Öbölháború (1990.08.02 – 1991.02.28.)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

M

molnibalage

Guest
1991, a híres Battle Force Zulu. 4 generációnyi amerikai repülőgép-hordozó egy képen, sorban:
  • bal fent: USS Midway, késő 2. világháború, persze masszívan átépítve.
  • bal lent: USS Ranger, Forrestal-osztály, 50-es évek (az első szuper-hordozó)
  • jobb lent: USS America, Kitty Hawk-osztály, 60-as évek (az utolsó hagyományos meghajtású hordozó)
  • jobbra fennt: USS Theodore Roosevelt, Nimitz-osztály, 70-es évektől napjainkig (második generációs nukleáris hordozó, a US Navy gerince)
  • a képen látszik még két Ticonderoga-osztályú cirkáló. :)
6ueewdow6nk61.jpg
Egy szó, evolúció.
Imádom.
 
T

Törölt tag

Guest
Mivel marha sok a legenda az ODS alatti harckocsi lövészetekről, imhol a CAT könyv idevágó részlete...

A harckocsiágyú tüze 3700 méterig bizonyult hatásosnak. A nagy lőtávolságú találati arány és az ellenséges célpontok leküzdésének képessége azon a lőtávokon túl, ahol hatásos viszonttüzet lehetett kapni, felülmúlta a várakozásokat. A legtöbb egység nagy lőtávolságú harcokban vett részt, és több mint 3000 méteres távolságból is jelentett találatokat. Az M1A1 még a rossz látási viszonyok között is képesnek bizonyult az ellenséges járművek megsemmisítésére a harckocsi hőérzékelőjére támaszkodva. Az a néhány egység azonban, amely az eredeti M1-el volt felszerelve, úgy találta, hogy a 105 mm-es harckocsiágyú pontossága 2000 méter felett jelentősen csökkent, bár a problémát inkább a lőszer szórásának, mint a fegyver vagy a tűzvezető rendszer korlátjának tulajdonították.

A nagy lőtávolságú lövészeteknek jót tett a Páncélos Központ által 1991 januárjában kiadott, tanulságokat tartalmazó közlemény. A közlemény az NTC és a Yuma Proving Grounds sivatagi környezetében végzett nagy lőtávolságú lövészetek tapasztalatait osztotta meg. Mindkét helyszínen az állomány gondosan előkészített járművekből tüzelt. Stressz nélkül, sok lőszerrel és a harctér zűrzavara nélkül a tapasztalt irányzó kiképzőkből álló legénységek arra vállalkoztak, hogy 3000 méteren túli távolságból célokat találjanak el. A bulletin összefoglalta az eredményeket, de technikákat is közölt a nagy lőtávolságon a pontosság eléréséhez és a tűzvezetéshez.

A találatok nagyobb távolságokon megerősítette az M1A1 pontosságát, de sok ütközet rövidebb távolságokon zajlott. A VII. hadtestnél például az átlagos lőtávolság 2200 méteresnek bizonyult. Az összes amerikai páncélos egység elemzése hasonlóképpen megállapította, hogy az egyes szervezetek közötti eltérések ellenére a 2200 és 2800 méter közötti távolság bizonyult átlagosnak. Mindazonáltal a tényleges harcok 100 és 3700 méter közötti távolságokon zajlottak.

Úgy tapasztalták, hogy az eredmény ugyanaz volt, bármilyen távolságból is tüzeltek, mivel "minden (DU) lőszer (105 mm-es és 120 mm-es) minden harckocsi célponton áthatolt 3000 méteren vagy annál kisebb távolságon, beleértve a frontális 30 fokos ívet". Az iraki T72M1 páncélvédelmével kapcsolatos aggodalmak alaptalannak bizonyultak. Mind az M60A3 és az M1-en található 105 mm-es löveg, mind az M1A1 120 mm-es lövege rutinszerűen ért el katasztrofális találatokat. A szegényített urániumot tartalmazó lövedékek minden ellenséges harckocsit átütöttek, és katasztrofális pusztítást értek el.

Az amerikai lövészetek hatékonysága a harctéren igazolta az 1982-ben elfogadott kalibrációs elveket. A harckocsikat általában nem jusztírozták egyenként, hanem az egyes löveglöveg-típusokhoz rendelt flottajusztírozási beállításokra támaszkodtak. Ezeket a számítógépes korrekciós tényezőket idővel a tüzelési adatok alapján frissítették a harc közben. A harci műveletek, különösen a nagy hatótávolságú lövészetek során a számítógépes korrekciós tényezők minden lőszertípus esetében megfelelőnek bizonyultak.

