A lányok maradhatnakÉs van ifjú paraszt naptár is, szexy fiayal parasztlányokkal, fiúkkal.
Google:Jungbauerkalender.
Valakik a háttérből nagyon igyekeznek elérni a kitűzött célokat.Na tessék. Nesze neked túlnépesedés.
Valami egészen félelmetes történik a férfiak spermiumával, az emberiség léte került veszélybe - ORIGO
Friss hírek Magyarországról és a nagyvilágból, sport, technika, szórakozás, tudomány, kultúra. Az ORIGO a legfrissebb hazai és nemzetközi hírekkel szolgál olvasói számára.www.origo.hu
Minek futni?Na és próbáld meg a "paraszt"-ot (Bauer) szitokszóként használni mondjuk Ausztriában. Csak tudj gyorsan futni
Irodalom :: Mi a Magyar?
Magyar Nyelv és Irodalom - Mi a Magyar?: A magyarság, A magyar jellemről, A magyarság külföldi arcképe, A magyar önismeret útja, Magyar ember, típus, faj, Nyelvünk alkata, A magyar stílus, A nagy költők tanúlságtétele, Magyar irodalom, A magyar jelleg a néprajz tükrében
Részemről Ausztriában mindig parasztokhoz megyünk pihenni, mármint, ha van egy kis időnk. Jóbarátaink és élvezzük az egészet. Mellé hegyek, főőőd, laú, ződ, falusi ünnepségek, stb. Imádom. A gyerekek is. Még házasok se voltunk, de már akkor hozzájuk jártunk pihenni. Ott tényleg tudtunk. Sajnos, egy ideje nem voltunk, pedig négy eladó lányuk is van.Na és próbáld meg a "paraszt"-ot (Bauer) szitokszóként használni mondjuk Ausztriában. Csak tudj gyorsan futni
Az inkvizíciónak (római) pontosan ez volt a funkciója,hogy azokat az egyházi személyeket akik eretnek tanokat hirdetnek, felderítsék és vizsgálat alá vessék.Helló…
Jó, nem azért, hogy ez 100 %-ban követendő, de ne essünk már át a ló túloldalára, hogy mindenki minden ökörséget kijelentsen a katekizmusban leírtakkal szemben.
...itt kérek elnézést, hogy ezt a topikot nem követem.
...sem követem, mert nincs annyi életem, hogy minden topikot, topikról linket kövessek, ami akár csak kicsit is érdekel.
De ma nagyon felhúztam magam azon, hogy mennyire elkurvult a világ.
Hogy mennyire prostituálttá változtattuk, tettük.
Röpke 30 év alatt.
Ma temetésen voltam. Kivettem rá szabadságot.
Egy volt, már nyugdíjas (nem kollégám) munkatársam hunyt el. Ez a nap az övé, az ő emlékéé.
Orvos volt. Rengeteg embernek segített a pályafutása alatt, még nyugdíjasként is. S mivel nem gerontológus volt, ezért rengeteg ma max. középkorúnak is.
Utolsó munkahelye egy, a köznyelvben szanatóriumban nevezett, kihelyezett intézmény volt. Kiváló, összetartó közösség, ahol ő közszeretettnek örvendett.
Egy legenda volt; élő Buddhának emlegették.
Kiváló, összetartó közösség, akkor még úgy éltük meg; hiszen nemegyszer péntekenként bent maradtunk egy közös szalonnasütésre, bográcsozásra, ahol ott voltak a kórház felső vezetői is, szakdolgozók is, a karbantartó, kisegítő személyzet tagjai is.
Itt vannak előttem a fényképek.
Az intézményt a...a...keresem a szalonképes szavakat......regnálása alatt, 2007-ben bezárták.
Az ottani osztályok még tovább működtek más kórházakban, még ott is dolgozott már nyugdíjasként a ma eltemetett.
