmit nem cselekszik. Ülnek haszontalanul fiaink, vagy
otthon atyjuknál és anyjuknál, vagy ha ugyan derekasan látni, hallani akarnak (amint ők mondják), egy
magyar úr udvarába béállanak és szerződnek. Ott mit tanulnak? Innya! Mit többet? Pompáskodni, egy
mentét arannyal megprémezni, egy kantárt pillangókkal felcifrázni, egy forgóval, egy varrott lódinggal
pipiskedni, egy paripát futtatni, egyszóval esküdni, hazudni, és semmi jót nem követni. … Senki nem
tanul tudományokat, senki nem lesz zarándokká, hogy láthasson, tudhasson abból valamit hazájának
szolgálni.”
A fenti leírásokból azt hiszem már elég jól előttünk áll a
magyarságot évszázadok óta sorvasztó istencsapása, a dzsentri, a
vitézlő nemesi rend egyenes ági leszármazottja. Nemcsak a múlt
időknek sötét alakja. Számtalan alakváltozás után a mai napig ez a
típus és ez a mentalitás „vezeti” az országot, a látható
eredménnyel. A birtokát vesztett nemes maga tulajdonképpen már
nem létezik, ám az általa létrehozott „értékrend” afféle hagyományként túlélte őt, és máig uralkodik a
magyar gondolkodásban, mentalitásban, és közéletben. A Hivatal, és régebben a katonai pálya, szinte
az egyetlen, amit a dzsentri méltóságához illőnek érez. Hivatali előmenetelében akár még sikeres is
lehet, mert az intrikához, a helyezkedéshez, és a kamarillapolitikához jó érzéke van. A nyugati
„szatócsnemzeteket” lenézi, és keletről jött, párducbőr kacagányos őseire büszke. Az ellene és hőn
szeretett hazája ellen irányuló összesküvésekért –a kettőről gyakran egy személyben beszél – persze
mindig az idegenek a felelősek, vagy ha ők nem, hát akkor az „idegenszívűek”. Mocsáry Lajos leírása
szerint:
„A dzsentri, bezárt magas kapuja mögött, magát most is kis királynak véli, elgondolja dicső bajszos
őseinek hosszú sorát. … Szégyennek, zsidónak való piszkos mesterségnek tart minden kereskedést,
minden iparüzletet, s attól tart, ha ilyenbe keverednék, ősei megfordulnának sírjokban.”
Ezek ellen próbáltak meg, vajmi kevés sikerrel, fellépni a magyar intelligencia képviselői, Zrínyitől
kezdve Széchenyin át a mai értelmiség egy részéig. Erőfeszítéseik kudarca nem kis részben annak is
köszönhető, hogy -bár ezt maguk nem vették észre- saját maguk is sokszor átvették a dzsentri allűrjeit
és mentalitását. (Nem akarok itt egy nemrég kimúlt párttal példálózni.) A típus első világháború utáni
továbbéléséről és reneszánszáról egyébként a szakirodalomnál sokkal plasztikusabban lehet
tájékozódni mondjuk Csathó Kálmán „Fűszer és csemege” című színdarabjából, a „Noszty fiú” 1938-as
filmváltozatából –mely kifacsarja és 180 fokban visszájára fordítja az eredeti mű mondanivalóját-,
avagy Fábri Zoltán „Gyertek el a névnapomra” című filmjéből.
