Magyar történelem

Inkább neked kellene tanulnod, ugyanis az ausztriai megszállás lényegében elvi jellegű volt, nem szerveztek a szovjetek kollaboráns erőt sem hozzá. Nem lett volna akadálya az utánpótlásnak Burgenlandon keresztül.



Csak a Honi Hadseregnek huszonötezer katonája volt a negyvenes évek végén!
Ausztria szovjet megszállása nem elvi jellegű, hanem katonai jellegű volt, ami az elveknél messze nagyobb realitás és erő volt!! Ne felejtsd el, A. 45 előtt a III. Birodalom része volt, és nemcsak Hitler kezelte így hanem a szovjetek is.
És milyen fegyverzete volt a Honi hadseregnek (amely sajnos a varsói harcokban rettenetesen kivérzett), valamint milyen létszámmal és fegyverzettel álltak ezzel szemben Lengyelországban a kommunista erők?!
 
A román kiugrás azért lett sikeres mert ők is messzebb estek a németektől mint Magyarország. Elismerem, jól időzítetek,és jól hajtották végre amit kellett, de ennek az volt az oka, hogy Hitler nem hitt egy román árulás lehetőségében és viszonylag gyenge német erők voltak jelen Romániában, plusz hetekbe tellett volna az erősítés odajuttatása, miközben egy tucat fontosabb hadszíntéren is szorult a hurok. Magyarországot bezzeg 24 óra alatt megszállta volna a Wermacht, és ebbe a szovjetek "jó hírének" is nagy része lett volna, hiszen a társadalom 95 százaléka rettegett a szovjet modelltől. A lakosság akarva akaratlanul a németeket segítette volna, csak hogy még egy hétig ne kelljen szembenézni a vörös veszedelemmel.
Az azért nem kár hogy a nyilasoknak annyi jutott amennyi, mert ha egy évvel korábban hatalomra jutnak az minimum még minimum százezer magyar életébe kerül.
A megszállt Norvégiában épp elég gondjuk volt a németeknek az ellenállással és a légitámadásokkal. Elvi esély sem volt arra hogy a finnországi csapatok onnan erősítést kapjanak. Plusz 44-re a finn területeke elvesztették a stratégiai jelentőségüket, nem volt értelme erőforrásokat áldozni érte, mert a tét már nem az "élettér" volt, hanem a túlélés volt. Magyarország geopolitikailag viszont felértékelődött, hiszen az ellenség már a szomszédban volt nem valami sarkköri területeket abajgatott.
 
Ausztria szovjet megszállása nem elvi jellegű, hanem katonai jellegű volt, ami az elveknél messze nagyobb realitás és erő volt!! Ne felejtsd el, A. 45 előtt a III. Birodalom része volt, és nemcsak Hitler kezelte így hanem a szovjetek is.

A megszálló erőknek nem voltak helyi segéderői, így idegenként mozogtak a tájban. A mi szempontunkból a jelenlétük majdhogynem lényegtelen lett volna az utánpótlást jelentő szűk és kiskapacitású folyósk fenntartása szempontjából.

És milyen fegyverzete volt a Honi hadseregnek (amely sajnos a varsói harcokban rettenetesen kivérzett), valamint milyen létszámmal és fegyverzettel álltak ezzel szemben Lengyelországban a kommunista erők?!

Kézifegyverek és a kommunisták döntő túlerőben voltak az igen jelentős szovjet csapaterősítéseknek hála. A lengyel ellenállás fő problémája az utánpótlás hiánya volt.

Ugyanakkor ezek a technikai kérdések nem visznek közelebb a problémához. Ugyanolyan hazaáruló az, aki vélt vagy valós geopolitikai helyzetre hivatkozva válik az ellenség kiszolgálójává! 56-ban miért nem csatlakoztak tömegek a fegyveres ellenálláshoz? Leginkább a hadviselt világháborús veteránokra gondolok! Az ötvenhatos ellenállók többsége olyan fiatal volt, akinek még nem volt lehetősége elsajítítani a "kollaboráció értékeit" a magyar közegétől.

