Társadalmi folyamatok

[nyugger]

https://www.reuters.com/world/us/shunned-computer-age-cursive-makes-comeback-california-2024-01-27/

Emlékszem mikor én is még 2017 előtt a közoktatás kegyeit élveztem hogy pofázták mennyire felesleges a kézírás merthogy a finn módszer és hebebe modern világban nem kell. Erre 10+ évre rá kezdenek rájönni, hogy üpszike lehet mégis csak szükség lenne kézírásra, mert kell a kognitív képességek fejlesztéséhez.

De egyetemen is én voltam kb az egyedüli hülye, aki végig füzetbe kézzel jegyzetelt, mert egyszerűen úgy sokkal könnyebben ragadt meg az információ.

 

[papajoe]

Másfél millió forintos fényszórókért vágtak szét egy Porschét - Autónavigátor.hu

Úgy tűnik, a katalizátorok önkéntes újrahasznosítása már a múlté, és inkább a magasabb profittal kecsegtető alkatrészekre ácsingóznak a tolvajok. Ezt

www.autonavigator.hu

Baszki.

 

[L.O.B]

Honvédelmi miniszter: új zsidó reneszánsz van Magyarországon, és a magyar állam büszke arra, hogy hozzájárulhat ehhez​

Honvédelmi miniszter: új zsidó reneszánsz van Magyarországon, és a magyar állam büszke arra, hogy hozzájárulhat ehhez - Magyar Jelen

Szalay-Bobrovniczky Kristóf elmondta: az emléknapon egy olyan "európai tragédia áldozatai" előtt tisztelgünk, melynek sajnos Magyarország is részese volt.

magyarjelen.hu

Óhhh hogy én mennyire boldog lettem ettől a hírtől!!
Lelkem fennen repdes telhetetlen fellegekben megremegve rezzenetlen betelhetelen kellemekben.

akkor másodszori nekifutásra: gusztustalan és felháborító (ez csak megengedett) amit kaszinós, házasságtörő huszárkapitányunk elrebeget.

 

[Flamand]

akkor másodszori nekifutásra: gusztustalan és felháborító (ez csak megengedett) amit kaszinós, házasságtörő huszárkapitányunk elrebeget.

Hazabeszél a Bobó,mert benne is csörgedezik olyan vér.

 

[enzo]

Hazabeszél a Bobó,mert benne is csörgedezik olyan vér.

Nem a zasszonyban? És nem ő volt, az aki félrelépett? Valami magas rangú katonával állítólag, aki repült is utána. De lehet, csak rosszindulatú híresztelés.

 

[Flamand]

Nem a zasszonyban? És nem ő volt, az aki félrelépett? Valami magas rangú katonával állítólag, aki repült is utána. De lehet, csak rosszindulatú híresztelés.

A Bobó biztos,az asszonyt nem tudom.

 

[enzo]

Kuruc.info - A Jewbook és a tájékoztatás

A szokásos kettős mérce: bizonyos nevekre rákeresve ezt dobja ki a Facebook - írja olvasónk:

kuruc.info

 

[enzo]

A Bobó biztos,az asszonyt nem tudom.

Akkor azért lett ismét Szentkirályi?

 

[gergo55]

Akkor most szintet lépnek a totális kontroll felé?

A digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) = GONDOLATRENDŐRSÉG (Orwell) indul.. - Orvosok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért

A birodalmi cenzúratörvény február 17-tõl lép életbe, megszüntetve az emberek közti közvetlen információcserét és adásvételt is “A digitális szolgáltatásokról szóló törvény a világ legfontosabb és legambiciózusabb szabályozása a digitális tér illegális tartalom terjedése elleni védelme, valamint...

orvosokatisztanlatasert.hu

 

[kétkedő]

Akkor most szintet lépnek a totális kontroll felé?

A digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) = GONDOLATRENDŐRSÉG (Orwell) indul.. - Orvosok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért

A birodalmi cenzúratörvény február 17-tõl lép életbe, megszüntetve az emberek közti közvetlen információcserét és adásvételt is “A digitális szolgáltatásokról szóló törvény a világ legfontosabb és legambiciózusabb szabályozása a digitális tér illegális tartalom terjedése elleni védelme, valamint...

orvosokatisztanlatasert.hu

Ez van gyerekek. Begyorsítottak. Érzik, hogy nincs sok idejük. Ha azonban ez összejön nekik, akkor sok kárt tudnak tenni.
A fenti ördögi rendeletet ki lehet játszani.
Pl. papír alapú hirdetésekkel, hirdető táblákon, ahogy a 2000 évekig történt.
Vagy az állatot, pl. disznót nem úgy hirdetem, hogy eladó 100 kg-os disznó, hanem hogy eladó egy íróasztal, a súlya kb. 100 kb. Attól kezdve, nem tudnának mit tenni. Ha kijönnek megnézni, hogy hol az íróasztal, hát megmutatom ami a nappaliban van. A disznó pedig szépen röfög a pajtában.

