Öbölháború (1990.08.02 – 1991.02.28.)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

M

molnibalage

Guest
1991, a híres Battle Force Zulu. 4 generációnyi amerikai repülőgép-hordozó egy képen, sorban:
  • bal fent: USS Midway, késő 2. világháború, persze masszívan átépítve.
  • bal lent: USS Ranger, Forrestal-osztály, 50-es évek (az első szuper-hordozó)
  • jobb lent: USS America, Kitty Hawk-osztály, 60-as évek (az utolsó hagyományos meghajtású hordozó)
  • jobbra fennt: USS Theodore Roosevelt, Nimitz-osztály, 70-es évektől napjainkig (második generációs nukleáris hordozó, a US Navy gerince)
  • a képen látszik még két Ticonderoga-osztályú cirkáló. :)
6ueewdow6nk61.jpg
Egy szó, evolúció.
Imádom.
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Mivel marha sok a legenda az ODS alatti harckocsi lövészetekről, imhol a CAT könyv idevágó részlete...

A harckocsiágyú tüze 3700 méterig bizonyult hatásosnak. A nagy lőtávolságú találati arány és az ellenséges célpontok leküzdésének képessége azon a lőtávokon túl, ahol hatásos viszonttüzet lehetett kapni, felülmúlta a várakozásokat. A legtöbb egység nagy lőtávolságú harcokban vett részt, és több mint 3000 méteres távolságból is jelentett találatokat. Az M1A1 még a rossz látási viszonyok között is képesnek bizonyult az ellenséges járművek megsemmisítésére a harckocsi hőérzékelőjére támaszkodva. Az a néhány egység azonban, amely az eredeti M1-el volt felszerelve, úgy találta, hogy a 105 mm-es harckocsiágyú pontossága 2000 méter felett jelentősen csökkent, bár a problémát inkább a lőszer szórásának, mint a fegyver vagy a tűzvezető rendszer korlátjának tulajdonították.

A nagy lőtávolságú lövészeteknek jót tett a Páncélos Központ által 1991 januárjában kiadott, tanulságokat tartalmazó közlemény. A közlemény az NTC és a Yuma Proving Grounds sivatagi környezetében végzett nagy lőtávolságú lövészetek tapasztalatait osztotta meg. Mindkét helyszínen az állomány gondosan előkészített járművekből tüzelt. Stressz nélkül, sok lőszerrel és a harctér zűrzavara nélkül a tapasztalt irányzó kiképzőkből álló legénységek arra vállalkoztak, hogy 3000 méteren túli távolságból célokat találjanak el. A bulletin összefoglalta az eredményeket, de technikákat is közölt a nagy lőtávolságon a pontosság eléréséhez és a tűzvezetéshez.

A találatok nagyobb távolságokon megerősítette az M1A1 pontosságát, de sok ütközet rövidebb távolságokon zajlott. A VII. hadtestnél például az átlagos lőtávolság 2200 méteresnek bizonyult. Az összes amerikai páncélos egység elemzése hasonlóképpen megállapította, hogy az egyes szervezetek közötti eltérések ellenére a 2200 és 2800 méter közötti távolság bizonyult átlagosnak. Mindazonáltal a tényleges harcok 100 és 3700 méter közötti távolságokon zajlottak.

Úgy tapasztalták, hogy az eredmény ugyanaz volt, bármilyen távolságból is tüzeltek, mivel "minden (DU) lőszer (105 mm-es és 120 mm-es) minden harckocsi célponton áthatolt 3000 méteren vagy annál kisebb távolságon, beleértve a frontális 30 fokos ívet". Az iraki T72M1 páncélvédelmével kapcsolatos aggodalmak alaptalannak bizonyultak. Mind az M60A3 és az M1-en található 105 mm-es löveg, mind az M1A1 120 mm-es lövege rutinszerűen ért el katasztrofális találatokat. A szegényített urániumot tartalmazó lövedékek minden ellenséges harckocsit átütöttek, és katasztrofális pusztítást értek el.

Az amerikai lövészetek hatékonysága a harctéren igazolta az 1982-ben elfogadott kalibrációs elveket. A harckocsikat általában nem jusztírozták egyenként, hanem az egyes löveglöveg-típusokhoz rendelt flottajusztírozási beállításokra támaszkodtak. Ezeket a számítógépes korrekciós tényezőket idővel a tüzelési adatok alapján frissítették a harc közben. A harci műveletek, különösen a nagy hatótávolságú lövészetek során a számítógépes korrekciós tényezők minden lőszertípus esetében megfelelőnek bizonyultak.

