Napóleoni háborúk (1799 - 1815)

[aquarell]

Azért érdekes lett volna, ha akkor találkozik a Két Nagy, amikor Napoleon még önmaga (gyomorproblémák stb-k nélkül).

Meg ha nem Grouchy-t küldi ki a poroszokat feltartani, hanem mondjuk Murat-t...
(persze erősen hipotézis, Murat árulása után el is küldte a pcsába, amikor az jelentkezett nála Elba után)

Igen, elvileg minden megtörténhetett volna....
Murat nem csillogott Waterloonâl tulsâgosan, amikor a lovassággal nekirohant Wellington lövész négyszögeinek és még az angol tüzrség hatótávjâba is bevitte öket a nagy lendület.
A spanyol hadjáratban sem találtak a franciák fogâst Wellingtonon....

 

[SirHiggins]

Igen, elvileg minden megtörténhetett volna....
Murat nem csillogott Waterloonâl tulsâgosan, amikor a lovassággal nekirohant Wellington lövész négyszögeinek és még az angol tüzrség hatótávjâba is bevitte öket a nagy lendület.
A spanyol hadjáratban sem találtak a franciák fogâst Wellingtonon....

Az Ney volt.
Murat:
Az ősz folyamán csodával határos haditetteket hajtott végre, de a lipcsei csatavesztés (1813. október 19.) után elhagyta a francia hadsereget, ezúttal véglegesen.

Az itáliai királyság álma[szerkesztés]​

Milánóba érkezve már támadások érték a karbonári felkelők részéről. Murat úgy döntött, megkísérli Itáliát saját koronája alatt egyesíteni, megelőzve az osztrákokat. November 8-án értesítette a nápolyi osztrák nagykövetet, hogy kész a koalíciós szövetségesek oldalára állni. Cserébe azt kérte, hagyják meg Nápoly királyának. Ezzel egyidőben azonban Napóleont is biztosította támogatásáról. 1814. január 8-án Ausztria és a Nápolyi Királyság szövetségi szerződést kötött, ezt nevezték Franciaországban „Murat első árulásának”. Valójában ezzel a szerződéssel Ausztria, amely szintén egész Itália birtokára pályázott, csupán időt akart nyerni.
Murat-t kezdetben mindenütt örömmel fogadták, diadalmenetben vonult végig Itálián. Kisebb összetűzésbe keveredett az itáliai francia alkirály, Eugène de Beauharnais csapataival, ekkor meggondolta magát és vissza akart térni Napóleon táborába. A császár neki ígérte egész Közép- és Dél-Itáliát, fel egészen a Pó folyóig. Napóleon azonban 1814. április 18-án Fontainebleau-ban lemondásra kényszerült. Az osztrákok és a britek elzárkóztak a Napóleon által tett ígéretektől, és Murat-nak 1814 májusában vissza kellett térnie Nápolyba.

A bécsi kongresszus elismerte I. Joachimot, mint nápolyi királyt.
Közben azonban Murat fenntartotta kapcsolatait az Elba szigetére száműzött Napóleonnal is. Ismerte a császár visszatérési szándékát, és újjáéledt benne a remény, hogy egész Itália királya lehet. Amikor Murat megtudta, hogy Napóleon partraszállt Franciaországban, nápolyi királyként azonnal hadat üzent Ausztriának, még mielőtt a császár megérkezhetett volna a Tuileriákba. Ezzel kényes helyzetbe hozta a visszatérő Napóleont. 1815. március 30-án Murat Riminiben az olaszokat általános felkelésre hívta fel. Az előző évhez hasonló diadalmenetben vonult végig az egész félszigeten. Csapatai azonban május 2-án súlyos vereséget szenvedtek az osztrákoktól a tolentinói csatában. A lovassági ütközetben Széchenyi István első lovasszázados vezetésével egy ügyesen megszervezett roham szétverte Murat testőrezredét. Széchenyit a Szent Ferdinánd-rend kiskeresztjével tüntették ki. Murat minden terve meghiúsult. Május 19-én elmenekült Nápolyból és 25-én Cannes-ba érkezett.

Bukása és halála[szerkesztés]​

A trónját vesztett király Toulonban várta, hogy Napóleon hadba szólítsa. A császár azonban – tartva attól, hogy katonái az ország árulójának tarthatják a marsallt – nem tartott igényt szolgálataira.