 

[enzo]

The Biblical Lens and the Nietzschean Light

On Christian guilt and responsibility Christians worship two gods, Christ and Yahweh, but claim they are one. Certainly, the God of the Old Testament plays a secondary role in Christian consciousness. He remains behind the scenes. But he nevertheless pulls a number of strings. It was he who...

www.unz.com

A keresztény bűnösségről és felelősségről

A keresztények két istent imádnak, Krisztust és Jahvét, de azt állítják, hogy ők egyek. Bizonyos, hogy az Ószövetség Istene másodlagos szerepet játszik a keresztény tudatban. Ő a színfalak mögött marad. Ennek ellenére mégis számos zsinórt mozgat. Ő volt az, aki a keresztényeket arra ösztönözte, hogy 1917-ben (a brit Balfour-nyilatkozattal, amelyet öt hónappal korábban a francia Cambon-nyilatkozat előzött meg) Palesztinát a zsidóknak ígérjék, majd 1948-ban nekik adják.

Van egy elmélet, amely geopolitikai indítékokat tulajdonít a briteknek: szükségük volt Izraelre, mint hídfőállásra a Közel-Keleten, a Szuezi-csatorna ellenőrzéséhez. Ez Chomsky elmélete, és egy égbekiáltó hazugság. 1916-tól kezdve a brit külpolitika a Közel-Keleten a jó kapcsolatokat részesítette előnyben az általuk Arábiában, Jordániában és Irakban felállított arab rezsimekkel. A "zsidó otthon" létrehozása Palesztinában, ami előre láthatóan a zsidók teljes hatalomátvételéhez vezetett, mélyen felháborította az arabokat, és ellentétben állt a brit arab politikával. Ezért 1939 májusában a brit kormány egy Fehér Könyvvel próbált kibújni a cionistáknak tett kötelezettségvállalása alól, amely egy független palesztin állam tíz éven belüli létrehozását írta elő. Ebben az állt:

Őfelsége kormánya úgy véli, hogy a Balfour-nyilatkozatot megtestesítő mandátum kidolgozói nem akarták, hogy Palesztinát az ország arab lakosságának akarata ellenére zsidó állammá alakítsák át. ... Őfelsége kormánya ezért most egyértelműen kijelenti, hogy nem része politikájuknak, hogy Palesztina zsidó állammá váljon. Valóban úgy tekintik, hogy ellentétes lenne az arabokkal szemben a mandátum alapján vállalt kötelezettségeikkel, valamint az arab népnek a múltban adott biztosítékokkal, ha Palesztina arab lakosságát akarata ellenére zsidó állammá tennék.

Tény, hogy a Balfour-nyilatkozat és a brit mandátumba való beillesztése olyan feloldhatatlan dilemmát teremtett, amely végül végzetes lett a brit-arab kapcsolatokra nézve. A britek nem találtak más kiutat, mint hogy 1948-ban csalódottan és megalázottan kivonuljanak. Egy évet vártak a zsidó állam elismerésével.

Erre a történelmi kitérőre azért volt szükség, hogy véget vessenek annak az elméletnek, hogy a britek geopolitikai számításból támogatták - sőt, egyesek szerint megteremtették - a cionizmust. Nem. A Balfour-nyilatkozat közvetlen indítéka jól ismert: a cionistáknak adták, cserébe azért, hogy az Egyesült Államokat belerángatták a háborúba. Chaim Weizmann nyíltan beszélt erről. 1941-ben emlékeztette Churchillt, hogy "a zsidók voltak azok, akik a legutóbbi háborúban valójában segítettek abban, hogy a mérleg nyelve Amerikában Nagy-Britannia javára billenjen. Készen állnak rá, hogy újra megtegyék - és meg is tehetik -". Churchilltől a második világháborúért cserébe csak egy dolgot kért: egy zsidó államot Palesztinában, amit Churchill készségesen meg is adott neki.

Van egy kettős elmélet, amely szerint a britek vallási okokból támogatták a cionizmust: úgy látták, hogy ezzel siettethetik Krisztus eljövetelét, aki arra vár, hogy a zsidók visszatérjenek Palesztinába. Ez a cionista-ellenes zsidó szerzők által kedvelt elmélet nem teljesen hamis, de nagymértékben eltúlozza a brit "diszpenzacionalizmus" tényezőjét, amely inkább tüneti, mint etiológiai irányzat. A diszpenzacionalizmusnak a cionizmusért való felelőssé tétele egy módja annak, hogy elkerüljük a keresztény világ cionizmus iránti támogatásának gyökeres okát.

