A cionizmus tetőtől talpig bibliai. Ha maguknak a cionistáknak a kijelentései nem elég meggyőzőek, akkor nézzük meg a tetteiket: bibliai földön telepedtek le, bibliai fővárost követelnek (Tel-Aviv nem lesz elég), és bibliai neveket adnak az általuk elrabolt földeknek; feltámasztották a bibliai nyelvet; alkalmazzák az endogámia bibliai törvényét (Izraelben nem ismerik el a vegyes házasságokat), valamint a nyolcnapos körülmetélés bibliai törvényét (Izraelben gyakorlatilag minden zsidó férfi csecsemőt körülmetélnek). Mi kell még ahhoz, hogy beismerjük, amit állandóan hangoztatnak: minden cionista dolog bibliai. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy minden bibliai cionista, hiszen a kettő annyira összefonódik.
Ferenc pápa egyszer azt mondta, hogy "minden keresztényben egy zsidó lakozik". Azt is mondhatjuk, hogy minden keresztényben egy cionista lakozik. Ez nemcsak a "keresztény cionistákra" vonatkozik, akik öntudatosan cionisták, hanem általában a keresztényekre, akik annyiban cionisták, amennyiben biblikusak. A keresztények legitimnek találták Izrael mint nemzet újjászületését Palesztinában, és határozottan helytelenítették az arabokat, akik ezt nehezményezték. A keresztény világ bűnrészes Izrael létrehozásában. A keresztény világ bűnrészes Izrael bűneiben is. Gondoljuk végig ezt a két pontot:
A keresztények úgy vélik, hogy az ősi Izraelnek isteni joga - sőt, isteni kötelessége - volt földet rabolni a kánaániaktól és egész városokat lemészárolni.
A keresztények segítettek a zsidóknak Izrael újjáteremtésében, abból kiindulva, hogy ők az ősi Izrael törvényes örökösei.
Most kössük össze ezt a két pontot, és egy egyszerű igazság jelenik meg: a keresztények adták Izraelnek az isteni jogot egész népek lemészárlására. Ha az ősi Izraelnek isteni joga volt a népirtáshoz, és ha a modern Izrael az ősi Izrael feltámadása, akkor a modern Izraelnek isteni joga van a népirtáshoz. Tiltakozhatunk, de ez a történelem ellenállhatatlan logikája, amelyet a kereszténység hozott mozgásba. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszentelte a héber Tanakh-t, a kereszténység - akarva vagy akaratlanul - Izrael, a világ e rákfenéjének újjáteremtésén dolgozik.
A keresztények ma hajlamosak elfelejteni kollektív felelősségüket Izrael népirtó őrületében. Hogyan teszik ezt? Úgy, hogy megpróbálják meggyőzni magukat arról, hogy "nem, ott nincs semmi bibliai". Egy nemrégiben készült videóban Douglas McGregor ezredes azt mondta egyébként mesteri elemzésének bevezetőjeként:
Nos, sok dolog, ami vallási jellegűnek tűnik, gyakran nem tisztán vallási, hanem kulturális, faji, és politikai érdekeket is magában foglal. Szóval nem biztos, hogy mindent a bibliai szemüvegen keresztül néznék. Nem hiszem, hogy ez feltétlenül jó válasz lenne.
A mögöttes szillogizmus a következő: "Ez nem vallásos, a Biblia egy vallásos könyv, tehát nem bibliai". A valóságban, amint arra már gyakran rámutattam, a "vallásos" fogalmunk szokásos fogalma alkalmatlan a Biblia zsidó szemléletének megértésére. Amikor azt mondjuk, hogy "vallás", akkor "üdvvallást" értünk alatta, és "üdvösség" alatt "egyéni üdvösséget" értünk. Az egyéni üdvösség azonban nem téma a Tórában. Az egyetlen dolog, ami számít, az Izrael, mint nép üdvössége. Csak a népnek van lelke, sorsa és halhatatlansága. A zsidók esküsznek arra, hogy ők vallás, ha az őket szolgálja (ahogy a Napóleon által összehívott Nagy Szanhedrin is tette), de a cionisták ezt amúgy is elutasítják, ragaszkodnak ahhoz, hogy ők egy nemzet, és a Bibliával bizonyítják Palesztina tulajdonjogát.
A Biblia tehát a zsidók számára nem "vallásos" könyv a keresztény értelemben. A cionizmus előtt az izraeliták "hordozható hazája" volt (Heinrich Heine szavaival élve), és ma az izraeliek számára - vallásosak vagy nem vallásosak - a nemzeti könyvként szolgál. Ben-Gurion, aki bevallottan ateista és szalonnaevő volt, életrajzírója szerint mégis bibliai próféta, egy táviratban azt írta az izraeli erőknek, akik 1956-ban elfoglalták Sarm-es-Sejket: "Újra elénekelhetjük Mózes és az ősi Izrael gyermekeinek dalát... az IDF összes hadosztályának hatalmas lendületével kezet nyújtottatok Salamon királynak, aki háromezer évvel ezelőtt Eilatot mint az első izraelita kikötőt fejlesztette ki..." Mose Dajan, a hatnapos háború hőse, szintén önjelölt ateista, "A Bibliával élni" címet adta emlékiratának.
