Nagykanizsán volt egy "Lecsó" becenevű sorkatona, aki meglehetősen balhés volt. (Ha jól emlékszem a kéjgyilkos berendezésű ábrázatán volt egy nem túl bizalomgerjesztő vágás is) Rendre fogdába került. De annyira tartottak tőle, hogy a cellájába is csak "csapaterővel" mertek bemenni.
Egy igazi dúvad volt.
A laktanya közelében volt a lakhelye egy lakótelepen. Tehát rendre hazament, természetesen engedély nélkül.
Egy ilyen alkalommal kiküldték a VÁP-osokat, hogy menjenek ki a címre és állítsák elő.
Akik persze eredménytelenül tértek vissza; mondván nem találták otthon.
Az egyiküket ismertem. Elmondta,hogy még a címre sem mentek ki - egyik sem akart bekapni egyet a hírhedt ütéséből, meg amúgy is pár nap után - kijózanodva, szülei által meggyőzve - úgyis újra bejön.
Úgy is lett. Bejött, fogdára került, majd kiengedték, oszt' szokás hazament egy pár napra. 1989 őszén már semmi nem volt a régi az MN-ben...
Nálunk 87-ben pont a rajomban volt az egyik legbalhésabb fickó. Hajdúhadház téglás, volt a lakóhelye, tehát elég távol Szombathelytől. Népszerűbb neve, "Jeremy" volt. L. László egyébként. Már a katonai szolgálata előtt börtönben volt, leütéses rablásért. Hozzánk került, a szdpk, jó érzéssel RPG-7 kezelőt akart belőle faragni, mondván nem kap így gépkarabélylőszert lövészeten, RPG-vel meg nem engedik lőni, nem lesz vészes a dolog.
Na a fickó harcászatok alkalmával, egyből lelépett a gyak tér közeli kukoricásba és próbált elrejtőzni, aludni. Minden kiképzési alkalommal megpróbálta.
Megunták, mert a fogda nem hatot rá. Áthelyezés, volt a döntés, mivel örökös visszaeső és javíthatatlan.
Szentendrére kellett vinni, oda helyzeték át. Hú, én mint rpk voltam kijelölve kísérőnek.
Kisebb voltam nála, gondban is voltam. Már nem emlékszem mit, de jó érzékkel kitaláltam vmit, hogy ne kellejen nekem kísérni azt a barmot. Tehát pont nem értem rá, valami hivatalos szolgálati elfoglaltságra hivatkozva. Végül más kísérte el, nem lépett le szerencsére.
Aztán pár hónap múlva, megkerült ismét, Szentendrén is megunták. Nos, a századhoz dobták újra, de most már állandó kiegészítő munkára volt beosztva, a gyak tér végében lévő disznóólakhoz. Ott a moslékot etette a disznókkal, ami az étkezdéből került ki napi szinten mint ételmaradék.
Ott már békésen kihúzta a leszerelésig. Utána nem hallottam róla, azóta sem.
Az 5. szd állományában is volt egy érdekes RPG-s. Neki egyszerűen csak gyügyüke volt a beceneve. Talán róla ennyi elég is.
A Néphadsereg egyik sajátossága volt, hogy mindenkit behívtak szinte. Nagyon kevesen tudták megúszni a katonai szolgálatot.
Ezáltal aztán ott volt a sok olyan figura, aki egyébként, mai ésszel nézve, nem volt alkalmas katonai szolgáltara. Nem fizikálisan, hanem agyilag.
), így ezért érdekelne ez a viselési mód.