Balfour keresztény volt, ez elég. Truman is keresztény volt - a baptista fajta -, és vitathatatlanul jobban, mint Balfour. Nem várta különösebben Krisztus visszatérését, de gyengéje volt a bibliai nép iránt, és ez - plusz kétmillió dollár egy bőröndben - számított abban, hogy tíz percen belül elismerte Izraelt. Nagyon meghatódott, amikor hálája jeléül egy hiteles Tóra-tekercset kapott, amelyet Izrael első elnöke, nem más, mint Chaim Weizmann (aki 1919-ben Versailles-ban kijelentette: "A Biblia a mi mandátumunk") ajándékozott neki.

A végső ok, amiért a keresztény világ Palesztinát a zsidóknak adta, az az, hogy a keresztény világ mindig is idealizálta a bibliai Izraelt. A keresztények azért hagyták magukat elcsábítani az Izrael újjáélesztésére irányuló cionista projekt által, mert a bibliai Izraelt Isten által teremtett és szeretett népként tisztelik. Természetesen az uralkodó elit volt az, aki Izraelt teremtette. Azonban egészen a közelmúltig nem volt válás az elitek és a nép között ebben a kérdésben. Mivel vitathatatlan igazságnak, vagy legalábbis elfogadható elképzelésnek tartották, hogy Isten a bibliai időkben teremtette Izraelt, az európai közvélemény, mind a katolikus, mind a protestáns, meglehetősen kedvezően fogadta azt a projektet, amely kifejezetten ugyanennek az Izraelnek az újjáélesztését célozta.

Hiszen vitán felül áll, hogy a modern Izrael feltűnően a bibliai Izrael újjászületéseként - szinte klónjaként - lett megtervezve. Ezt mondja ki a Függetlenségi Nyilatkozatában:

ERETZ-ISRAEL [(héberül) - Izrael földje] volt a zsidó nép szülőföldje. Itt alakult ki szellemi, vallási és politikai identitásuk. Itt érték el először az államiságot, itt teremtettek nemzeti és egyetemes jelentőségű kulturális értékeket, és itt adták át a világnak az örökkévaló Könyvek Könyvét. Miután erőszakkal száműzték földjükről, a nép a szétszóródásuk alatt végig kitartott mellette, és soha nem szűnt meg imádkozni és remélni, hogy visszatérjenek oda, és hogy politikai szabadságuk helyreálljon benne. E történelmi és hagyományos kötődéstől hajtva a zsidók minden egymást követő nemzedékben arra törekedtek, hogy újra visszatelepüljenek ősi hazájukba.

Képzeljük el, ha a bibliai Izrael imádata helyett a nyugati civilizáció megtanulta volna a bibliai Izraelt a szociopata nemzet archetípusának tekinteni, a zsidó kiválasztottságot pedig a legördögibb hazugságnak, amit csak el lehet képzelni. Ha a nyugati civilizáció a huszadik század előtt észhez tért volna, a cionizmus nem ment volna sehová. Már maga a gondolat is borzongást keltett volna Európa egész nem zsidó lakosságában. Valójában ez majdnem megtörtént, ahogyan az alábbiakban érvelni fogok.

 

[enzo]

A cionizmus tetőtől talpig bibliai. Ha maguknak a cionistáknak a kijelentései nem elég meggyőzőek, akkor nézzük meg a tetteiket: bibliai földön telepedtek le, bibliai fővárost követelnek (Tel-Aviv nem lesz elég), és bibliai neveket adnak az általuk elrabolt földeknek; feltámasztották a bibliai nyelvet; alkalmazzák az endogámia bibliai törvényét (Izraelben nem ismerik el a vegyes házasságokat), valamint a nyolcnapos körülmetélés bibliai törvényét (Izraelben gyakorlatilag minden zsidó férfi csecsemőt körülmetélnek). Mi kell még ahhoz, hogy beismerjük, amit állandóan hangoztatnak: minden cionista dolog bibliai. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy minden bibliai cionista, hiszen a kettő annyira összefonódik.