 

[SirHiggins]

Még pár az egyik legnagyszerűbb lovasrohamról -ever.

 

[aquarell]

Az Ney volt.
Murat:
Az ősz folyamán csodával határos haditetteket hajtott végre, de a lipcsei csatavesztés (1813. október 19.) után elhagyta a francia hadsereget, ezúttal véglegesen.

Az itáliai királyság álma[szerkesztés]​

Milánóba érkezve már támadások érték a karbonári felkelők részéről. Murat úgy döntött, megkísérli Itáliát saját koronája alatt egyesíteni, megelőzve az osztrákokat. November 8-án értesítette a nápolyi osztrák nagykövetet, hogy kész a koalíciós szövetségesek oldalára állni. Cserébe azt kérte, hagyják meg Nápoly királyának. Ezzel egyidőben azonban Napóleont is biztosította támogatásáról. 1814. január 8-án Ausztria és a Nápolyi Királyság szövetségi szerződést kötött, ezt nevezték Franciaországban „Murat első árulásának”. Valójában ezzel a szerződéssel Ausztria, amely szintén egész Itália birtokára pályázott, csupán időt akart nyerni.
Murat-t kezdetben mindenütt örömmel fogadták, diadalmenetben vonult végig Itálián. Kisebb összetűzésbe keveredett az itáliai francia alkirály, Eugène de Beauharnais csapataival, ekkor meggondolta magát és vissza akart térni Napóleon táborába. A császár neki ígérte egész Közép- és Dél-Itáliát, fel egészen a Pó folyóig. Napóleon azonban 1814. április 18-án Fontainebleau-ban lemondásra kényszerült. Az osztrákok és a britek elzárkóztak a Napóleon által tett ígéretektől, és Murat-nak 1814 májusában vissza kellett térnie Nápolyba.

A bécsi kongresszus elismerte I. Joachimot, mint nápolyi királyt.
Közben azonban Murat fenntartotta kapcsolatait az Elba szigetére száműzött Napóleonnal is. Ismerte a császár visszatérési szándékát, és újjáéledt benne a remény, hogy egész Itália királya lehet. Amikor Murat megtudta, hogy Napóleon partraszállt Franciaországban, nápolyi királyként azonnal hadat üzent Ausztriának, még mielőtt a császár megérkezhetett volna a Tuileriákba. Ezzel kényes helyzetbe hozta a visszatérő Napóleont. 1815. március 30-án Murat Riminiben az olaszokat általános felkelésre hívta fel. Az előző évhez hasonló diadalmenetben vonult végig az egész félszigeten. Csapatai azonban május 2-án súlyos vereséget szenvedtek az osztrákoktól a tolentinói csatában. A lovassági ütközetben Széchenyi István első lovasszázados vezetésével egy ügyesen megszervezett roham szétverte Murat testőrezredét. Széchenyit a Szent Ferdinánd-rend kiskeresztjével tüntették ki. Murat minden terve meghiúsult. Május 19-én elmenekült Nápolyból és 25-én Cannes-ba érkezett.

Bukása és halála[szerkesztés]​

A trónját vesztett király Toulonban várta, hogy Napóleon hadba szólítsa. A császár azonban – tartva attól, hogy katonái az ország árulójának tarthatják a marsallt – nem tartott igényt szolgálataira.

Igazad van, összekevertem Neyt és Murat-ot.
Elnézést.

 

[SirHiggins]

24JUL 1810
Csata a Coa folyónál ('félszigeti' Penninsular- campaign)
Ney marsall hadteste elől visszavonuló könnyűhadosztály feltartóztatja a jelentős
túlerőben levő franciákat.

 

[SirHiggins]

Egy érdekes epizód Waterloo-nál.
A Gárda Vörös Ulánusai annyira berágtak a szilárd gyal.négyszögekre,
hogy tehetetlenségükben a pikáikat hajítódárdaként használták.