Hogy most, a Covid után működnek e ezek az osztályok (éppen), azt bevallom, én sem tudom, hiszen szó szerint napi szintű a változás.
A társadalom azóta, apránként, az akkori reményeit, naivitását(?) kedélyét, maradék összetartozását feladta, elfeledte, s rohant megvalósítani jól önmagát. Is.
Így a hétvégi közös bulik is apránként eltűntek.
Az utolsó nagy bulit az akkori (gyakorlatilag megpuccsolt) alapintézmény igazgatónk (jól felfogott érdekünkben) titokban szervezett elbúcsúztatása jelentette 2010-ben.
Azon 110-en voltunk.
Itt vannak előttem azok a fényképek is.
A szanatóriumi dolgozók meg azóta gyakorlatilag szétszéledtek.
Ma a temetésén vagy 40-en voltunk.
A családtagjai, gyaníthatóan szomszédai, barátai. Tán pár betege. Ennyi.
Szanatóriumi volt munkatársa rajtam kívül egy sem vett részt (élnek!), s az akkoriban még önálló alapintézményt sem képviselte senki.
A KESMA, pártharsonává visszazüllött megyei lapban olvastam a gyászhírt. Innen tudtam meg a temetés időpontját.
A régen a szinte minden házhoz járó megyei lapot az utcánkban jó ha négy helyre bedobják. Nekünk is csak a szüleim miatt jár még.
Tehát oda mondhatni hiába volt hirdetve.
Nekem nincs FB-m, s gyanítom, hogy sem az elhunytnak, sem a gyermekeinek nincs. Nem olyan habitusúak.
Ezek szerint ott nem lett megosztva a számtalan krumplis tészta, tátrai kirándulás fotója között.
Tehát a mai világban ennyit ér egy egykor ezrek által közismert, elismert, keresett segítő ember élete. Negyven búcsúztatót.
Egy megyeszékhelyen.
...abban az átok; nemhogy FB, Insta, Twitter, net, okostelefon nélküli, de még vezetékes telefonnal is kevesek által rendelkező világban ha meghalt - netán 10 éve nyugdíjas - nemhogy ismert, de akárcsak átlagember, annak a mai többszöröse volt jelen a temetésén.
Még egy atomizálódottnak tartott nagyvárosban is.
Mert az emberek még tartották az élő kapcsolatot egymással, piha még össze is jártak.
Manapság (hogy boomer szófordulatokkal, szóhasználattal éljek) a huszonéves lányom szerint már az ő korosztályuk is két hónap alatt tud kínkeservesen végre összehozni egy baráti összejövetelt.
Ha egyáltalán.
S mindig lesz valaki, aki végül mégsem tud részt venni. (Mert ma mindenki olyan kúúúrva fontos szeméjiség' ám!)
A real-time kommunikációs alkalmazások világában.
Ennyire atomizálódott a társadalom a fene nagy információs fejlődés(?), forradalom világában.
Mondjuk a forradalom felszokta falni a gyermekeit. (Fejvakarás)
Ez a világ elrohadt.
Megérett a kidobásra.
...sem követem, mert nincs annyi életem, hogy minden topikot, topikról linket kövessek, ami akár csak kicsit is érdekel.
De ma nagyon felhúztam magam azon, hogy mennyire elkurvult a világ.
Hogy mennyire prostituálttá változtattuk, tettük.
Röpke 30 év alatt.
Ma temetésen voltam. Kivettem rá szabadságot.
Egy volt, már nyugdíjas (nem kollégám) munkatársam hunyt el. Ez a nap az övé, az ő emlékéé.
Orvos volt. Rengeteg embernek segített a pályafutása alatt, még nyugdíjasként is. S mivel nem gerontológus volt, ezért rengeteg ma max. középkorúnak is.
Utolsó munkahelye egy, a köznyelvben szanatóriumban nevezett, kihelyezett intézmény volt. Kiváló, összetartó közösség, ahol ő közszeretettnek örvendett.