Ferenc pápa egyszer azt mondta, hogy "minden keresztényben egy zsidó lakozik". Azt is mondhatjuk, hogy minden keresztényben egy cionista lakozik. Ez nemcsak a "keresztény cionistákra" vonatkozik, akik öntudatosan cionisták, hanem általában a keresztényekre, akik annyiban cionisták, amennyiben biblikusak. A keresztények legitimnek találták Izrael mint nemzet újjászületését Palesztinában, és határozottan helytelenítették az arabokat, akik ezt nehezményezték. A keresztény világ bűnrészes Izrael létrehozásában. A keresztény világ bűnrészes Izrael bűneiben is. Gondoljuk végig ezt a két pontot:

A keresztények úgy vélik, hogy az ősi Izraelnek isteni joga - sőt, isteni kötelessége - volt földet rabolni a kánaániaktól és egész városokat lemészárolni.
A keresztények segítettek a zsidóknak Izrael újjáteremtésében, abból kiindulva, hogy ők az ősi Izrael törvényes örökösei.
Most kössük össze ezt a két pontot, és egy egyszerű igazság jelenik meg: a keresztények adták Izraelnek az isteni jogot egész népek lemészárlására. Ha az ősi Izraelnek isteni joga volt a népirtáshoz, és ha a modern Izrael az ősi Izrael feltámadása, akkor a modern Izraelnek isteni joga van a népirtáshoz. Tiltakozhatunk, de ez a történelem ellenállhatatlan logikája, amelyet a kereszténység hozott mozgásba. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszentelte a héber Tanakh-t, a kereszténység - akarva vagy akaratlanul - Izrael, a világ e rákfenéjének újjáteremtésén dolgozik.
A keresztények ma hajlamosak elfelejteni kollektív felelősségüket Izrael népirtó őrületében. Hogyan teszik ezt? Úgy, hogy megpróbálják meggyőzni magukat arról, hogy "nem, ott nincs semmi bibliai". Egy nemrégiben készült videóban Douglas McGregor ezredes azt mondta egyébként mesteri elemzésének bevezetőjeként:

Nos, sok dolog, ami vallási jellegűnek tűnik, gyakran nem tisztán vallási, hanem kulturális, faji, és politikai érdekeket is magában foglal. Szóval nem biztos, hogy mindent a bibliai szemüvegen keresztül néznék. Nem hiszem, hogy ez feltétlenül jó válasz lenne.

A mögöttes szillogizmus a következő: "Ez nem vallásos, a Biblia egy vallásos könyv, tehát nem bibliai". A valóságban, amint arra már gyakran rámutattam, a "vallásos" fogalmunk szokásos fogalma alkalmatlan a Biblia zsidó szemléletének megértésére. Amikor azt mondjuk, hogy "vallás", akkor "üdvvallást" értünk alatta, és "üdvösség" alatt "egyéni üdvösséget" értünk. Az egyéni üdvösség azonban nem téma a Tórában. Az egyetlen dolog, ami számít, az Izrael, mint nép üdvössége. Csak a népnek van lelke, sorsa és halhatatlansága. A zsidók esküsznek arra, hogy ők vallás, ha az őket szolgálja (ahogy a Napóleon által összehívott Nagy Szanhedrin is tette), de a cionisták ezt amúgy is elutasítják, ragaszkodnak ahhoz, hogy ők egy nemzet, és a Bibliával bizonyítják Palesztina tulajdonjogát.

A Biblia tehát a zsidók számára nem "vallásos" könyv a keresztény értelemben. A cionizmus előtt az izraeliták "hordozható hazája" volt (Heinrich Heine szavaival élve), és ma az izraeliek számára - vallásosak vagy nem vallásosak - a nemzeti könyvként szolgál. Ben-Gurion, aki bevallottan ateista és szalonnaevő volt, életrajzírója szerint mégis bibliai próféta, egy táviratban azt írta az izraeli erőknek, akik 1956-ban elfoglalták Sarm-es-Sejket: "Újra elénekelhetjük Mózes és az ősi Izrael gyermekeinek dalát... az IDF összes hadosztályának hatalmas lendületével kezet nyújtottatok Salamon királynak, aki háromezer évvel ezelőtt Eilatot mint az első izraelita kikötőt fejlesztette ki..." Mose Dajan, a hatnapos háború hőse, szintén önjelölt ateista, "A Bibliával élni" címet adta emlékiratának.

Izrael alapítói és a mai izraeliek is "bibliai szemüvegen" keresztül nézik Izraelt. A keresztények is "bibliai szemüvegen" keresztül látták Izraelt. Ők bibliai szemüvegen keresztül hozták létre Izraelt. Imádták az Exodus című filmet 1960-ban. Csak 1967-ig kezdtek bizalmatlanok lenni a bibliai lencsével szemben. Kicsit zavarba jöttek, a keresztények most inkább elfelejtik, hogy a Biblia miatt adták Palesztinát a zsidóknak, és már nem akarják Izraelt a bibliai lencsén keresztül nézni. Ennek eredményeképpen Izraelnek csak a felszínét látják. Nem tudják sem felfogni, sem megjósolni, hogy mit tesz Izrael.