A legénység kevésbé vette komolyan a légnyomás és hőmérséklet információk megadását. Ezeket az információkat azért kellett betáplálni a számítógépbe, hogy pontosabb ballisztikai megoldást adjanak. Ezek egy olyan tényezőnek bizonyult a sok közül, amelynek a pontosságra gyakorolt hatása a hatótávolsággal együtt nőtt, különösen 3000 méteren túl. Mégis, mivel nem volt a fedélzeten eszköz az aktuális léghőmérséklet és légnyomás mérésére, a legtöbb irányzó egyszerűen megsaccolta, kihagyta, vagy a szabványos nyomásértéket alkalmazta, függetlenül attól, hogy az mennyire volt releváns a közvetlen helyzetük és a légköri viszonyok szempontjából.

A Canadian Army Trophy utolsó éveivel megegyezően és az amerikai CAT-csapatok tapasztalataira emlékeztető módon a találat észlelése a harcban problematikusnak bizonyult. A nyíllövedékek nagy sebessége miatt nehéz volt követni őket, különösen 3000 méteren túl. A találatban bizonytalan irányzók inkább újra tüzeltek a célra. Ironikus módon a harctéren a régebbi T55-ös harckocsik jelentették az igazi problémát, mivel "a T-55 sokkal kevésbé dobta el a kalapját, mint a T-72-es". A T-55-ös roncsok háború utáni vizsgálata azt mutatta, hogy sokukat többször is eltalálták, ami egyértelműen jelezte az irányzók bizonytalanságát abban, hogy eltalálták-e és megsemmisítették-e az adott harckocsit vagy sem. Általánosságban azonban az alkalmazott nyíllövedékek hatékonynak bizonyultak. Az irányzókszerint, "a SABOT-tal eltalált járművek vagy azonnal felrobbantak, vagy lassan kigyulladtak. A célpont füstje volt gyakran az egyetlen jelzője volt a találatnak". A HEAT lövedékkel eltalált járművek általában azonnal lángra kaptak, a lövedék robbanása a legtöbb látási viszony között észlelhető volt. A könnyebb találat észlelés néhány irányzót arra ösztönzött, hogy HEAT-ot használjanak, amikor a lőtávolság engedte. Pontosan ugyanezek a megfontolások vezettek egyes CAT-csapatokat arra, hogy a versenyen a HEAT rutinszerű használatát részesítsék előnyben.

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)
 
M

molnibalage

Guest
Mivel marha sok a legenda az ODS alatti harckocsi lövészetekről, imhol a CAT könyv idevágó részlete...

A harckocsiágyú tüze 3700 méterig bizonyult hatásosnak. A nagy lőtávolságú találati arány és az ellenséges célpontok leküzdésének képessége azon a lőtávokon túl, ahol hatásos viszonttüzet lehetett kapni, felülmúlta a várakozásokat. A legtöbb egység nagy lőtávolságú harcokban vett részt, és több mint 3000 méteres távolságból is jelentett találatokat. Az M1A1 még a rossz látási viszonyok között is képesnek bizonyult az ellenséges járművek megsemmisítésére a harckocsi hőérzékelőjére támaszkodva. Az a néhány egység azonban, amely az eredeti M1-el volt felszerelve, úgy találta, hogy a 105 mm-es harckocsiágyú pontossága 2000 méter felett jelentősen csökkent, bár a problémát inkább a lőszer szórásának, mint a fegyver vagy a tűzvezető rendszer korlátjának tulajdonították.

A nagy lőtávolságú lövészeteknek jót tett a Páncélos Központ által 1991 januárjában kiadott, tanulságokat tartalmazó közlemény. A közlemény az NTC és a Yuma Proving Grounds sivatagi környezetében végzett nagy lőtávolságú lövészetek tapasztalatait osztotta meg. Mindkét helyszínen az állomány gondosan előkészített járművekből tüzelt. Stressz nélkül, sok lőszerrel és a harctér zűrzavara nélkül a tapasztalt irányzó kiképzőkből álló legénységek arra vállalkoztak, hogy 3000 méteren túli távolságból célokat találjanak el. A bulletin összefoglalta az eredményeket, de technikákat is közölt a nagy lőtávolságon a pontosság eléréséhez és a tűzvezetéshez.

A találatok nagyobb távolságokon megerősítette az M1A1 pontosságát, de sok ütközet rövidebb távolságokon zajlott. A VII. hadtestnél például az átlagos lőtávolság 2200 méteresnek bizonyult. Az összes amerikai páncélos egység elemzése hasonlóképpen megállapította, hogy az egyes szervezetek közötti eltérések ellenére a 2200 és 2800 méter közötti távolság bizonyult átlagosnak. Mindazonáltal a tényleges harcok 100 és 3700 méter közötti távolságokon zajlottak.