Egy legenda volt; élő Buddhának emlegették.
Kiváló, összetartó közösség, akkor még úgy éltük meg; hiszen nemegyszer péntekenként bent maradtunk egy közös szalonnasütésre, bográcsozásra, ahol ott voltak a kórház felső vezetői is, szakdolgozók is, a karbantartó, kisegítő személyzet tagjai is.
Itt vannak előttem a fényképek.
Az intézményt a...a...keresem a szalonképes szavakat......regnálása alatt, 2007-ben bezárták.
Az ottani osztályok még tovább működtek más kórházakban, még ott is dolgozott már nyugdíjasként a ma eltemetett.
Hogy most, a Covid után működnek e ezek az osztályok (éppen), azt bevallom, én sem tudom, hiszen szó szerint napi szintű a változás.
A társadalom azóta, apránként, az akkori reményeit, naivitását(?) kedélyét, maradék összetartozását feladta, elfeledte, s rohant megvalósítani jól önmagát. Is.
Így a hétvégi közös bulik is apránként eltűntek.
Az utolsó nagy bulit az akkori (gyakorlatilag megpuccsolt) alapintézmény igazgatónk (jól felfogott érdekünkben) titokban szervezett elbúcsúztatása jelentette 2010-ben.
Azon 110-en voltunk.
Itt vannak előttem azok a fényképek is.
A szanatóriumi dolgozók meg azóta gyakorlatilag szétszéledtek.
Ma a temetésén vagy 40-en voltunk.
A családtagjai, gyaníthatóan szomszédai, barátai. Tán pár betege. Ennyi.
Szanatóriumi volt munkatársa rajtam kívül egy sem vett részt (élnek!), s az akkoriban még önálló alapintézményt sem képviselte senki.
A KESMA, pártharsonává visszazüllött megyei lapban olvastam a gyászhírt. Innen tudtam meg a temetés időpontját.
A régen a szinte minden házhoz járó megyei lapot az utcánkban jó ha négy helyre bedobják. Nekünk is csak a szüleim miatt jár még.
Tehát oda mondhatni hiába volt hirdetve.
Nekem nincs FB-m, s gyanítom, hogy sem az elhunytnak, sem a gyermekeinek nincs. Nem olyan habitusúak.
Ezek szerint ott nem lett megosztva a számtalan krumplis tészta, tátrai kirándulás fotója között.
Tehát a mai világban ennyit ér egy egykor ezrek által közismert, elismert, keresett segítő ember élete. Negyven búcsúztatót.
Egy megyeszékhelyen.
...abban az átok; nemhogy FB, Insta, Twitter, net, okostelefon nélküli, de még vezetékes telefonnal is kevesek által rendelkező világban ha meghalt - netán 10 éve nyugdíjas - nemhogy ismert, de akárcsak átlagember, annak a mai többszöröse volt jelen a temetésén.
Még egy atomizálódottnak tartott nagyvárosban is.
Mert az emberek még tartották az élő kapcsolatot egymással, piha még össze is jártak.
Manapság (hogy boomer szófordulatokkal, szóhasználattal éljek) a huszonéves lányom szerint már az ő korosztályuk is két hónap alatt tud kínkeservesen végre összehozni egy baráti összejövetelt.
Ha egyáltalán.
S mindig lesz valaki, aki végül mégsem tud részt venni. (Mert ma mindenki olyan kúúúrva fontos szeméjiség' ám!)
A real-time kommunikációs alkalmazások világában.
Ennyire atomizálódott a társadalom a fene nagy információs fejlődés(?), forradalom világában.
Mondjuk a forradalom felszokta falni a gyermekeit. (Fejvakarás)
Ez a világ elrohadt.
Megérett a kidobásra.
Svájci Micisapka...ahogy a mai baloldal vezetője kijelentette egykor.
