Egyébként létezett hálózsák, csak gyakorlatilag soha nem osztották ki. És pont ezért mondtam amit mondtam. Ha az egyéni felszerelést a teherautó hozza utánad, akkor a hálózsák, sátor(lap) is ott van. x km-el mögötted. Majd szóltok az ellennek, hogy bocsi, most ne tessék lövöldözni, mert a teherautóink jönnek, mi meg kicsit visszább megyünk itt lefelé az úton. A két összerakott köpeny mint fél sátorlap meg röhejes volt, mert annyira kicsi lett, hogy alvásra gyakorlatilag alkalmatlan volt. Mindenkinek a lába kilógott belőle. (Tudom, hogy volt aki aludt benne komplett hadgyakorlaton, de attól, hogy valaki ezt a baromságot kitalálta attól még ez szar.)
Hatvanötben még megértettem volna, hogy nem találtak ki normálisabb megoldást pl. erre, de a hetvenes években már nem, pláne a nyolcvanasokban. Addigra létezett könnyű sátor, normális, kisméretű hálózsák, stb. Csak éppen nem egy jól felszerelt profi hadseregre ment a pénz, hanem egy hatalmas, szarul felszerelt néphadseregre. Számháborúban remekül produkáltunk. Nekünk 300 000 ezres hadseregünk van, bibi... nektek meg csak 100 000. Mint az óvodában. Darabra stimmelt is, csak minőségre nem addigra.
A túlélési gyakorlaton volt csak a saját sátorlapban alvás. Egyébként minden más gyakorlaton, szakaszsátor volt. Ami ráadásul, kályhával nagyon jó melegre volt fűthető. Viszont folyamatosan kellett egy kályhaügyeletes aki állandóan rakta a fát a tűzre. Mert ha nem, akkor pillanatok alatt kihűlt a sátor.
Hálózsák a hivatásosoknak volt, tábori ággyal. Ősz tavaszi gyakorlaton nekünk is volt, de tábori ágy nélkül, matracon aludtunk benne, a sátorban. A 87 kora őszin nem volt, de dög meleg volt, nem is kellett. Elég volt matracon, a pokróc, melegítőben alvással vegyítve.
Mondjuk azon a gyakorlaton, az oroszoknak még annyi sem volt. Egy vasárnapi napon, volt cserelátogatás a táborukban. Vittünk nekik jelvényt, mert megőrültek érte. Mindenáron azt kellett parancsra cserélni velük. Illetve a mindenféle használt műanyag reklámtáska volt még csereérett cucc. Na annak volt még csak nagy keletje, mert nekik olyan nem volt akkoriban a SZU-ban. Valamint ennivalót kértek tőlünk. Nekik csak olajos és paradicsomos haluk volt, meg köles kása. Egy pokrócba összedobva vittünk nekik egy rakás vagdalthúst, májkrémet, meg melegétel konzervet, mert dögivel volt nálunk. Valamint fotózkodni akartak még nagyon, az AMD-65 gépfegyverrel. Na, azt is a nyakukba kellett adni, mert nagyon tetszett nekik. Számukra az olyan nyugatias volt kinézetre, az ő fegyverükhöz képest. Ilyesmik történtek akkoriban, egy koalíciós gyakorlat szünetében, irányított szabadidőprogram keretében.