Tehát fogalmazzunk így: A zsidók írtak egy könyvet, amely szerint Isten Palesztinát a zsidóknak adta, és a keresztények kétezer éve komolyan veszik ezt a könyvet. Azzal, hogy a kereszténységet választotta, a nyugati civilizáció elfogadta mindazt, ami ebben a zsidók által írt könyvben le van írva: féltékeny Isten, választott nép, megígért föld, isteni jog a népirtásra, és így tovább. Ezzel a kereszténység mérhetetlen hatalmat adott a zsidóknak. Igaz, nem adott korlátlan engedélyt a zsidóknak a lopásra és gyilkolásra: a keresztény tanítás szerint Isten csalódott a zsidókban, és úgy döntött, hogy egyoldalúan kilép a szövetségből, hogy helyette létrehozza az egyházat - azoknak az embereknek a közösségét, akik választásuk vagy kötelességük folytán hisznek abban, hogy a zsidó messiás, Jézus meg fogja őket menteni.

A könyv, amely megőrjíti Izraelt

Netanjahu őrült, de a bibliai őrületnek egyfajta bibliai őrületével, mint kormányának sok más tagja. Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszterének falán Baruch Goldstein, az 1994-ben egy hebroni mecsetben 29 palesztin lemészárlásának szerzője, Baruch Goldstein fényképe díszeleg. Sírja, amelyre az van írva, hogy "Életét adta Izrael népéért, Tórájáért és földjéért", zarándokhely. Jigal Amir azt mondta, hogy Goldstein temetése alatt hozta meg a döntést Jichak Rabin meggyilkolásáról.

Egyesek azt mondják, hogy Goldstein, Amir és Ben-Gvir talmudista cionisták, és ezért eretnekek, mivel a Talmud határozottan cionistaellenes. Kit érdekel? A tény az, hogy ma Izraelben és Izraelen kívül a vallásos zsidók többsége, akár Talmudban tanult, akár nem, védelmezi Eretz Jiszráélt, függetlenül attól, hogy egy messiást, két messiást (József fia és Dávid fia), vagy nulla messiást (református zsidóság) várnak. A haredim, az Izraelben élő ortodox talmudista zsidók ma ultra-cionisták, akik nem mondják ki a nevüket. Nincs náluk elszántabb nép, amely automata fegyverekkel védi meg kolóniáit.

A cionizmus egy eszme, mint minden nacionalizmus, de ez egy bibliai eszme. Izrael a bibliai Izrael redivivusának tekinti magát, és annak adta ki magát a keresztény világnak. A keresztény világ bűnrészes Izrael bűneiben, pusztán azáltal, hogy jóváhagyja - sőt szenteli - a bibliai Izrael bűntetteit. Izrael úgy nézi magát a Bibliában, mint egy tükörben, és istenien szépnek találja magát, részben azért, mert a keresztény világ azt mondja neki, hogy a bibliai Izrael istenien szép.

A cionisták bibliamániások. Hogy őszinte legyek, a Biblia az, ami megőrjíti őket. Hogyan őrjíthetné meg a Biblia a zsidókat, amikor a keresztényeket nem őrjíti meg? Egyszerű: a Biblia azt mondja, hogy Isten kiválasztotta a zsidókat; ez a gondolat csak a zsidókat őrjítheti meg. Egy olyan nép, amely meg van győződve arról, hogy Isten kiválasztotta őket, hogy uralják a világot, hogy Isten nekik adta egy másik nép földjét, és hogy Isten megadja nekik a jogot - sőt, a kötelességet -, hogy "emberállatként" mészárolják le azokat a népeket, akiknek a földjét ellopták, egy ilyen nép őrült. Ez pszichiátria. Ha Isten maga lenne felelős azért, hogy meggyőzze a zsidókat arról, hogy Ő választotta őket, akkor Isten lenne a bűnös abban, hogy a zsidókat őrületbe kergette.

Ezért a keresztény világ fő felelőssége ma az, hogy ne engedjen a cionista őrületnek, és mondja a zsidóknak: nem, nem ti vagytok a kiválasztott nép. Soha nem voltatok a kiválasztott nép. Nem vagytok felsőbbrendű nép. Egyszerűen csak egy nép vagytok, amely azt hiszi magáról, hogy kiválasztott és felsőbbrendű, és ez veszélyes őrület. Igen, igaz, kétezer éven át hittük, hogy Isten kiválasztott benneteket. Sikerült elhitetnetek velünk ezt az őrült elképzelést. És mivel elhittük, akaratlanul is bátorítottunk benneteket az őrületetekben. De ennek vége. Mi már észhez tértünk, és minden eszközzel segítünk nektek, hogy ti is észhez térjetek.

Bauer, Marx és a nietzschei felvilágosodás

Hogyan tehetjük ezt meg? Dekonstruálnunk kell ezt az őrült eszmét, amely őrületbe kergeti Izraelt. Dekonstruálnunk kell a bibliai narratívát. Ennek eszköze a történelmi kritika (egykor "magasabb kritikának" nevezték).

