Ez szép és jó, de nézzük ki dönthetett és milyen alapon:
katonai döntés: mivel az eszköz közepes méretű a cirkálórakétától a felderítődrónig terjedő méretű azonosítatlan eszköz volt, nyílegyenes pályán a debreceni és szolnoki dandárok, a szolnoki és kecskeméti repülőterek és a kaposvári logisztikai erő irányába, ezért nincs olyan katonai döntés, ami a lelövését mellőzte volna a jelen helyzetben, mert lehet orosz vagy ukrán első csapás is. A lelövésre meg bőven lett volna lehetőség még Szolnok előtt biztosan.
civil döntés: szinte biztos, hogy ilyen született. Orbán Viktort tájékoztatták és a bunkerban úgy döntött, hogy ő beszart és nem meri lelövetni, hadd menjen, lesz ami lesz, imádkozzunk, megy ő is a slozira a stratégiai nyugalomba. Sajnos ez megintcsak a reális ok és ez egyben magyarázza a hadsereg hallgatását, mert technikailag képesnek kellett lenniük. Sokkal kisebb az esélye annak, hogy csődöt mondott a légierő, mint annak, hogy egy potenciális éles katonai fenyegetést, amit a radar alapján simán cirkálórakétaként lehet azonosítani meg se próbáltak lelőni annak ellenére, hogy erre képesnek kellett volna lenniük!
Egy hozzávetőleg ezer kmh-val repülő, ilyen méretű célt le kell tudni lőni Amraam-al és a Gripeneknek képesnek kell lenniük rakétát indítani rá. A NASAMS egyik fő funkciója is a cirkálórakéták elleni védelem biztosítása, például Washington körül, szóval a technika a birtokunkban van a Gripen+Amraam kombóval és volt idő is észlelni és gépet emelni rá. És mégegyszer: a repülő objektum repülési iránya pontosan a legfontosabb magyar katonai objektumok felé mutatott, mérete és sebessége cirkálórakétára is utalhatott. Lelövése magyar légtérben logikus, szükséges és jogszerű lett volna. Az, hogy nem történt meg inkább lehet a politikai és hadvezetés csődje, mint a légvédelmi rezsimé!
Ez tragikus, mert a potenciális ellenség most joggal feltételezi, hogy a magyar vezetés ideggyenge, nem alkalmas országvédelem kivitelezésére kritikus helyzetben. Hiszen most ők is feltételezhetik ugyanezt!