Valamiféle víz alatti drón lehetett, amelyet vagy egy alattomos tengeralattjáróról, vagy a nyugati partvidékről érkező SBS-csapat bocsátott ki, és megállt a Kígyó-szigetnél. Aztán ennek a drónnak valahogy sikerült alulról átfúrnia magát a Moszkva hajótestén - és felrobbantotta benne a hasznos rakományát.
Ami ezután következik, az egy brüsszeli csúcsforrástól származik: komoly, megbízható, közel két évtizedes bizonyított adat. Mégis lehet, hogy csak dezinformációt terjeszt. Vagy henceg. Vagy lehet, hogy ez sziklaszilárd információ.
Mielőtt belekezdenénk, le kell szögeznünk, hogy nehéz elhinni a Neptun/Bayraktar meseszemléletet. Hiszen, mint láttuk, az orosz flotta többdimenziós megfigyelő/védelmi réteget hozott létre Odessza irányába.
A Moszkva Odessza közelében volt, közelebb Romániához. Egy évvel ezelőtt - állítja a forrás - új fázisvezérelt lokátort telepítettek rá: a megvilágítási hatótávolság 500 km. A szokásos ukrán narratíva szerint először a Moszkvát találta el egy drón, majd a lokátorokat és az antennákat összetörték. A Moszkva félig vak volt.
Ezután - az ukrán narratíva szerint - két Neptun cirkálórakétát lőttek ki a partról. Az irányítást a NATO Orionja végezte, amely Románia felett lebegett. A rakéták kikapcsolt célmegjelölő fejekkel közelítettek a hajóhoz, hogy a sugárnyalábot ne észleljék.
Tehát a NATO Orion általi irányítás, a pontos koordináták továbbítása, ami két találathoz és a lőszerek későbbi felrobbantásához vezetett (ezt a részt az orosz védelmi minisztérium is elismerte).
Stratégiai találat
A Moszkva Odesszától 100-120 km-re harci szolgálatban volt - 250-300 km-es körzetben ellenőrizte a légteret. Tehát valójában Moldova déli felének, az Izmailtól Odesszáig terjedő térnek és Románia egy részének (beleértve a konstancai kikötőt is) az átfedését biztosította.
Pozíciója nem is lehetett volna stratégiai szempontból kedvezőbb. Moszkva beavatkozott a NATO katonai repülőgépek (helikopterek és vadászgépek) Romániából Ukrajnába történő titkos áthelyezésébe. A nap 24 órájában figyelték. A NATO légi felderítése teljesen rajta volt.
A NATO a Moszkva "gyilkosának" talán nem a Neptunt választotta, ahogyan azt az ukrán propaganda terjeszti; a forrás az ötödik generációs NSM PKR-re (Naval Strike Missile, 185 km-es hatótávolsággal, amelyet Norvégia és az amerikaiak fejlesztettek ki) mutat.
Az NSM-et úgy írja le, hogy "a GPS-szel beállított INS-nek köszönhetően képes a célt egy programozott útvonalon elérni, önállóan megtalálni a célt, 3-5 méteres magasságban felrepülve rá. A célpont elérésekor az NSM manőverezik és elektronikus interferenciát vet be. Egy rendkívül érzékeny hőkamerát használnak célkövető rendszerként, amely önállóan határozza meg a célhajó legsebezhetőbb helyeit."
A Moszkva találatának közvetlen következményeként a NATO-nak sikerült újra megnyitnia egy légi folyosót a repülőgépek átrepülésére a Csernyivci, Kárpátalja és Ivano-Frankivszk megyei repülőterekre.
Ezzel párhuzamosan a Moszkva megsemmisítése után a forrás szerint a Fekete-tengeri Flotta "úgy tűnik, hogy már nem rendelkezik nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel felszerelt hajóval". Természetesen a Krímben továbbra is üzemben van egy háromsávos Sky-M radarrendszer, amely akár 600 km-es távolságban képes minden légi célpontot követni. Felmerül a kérdés, hogy ez vajon elegendő-e minden orosz célra.
Szóval mi is van itt valójában? Fantázia vagy valóság? Ezt csak egy módon lehetett megtudni.
Átfuttattam az információt a felbecsülhetetlen Andrej Martjanovnak, aki ismerte a Moszkvát "Szlávaként 1981-ben, amikor a szevasztopoli északi öbölben úszott, és az osztályom, amely az első nyári gyakorlaton a régi Dzerzsinszkij cirkáló fedélzetén volt, alapos bemutatót kapott róla. Szóval, ő már egy öreg hölgy volt, és kár, hogy hosszú életét így és ebben az időben kellett befejeznie".
Martyanov ismét a tökéletes szakember volt, hangsúlyozva, hogy egyelőre senki sem tudja pontosan, mi történt. De néhány döntő fontosságú dolgot elmondott: "Az NSM szerint (ha elfogadjuk ezt a verziót), még az alacsony észlelhetőség és a GPS irányítása mellett is normál (azaz tenger az 5-6. állapotig) és normál rádió-áteresztő képesség mellett, még a Moszkva öreg fregatt radarja is látta volna azokat a rakétákat több tíz kilométeres távolságban, valahol 15-20 között biztosan. Az NSM, mint minden NATO hajóelhárító rakéta, szubszonikus, a sebességük nagyjából 300 méter/másodperc. Ez még 15 kilométeres távolságban is 45 másodpercet hagy a nyomvonal észlelésére és a tüzelési megoldás kidolgozására bármilyen "szolgálatban lévő" AD komplexum számára. Több mint elegendő reakcióidő."