Ég és föld a kettő.
A Szu-35Sz jóformán a PAK-FA előszobája, messze hatékonyabb és kiterjedtebb rendszerekkel, képességekkel.
A gépek szerkezeti (tehát statikus) tömege egyezik, de a 35-ös statikus és dinamikus tolóereje messze magasabb, a hajtóművei karakterisztikája sokkal jobb, ellenben a légellenállása mind a szub- mind pedig a szuperszonikus tartományban jóval kedvezőbb.
Lévén, hogy jóformán egy együléses Szu-27-es sárkányról van szó, már ami az aerodinamikát illeti. Szerkezetileg azonban attól eltér, erősebb, több helyen módosítva is lett. Belül.
Ezzel szemben a Szu-30MKI/MKM/MKA/SzM család egy olyan Szu-27UB-nak tekinthető, amelynek légellenállása a két előtétszárny miatt még valamivel nőtt is.
A miheztartás végett: Az alap Szu-27P/Sz együléses gépek szerkezeti tömege 16.5 tonna körül van. A mindenkori kétüléses UB gépek szerkezeti tömege 17.6 tonna. Namármost, ha egy további konstrukció eleve az UB modellen alapult (márpedig a KNAAPO féle Szu-30MK/MK2/MKV/MKK/M2 és az IRKUT-féle MKI/MKM/MKA és SzM az ilyen), akkor 17.6 tonnás szerkezeti tömegnél alacsonyabb a vas sosem lehet. A legnehezebb Szu-30-as család az IRKUT féle a Barsz radar és annak tömegét kompenzáló előtétszárny rendszer miatt a szerkezeti tömeg 18.5 tonna lett. Papíron a legizmosabb Szu-30-as az orosz légierőnek a kínai exportból visszamaradt és utólag "domesztikált Szu-30M2-esek tekinthetőek, mivel ezek lényegében Szu-27UB gépek, csapásmérő képességgel és hajtóművenként 1 tonna statikus tolóerő növekedéssel, mivel abba a pár átadott példányba nem Al-31F, hanem Al-31FM-1 került, melyek tolóereje fékpadon 13.5 tonna. Vissza az együlésesekhez, a legutoljára átadott Szu-27SzM verzió, a Szu-27SzM3-asok szerkezeti tömege a különféle megerősítések révén szintén több, mint 16.5 tonna, de még így se érik el az alap UB tömegét, ugyanakkor ezek is az erősebb hajtóművet kapták meg. Így a "leg-leg-leg" Szu-27-esnek az SzM3-asok tekinthetők, nyomukban a Szu-30M2-esekkel. Ez a két gép - ahogy fentebb is írtam - a KNAAPO produktuma. Erőnlét terén a leggyengébb verzió az IRKUT-féle vonulat, mivele ezek tömege ugye 18.5 tonna, de a statikus tolóerő a klasszik Szu-27-esével azonos, vagy közel azonos, azaz 12.2-12.8 tonna per hajtómű, a tolóerőkarakterisztika azonos, a lényeges eltérés a vektorálásban és az igen potens FbW rendszerben van. Azaz a jó nehéz döggel azért lehet igen szépen repülni, mert ha kifogy a madár alol a levegő, akkor is meg lehet még nagy magabiztossággal pörgetni a levegőben.
Most ehhez tessék hozzávetni a KNAAPO-féle Szu-35Sz-t. Okés, hogy tömegre ez se könnyű, 18-18.5 tonna üresen. Ez bizony sok, de ne feledjük, ebben két, egyenként 14-14.5 tonnás tolóerjeű és totál más karakterisztikájú hajtómű dübörög, ráadásul itt is megvan a vektorálás képessége. Ennél azonban tovább mentek, mivel a Szu-30MKX/SzM család FbW rendszerét fejlesztették tovább, külön kiemelve a mégprecízebb kormányozhatóságot. A géppel egy az egyben végre lehet hajtani minden olyan manővert, mint az IRKUT Szu-30-asaival, de a nulla körüli manőverezés után az hosszasan gyüjti a sebességet, míg magára nem talál, addig ez a vas ha bedörrenti a fáklyát "Eurofighteresen" gyorsan tér magához. Pont ez volt amúgy a híres 2008-as Red Flag egyik nagy amerikai észrevétele az akkor kint vendégeskedő indiai MKI gépekkel kapcsolatban. Manőverező légiharcnál ugyanis az indiai hajózók becsülettel vektorálgattak és meg is perdültek a tengelyeik körül, míg az ősöreg jenki Sasoknak nem bírták állásszöggel a mutatványt lekövetni, csakhogy nem is akarták. A 15-ösök (de a 16-osok is) egyszerűen sokkal hamarabb tudtak lövési pozícióba kerülni jelentősen nagyobb sebességfölény mellett, mint a rövid ideig "lenullázott" MKI gépek, melyek ezután gyakorlatilag álló célponttá degradálódtak. A Szu-35BM program és a Szu-35Sz egyik fő eleme a nyugati gépekhez hasonló nagy szögsebességű fordulózás, nagy energiával történő manőverezés.
Ennyit a repülési képsségekről. Elektronika terén a Szu-35Sz egy fővel kb ugyanazt tudja, mint a 30-asok két fővel a nagyobb rendszerintegráció miatt. Ugyanakkor a gépen fejlettebb szenzorok találhatók, melyek együttműködési foka is jóval magasabb (amolyan szenzórfúzió).
Röviden ennyi.