Az Ney volt.
Murat:
Az ősz folyamán csodával határos haditetteket hajtott végre, de a
lipcsei csatavesztés (
1813.
október 19.) után elhagyta a francia hadsereget, ezúttal véglegesen.
Az itáliai királyság álma[szerkesztés]
Milánóba érkezve már támadások érték a
karbonári felkelők részéről. Murat úgy döntött, megkísérli Itáliát saját koronája alatt egyesíteni, megelőzve az osztrákokat.
November 8-án értesítette a nápolyi osztrák nagykövetet, hogy kész a koalíciós szövetségesek oldalára állni. Cserébe azt kérte, hagyják meg Nápoly királyának. Ezzel egyidőben azonban
Napóleont is biztosította támogatásáról.
1814.
január 8-án Ausztria és a
Nápolyi Királyság szövetségi szerződést kötött, ezt nevezték Franciaországban „Murat első árulásának”. Valójában ezzel a szerződéssel Ausztria, amely szintén egész Itália birtokára pályázott, csupán időt akart nyerni.
Murat-t kezdetben mindenütt örömmel fogadták, diadalmenetben vonult végig Itálián. Kisebb összetűzésbe keveredett az itáliai francia alkirály,
Eugène de Beauharnais csapataival, ekkor meggondolta magát és vissza akart térni Napóleon táborába. A császár neki ígérte egész Közép- és Dél-Itáliát, fel egészen a
Pó folyóig. Napóleon azonban
1814.
április 18-án Fontainebleau-ban lemondásra kényszerült. Az osztrákok és a britek elzárkóztak a Napóleon által tett ígéretektől, és Murat-nak 1814 májusában vissza kellett térnie Nápolyba.
A
bécsi kongresszus elismerte I. Joachimot, mint
nápolyi királyt.
Közben azonban Murat fenntartotta kapcsolatait az
Elba szigetére száműzött Napóleonnal is. Ismerte a császár visszatérési szándékát, és újjáéledt benne a remény, hogy egész Itália királya lehet. Amikor Murat megtudta, hogy Napóleon partraszállt Franciaországban, nápolyi királyként azonnal
hadat üzent Ausztriának, még mielőtt a császár megérkezhetett volna a
Tuileriákba. Ezzel kényes helyzetbe hozta a visszatérő Napóleont.
1815.
március 30-án Murat
Riminiben az olaszokat általános felkelésre hívta fel. Az előző évhez hasonló diadalmenetben vonult végig az egész félszigeten. Csapatai azonban
május 2-án súlyos vereséget szenvedtek az osztrákoktól a
tolentinói csatában. A lovassági ütközetben
Széchenyi István első lovasszázados vezetésével egy ügyesen megszervezett roham szétverte Murat testőrezredét. Széchenyit a
Szent Ferdinánd-rend kiskeresztjével tüntették ki. Murat minden terve meghiúsult.
Május 19-én elmenekült Nápolyból és
25-én
Cannes-ba érkezett.
A trónját vesztett király
Toulonban várta, hogy
Napóleon hadba szólítsa. A császár azonban – tartva attól, hogy katonái az ország árulójának tarthatják a marsallt – nem tartott igényt szolgálataira.
www.napoleon-empire.net