Ez fejben dőlt el.
 
Azért értelmetlen ezeket a példákat sorolni rumcajsz, mert a magyar soha nem állt ellen. Se a kedvezőtlen (49-56), se a kedvező (44, 45-49, 56) helyzetben. Olyan, hogy magyar ellenállás nincs, csak árulás és engedelmesség van. Én is egyedül vagyok itt azzal, hogy talán ellen kellene állni, mindenki aki ide ír rajtam kívül arre keresi az érveket, hogy miért ne!

Nincs tartalma azoknak a szavaknak, hogy "haza", "szuverenitás", "legitimitás", "szabadság" ennek az államnak az állampolgárai között. Békeidőben azt hazudjátok, hogy jelentene valamit, krízishelyzetben pedig nem érdekel senkit, hanem csak a saját bőrét menti, általában a kollaboráció+passzivitás valamilyen kombójával.

Magyarország egy üres absztrakció, amiben senki nem hisz. Csak jogilag létezik ez az ország.
 
Azért értelmetlen ezeket a példákat sorolni rumcajsz, mert a magyar soha nem állt ellen. Se a kedvezőtlen (49-56), se a kedvező (44, 45-49, 56) helyzetben. Olyan, hogy magyar ellenállás nincs, csak árulás és engedelmesség van. Én is egyedül vagyok itt azzal, hogy talán ellen kellene állni, mindenki aki ide ír rajtam kívül arre keresi az érveket, hogy miért ne!

Nincs tartalma azoknak a szavaknak, hogy "haza", "szuverenitás", "legitimitás", "szabadság" ennek az államnak az állampolgárai között. Békeidőben azt hazudjátok, hogy jelentene valamit, krízishelyzetben pedig nem érdekel senkit, hanem csak a saját bőrét menti, általában a kollaboráció+passzivitás valamilyen kombójával.

Magyarország egy üres absztrakció, amiben senki nem hisz. Csak jogilag létezik ez az ország.
És mennyivel TESZEL többet ezért az országért mint bárki más, amitől jobbnak tarthatod magadat másnál?!! Mármint az itteni szájkaratén kívül....
 
És mennyivel TESZEL többet ezért az országért mint bárki más, amitől jobbnak tarthatod magadat másnál?!! Mármint az itteni szájkaratén kívül....

Na ez egy tökéletes mondat. Ennyire nyilvánvaló módon nem lehet kinyilatkoztatni, hogy az árulás a norma és nem árulónak lenni egy kivételes emberi teljesítmény kell legyen errefele. Nem lehet ezt megvédeni emel!

Itt jegyzem meg, hogy a nemzeti ünnepeinken kollaboránsok tömege szokott olyan kivételeket ünnepelni, akiket anno gyakran ők maguk cserbenhagytak, elárultak és ezért felkoncolták őket. De mivel az aktuális rendszerváltás után ők lesznek az aktuális politikai demagógia keretei között a hősök, így keletkezik az a kivétel, akit te magad majd az ünnepen kiválóbbnak tartasz és akinek a kiválóságát elvárod attól, aki nem olyan, mint te.

Valójában a normális lengyel, román, ukrán, szerb átlagnál vagy rosszabb emel és az ellenálló csak a kontinentális közegéhez képest abnormális magyar átlaghoz képest kivételes jelenség!
 
A szabadság fejben dől el. Az ellenállónak semmivel nem kell többet tennie, többnek lennie mint a többieknek. Éppenhogy kevesebbet kell tennie: nemet kell modania az együttműködésre.
 
