Egy államnak nincsenek barátai,csak érdekei
Richelieu
Rosszul gondolod,hogy a franciák zsigerból ellenségesek volnának irántunk.Személyes tapasztalatom,hogy NYE-ban a magyarságnak jobb az ázsiója,mint az oláhoknak vagy az ukránoknak.
Szimpla sratégiai érdek alapján támogatnak,avagy nem minket.A történelem folyamán többször is voltak szövetségeseink és támogatóink.Érdekeik alapján döntöttek-és ez nemcsak rájuk jellemző,hanem másokra is,ami azt illeti,ránk is.
Az USA sem ellenséges Mo-gal szemben,mint országgal,vagy a magyarsággal,mint néppel szemben.Sőt,ők kivonultak a trianoni tárgyalásokrol,nem vettek részt benne,mert igazságtalan és rossz békediktátumnak tartották,ami csak új háborut hoz-és igazuk lett.A II.vh-ban elsöre nem fogadták el a hadüzenetünket,mondván,hogy Magyarország és az Egyesült Államok között nincs olyan vitás kérdés vagy ellentét,ami indokolná a hadiállapotot.
Gróf Apponyi.. itthon világhírű Nostradamus.
A világ egyik legnagyobb hülyesége volt Párizsba küldeni a kétbites világképével:
Legfelsőbb Tanács (a békekonferencia egyik legfontosabb szerve, említik Főtanácsként is) 1919. december elsején Sir George Clerk jelentésével foglalkozott. Clerk a konferencia elnökéhez, Clemenceau-hoz intézett jelentést 1919. november 29-én. A szereplők: Georges Clemenceau, francia miniszterelnök, a békekonferencia elnöke; Sir George Clerk, a győztes hatalmak képviselője Magyarországon; Ph. Berthelot, a francia külügyminisztérium osztályvezetője; Frank Polk, amerikai diplomata, párizsi követ, egy ideig külügyi államtitkár-helyettes.
CLEMENCEAU: - Elegendő, ha levélben hívjuk meg őket egy meghatározott helyre, meghatározott időben. Az imént Sir George Clerk Apponyi grófot említette. Személy szerint nem sorolom magam csodálói közé, de úgy látom, nehéz lesz megakadályoznunk, hogy ő jöjjön. Ellenségeinknek soha nem írtuk elő, miképpen állítsák össze küldöttségüket, és valójában nem is tudnám megmondani, van-e jogunk arra, hogy megszabjuk: ezt vagy amazt küldjék el.
SIR GEORGE CLERK: - Ha jelenlétét a Legfelsőbb Tanács nem tartja kívánatosnak, akkor Apponyi gróf nem szándékozik ideutazni.
CLEMENCEAU: - A magyarok dolga eldönteni, hogy mi használ ügyüknek.
BERTHELOT: - Apponyi grófnak azt lehet a szemére vetni, hogy világéletében megveszekedett németbarát és a kisebb nemzetiségek elnyomásának meggyőződéses híve volt. Magától értetődő, ha e tulajdonságai miatt nem tarthat igényt a Legfelsőbb Tanács jóindulatára.
CLEMENCEAU: - Ez kétségkívül igaz, ugyanakkor nem ismerem biztosan a többiek véleményét, akik rajta kívül szóba jöhetnek.
POLK: - Hagyjuk csak, hadd jöjjön. Ez a legjobb módja annak, hogy elveszítse népszerűségét Magyarországon.
.
ha a "színmagyar" (mai) határmenti területekre koncentrált volna (Csallóköz, Felső-Magyarország déli része, a Partium északi része, Délvidék északi része), talán nagyobb esély lett volna a kiigazításra. Utóbb, hosszú napokkal Apponyi felszólalása után, Teleki Pál gróf - aki tagja volt a párizsi küldöttségnek - igyekezett helyrehozni a delegációvezető hibáját, és különböző táblázatokat készített a trianoni határok mentén élő magyarság lélekszámáról, de ez már későnek bizonyult.
A brit miniszterelnök segíteni próbál
| Lloyd George visszaemlékezése Apponyi párizsi fellépésére |
| Lloyd George emlékirataiban így emlékezett vissza Apponyi beszédére: "Nem volt szerencsés, hogy nem helyezte az ügyet azon határ menti területekre, amelyeket - azon tények ellenére, hogy a magyarok ott kétségtelen többségben voltak - a határmegállapító bizottság gazdasági és geográfiai okokból más államokhoz javasolt. Ha ezen területekre irányozza kritikáját, anyag állt volna rendelkezésére, amely képessé tette volna őt erőteljes és - bizonyos területekre vonatkozóan - ellenállhatatlan felhívásra az orvoslásra honfitársai javára." |
Apponyi egyébként annyira rosszul mérte fel a helyzetet, hogy az angol miniszterelnök, Lloyd George sietett a segítségére. Ő kérdezett rá arra, hogy hány magyart szakítanak el valójában a kijelölt határok. Erre vette csak elő Apponyi azt a híres "vörös térképet", amelyet Teleki Pál gróf készített, és amely vörös színnel tüntette fel a magyarok elhelyezkedését a Kárpát-medencében.
Apponyi ekkor nyilvánvalóvá tehette volna a trianoni határok nemzeti-nemzetiségi szempontból való igazolhatatlanságát. Apponyi azonban ekkor sem azt bizonygatta, amit ma természetesnek gondolnánk, tehát nem a határmenti tömbmagyarság elszakítására hívta fel a figyelmet, hanem az egész Kárpát-medence visszaszerzésére látott meg - természetesen teljesen tévesen - újabb esélyt.
Nagy-Lengyelország és Nagy-Románia
Lloyd George barátságos fellépése nem volt véletlen: az angolok 1920-ban már igyekeztek a térségben csökkenteni a francia dominanciát, vagyis a román-csehszlovák-jugoszláv összefogást, mert London mindig arra törekedett, hogy a kontinentális Európában kiegyensúlyozott erőviszonyok uralkodjanak. Ezzel szemben a franciák - Lengyelország bevonásával - a bolsevizmus terjedése előtt akartak védőfalat húzni, és a Szovjet-Oroszországtól való rettegésük magyarázta, hogy miért törekedtek minél nagyobb területek átadására Romániának és Lengyelországnak.
Minderről Apponyinak elég lett volna elolvasnia a Pesti Hírlap 1920. január negyedikei számát, hiszen a napilap 11. oldalon közölt tudósításából kiderül, hogy "Párisban Lengyelország határainak olyan kibővítését határozták el, amely Lengyelország jelentékeny megnagyobbodását jelenti. Ennek a hangulatváltozásnak az a magyarázata, hogy a szövetségesek szükségesnek tartják, hogy Lengyelország hatalmas legyen, mert szerintük ez az egyetlen védelem a bolsevizmusnak Európába átözönlése ellen, Lengyelországnak Kelet-Galíciára való igényét elismerték, amivel szemben Lengyelország kötelezte magát arra, hogy részt vesz a Szovjet-Oroszország ellen irányuló offenzívában. A francia mérvadó köröknek komoly elhatározása, hogy Lengyelországot, Romániát, Jugoszláviát és Csehszlovákiát egyesítik a bolsevizmus ellen."
Szóval elbacta, de nagyon.
Teljes cikk itt:
Magyarország megpecsételte a sorsát a sok nyelven beszélő, de a magyaron kívül egyet sem "értő" Apponyi gróf Párizsba küldésével. A "bő szóköpés" mesterét - ahogy a grófot Ady jellemezte - magyarosítási törekvései miatt olyan világhírű írók támadták már 1907-ben, mint Lev Tolsztoj és a...
hvg.hu