 

[SirHiggins]

Kicsit ugrunk az időben: 1866 Königgrätz
®Dr Robbie MacNiven

A csatatér középső része, a kép közepén a Swiepwald /-erdő/,
ami a nap során többször gazdát cserélt, rendkívül véres küzdelmek helyszíne

A Swiepwald maga

A híres 'Holtak Ütege' helyszíne
/amely a dunántúli legénységből álló VII. lovasüteg volt, és August von Groeben százados vezetésével Chlumnál fedezte a visszavonulást. Két tüzér kivételével az üteg teljes állománya odaveszett, önfeláldozásuk révén vált lehetővé bajtársaik megmenekülése./

 

[SirHiggins]

Egy a harcmezőn található több száz emlékmű, sír, emléktábla közül,
amelyik az egyik leghevesebb lovassági összecsapásának állít emléket

 

[aquarell]

Nekem kis csalódâs volt a jenai csata helyszine. Egyszerüen nem tudtam szinte semmit beazonositani. De ugyanez volt Marengóval is, Olaszorszâgban. Még egy jó vendéglöt sem találtam, ahol csirkét marengó módra ehettem volna.

 

[Pogány]

Nekem kis csalódâs volt a jenai csata helyszine. Egyszerüen nem tudtam szinte semmit beazonositani. De ugyanez volt Marengóval is, Olaszorszâgban. Még egy jó vendéglöt sem találtam, ahol csirkét marengó módra ehettem volna.

Csinàlnod kellett volna nekik egy jó pörköltet, hogy végre rendeset egyenek.

 

[SirHiggins]

Nekem kis csalódâs volt a jenai csata helyszine. Egyszerüen nem tudtam szinte semmit beazonositani. De ugyanez volt Marengóval is, Olaszorszâgban. Még egy jó vendéglöt sem találtam, ahol csirkét marengó módra ehettem volna.

Azért azt -sajnos- nem lehet elvárni, hogy ~200év alatt ne nyúljanak semmihez :/

 

[SirHiggins]

Jena-hoz nem volt szerencsém, de nekem nem tűnik pl erről olyan gáznak @aquarell

Spoiler: Viszont ezt a halott madarat ki kell próbálnom - eddig nem is hallottam róla :/

 

[SirHiggins]

Jena-hoz nem volt szerencsém, de nekem nem tűnik pl erről olyan gáznak @aquarell

Spoiler: Viszont ezt a halott madarat ki kell próbálnom - eddig nem is hallottam róla :/

Itt a cikken belül van még jópár kép a harcmezőről, nekem még mindig egész rendben levőnek tűnik.

Battle of Jena

Story of the battle of Jena - The battles of Napoleon Bonaparte, as General, First Consul or Emperor of the French

www.napoleon-empire.net

 

[SirHiggins]

amikor még volt szépség is a rendszerszintű gyilkolásban
A Köztársasági Gárda egy eszkadronjának bemutatója.
Szorozzuk meg 4-el egy lovasezredhez... csodálatos.

 

[SirHiggins]

Szvsz az egyik -ha nem a leg- szebb napóleoni uniformis.
Carabinier a cheval

 

[aquarell]

Csak érdekességnek: Az angol könnyü lovasság rohama 1854-ben a krimi hâborúban, sem rossz. Pedig csak 676 lovas vett benne részt.
És a parancs ott is a szokásos udvarias módon törtènt: "Lord Raglan kivânsága, hogy a lovasság gyorsan a frontra induljon. Kövesse az ellenséget és kisérelje meg megakadályozni, hogy a lövegeket elvigyék." Sajnos senki nem tudta, ez a parancs mit jelent pontosan.
Az akkor 66éves Lord Raglan
( akiröl meg a raglan ûjjat nevezték el...) utoljâra mint Wellington adjudánsa vett részt harcokban. A hat divizióparancsnok közül csak egy volt 60-nál fiatalabb.A törzs rokonaiból állt, akiknek nem volt katonai tapasztalata. A lovasság parancsnoka Lord Lucan volt, Lord Cardigan sógora.
A könnyü lovasság parancsnoka Lord Cardigan ( akiröl a kardigánt neveztèk el...) volt.
A rohamban 110-en meghaltak, 130-an megsebesültek, 58-an fogságba estek. Több mint 350 ló elpusztult. Tehát a hiresztelésekkel ellentétben a brigâd nem semmisült meg teljesen a roham folyamán.

