Összehasonlítasz egy egyhajtóműves mock-up stádiumú gépet egy kéthajtóműves, harci bevetéseken is túl lévő, gyakorlatilag rendszeresített típussal. Ráadásul az egyhajtóműves mock up pont az említett Szu-57 alapjaira épül. Az egész Szu-75 project egy a Szuhoj által, "saját szakállra" a korábbi bevételekből "reszelgetett", orosz állami támogatás nélküli program. Miért? Mert nincs igénye rá az orosz államnak. Ismét miért? Mert egy egyhajtóműves, elvileg ugyan olcsóbb fenntartási költségekkel bíró típus, de kisebb a hatótávolsága, valószínűleg kisebb az egy üzemanyagtöltéssel végrehajtható őrjáratozási időtartama. A világ legnagyobb területű országának nem biztos, hogy erre van szüksége. A típust láthatóan eleve exportpiacokra szánják/szánták. Akiket komolyan érdekel, azok majd finanszírozni fogják. Jelen állás szerint nem látom valószínűnek, hogy egy jelképes teszt századon túl (ami persze végezhet éles harcfeladatokat, lásd T-50 2018 Szíria) rendszeresítésre kerülne Oroszországban. Az ő igényeiknek megfelelőbb a nagyobb gép. Ami már bizonyított, amivel már van tapasztalat.
A Szu-75-ről legfeljebb szimulációs modellek vannak. Az 57-essel pedig valós tapasztalatok. Van egy már bejáratottnak mondható típus. Amit már nem csak gyári, és katonai berepülőpilóták repülnek, hanem "sztrojevoj ljotcsikok" is. A "sztrojevoj ljotcsik" egy általános kifejezés a légierő "átlag" pilótáira, akik nem rendelkeznek semmilyen berepülőpilóta minősítéssel, hanem a harmadosztályútól az az első osztályú pilóták tartoznak közéjük, a legmagasabb minősítésük a "légi lövész", ami még az első osztályon belül is egy külön kategória "légi lövész".
A Szu-75-ös pedig még senki nem repülte soha, legfeljebb a tervezőiroda fejlesztőszimulátorában. Szerinted álljanak le az egésszel, ami már működik, és tolják bele helyette az összes saját pénzüket egy olyan gépbe, ami még abban a stádiumban van, ahol a berepülőpilóták még leginkább az Ahtyubunszki berepülőpilóta szobornak érezhetik magukat: a szobor, egy viharlámpával a sötétben mászkáló csontváz.
Semmi értelme nincs ebben a formában az egésznek. Beleölnének X évet meg Y milliárd rubelt a dologba, és addig nagy mennyiségű 5-ik generációs vadászbombázó nélkül állnának. Mert lehet szidni az 57-es gyártási ütemét, ahol a pontos számokat nem ismerjük 100%-osan, de azért évi 12 gép is több, mint az évi 0, az évi 24 gépről már nem is beszélve, az utóbbi már majdnem a Magyar Honvédség légiereje szuperszonikus vadászbombázó állományának a 200%-a.
