Előbb lehet érdemes lenne a részletekbe belemenni, mielőtt még temetnénk az Armatát
Azt azért ne felejtsük el, hogy az Armata esetében az aktuális 132 darabos megrendelés nem az aktuális GPV égisze alá tartozik, hanem még a 2018-as Armiján kötötték meg mindentől szeparáltan. A GPV inkább tekinthető egyfajta sorvezetőnek, de sosem volt kizárólagos. Egyúttal várható is volt, hogy most a háborúban a békeidei beszerzési módszereket felfüggesztik (mondjuk lehet nem 6-8 hónappal a kitörés után kellett volna ezt megtenni), de ez nem jelenti azt, hogy akkor most minden megy a kukába. Kimeneteltől függetlenül teljesen logikus az, hogy majd a következő beszerzési programot a háborús veszteségek/tapasztalatok alapján később fogják újraírni, addig meg totál felesleges hosszabb távra tervezni. Mások a prioritások, mások a célok, mások az igények és pl vélhetően nem helihordozókra meg vasúti rakétakomplexumokra (tudom, hogy elkaszálták, csak példa) lesz mindennél inkább szükség.
Inkább újratervezés és a fókusz szárazföldi egységek, drónok/lézengő lőszerek meg precíziós fegyverzet irányába történő eltolódása várható. Lásd Lancet, ahol június-júliusban jelentették be a tömeges sorozatgyártás felfuttatását, aztán most meg Ugledarnál boldogtalanra is azok szállnak. Többekhez hasonlóan én is azt mondom, hogy inkább lökést ad az Armata (meg Szu-57) fejlesztésnek a háború, mivel már egyértelműen megmutatkoztak a felsőbb szintek számára is azok a hiányosságok, amiket az orosz VM/vezérkar eddig megpróbált elkendőzni. Az, hogy nincsen rá újabb szerződés még nem jelent semmit, az iráni repülő fűnyírók sem a jogi osztály beszerzési adatbázisának szerződéseiből kerültek elő. Inkább majd a gyárlátogatások részleteit lesz érdemes figyelni.
Plusz a "minden szép és minden jó" csinovnyikokat is szépen kezdik kipenderíteni, igaz még rendesen lesz ott is munka. Pl. az eddigi GPV-k arcaként emlegetett Geraszimovot érdemes megnézni, hogy mennyire eltűnt. Vele még lesznek érdekességek az év elején, de nem pozitív értelemben.