Blogen: nem akarlak megsérteni, de a szöveged csöpög nem csak a butasàgtól, de az olyanok erkölcsi önteltsegètől is akik ilyen helyzeteket ( szerencsère) nem èltek àt.
Remélem éjjel-nappal tüntetsz az elnyomó hatalom ellen és nemet mondasz az együttmüködèsre :)
 
Nincs elnyomó hatalom Magyarországon. Legközelebb ehhez néhány éve álltunk, amikor egy USA támogatta színes forradalom kísérletecske dőlt dugába az ellenzék teljes hiteletelenségén, aminek hála nem tudott kialakulni egy jogos belpolitikai elégedettlenségre építő kollaboráns puccs jellegű szituáció.
 
Kedves Blogen......
Számodra mit jelent a "kedvező" helyzet? '44-ben a helyzet szerinted kedvező volt? Vagy 45-49. között? Mire alapozod ezt a véleményed?
Vajon minek állnál ellent most? Milyen formában? Sokan írják (köztük Te is), hogy nyuszi e nemzet, mert mindent és még többet is eltűr. Ha autentikus forrásokból tanulod HAZÁD történetét, rá kell jönnöd, hogy a magyarországon élő populáció (továbbiakban az egyszerűség kedvéért: magyar nép) valójában permanens lázadásban töltötte az elmúlt ezer évet. Lázadtunk a keresztények ellen, a tatár uralom ellen, a földesurak, oligarchák ellen, a török ellen, a Habsburgok ellen, a kommunisták ellen, a fehéruralom ellen, minden ellen. Az eszközök mások voltak, a fegyveres ellenálláson keresztül a passzív ellenállásig, a szókaratétól a művészi nevetségessé tételig.
MEGTÖRNI ezt a nemzetet eddig senkinek sem sikerült. Ezért maradt fenn ezer éve.
Azonban új kihívás jelentkezett a XX. században a liberalizmus képében. Az a nemzet, aki ellenállt a kommunizmusnak, a nácizmusnak, ezek light és heavy verzióinak, most elbukni látszik a fogyasztás, a mának élés, a hedonizmus, ezzel párhuzamosan a szolidaritás teljes hiányával, identitástudatának lerombolásával és még sorolhatnám napestig, mivel szemben.
A cél a megmaradás, pusztán a megmaradás. Magyarként, ha tetszik Neked, akkor magyarul beszélő, magyar kultórájú európaiként.
Adott az ellenállás mikéntje, kedves Blogen.
Légy becsületes, ámbár szegény vagy gazdag. Neveld fel gyermekeidet (lehetőleg minél többet) becsülettel. Add át nekik a tudás megszerzésének mikéntjét és néped emlékezetét. EZ AZ ELLENÁLLÁS a mai kihívásokkal szemben.
 
Kedves Blogen......
Számodra mit jelent a "kedvező" helyzet? '44-ben a helyzet szerinted kedvező volt? Vagy 45-49. között? Mire alapozod ezt a véleményed?

44: Szuverén ország, ép kormányzati struktúrával, intakt haderővel fegyverben a fronton. El nem tudom képzelni mi lehetett volna ennél kedvezőbb!

45-49: Nagy mennyiségű hadianyag elérhető, a megszállók lényegileg csak katonailag vannak jelen, a helyi segítőik abszolút kisebbséget alkotnak, Nyugat felé potenciálisan kiépíthető utánpótlás amit a nagy számú nyugati emigráció is támogatni tud, stb. Megintcsak jóval előnyösebb helyzet, mint amiben a lengyel felkelők harcoltak!

Vajon minek állnál ellent most?

Most? Mi ellen? Szuverén állam vagyunk.

Milyen formában? Sokan írják (köztük Te is), hogy nyuszi e nemzet, mert mindent és még többet is eltűr. Ha autentikus forrásokból tanulod HAZÁD történetét, rá kell jönnöd, hogy a magyarországon élő populáció (továbbiakban az egyszerűség kedvéért: magyar nép) valójában permanens lázadásban töltötte az elmúlt ezer évet. Lázadtunk a keresztények ellen, a tatár uralom ellen, a földesurak, oligarchák ellen, a török ellen, a Habsburgok ellen, a kommunisták ellen, a fehéruralom ellen, minden ellen.