Izrael alapítói és a mai izraeliek is "bibliai szemüvegen" keresztül nézik Izraelt. A keresztények is "bibliai szemüvegen" keresztül látták Izraelt. Ők bibliai szemüvegen keresztül hozták létre Izraelt. Imádták az Exodus című filmet 1960-ban. Csak 1967-ig kezdtek bizalmatlanok lenni a bibliai lencsével szemben. Kicsit zavarba jöttek, a keresztények most inkább elfelejtik, hogy a Biblia miatt adták Palesztinát a zsidóknak, és már nem akarják Izraelt a bibliai lencsén keresztül nézni. Ennek eredményeképpen Izraelnek csak a felszínét látják. Nem tudják sem felfogni, sem megjósolni, hogy mit tesz Izrael.
Tehát fogalmazzunk így: A zsidók írtak egy könyvet, amely szerint Isten Palesztinát a zsidóknak adta, és a keresztények kétezer éve komolyan veszik ezt a könyvet. Azzal, hogy a kereszténységet választotta, a nyugati civilizáció elfogadta mindazt, ami ebben a zsidók által írt könyvben le van írva: féltékeny Isten, választott nép, megígért föld, isteni jog a népirtásra, és így tovább. Ezzel a kereszténység mérhetetlen hatalmat adott a zsidóknak. Igaz, nem adott korlátlan engedélyt a zsidóknak a lopásra és gyilkolásra: a keresztény tanítás szerint Isten csalódott a zsidókban, és úgy döntött, hogy egyoldalúan kilép a szövetségből, hogy helyette létrehozza az egyházat - azoknak az embereknek a közösségét, akik választásuk vagy kötelességük folytán hisznek abban, hogy a zsidó messiás, Jézus meg fogja őket menteni.
A könyv, amely megőrjíti Izraelt
Netanjahu őrült, de a bibliai őrületnek egyfajta bibliai őrületével, mint kormányának sok más tagja. Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszterének falán Baruch Goldstein, az 1994-ben egy hebroni mecsetben 29 palesztin lemészárlásának szerzője, Baruch Goldstein fényképe díszeleg. Sírja, amelyre az van írva, hogy "Életét adta Izrael népéért, Tórájáért és földjéért", zarándokhely. Jigal Amir azt mondta, hogy Goldstein temetése alatt hozta meg a döntést Jichak Rabin meggyilkolásáról.
Egyesek azt mondják, hogy Goldstein, Amir és Ben-Gvir talmudista cionisták, és ezért eretnekek, mivel a Talmud határozottan cionistaellenes. Kit érdekel? A tény az, hogy ma Izraelben és Izraelen kívül a vallásos zsidók többsége, akár Talmudban tanult, akár nem, védelmezi Eretz Jiszráélt, függetlenül attól, hogy egy messiást, két messiást (József fia és Dávid fia), vagy nulla messiást (református zsidóság) várnak. A haredim, az Izraelben élő ortodox talmudista zsidók ma ultra-cionisták, akik nem mondják ki a nevüket. Nincs náluk elszántabb nép, amely automata fegyverekkel védi meg kolóniáit.
A cionizmus egy eszme, mint minden nacionalizmus, de ez egy bibliai eszme. Izrael a bibliai Izrael redivivusának tekinti magát, és annak adta ki magát a keresztény világnak. A keresztény világ bűnrészes Izrael bűneiben, pusztán azáltal, hogy jóváhagyja - sőt szenteli - a bibliai Izrael bűntetteit. Izrael úgy nézi magát a Bibliában, mint egy tükörben, és istenien szépnek találja magát, részben azért, mert a keresztény világ azt mondja neki, hogy a bibliai Izrael istenien szép.
A cionisták bibliamániások. Hogy őszinte legyek, a Biblia az, ami megőrjíti őket. Hogyan őrjíthetné meg a Biblia a zsidókat, amikor a keresztényeket nem őrjíti meg? Egyszerű: a Biblia azt mondja, hogy Isten kiválasztotta a zsidókat; ez a gondolat csak a zsidókat őrjítheti meg. Egy olyan nép, amely meg van győződve arról, hogy Isten kiválasztotta őket, hogy uralják a világot, hogy Isten nekik adta egy másik nép földjét, és hogy Isten megadja nekik a jogot - sőt, a kötelességet -, hogy "emberállatként" mészárolják le azokat a népeket, akiknek a földjét ellopták, egy ilyen nép őrült. Ez pszichiátria. Ha Isten maga lenne felelős azért, hogy meggyőzze a zsidókat arról, hogy Ő választotta őket, akkor Isten lenne a bűnös abban, hogy a zsidókat őrületbe kergette.
Ezért a keresztény világ fő felelőssége ma az, hogy ne engedjen a cionista őrületnek, és mondja a zsidóknak: nem, nem ti vagytok a kiválasztott nép. Soha nem voltatok a kiválasztott nép. Nem vagytok felsőbbrendű nép. Egyszerűen csak egy nép vagytok, amely azt hiszi magáról, hogy kiválasztott és felsőbbrendű, és ez veszélyes őrület. Igen, igaz, kétezer éven át hittük, hogy Isten kiválasztott benneteket. Sikerült elhitetnetek velünk ezt az őrült elképzelést. És mivel elhittük, akaratlanul is bátorítottunk benneteket az őrületetekben. De ennek vége. Mi már észhez tértünk, és minden eszközzel segítünk nektek, hogy ti is észhez térjetek.
Bauer, Marx és a nietzschei felvilágosodás
Hogyan tehetjük ezt meg? Dekonstruálnunk kell ezt az őrült eszmét, amely őrületbe kergeti Izraelt. Dekonstruálnunk kell a bibliai narratívát. Ennek eszköze a történelmi kritika (egykor "magasabb kritikának" nevezték).
www.autonavigator.hu
magyarjelen.hu
orvosokatisztanlatasert.hu