Az elmúlt század történelmi sorsfordulóikor Magyarország nem rendelkezett olyan politikai elittel,
és olyan államférfiakkal, akik a kialakult helyzetet kezelni, feloldani, vagy egyáltalán csak felismerni
képesek lettek volna, illetve akiket Nyugaton valamennyire komolyan vehettek volna. Sem 1918-ban,
sem 1945-ben, sem 1990-ben. Egy hosszabb-rövidebb zűrzavaros periódus után minden esetben a
dzsentri típus került vissza a hatalomba. (Nem én vagyok az egyetlen, aki a „műbőrkalapos
kommunistákat” is ebbe a fajtába sorolja.) Ez természetesen csakis azért volt lehetséges, mert
„Őfelsége, a magyar nép” maga is ezt a típust tekinti rokonszenvesnek, önmagához hasonlónak
A magyar szerint a politika tőle független „úri huncutság”, amiért ő semmilyen felelősséget nem
visel. A dolgokról „azok ott fönt” tehetnek, meg persze a mi nagyszerűségünket és tehetségünket
irigylő nyugatiak, akik féltékenységükben megpróbálják ellehetetleníteni és kizsákmányolni a „Nobel
díjasok országát”. Ha rosszul áll a szénánk, arról a török, a német, az orosz, a zsidó, a cigány tehet, vagy
a fejlettebb változatban a monopoltőke, a gonosz bankárok, és a pénzvilág spekulánsai. Ha minket
békén hagynak, a világot bámulatba ejtő, óriási teljesítményekre vagyunk képesek. (Az egyetlen
történelmi példa, amit erre bizonyításként olvastam, az az ősmagyar agysebészet...) Ebből fakadóan a
legokosabb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk kizárni az ellenünk fenekedő, rosszindulatú világot, és
saját erőnkből próbálunk építkezni. (Szekfű véleményét erről lásd fenn.) Egy néhány hónappal ezelőtti
közvélemény-kutatásban a magyarokat megkérdezték, a nyugati értékeket és elvárásokat kell e
követnünk, vagy „a saját utunkat kell járnunk”. A megkérdezettek több mint 80 százaléka voksolt az
utóbbira. (Egy másik kérdésnél pedig több mint 75 százalék arra, hogy a forint gyengeségéről a
nemzetközi tőzsde-spekulánsok tehetnek.) De hogy saját erőnkből és saját tehetségünkből valójában
mire vagyunk képesek, azt az elmúlt húsz év úgy vélem, megrendítő erővel vágta az arcunkba
Az országot ugyanis nem a németek, a zsidók, a kommunisták, a bankárok és tőzsdespekulánsok
tették olyanná, amilyen. Ez az ország tízmillió magyar közös alkotása. Mi teremtettük, saját képünkre
és hasonlatosságunkra. Az ország jelenlegi képét látva saját önarcképünket láthatjuk. Elég rémisztő
látvány.
Hogy ez a mostani út hová vezet, azt is egyre világosabban láthatjuk, hiszem már Zrínyi és Széchényi
is látta. Nincs külön út, nincs harmadik út, nincs Magyar Út. Aki külön áll, az egyben félre is áll, önként,
buta dacból és tudatlanságból helyezve magát a perifériára. A realitások talaján való két lábon állás
helyett próbálhatunk éppen „a sarkunkra állni”, ami állítólag a mi nemzeti büszkeségünknek jobban
megfelel, de ennek úgyis csak az lesz a vége, hogy elveszítjük az egyensúlyunkat, és megint nagyon
pofára esünk, mint történelmünk során már oly sokszor.
Napjainkra is elmondható, amit Széchényi a maga korát illetően fogalmazott meg:
„A jelen nemzedék megbocsáthatatlan bűne az, hogy százszorta jobb idők, és kedvezőbb
körülmények dacára mégis újra azon gyümölcstelen kuruc szellemet buzgólkodik felébreszteni, melynek
nem volt egyéb eredménye, mint az, hogy gyásznapokat hozott hazánkra, és századokra lökte vissza
nemzetünk kifejlését.”
Ezt a mondatot nagybetűkkel kellene a mai magyar agyakba belevésni.
Idézetek Zoli hajói-Korfu hadművelet-Kelet népe irásábol valók
nyugati társadalmaknak a polgárok egymás és az
állam iránti kölcsönös felelősségén alapuló
szabadságfelfogását, a polgári jogok –és kötelességekkánonját
értsük, hanem a társadalmi osztályok közti
cinkos összekacsintáson alapuló balkáni szabadságot.
A plebs eltűri, és hallgatólagosan belegyezik az
uralkodó osztály jogsértéseibe, önkényeskedéseibe és
harácsolásába, s cserébe tőlük ő is megkapja a maga
létkörének szabadságát. Az adócsalás szabadságát, a
korrupció szabadságát, a sumákolás és mutyizás
szabadságát, a felelőtlenség és a nemtörődömség
szabadságát. Ez a kuruc szabadság, afféle
önszabályozó anarchia.