Úgy tapasztalták, hogy az eredmény ugyanaz volt, bármilyen távolságból is tüzeltek, mivel "minden (DU) lőszer (105 mm-es és 120 mm-es) minden harckocsi célponton áthatolt 3000 méteren vagy annál kisebb távolságon, beleértve a frontális 30 fokos ívet". Az iraki T72M1 páncélvédelmével kapcsolatos aggodalmak alaptalannak bizonyultak. Mind az M60A3 és az M1-en található 105 mm-es löveg, mind az M1A1 120 mm-es lövege rutinszerűen ért el katasztrofális találatokat. A szegényített urániumot tartalmazó lövedékek minden ellenséges harckocsit átütöttek, és katasztrofális pusztítást értek el.

Az amerikai lövészetek hatékonysága a harctéren igazolta az 1982-ben elfogadott kalibrációs elveket. A harckocsikat általában nem jusztírozták egyenként, hanem az egyes löveglöveg-típusokhoz rendelt flottajusztírozási beállításokra támaszkodtak. Ezeket a számítógépes korrekciós tényezőket idővel a tüzelési adatok alapján frissítették a harc közben. A harci műveletek, különösen a nagy hatótávolságú lövészetek során a számítógépes korrekciós tényezők minden lőszertípus esetében megfelelőnek bizonyultak.

A legénység kevésbé vette komolyan a légnyomás és hőmérséklet információk megadását. Ezeket az információkat azért kellett betáplálni a számítógépbe, hogy pontosabb ballisztikai megoldást adjanak. Ezek egy olyan tényezőnek bizonyult a sok közül, amelynek a pontosságra gyakorolt hatása a hatótávolsággal együtt nőtt, különösen 3000 méteren túl. Mégis, mivel nem volt a fedélzeten eszköz az aktuális léghőmérséklet és légnyomás mérésére, a legtöbb irányzó egyszerűen megsaccolta, kihagyta, vagy a szabványos nyomásértéket alkalmazta, függetlenül attól, hogy az mennyire volt releváns a közvetlen helyzetük és a légköri viszonyok szempontjából.

A Canadian Army Trophy utolsó éveivel megegyezően és az amerikai CAT-csapatok tapasztalataira emlékeztető módon a találat észlelése a harcban problematikusnak bizonyult. A nyíllövedékek nagy sebessége miatt nehéz volt követni őket, különösen 3000 méteren túl. A találatban bizonytalan irányzók inkább újra tüzeltek a célra. Ironikus módon a harctéren a régebbi T55-ös harckocsik jelentették az igazi problémát, mivel "a T-55 sokkal kevésbé dobta el a kalapját, mint a T-72-es". A T-55-ös roncsok háború utáni vizsgálata azt mutatta, hogy sokukat többször is eltalálták, ami egyértelműen jelezte az irányzók bizonytalanságát abban, hogy eltalálták-e és megsemmisítették-e az adott harckocsit vagy sem. Általánosságban azonban az alkalmazott nyíllövedékek hatékonynak bizonyultak. Az irányzókszerint, "a SABOT-tal eltalált járművek vagy azonnal felrobbantak, vagy lassan kigyulladtak. A célpont füstje volt gyakran az egyetlen jelzője volt a találatnak". A HEAT lövedékkel eltalált járművek általában azonnal lángra kaptak, a lövedék robbanása a legtöbb látási viszony között észlelhető volt. A könnyebb találat észlelés néhány irányzót arra ösztönzött, hogy HEAT-ot használjanak, amikor a lőtávolság engedte. Pontosan ugyanezek a megfontolások vezettek egyes CAT-csapatokat arra, hogy a versenyen a HEAT rutinszerű használatát részesítsék előnyben.

Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)
Ez a könyv ingyenesen elérhető vagy ez fizetős kiadvány?
 
M

molnibalage

Guest
raf-pilots.jpg


To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed

szzsolt81

Well-Known Member
2020. október 24.
5 706
4 260
113
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
  • Tetszik
Reactions: Bubu bocs

Terminator

Well-Known Member
Szerkesztőségi tag
2010. április 19.
47 132
90 466
113

grabo112

Well-Known Member
2011. október 15.
1 380
3 534
113
Olvasnivaló.
A Volume V-ot ajánlom mindenkinek.

Gulf War Air Power Survey

Volume I - Planning / Command and Control
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329802/-1/-1/0/AFD-100927-062.pdf

Volume II - Operations / Effect and Effectiveness
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329806/-1/-1/0/AFD-100927-067.pdf

Volume III - Logistics / Support
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329815/-1/-1/0/AFD-100927-063.pdf

Volume IV - Weapons, Tactics and Training / Space Operations
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329817/-1/-1/0/AFD-100927-066.pdf

Volume V - A Statistical Compendium / Chronology
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329816/-1/-1/0/AFD-100927-065.pdf

Summary Report
https://media.defense.gov/2010/Sep/27/2001329801/-1/-1/0/AFD-100927-061.pdf