A legénység kevésbé vette komolyan a légnyomás és hőmérséklet információk megadását. Ezeket az információkat azért kellett betáplálni a számítógépbe, hogy pontosabb ballisztikai megoldást adjanak. Ezek egy olyan tényezőnek bizonyult a sok közül, amelynek a pontosságra gyakorolt hatása a hatótávolsággal együtt nőtt, különösen 3000 méteren túl. Mégis, mivel nem volt a fedélzeten eszköz az aktuális léghőmérséklet és légnyomás mérésére, a legtöbb irányzó egyszerűen megsaccolta, kihagyta, vagy a szabványos nyomásértéket alkalmazta, függetlenül attól, hogy az mennyire volt releváns a közvetlen helyzetük és a légköri viszonyok szempontjából.

A Canadian Army Trophy utolsó éveivel megegyezően és az amerikai CAT-csapatok tapasztalataira emlékeztető módon a találat észlelése a harcban problematikusnak bizonyult. A nyíllövedékek nagy sebessége miatt nehéz volt követni őket, különösen 3000 méteren túl. A találatban bizonytalan irányzók inkább újra tüzeltek a célra. Ironikus módon a harctéren a régebbi T55-ös harckocsik jelentették az igazi problémát, mivel "a T-55 sokkal kevésbé dobta el a kalapját, mint a T-72-es". A T-55-ös roncsok háború utáni vizsgálata azt mutatta, hogy sokukat többször is eltalálták, ami egyértelműen jelezte az irányzók bizonytalanságát abban, hogy eltalálták-e és megsemmisítették-e az adott harckocsit vagy sem. Általánosságban azonban az alkalmazott nyíllövedékek hatékonynak bizonyultak. Az irányzókszerint, "a SABOT-tal eltalált járművek vagy azonnal felrobbantak, vagy lassan kigyulladtak. A célpont füstje volt gyakran az egyetlen jelzője volt a találatnak". A HEAT lövedékkel eltalált járművek általában azonnal lángra kaptak, a lövedék robbanása a legtöbb látási viszony között észlelhető volt. A könnyebb találat észlelés néhány irányzót arra ösztönzött, hogy HEAT-ot használjanak, amikor a lőtávolság engedte. Pontosan ugyanezek a megfontolások vezettek egyes CAT-csapatokat arra, hogy a versenyen a HEAT rutinszerű használatát részesítsék előnyben.

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)
 
M

molnibalage

Guest
Mivel marha sok a legenda az ODS alatti harckocsi lövészetekről, imhol a CAT könyv idevágó részlete...

A harckocsiágyú tüze 3700 méterig bizonyult hatásosnak. A nagy lőtávolságú találati arány és az ellenséges célpontok leküzdésének képessége azon a lőtávokon túl, ahol hatásos viszonttüzet lehetett kapni, felülmúlta a várakozásokat. A legtöbb egység nagy lőtávolságú harcokban vett részt, és több mint 3000 méteres távolságból is jelentett találatokat. Az M1A1 még a rossz látási viszonyok között is képesnek bizonyult az ellenséges járművek megsemmisítésére a harckocsi hőérzékelőjére támaszkodva. Az a néhány egység azonban, amely az eredeti M1-el volt felszerelve, úgy találta, hogy a 105 mm-es harckocsiágyú pontossága 2000 méter felett jelentősen csökkent, bár a problémát inkább a lőszer szórásának, mint a fegyver vagy a tűzvezető rendszer korlátjának tulajdonították.

A nagy lőtávolságú lövészeteknek jót tett a Páncélos Központ által 1991 januárjában kiadott, tanulságokat tartalmazó közlemény. A közlemény az NTC és a Yuma Proving Grounds sivatagi környezetében végzett nagy lőtávolságú lövészetek tapasztalatait osztotta meg. Mindkét helyszínen az állomány gondosan előkészített járművekből tüzelt. Stressz nélkül, sok lőszerrel és a harctér zűrzavara nélkül a tapasztalt irányzó kiképzőkből álló legénységek arra vállalkoztak, hogy 3000 méteren túli távolságból célokat találjanak el. A bulletin összefoglalta az eredményeket, de technikákat is közölt a nagy lőtávolságon a pontosság eléréséhez és a tűzvezetéshez.

A találatok nagyobb távolságokon megerősítette az M1A1 pontosságát, de sok ütközet rövidebb távolságokon zajlott. A VII. hadtestnél például az átlagos lőtávolság 2200 méteresnek bizonyult. Az összes amerikai páncélos egység elemzése hasonlóképpen megállapította, hogy az egyes szervezetek közötti eltérések ellenére a 2200 és 2800 méter közötti távolság bizonyult átlagosnak. Mindazonáltal a tényleges harcok 100 és 3700 méter közötti távolságokon zajlottak.