És egy ilyen után felvannak háborodva,hogy hazaáruló trógernek tartják őket...mert hogy aki egy effélére szavaz,az valószínű azért teszi,mert egyetért a világképével.
Érzelgősek a mi kis magyargyűlölőink...nem egyszer megfigyeltem már.
Nem.Ha azt gondolod, hogy a népzene csak mulatozás miatt létezik akkor baromira tévedsz. Egy rakás olyan magyar népzenét tudnék kapásból belinkelni (sajna erről a gépről nem tudok) neked amin nem hogy mulatni, táncolni sem tudnál. Viszont hallgatni annál inkább jobban lehet ,mert a szívedig hatol, és ez nem az a jó ebédhez szól a nóta kategória.Bölcs és közhelyektől mentes majdnem jó definíció..
De azért megkérdezem, h biztos vagy benne, hogy nem mulatozás céljából "készül"?
....
Ezek meg szép lózungok, de itt nem arról volt szó, h alapvetően bárki is mocskolta volna a népzenét vagy bármely "kultúrális alapot".
Inkább arról, hogyha valaki úgy születik, hogy izléséből fakadóan ezeket nem szereti, nem tetszik, nem azonosul vele, attól még ő 100%-ig magyar ember, tetszik nem tetszik. Fikázni lenézni senkitől semelyik irányba nem szép (max ha van rá oka, de ott meg nem az izlés a mérvadó, hanem az ember személye és a társadalomhoz való hozzállása..) De ez ugye részletesen ki lett bontva, csak valahogy átment abba az irányba, hogy fikázzuk a népzenét, ami továbbra sem igaz
Vagy csak szimplán annyi mesterséges anyag van már az egyes ételekben, hogy az szint már az emberi reprodukcióra is ártalmas.Valakik a háttérből nagyon igyekeznek elérni a kitűzött célokat.
Minek futni?
Ki beszelt itt "szégyenlésről" ha követed a diakurzust ? A te példádnál maradva odakint csak az lehet jó osztrák aki szereti a jódlit? Mert akkor valójaban elég kevesen lehetnek!
A nemzet zenék a nép és műdalok nem azonos jelentésükek. És nem is fedik le nemzeti zenék teljes terjedelmét. A mai mulatós zene (amit utálok) a táncos népdalok és műdalokra épített alapokon nyugszanak. De mi is a nemzeti zene?? Nagyon tág a paletta. Nemzeti zenének ismerik Berlioz Rákoczi Indulóját is, joggal, bár francia a szerző, de magyar dallamhajlítások vannak benne, magyaros érzelmeket kelt, és egyik legszebb indulónk. Nagyon sok nem táncolható magyar népzene van, meg kell hallgatni Kodály gyüjtéseit. Bartók Béla zenéje is magyar, bár erősen eltér a Kodályi életműtől. Összefoglalva a magyar zene, nem egy szűk kategória. Ráadásul a zeneeszközök fejlődése is új- és új akár nép akár műdalokat eredményezett, tehát nem mondhatjuk egy mulatos magyar motívumokkal teli zenére, hogy ez nem magyar, sőt pld. egy NOX zenére sem, amelyben fellelhetőek az ilyen témák. Nemzei a Kárpátia zenéje is, nem csak amely feldolgozás, hanem akár a tatai páncélosinduló is Nem szabad szűken értelmezni a magyarságot..
Nem szabad szűken értelmezni a magyarságot..Nem írtam azt egy szóval se, hogy CSAK de az, hogy "nem mulatozás céljából" készül így magában hamis. De ez alapvetően majdnem minden zenére igaz.
Szerencsére az egyik kedvenc állatom a Szarok Rája.
Ez az állatfaj nem a Baszoga-tóban él?Szerencsére az egyik kedvenc állatom a Szarok Rája.
M
molnibalage
Guest
A többi ember emberek azt mondja, hülye vagyok. Én meg azt, hogy a többi ember hülye. És hát egyre nagyobb többségben vannak...