 

[enzo]

Anélkül, hogy itt részletekbe bocsátkoznánk, a történeti kritika kimutatta, hogy a Biblia legrégebbi szerkesztési rétegeiben Jahve nemzeti istenként van elképzelve, aki az egymást követő szakaszokban (Jósiás, majd Ezsdrás, majd a Hasmoneusok alatt) a világegyetem teremtő Istenéhez asszimilálódott, miközben megtartotta etnocentrikus féltékenységét. Ezt a folyamatot így foglalom össze: Jahve egy nemzeti isten, aki annyira féltékeny más istenekre, hogy végül tagadja azok létezését, és magát tekinti az egyetlen igaz istennek, tehát Istennek.

A történeti kritika a tizenkilencedik században született Németországban. Julius Wellhausen filológust tartják az 1870-es és 80-as években megfogalmazott "dokumentumhipotézis" atyjának, amely némi revízió után ma is mérvadó. Kánaán meghódításának történetét az 1920-as és 1930-as években kezdték megkérdőjelezni olyan német történészek, mint Albrecht Alt. A bibliai régészet a brit alapítója, William Albright ígéretes várakozásai után üres kézzel találta magát, és csatlakozott a bibliai történetek lejáratásához, arra a következtetésre jutva például, hogy Salamon királysága soha nem létezett (Salamon királyságának tagadása még nem tiltott törvényileg.)

Bruno Bauer német tudós részt vett ebben a bibliai revizionizmusban. Ő volt a fiatal hegeliánusok egyik vezető alakja is, akik nem zárkóztak el a zsidókérdéstől sem. 1842-ben, 33 éves korában megjelentette Die Judenfrage (1842)[10] című könyvét, és egy ezt követő cikket "A mai zsidók és keresztények szabaddá válásának képessége" címmel.

Bauer rámutatott, hogy még a "magasabb kritika" új tudományát valló, a kereszténységet és a vallást bíráló világi gondolkodók is ódzkodtak a zsidóság kritikájától, mintha minden társadalmi kérdés a vallás radikális kritikáját igényelné, kivéve a zsidókérdést. "Olyan felháborodást vált ki, mintha az emberiség elleni árulás lenne, ha egy kritikus a zsidó sajátos karakterét kezdi vizsgálni".

Bruno Bauer a zsidóság lényegét a Tórában fedezi fel, ami szerinte megkövesedett néppé teszi őket: "A Törvény elkerítette őket a történelem hatásaitól, annál is inkább, mivel Törvényük kezdettől fogva megparancsolta a többi néptől való elzárkózást":

A zsidók mint olyanok nem olvadhatnak össze a nemzetekkel, és nem vethetik sorsukat velük egybe. Zsidóként különleges jövőre kell számítaniuk, amely csakis az övék lesz, mint zsidó nemzeté: a világuralomra. Zsidóként csak a saját nemzetükben hisznek; ez az egyetlen hit, amelyre képesek, és amely kötelességük.

Ezért nem lehet a zsidók emancipációja. Egy zsidó csak úgy emancipálhatja magát, ha megszűnik zsidónak lenni. A "zsidó emancipáció" oximoron, mert a zsidó elidegenedése a zsidósága.

Bauer így oldotta meg a zsidókérdést, amely mára "Izrael-kérdéssé" vált. A héber Biblia alapján Izrael úgy véli, hogy ellenségeinek lemészárlása isteni jog, sőt isteni kötelesség. Ezt az isteni jogot a zsidók ontológiai felsőbbrendűségével igazolja, akik egy emberfeletti emberiséget alkotnak, akikhez képest a nem zsidók egy emberalatti emberiséget jelentenek. Izrael számára ez az isteni jog felülírja a nemzetközi jogot. És ez az isteni jog csak Izraelre vonatkozik. Izrael definíció szerint a törvények felett áll, mindig is az volt és mindig is az lesz.
Amikor ezeket a szövegeket publikálta, Bauer már híres és befolyásos szocialista teoretikus volt. Volt egy fiatal munkatársa a Rheinische Zeitungnál, Karl Marx. Marx nem bocsátotta meg neki a zsidókkal kapcsolatos világosságát. Válaszolt neki 1843-ban és 1844-ben a Deutsch-Französische Jahrbücher című lapban megjelent két rövid esszében, amelyben bírálta Bauert, amiért "a zsidó ideális és elvont lényegét, a vallását tekinti teljes lényegének", míg a valódi zsidó a valóságban csak a burzsoá:

Egy olyan társadalomszervezés, amely megszüntetné az uzsora előfeltételeit, és így az uzsora lehetőségét is, lehetetlenné tenné a zsidót. Vallásos öntudata vékony ködként oszlana szét a társadalom valódi, eleven levegőjében.