Úgy tapasztalták, hogy az eredmény ugyanaz volt, bármilyen távolságból is tüzeltek, mivel "minden (DU) lőszer (105 mm-es és 120 mm-es) minden harckocsi célponton áthatolt 3000 méteren vagy annál kisebb távolságon, beleértve a frontális 30 fokos ívet". Az iraki T72M1 páncélvédelmével kapcsolatos aggodalmak alaptalannak bizonyultak. Mind az M60A3 és az M1-en található 105 mm-es löveg, mind az M1A1 120 mm-es lövege rutinszerűen ért el katasztrofális találatokat. A szegényített urániumot tartalmazó lövedékek minden ellenséges harckocsit átütöttek, és katasztrofális pusztítást értek el.

Az amerikai lövészetek hatékonysága a harctéren igazolta az 1982-ben elfogadott kalibrációs elveket. A harckocsikat általában nem jusztírozták egyenként, hanem az egyes löveglöveg-típusokhoz rendelt flottajusztírozási beállításokra támaszkodtak. Ezeket a számítógépes korrekciós tényezőket idővel a tüzelési adatok alapján frissítették a harc közben. A harci műveletek, különösen a nagy hatótávolságú lövészetek során a számítógépes korrekciós tényezők minden lőszertípus esetében megfelelőnek bizonyultak.

A legénység kevésbé vette komolyan a légnyomás és hőmérséklet információk megadását. Ezeket az információkat azért kellett betáplálni a számítógépbe, hogy pontosabb ballisztikai megoldást adjanak. Ezek egy olyan tényezőnek bizonyult a sok közül, amelynek a pontosságra gyakorolt hatása a hatótávolsággal együtt nőtt, különösen 3000 méteren túl. Mégis, mivel nem volt a fedélzeten eszköz az aktuális léghőmérséklet és légnyomás mérésére, a legtöbb irányzó egyszerűen megsaccolta, kihagyta, vagy a szabványos nyomásértéket alkalmazta, függetlenül attól, hogy az mennyire volt releváns a közvetlen helyzetük és a légköri viszonyok szempontjából.

A Canadian Army Trophy utolsó éveivel megegyezően és az amerikai CAT-csapatok tapasztalataira emlékeztető módon a találat észlelése a harcban problematikusnak bizonyult. A nyíllövedékek nagy sebessége miatt nehéz volt követni őket, különösen 3000 méteren túl. A találatban bizonytalan irányzók inkább újra tüzeltek a célra. Ironikus módon a harctéren a régebbi T55-ös harckocsik jelentették az igazi problémát, mivel "a T-55 sokkal kevésbé dobta el a kalapját, mint a T-72-es". A T-55-ös roncsok háború utáni vizsgálata azt mutatta, hogy sokukat többször is eltalálták, ami egyértelműen jelezte az irányzók bizonytalanságát abban, hogy eltalálták-e és megsemmisítették-e az adott harckocsit vagy sem. Általánosságban azonban az alkalmazott nyíllövedékek hatékonynak bizonyultak. Az irányzókszerint, "a SABOT-tal eltalált járművek vagy azonnal felrobbantak, vagy lassan kigyulladtak. A célpont füstje volt gyakran az egyetlen jelzője volt a találatnak". A HEAT lövedékkel eltalált járművek általában azonnal lángra kaptak, a lövedék robbanása a legtöbb látási viszony között észlelhető volt. A könnyebb találat észlelés néhány irányzót arra ösztönzött, hogy HEAT-ot használjanak, amikor a lőtávolság engedte. Pontosan ugyanezek a megfontolások vezettek egyes CAT-csapatokat arra, hogy a versenyen a HEAT rutinszerű használatát részesítsék előnyben.

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)
Ez a könyv ingyenesen elérhető vagy ez fizetős kiadvány?
 

grabo112

Well-Known Member
2011. október 15.
1 377
3 525
113
Olvasnivaló.
A Volume V-ot ajánlom mindenkinek.

Gulf War Air Power Survey

Volume I - Planning / Command and Control
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329802/-1/-1/0/AFD-100927-062.pdf

Volume II - Operations / Effect and Effectiveness
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329806/-1/-1/0/AFD-100927-067.pdf

Volume III - Logistics / Support
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329815/-1/-1/0/AFD-100927-063.pdf

Volume IV - Weapons, Tactics and Training / Space Operations
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329817/-1/-1/0/AFD-100927-066.pdf

Volume V - A Statistical Compendium / Chronology
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329816/-1/-1/0/AFD-100927-065.pdf

Summary Report
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329801/-1/-1/0/AFD-100927-061.pdf