„És a fiatal Heine, a fiatal Ibsen valamikor verseket írtak rólunk. Lassalle majdnem Európa
reménységének keresztelt el bennünket, Magyarországban Kelet-Franciaországot látta, a magyar
népben pedig a forradalom népét. És ma? Magyarország ma a gondolkozók szemében: néhány
mágnás, sok zsoldos, fő- és alparazita, és sötétségben tartott, szabadság- és kultúraellenes
embermilliók. Persze, hogy minden jóslások a szpáhik és tatárok új szerepét osztják ki nekünk. A
magyar nemzet géniusza, ha végleg el nem bujdosott, köszönje meg az új hírnevét s becsületét annak a
pár ezer embernek, akié ma Magyarország, s annak a rendszernek, mely friss triumfusát most üli.”
„Egy nemzet sem pattog úgy s nem kevélykedik nemesség titulusával, mint a magyar, noha annak
bizonyítására s megőrzésére, látja Isten, semmit nem cselekszik. Ülnek haszontalanul fiaink, vagy
otthon atyjuknál és anyjuknál, vagy ha ugyan derekasan látni, hallani akarnak (amint ők mondják), egy
magyar úr udvarába béállanak és szerződnek. Ott mit tanulnak? Innya! Mit többet? Pompáskodni, egy
mentét arannyal megprémezni, egy kantárt pillangókkal felcifrázni, egy forgóval, egy varrott lódinggal
pipiskedni, egy paripát futtatni, egyszóval esküdni, hazudni, és semmi jót nem követni. … Senki nem
tanul tudományokat, senki nem lesz zarándokká, hogy láthasson, tudhasson abból valamit hazájának
szolgálni.”
A fenti leírásokból azt hiszem már elég jól előttünk áll a
magyarságot évszázadok óta sorvasztó istencsapása, a dzsentri, a
vitézlő nemesi rend egyenes ági leszármazottja. Nemcsak a múlt
időknek sötét alakja. Számtalan alakváltozás után a mai napig ez a
típus és ez a mentalitás „vezeti” az országot, a látható
eredménnyel. A birtokát vesztett nemes maga tulajdonképpen már
nem létezik, ám az általa létrehozott „értékrend” afféle hagyományként túlélte őt, és máig uralkodik a
magyar gondolkodásban, mentalitásban, és közéletben. A Hivatal, és régebben a katonai pálya, szinte
az egyetlen, amit a dzsentri méltóságához illőnek érez. Hivatali előmenetelében akár még sikeres is
lehet, mert az intrikához, a helyezkedéshez, és a kamarillapolitikához jó érzéke van. A nyugati
„szatócsnemzeteket” lenézi, és keletről jött, párducbőr kacagányos őseire büszke. Az ellene és hőn
szeretett hazája ellen irányuló összesküvésekért –a kettőről gyakran egy személyben beszél – persze
mindig az idegenek a felelősek, vagy ha ők nem, hát akkor az „idegenszívűek”. Mocsáry Lajos leírása
szerint:
„A dzsentri, bezárt magas kapuja mögött, magát most is kis királynak véli, elgondolja dicső bajszos
őseinek hosszú sorát. … Szégyennek, zsidónak való piszkos mesterségnek tart minden kereskedést,
minden iparüzletet, s attól tart, ha ilyenbe keverednék, ősei megfordulnának sírjokban.”
Ezek ellen próbáltak meg, vajmi kevés sikerrel, fellépni a magyar intelligencia képviselői, Zrínyitől
kezdve Széchenyin át a mai értelmiség egy részéig. Erőfeszítéseik kudarca nem kis részben annak is
köszönhető, hogy -bár ezt maguk nem vették észre- saját maguk is sokszor átvették a dzsentri allűrjeit
és mentalitását. (Nem akarok itt egy nemrég kimúlt párttal példálózni.) A típus első világháború utáni
továbbéléséről és reneszánszáról egyébként a szakirodalomnál sokkal plasztikusabban lehet
tájékozódni mondjuk Csathó Kálmán „Fűszer és csemege” című színdarabjából, a „Noszty fiú” 1938-as
filmváltozatából –mely kifacsarja és 180 fokban visszájára fordítja az eredeti mű mondanivalóját-,
avagy Fábri Zoltán „Gyertek el a névnapomra” című filmjéből.