Teljesen alaptalan ezt kivetíteni a XX. század permanens árulására, mint a nemzeti történelem vezérfonalára. Valamikor a XIX. században történt valami, ami teljes ellentettjére fordította a magyar rebellizmust és engedelmes kollaborációt csinált belőle.

A cél a megmaradás, pusztán a megmaradás.

Az árulás stratégiája a teljes kudarcot jelenti e célban. Száz éve csak fogyunk, egyre gyorsuló tempóban, szépen engedelmesen, amit leginkább az árulások sorozata maga okoz.
 
Kedves Blogen.....
Elöljáróban: hadd mentsem fel (kéretlenül) Deák Ferencet, mint a permanens magyar rebellió árulóját. Mivel ő a kedvenc politikusom (20 ezres).
44-ben Magyarország minden volt, csak nem szuverén ország, intakt haderővel. Kérlek olvass, hadd ne soroljam az ellenérveket a német véderőbe betagolt, leharcolt, elavult és hiányos fegyverzetű magyar honvédekről. Szuverenitásunkat pedig már akkor elveszítettük, amikor a háromhatalmi egyezmény keretében úgy gazdaságilag, mint politikailag elköteleztük magunkat. (Hogy ennek mi oka volt, az egy külön könyv lehetne).
45-49.... "..a megszállók lényegileg csak katonailag vannak jelen...." Ez bőven elég szerintem. Egy szétrombolt infrastruktúrával éledező, német (és nyilas), valamint kommunista erőszakot követően kinek lett volna ereje ellenállni a felszabadítóknak? JALTA ismerős? Ott eldőlt, hogy a Nyugat milyen segítséget ad. Konkrétan: 0
Ma pedig igen, ebben igazad vagyon, árulás miatt fogy a magyar nemzet. Napi szinten folyik az árulás a Parlamentben, a plázákban, a médiákban. Élj a mának, légy sikeres, gazdag, ha nem tudsz az lenni, akkor ne is élj! Ez az igazi árulás, kedves Blogen.....
 
44-ben az összes kormányzati és hadvezetési struktúra sértetlen volt. Gazdasági együttműködésünk önkéntes volt az általunk is vallott közös célok érdekében. A szuverenitásunk létezett. Stb.

Ez lényegtelen mellébeszélés. Az önfelmentés hazugságainak részletei nem vitatéma. Csak az árulás számít. Amely árulók és védelmezőik az önfelmentésben odáig jutottak, hogy már a jelenleg létező szuverenitásunkat nevezik árulásnak, mint az te teszed az utolsó bekezdésében a szövegednek!
 
Kedves Blogen.....
Véled ellentétben, én nem kívánlak meggyőzni. Gondolj, amit jólesik és tedd, amit úgy érzel, tenned kell. Gyakorold szuverenitásodat. Sok szerencsét hozzá! Én CSAK beszélgettem véled, feltételezve, hogy felelős gondolkodású, de más véleményű emberrel beszélek (írogatok).
Azért, ne haragudj meg, de ismerős valahonnan nyelvezeted és írásmódod. Én önfelmentő és áruló vagyok szerinted. Nagyapámat ezért lőtték le 44-ben... Apámat pedig majdnem kivégezték 52-ben, majd 56-ban..... Büszke vagyok rájuk..... Üdv....
 
Nemrég egy népszavazásn sikerrel éltem a népszuverenitás rám eső részével. Szal én elégedett vagyok, a szuverén Magyarország létezik. Azt meg, hogy miért védelmezet az áruló magatartást és miért keresel lépten-nyomon magyarázatokat arra, hogy ez miért volt rendben, neked kell tudnod! Én csak remélhetem, hogy a jövőben nem azok közé fogsz tartozni, akik egy ellenséges megszállás, puccs (lásd Ukrajna) esetén az idegenekkel együttműködésben látod a személyes érvényesülésed kényelmes útját!