A LaWS 1-2 másodperc alatt átégeti egy kis drón burkolatát és 30 kW.
A LaWS balsafa drónokra lőtt, és az az 1-2 másodperc inkább több másodperc volt, és nem átégette, hanem felgyújtotta a drónt:
Ennél tízszer több energiával ez tized másodpercekre csökken. Ez rakétákra már elég, és ha pár másodpercig be tud fogni egy közeli gépet abba is szép lukat tud égetni.
A 300kW egy célteljesítmény, nagyjából ez az a szint, ahol reális esély van egy beérkező lövedéknek pár másodperc alatt annyi energiát közölni, hogy az valós fizikai károsodást szenvedjen. Emlékeztetőleg a YAL-1A elvben 1MW-os lézerrel bírt, gyakorlatilag ennél feltehetően kevesebbet tudott leadni, pontosan nem tudjuk. Ahogy azt sem, hogy mennyi idő alatt volt képes egy rakéta vékony burkolatát átégetni (a közzétett videókra rá is írták, hogy nem valós időben mutatták azokat), de a pletykák szerint több másodperces besugárzásra volt szükség.
A USS Portlandon most teszteli az SSL-MD tesztlézert, ami a hírek szerint 150kW-os szintet tud. És ennyi idő egy egyenes vonalú, egyeneletes sebességgel haladó drón leszedése:
Mondjuk legyen 2, talán 3 másodperc? Figyeljük meg továbbá, hogy lapos szögben tüzeltek, ismeretlen távolságra. Élek a gyanúval, hogy nem túl messzire, így a légköri torzítások problémája relatíve kevésbé jelentkezik.
Ezek alapján a tizedmásodperces besugárzás 300kW-os lézerteljesítménynél szvsz eléggé irreális érték, én itt is több másodperces értéket feltételeznék, úgy, hogy azonos pontot sugároz be a lézer (miközben a rakéta manőverezhet, foroghat a tengelye körül, stb., tehát a besugározni szándékozott célterületen tartani a lézert nem biztos, hogy olyan egyszerű).
Mivel 7 éve állt szolgálatba és azalatt még a civil szférában is érzékelhető áttörések történtek a szabadelektron lézerek terén, amiben már gerjesztett fizikai médium sincs, így el tudom képzelni, hogy sikerült összenyomni a rendszert vadászgépen alkalmazható méretűre. Persze az energiaellátás hagyományos gépen továbbra is kérdéses.
A LaWS rendszerbe állása viszonylagos kérdés, egy második vonalbéli hajón volt teszt jelleggel.
A haditengerészetnél van most egy érzékelőket megvakító lézer (ODIN), amit már rombolóra telepítettek, illetve az SSL-MD.
Az USAF eddig főleg a szilárdtest lézer-fejlesztéseket erőltette, nem a szabadelektron-lézereket, szóval ha csak nem tudsz mutatni ez forrást, hol írnak arról, hogy a tervezett lézer ilyesmi, én ezt kétségekkel fogadom. A korábbi koncepciókban vagy szilárdtest-lézerek merültek fel (és ott volt téma, hogy az F-35B-féle első tengely-kihajtást egy generátorra kötnék rá energiaforrásként) vagy kémiai lézerek merültek fel, de ott két konténeres megoldással, az egyik az optika és a reakciótér, a másik az üzemanyag-tárolásra szolgál (hogy hogy kerül az üzemanyag az egyik szárnyon lévő tartályból a másik szárnyon lévő konténerbe, azt nem tudom).
Ami reális, az egy max. pár tíz kW-os lézer, amely az IR érzékelős rakéták optikáját tönkreteheti. Ezt el tudom fogadni. De hogy valós, "kemény" célok ellen használható lézer, ami vadászgép méretű gépbe elférjen?
Attól még messze vagyunk szerintem...