Marx a zsidókérdést a gazdasági kérdésben akarta eltüntetni. A Bauer elleni támadása négy évvel előzi meg a Kommunista kiáltványt, és több mint húsz évvel a Das Kapital-t. Ez az első két fontos cikke. Marx ekkor még csak 24 éves volt (Bauer tíz évvel idősebb). Marx a következő évben ismét megtámadja Bauert A szent család, avagy a kritikai kritika kritikája című művében: Bruno Bauer és társai ellen, amelyet Engelsszel közösen írt. Úgy tekinthetjük tehát, hogy a zsidókérdés tagadása Marx egész munkásságának elsődleges ösztönzője volt. Marx soha többé nem ír a zsidókérdésről. Ahogy Nesta Webster rámutatott a Világforradalom című könyvében: The Plot Against Civilization (A civilizáció elleni összeesküvés, 1921), Marx soha nem fogja célba venni még a zsidó pénzembereket sem: "egyszer sem jelzi a zsidókat, mint a vezető pénzembereket, vagy a Rothschildokat, mint a világ szuperkapitalistáit."[11] A marxizmus többek között a zsidók kísérlete volt a bauerizmus elhallgattatására. Ez nem sikerült teljesen.

Bauer Friedrich Nietzsche (1844-1900) barátja volt. Részese volt annak, amit én "nietzschei ébredésnek" neveznék. Megérdemli ezt a nevet, mert Nietzsche filozófiai kalapácsa volt az, amely a leghangosabban fejezte ki a bibliai hazugság elleni német lázadást. Nietzsche ebben a tekintetben egy Kantig visszanyúló és Hegelben csúcsosodó német filozófiai hagyomány sarja volt. Különösen Schopenhauerrel érezte magát adósnak. Kant 1798-ban a zsidókat "csalók népének" nevezte, Schopenhauer pedig később "a hazugság nagymestereinek". Nietzsche Az Antikrisztusban (1888) írta:

A kereszténységben az egész judaizmus, egy több évszázados zsidó előkészítő képzés és technika legkomolyabb fajtája, a szent módon való hazudozás művészeteként éri el végső elsajátítását. A keresztény, a hazugságnak ez az ultima ratioja, még egyszer - sőt háromszorosan is - zsidó.

(További jó Nietzsche-idézeteket találsz David Skribna The Jesus Hoax című könyvében.)

Németország volt az a hősies nemzet, amely készen állt arra, hogy Európát a Biblia-hoaxból való felszabadulás felé vezesse. Ő volt az első európai nemzet, amely felszabadította magát a pápai elnyomás alól. A nemzeti hősük, Luther Márton által írt utolsó könyv ezt a címet viselte: A zsidókról és hazugságaikról, és arra figyelmeztette a németeket, hogy "a nap soha nem sütött még vérszomjasabb és bosszúállóbb népre, mint ők, akik azt képzelik, hogy ők Isten népe, akiknek megbízást és parancsot adtak a pogányok meggyilkolására és megölésére" (bővebben itt).

Vegyük észre azt is, hogy Franciaországgal és Angliával ellentétben, amelyek részben megfertőződtek a kiválasztottság bibliai vírusával (Franciaország a dávidi királyság ihlette "reimsi vallással", Anglia pedig később a puritanizmussal, amely a brit izraelizmus téveszméjében csúcsosodott ki), a németek soha nem azonosították magukat a bibliai értelemben vett választott népként. Megvolt a saját dicsőséges történelmük, és az ő paradigmájuk a Római Birodalom volt.

A nietzschei Zeitgeist 1933-ban tetőzött. Éppen ezért ugyanebben az évben a brit Daily Express címlapjára hadüzenetet nyomtattak "Júdea háborút hirdet Németországnak" címmel. Az egész világ zsidósága egyesül az akcióban". Ezt jelentette be: "Tizennégy millió, a világon szétszórtan élő zsidó egy emberként összefogott, hogy hadat üzenjen a vallástársaikat üldöző németeknek".

És győztek.

Patton tábornok keserűen sajnálkozott 1945. augusztus 18-i naplójában, hogy "az angolok és az amerikaiak elpusztították Európában az egyetlen egészséges országot".

Talán itt az ideje, hogy újra feltegyük a zsidókérdést. Fogalmazzunk így: A zsidók írtak egy könyvet, amely szerint Isten kiválasztotta a zsidókat. Hinnünk kellene a szavuknak? Úgy fogadjuk el ezt a könyvet, mint Isten szavát, vagy mint a zsidók szavát? Ez a zsidók által írt könyv azt állítja, hogy Isten egy termékeny földet adott nekik, amelyet egy másik nép lakott. Hinnünk kellene ebben? Ez a zsidók által írt könyv azt állítja, hogy a zsidóknak isteni joguk volt lemészárolni Amáleket. El kellene hinnünk? Ha elhisszük, vagy ha azt valljuk, hogy elhisszük, vagy ha nem ítéljük el, mint hazugságot, akkor mit kifogásolhatjuk Netanjahu ellen, amikor lemészárolja a gázaiakat, miközben azt mondja az izraelieknek: "Emlékezzetek arra, hogy mit tett veletek Amálek, mondja a Szentírásunk"?