Az elmúlt század történelmi sorsfordulóikor Magyarország nem rendelkezett olyan politikai elittel,
és olyan államférfiakkal, akik a kialakult helyzetet kezelni, feloldani, vagy egyáltalán csak felismerni
képesek lettek volna, illetve akiket Nyugaton valamennyire komolyan vehettek volna. Sem 1918-ban,
sem 1945-ben, sem 1990-ben. Egy hosszabb-rövidebb zűrzavaros periódus után minden esetben a
dzsentri típus került vissza a hatalomba. (Nem én vagyok az egyetlen, aki a „műbőrkalapos
kommunistákat” is ebbe a fajtába sorolja.) Ez természetesen csakis azért volt lehetséges, mert
„Őfelsége, a magyar nép” maga is ezt a típust tekinti rokonszenvesnek, önmagához hasonlónak
A magyar szerint a politika tőle független „úri huncutság”, amiért ő semmilyen felelősséget nem
visel. A dolgokról „azok ott fönt” tehetnek, meg persze a mi nagyszerűségünket és tehetségünket
irigylő nyugatiak, akik féltékenységükben megpróbálják ellehetetleníteni és kizsákmányolni a „Nobel
díjasok országát”. Ha rosszul áll a szénánk, arról a török, a német, az orosz, a zsidó, a cigány tehet, vagy
a fejlettebb változatban a monopoltőke, a gonosz bankárok, és a pénzvilág spekulánsai. Ha minket
békén hagynak, a világot bámulatba ejtő, óriási teljesítményekre vagyunk képesek. (Az egyetlen
történelmi példa, amit erre bizonyításként olvastam, az az ősmagyar agysebészet...) Ebből fakadóan a
legokosabb, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk kizárni az ellenünk fenekedő, rosszindulatú világot, és
saját erőnkből próbálunk építkezni. (Szekfű véleményét erről lásd fenn.) Egy néhány hónappal ezelőtti
közvélemény-kutatásban a magyarokat megkérdezték, a nyugati értékeket és elvárásokat kell e
követnünk, vagy „a saját utunkat kell járnunk”. A megkérdezettek több mint 80 százaléka voksolt az
utóbbira. (Egy másik kérdésnél pedig több mint 75 százalék arra, hogy a forint gyengeségéről a
nemzetközi tőzsde-spekulánsok tehetnek.) De hogy saját erőnkből és saját tehetségünkből valójában
mire vagyunk képesek, azt az elmúlt húsz év úgy vélem, megrendítő erővel vágta az arcunkba
Az országot ugyanis nem a németek, a zsidók, a kommunisták, a bankárok és tőzsdespekulánsok
tették olyanná, amilyen. Ez az ország tízmillió magyar közös alkotása. Mi teremtettük, saját képünkre
és hasonlatosságunkra. Az ország jelenlegi képét látva saját önarcképünket láthatjuk. Elég rémisztő
látvány.
Hogy ez a mostani út hová vezet, azt is egyre világosabban láthatjuk, hiszem már Zrínyi és Széchényi
is látta. Nincs külön út, nincs harmadik út, nincs Magyar Út. Aki külön áll, az egyben félre is áll, önként,
buta dacból és tudatlanságból helyezve magát a perifériára. A realitások talaján való két lábon állás
helyett próbálhatunk éppen „a sarkunkra állni”, ami állítólag a mi nemzeti büszkeségünknek jobban
megfelel, de ennek úgyis csak az lesz a vége, hogy elveszítjük az egyensúlyunkat, és megint nagyon
pofára esünk, mint történelmünk során már oly sokszor.
Napjainkra is elmondható, amit Széchényi a maga korát illetően fogalmazott meg:
„A jelen nemzedék megbocsáthatatlan bűne az, hogy százszorta jobb idők, és kedvezőbb
körülmények dacára mégis újra azon gyümölcstelen kuruc szellemet buzgólkodik felébreszteni, melynek
nem volt egyéb eredménye, mint az, hogy gyásznapokat hozott hazánkra, és századokra lökte vissza
nemzetünk kifejlését.”
Ezt a mondatot nagybetűkkel kellene a mai magyar agyakba belevésni.
Idézetek Zoli hajói-Korfu hadművelet-Kelet népe irásábol valók
Szövegértés megy? Ne aggódj, egyetlen nanoszekundumig sem hittem, hogy orvos vagy. Senki nem mondja, h hibátlan a rendszer. Azért reagáltam, mert a "minden sz.r" és az objektivitás között jó lenne hidat verni. Más is fizeti a TB-t. Egy elemét írtam, az emberi tényezőt. A másik a sok "potyautas". Nem titok, de sok putriszökevény ingyen taxinak használja az esetkocsit, Gizi néni unalomból is beül a háziorvoshoz, a doki meg soron kívül fogadja a magán pacit. Volna ezen mód javítani, de messze nem forráshiány az oka.
