Szerintem azt senki nem vitatja, hogy a román hadsereg felszerelése elavult. Csak vannak néhányan, akik az erőviszonyokba az általunk megrendelt, de még be sem érkezett felszerelést is beleszámolják.
A 3-4 szeres mennyiségi fölényt meg figyelmen kívül hagyják azzal, hogy úgysem működnek az eszközeik.
Én értem, hogy te mivel érvelsz. De szerintem elbeszéltek egymás mellett és nem ugyan azokra a dolgokra válaszoltok.
Az egyik fél azt állítja, hogy ma Románia nem tudná lenyomni a Honvédséget. De ezt ezer féle képen értelmezitek és emiatt nem csak szubjektív nézőpontok miatt megy el párhuzamos beszélgetés, de a források értelmezése is teljesen más.
Mit értek az alatt, hogy lenyomja? (Ezen a fórumon senki nem tudja és rajta kívül meg senki el sem olvasta, hogy ilyet írt valaki ide.)
-Negan úgy értelmezi, hogy zöld mezőn feláll a két sereg és baráti találkozóban lerendezik egymást. Ez soha sehol nem valósult még meg! De papíron valóban van olyan létszámfölénye, amit mi minőségi előnnyel
a laktanyában lévő felszereléssel nem tudunk ellensúlyozni.
-Más bele veszi a gyártás alatt lévő gépeket is, mert ez
meghatározza a közeljövőt. Háborúk nem zajlanak le ma sem 2-3 nap alatt, hanem évekig elhúzódnak. És az érvényben lévő szerződéseket elég nagy arányban teljesíteni szokták. Ez a fegyver exportáló nagyhatalmak érdekei szoktak lenni.
Teljesen más arról vitatkozni, hogy 2026-ra mi mit rendeltünk meg és a mai napon mi van kéznél és az egy harmadik kérdés, hogy mire kaptak a katonák harckész kiképzést.
-Szintén jelentősen eltérő kiinduló pont, hogy valaki azzal érvel a létszámhátrányunkat ostorozva, hogy
nem tudnánk visszahódítani Erdélyt, míg a zöld mezőn megküzdünkhöz képest az egy harmadik variáció, hogy
de egyébként el tudnák-e foglalni Győrt vagy sem. Ezek gyökeresen más problémafelvetések.
-Ha arról beszélünk, hogy az évtized végére, amennyiben kap Magyarország elég időt a Sorstól, az megint egy sokadik, gyökeresen eltérő problémafelvetés.
A bajom az, hogy ezek nagyon gyakran keverednek.
Nekem mik szoktak lenni a személyes preferenciáim ezekben a kérdésekben?
1, Szerintem őrült az a román tábornok, aki azt javasolja a politikai vezetésnek Bukarestben, hogy most van meg a fölényük, most kell támadni.
Abban igazatok van, hogy a haderőépítést mindig egy teoretikus háború képére kell felhúzni, mert békében nincs olyan hadsereg, ami túl sok előnyt adna.
-A légi fölény kivívása erősen kérdőjeles. Nem túl zseniális ötlet enélkül elkezdeni egy offenzívát.
-A páncélos haderejük sem alkalmas jelenleg
-létszámbeli előnyük ellenére sem-, hogy hosszabb távon támadjanak. Elcsíphetnek önkéntes tartalékosokat, de nem képesek ellenállni a kézi páncéltörők tűzerejének sem. A harmadik falunál már elfogynának.
-Ha nem hadiflottával akarnak támadni, akkor marad a gyalogság. El tudnának jutni a Tisza vonaláig, ahogy Kriss is hivatkozott a meglévő tanulmányok egybehangzó állítására, de ez nem olyan győzelmi menet lenne, ahogy egyesek vizionálják.
2, Szerintem őrült az a magyar tábornok, aki azt javasolja a politikai vezetésnek Budapesten, hogy bármilyen szinten katonai konfrontációt kezdeményezzünk a románokkal Erdély visszahódításáért.
-rengeteg vas nem érkezett be
, de megvannak a terveink és a gazdasági számításaink (ez román részről hiánycikk, de tudnak kapkodó lépéseket meghozni, senki sem állítja, hogy célszerű nekik)
-az új technikára jobb esetben épp csak elkezdődött a kiképzés, bármennyire is meg szoktak nyugtatni a hivatásos katonák a profizmusukról, nekem vannak kétségeim afelől, hogy összhaderőnemi összecsiszolódás megtörténik egy perc alatt, a tisztek átállna egy más gondolkodást igénylő eszközparkra (teljesen új képességek esetén, mint az űr, drón, stb. meg még inkább kérdéseim vannak, mikorra fog ez a gondolkodásban érvényesülni)
-a toborzást most akarjuk felpörgetni, lehet számolni a meglévő kontra berendelt vasak számával, de ha találunk új katonákat, azért őket is idő lesz felkészíteni
Az én megítélésem szerint egyik oldal sincs felkészülve egy támadó háborúra. Ennek a megfordítása is igaz. Ha valamelyiket a másik fél védekezésre kényszeríti, a hivatkozott haditechnikák döntő része megsemmisülne és csupán egy elhúzódó, véres konfliktust képes elérni, döntő győzelmet nem.
És egyik ország gazdasága sincs olyan állapotban, hogy ezt hosszan tudná fedezni. Kénytelenek lennének leírni addigi veszteségeiket és mind két fél messze rosszabb kilátásokkal látna neki a károk rendbetételének.