 

[enzo]

Egy érdekes komment:

Az első nevezetes cionistának Julianus „Apostatának” [római császár, aki megpróbált visszatérni a pogány valláshoz] kellett lennie. Megkísérelte újjáépíteni a jeruzsálemi templomot. Ezt nem a zsidók iránti szeretetből tette, hanem inkább a kereszténység iránti gyűlöletből. Templomprojektjét abban az időben mindenütt eszköznek tekintették, hogy aláássák és megcáfolják Krisztus Messiásként való állítását.

Ez a projekt kudarcot vallott, amit a keresztények csodaként ünnepeltek. Az egész kaland aláhúzza azt a tényt, hogy a kereszténység nem mindig a cionizmushoz igazodott, hanem inkább ellene volt - egészen odáig, hogy a cionizmust egzisztenciális fenyegetésnek tekintette. Ha a keresztények alkották az "Új Izraelt", akkor nem lehetett, hogy a "Régi Izrael" belezavarjon. Ha Isten otthagyta a régi szőlőt, akkor nagyon is ott kellett volna hagynia, és az újjal kellett volna foglalkoznia, nem?

És így volt ez ezer éven át, egészen a reneszánszig. A neoplatonizmus és a kabbala iránti érdeklődés majdnem egyidejű újraéledése, a protestantizmus megjelenésével párosulva, elindította a kereszténység "judaizálódásának" folyamatát. Ez akkoriban hevesen elítélt jelenség volt. Ennek ellenére mégis gyors ütemben haladt előre. A protestantizmus elvetette a Szentírás ortodox olvasatát, és újból megkereste az apostoli értelmezéseket, amelyekről azt állították, hogy megromlottak. Ez felemelné az Ószövetséget.

Ironikus módon e dolgozat fényében, amely a német idealizmusra mutat rá, mint a bibliák régi olvasatának leküzdését szolgáló mechanizmusra, a németek voltak azok, akik először váltak vezető judaistákká. Ez elsősorban a husziták és a taboriták, valamint az anabaptisták formájában jelent meg, akik lényegében a judaista millennializmus szektái voltak. Az angol puritánok ezekből a mozgalmakból nőttek ki, ami egyenesen az amerikai fundamentalista evangelikalizmushoz vezetett. Az angol cionizmus útja kitaposott.

Mindez az ősegyház apostoli ajándékának elferdítése, állítom. A keresztény-cionizmus eretnekség, olyannyira, hogy az már-már oximoron (a furcsa "zsidó-keresztény" kifejezéssel együtt).

Jézussal a zsidó törvény halott, és az Ószövetség háttérbe szorult. Vagy különben mit jelent a kereszt? Nem lehet mindkettőre törekedni. Jézus vagy a Messiás, vagy nem. És ha az, akkor a cionizmus sértés.

 

[aquarell]

Rövid, lényegretörő hozzászólás!

 

[papajoe]

Lehet még otthon disznót tartani háznál,és vágni,vagy már arra is lecsapott az eu mindent látó szeme?

 

[enzo]

Lehet még otthon disznót tartani háznál,és vágni,vagy már arra is lecsapott az eu mindent látó szeme?

Tudtommal lehet, ha az önkormányzat nem tiltja. Ma már kényes a falusiak orra is a szagra, a városi jöttmenteké meg pláne, szóval sok helyen nem lehet.

 

[kétkedő]

Lehet még otthon disznót tartani háznál,és vágni,vagy már arra is lecsapott az eu mindent látó szeme?

A házi vágást korlátozták. Azonban kelet Európában, mivel tradíciója van a téli disznó vágásnak, átmeneti felmentést adtak (nyugaton, csak az erre kijelölt vágóközpontokban /mikrómészárszékek/ lehet állatot levágni). Ezzel csak az a baj, hogy a népeket úgy kondíciónálják, hogy nagy részük már viszolyog egy disznó vágástól, a másik ami meghalasztja ezt a hagyományt, hogy az állattartás szigorításával elérték, hogy egyre kevesebben tartanak disznót, így a jövőben már az sem tud disznót vágnia aki szeretne. Fel van építve szépen ez az egész tradícióellenes szabályozás, kockáról kockára. Úgy húzzák a srófot, hogy észre sem vesszük.

 

[tarzaan]

 

[tarzaan]