 

[SirHiggins]

Csak érdekességnek: Az angol könnyü lovasság rohama 1854-ben a krimi hâborúban, sem rossz. Pedig csak 676 lovas vett benne részt.
És a parancs ott is a szokásos udvarias módon törtènt: "Lord Raglan kivânsága, hogy a lovasság gyorsan a frontra induljon. Kövesse az ellenséget és kisérelje meg megakadályozni, hogy a lövegeket elvigyék." Sajnos senki nem tudta, ez a parancs mit jelent pontosan.
Az akkor 66éves Lord Raglan
( akiröl meg a raglan ûjjat nevezték el...) utoljâra mint Wellington adjudánsa vett részt harcokban. A hat divizióparancsnok közül csak egy volt 60-nál fiatalabb.A törzs rokonaiból állt, akiknek nem volt katonai tapasztalata. A lovasság parancsnoka Lord Lucan volt, Lord Cardigan sógora.
A könnyü lovasság parancsnoka Lord Cardigan ( akiröl a kardigánt neveztèk el...) volt.
A rohamban 110-en meghaltak, 130-an megsebesültek, 58-an fogságba estek. Több mint 350 ló elpusztult. Tehát a hiresztelésekkel ellentétben a brigâd nem semmisült meg teljesen a roham folyamán.

A vonatkozó film is nagyon jól visszaadja a sztorit, a dilettantizmussal együtt, ami jellemezte itt-ott...

 

[antigonosz]

Csak érdekességnek: Az angol könnyü lovasság rohama 1854-ben a krimi hâborúban, sem rossz. Pedig csak 676 lovas vett benne részt.
És a parancs ott is a szokásos udvarias módon törtènt: "Lord Raglan kivânsága, hogy a lovasság gyorsan a frontra induljon. Kövesse az ellenséget és kisérelje meg megakadályozni, hogy a lövegeket elvigyék." Sajnos senki nem tudta, ez a parancs mit jelent pontosan.
Az akkor 66éves Lord Raglan
( akiröl meg a raglan ûjjat nevezték el...) utoljâra mint Wellington adjudánsa vett részt harcokban. A hat divizióparancsnok közül csak egy volt 60-nál fiatalabb.A törzs rokonaiból állt, akiknek nem volt katonai tapasztalata. A lovasság parancsnoka Lord Lucan volt, Lord Cardigan sógora.
A könnyü lovasság parancsnoka Lord Cardigan ( akiröl a kardigánt neveztèk el...) volt.
A rohamban 110-en meghaltak, 130-an megsebesültek, 58-an fogságba estek. Több mint 350 ló elpusztult. Tehát a hiresztelésekkel ellentétben a brigâd nem semmisült meg teljesen a roham folyamán.

Mindenesetre jo nagy zakó volt.
Ezt a ruhadarabot vajon kirol neveztek el?

 

[SirHiggins]

Napi színes:
A Szent Svadron (Escadron sacré)
1812 Orosz hadj.
"A lovasságunk annyira lecsökkent, hogy a még lóval rendelkező tiszteket négy, egyenként 150 fős századba kellett formálni. A tábornokok kapitányokként, az ezredesek pedig tizedesként működtek. Ez a Szent svadron, amelyet Grouchy tábornok irányított és a Nápolyi király (Murat) utasítása alapján a legszorosabb őrséget adta a császár mellett, akit sosem vesztettek szem elől."

Mint a Grande Armée 29-ik bulletinje írta, a vezénylő ezredparancsnok Grouchy dandártábornok volt (a waterloo-s Grouchy egyébként...).
Hogy mennyire nem túlzás, amit leírtak: szemléltetésül az 1.szd-ból némi ízelítő
Kapitány:
Comte de Saint-Germain hadosztálytábornok
Első hadnagy:
báró Jacquinot dandártábornok
Másod hadnagy:
báró Bessiéres dandártábornok
báró Adrien Bruno dandártábornok
Zászlós:
báró De Piré dandártábornok
Első őrmester.
báró Roussel d'Hurbal dandártábornok
Őrmester:
Comte De la Grange dandártábornok
báró Francois-Joseph-Antoine Tavernier vezérkari ezredes
báró Paul Ferdinand Stanislas Dermoncourt ezredes
Alexandre de Laville vezérkari ezredes
Szállásmester:
Francois Felicite Chabert ezredes
Tizedes:
Gobrecht ezredes
D'Audenarde ezredes
Eulner ezredes
Du Coetlosquet ezredes
Suchororzewski ezredes
Rolland ezredes
Murat-Sistrieres ezredes
Martin ezredes
...

 

[aquarell]

Amikor több a tiszt, mint a baka...