Nem érezném magamat biztonságban ezekben a gépekben :/
Pedig elég jó védettséget adtak. A német Leopard1A3 üreges páncéljának külső 2cm-es része SHS (515BHN) acél, ez roncsolja a lövedéket, ami így már nehezen üti át a belső 5cm-es réteget, a kettő réteg közötti polystyrene pedig a HEAT védelmet fokozta.
Mit is ért ez?
Teljesen <b>immúnis</b> volt<b> a </b>páncélrepesztő (<b>HESH) lövedékrekre</b> (amik akkoriban igencsak elterjedtek voltak).
A rétegzés és az üreget kitöltő hab kb 10-12cm-es RHA védelmet biztosítanak 7cm tömegét kitéve. Tehát elég sok hagyományos <b>APCBC lövedék ellen teljes védelmet nyújtott.</b>
<b>Kivédte a RPG-7 </b>vagy a 73mm ágyú <b>HEAT lövedékét</b> oldalról is, amik lerendeztek volna egy M60-ast is!
Ráadásul a külső SHS acél réteg a <b>115mm-es APFSDS</b> <b>lövedékek ellen is VÉDETT</b>! Miért? A korai acél és wolframkarbid magvas lövedékek merevek-törékenyek voltak, ezért a páncéltörés közben darabokra törtek. A sérült orosz acél 115 milis APFSDS pedig nem tudta áttörni a belső 50mm-es RHA réteget sem.
Konkrétan az angolok tesztelték, hogy a 105mm-es L28A1 APDS nem tud áttörni 20mm acél - 60mm légrés - 80mm acél páncélt.
Ráadásul a <b>megpattanás</b>, vagy a lövedék instabillá válására is kétszeres az esély hisz két 30°-ban döntött lemezről van szó.
Összességében a <b>Leopard1A3</b> tornyának <b>páncélja </b>semmivel sem nyújtott rosszabb védelmet mint a többi korabeli harckocsi, csak a <b>működési elve volt bonyolultabb, ami pusztán a milliméterekkel nem írható le.
</b>