Az arcmániát meg a magas c-t mellőzd kérlek; az alap emberi tiszteletet én is megadom neked, más forumtársaknak és nekem is kijár ugyanez viszont.
M
molnibalage
Guest
Nem, te azt írtad, hogy biztos azért vagyok olyan amilyen, mert nem nyúlhatok le pályázati pénzt, mint a haverod. Más ezért már lehet, hogy pofánvágna, de egyes országban lehet, hogy már perelne téged valaki.
Emberi tisztelet az, hogy tolvaj haveroddal párhuzamba állítasz és annak hívsz...? He...? Tessék...?
Én csak azt csodálom, hogy még nem vágtak ki ezért... Engem káromkodásért vágtak ki 3 hónapra...
Valahol az önmagában jellemzi a helyzetet, hogy nem lehet értelmesen beszélgetni belpolitikáról. Az is sokat mondó, hogy a rendszerváltó generáció pártjainak, az SZDSZ-nek, a Fidesznek és a DK-nak a híveivel vannak ilyen szinte csak gondok. (SZDSZ persze már nem létezik)
Pedig a gazdaság, a politika, a jog, a szociológia ugyanúgy hozzáértést kíván, mint a haditechnika, de azzal ellentétben itt közel zéró tudás mellett is sokan betonbiztos tudást képzelnek be maguknak. Főleg ha megkérdőjeleződik pártjuk igaza.
Azthiszem egy NSDP közeli filozófus irta,aki aztán lágerben végezte rabként,hogy az az állam,amelyben a párthűség elöbbrevaló az országhoz és a törvényességhez való hűségnél,nem nagy jövőre számithat
Továbbra is hozod a formád... 2 tippet írtam. Te az egyiknél leragadtál. A másik a kedvenc csapat veszít volt, de ugye úriember nem idézi önmagát. Pofán nemigen akartak még vágni, mert elég jól állom, perelni meg akkor tudnál; ad1 elkövetnék bármit, ad2 valós névvel futnál. A "he" nincs benne a magyar kérdőszavak között
Azért vágjanak ki, mert nem értek veled egyett? Ez nem tűnik túl demokratikusnak. Viszont tanulságos volt ez a kirohanásod; tökéletesen el tudlak helyezni mostmár mind emberi, mind morális, mind pedig értelmi szinten. Csalódás, többet vártam tőled.
Több mint 10 éven át voltam tagja és tanácsadója egy ellenzéki pártnak. Tessék mondani...akkor ez a hipotézis megdőlt?!
Te valamit nagyon csúnyán félreértettél. A szabad piac idealizálása, az alacsony adók, a dereguláció klasszikus liberális értékek.
A magyar jobboldal konzervatív értékrendet képvisel, hagyományelvű, antiliberális, antikommunista, és a három fő vezérmotívum az Isten, haza, család. Az erős haza, erős nemzet, erős nemzetállam pedig megköveteli, hogy központosítás legyen. Már csak azért is, mert a konzervatív rendet képviselni képes arisztokrata elitet 1945-ben, illetve az utána következő években kiirtották.
Az etatizmus meg nem kommunista vonás, bár kétségtelen, eléggé elterjedt tévhit ez.
A te ortodox gazdaságpolitikád, a Bokrosok, Surányik, Vértesandrások ostobasága vezetett oda, hogy az ország pénzügyileg összeomlott volna egy sürgős IMF-hitel nélkül.
A mostani gazdaságpolitika pedig sikeres. Minden adat, mutató szerint. Mondom, te küszködhetsz itt, de akit legalább kicsit érdekelnek a tények, az nem tagadja a nyilvánvalót.
Egészen jó önjellemzés részedről.
Ja, hogy te a primitív, középkori feudalizmust tartod konzervativizmusnak, ami kb. ugyanaz mint a kommunizmus, nos szólok, hogy az igazi konzervativizmust manapság a polgári konzervatívok adják. A feudalizmus pár száz éve kifutott, de úgy tűnik nálunk még próbálkoznak egyesek.
- Status