Zöldpolitikáról, „akkumulátor-rémálomról”, Ungár Péterről és Kövér Lászlóról is kérdeztük a Párbeszéd – Zöldek frakcióvezetőjét. Interjú.
index.hu
Ha az európai zöldpolitika tényleg komolyan akarja magát gondolni, akkor - bár immáron több, mint ötven éve társutasok a 68-as, balos ellenkuktúrával - elsőként legalább a Blackrock - WEF - Soros - woke vonaltól kellene nyíltan elhatárolódniuk. Mégpedig záros határidőn belül.
Először is vissza kellene találniuk a 2005 előtti antiglobalista vonalhoz, végleg elhatárolódva a "first world problem" gendertébolytól, amit mesterséges álproblémaként a globális pénzügyi elit talált ki a nyugati jólétben tengődő, ezáltal nagyobb zaj kiváltására képes városi identitászavaros fiatalok számára, hogy kifogják a valódi egyenlőtlenségek ellen lázadó globális dél balosainak vitorlájából a szelet.
Míg húsz éve az antiglobalisták konkrétan a WEF fasizmusa ellen lázadtak, ma már a helyükre lépő woke a feltörekvő globális dél országait bélyegzi meg fasisztának és autoriter rezsimnek.
Magyarán, a bangladeshi gyerekmunkások ügyét felváltotta a New York-i, londoni, berlini gyereknemváltók jogainak ügye.
Másodsorban az európai zöldpolitikának úgy en bloc el kéne hagynia magát a bolsevista, vörös, ellenkultúrás lázadó attitűdöt is, mert az egzisztenciát és családot teremtett, megállapodott, stabilitáspárti tevékeny középosztály hagyományosan konzervatív és a környezetvédelem ügyét sem a barikádokon utcaköveket hajigáló, a világot a sarkából kiforgató lázadó ifjúságon keresztül akarja értelmezni.
Amíg ez nem megy, addig fennmaradnak azok az életképtelen, önellentmondásos, illuzórikus zöldideológiák, melyek szerint a magyar termőföldek védelme az első, de legyen e-mobilitás, akkugyár viszont ne, mert az károsítja a vízbázist és ahhoz nincs saját energiánk, de nem kell se Paks-2, se olcsó orosz gáz se, csak megújuló, de ne legyen összeszerelőország, hanem legyen magas hozzáadott érték, tudásalapú társadalommal és erős felvevőpiacú mezőgazdasággal, de ehhez nemet mondunk az elengedhetetlen energetikai és infrastrukturális beruházásokra és lefekszünk a potenciális külső piacainktól minket elvágó EU politikának.
A mostani magyar zöldpolitika védené a magyar természeti értékeket és a hazai humán erőforrást, tehát önállóságot és függetlenséget akar, de szervilisen alájátszana az EU fennhatóságának, miközben nem hajlandó elfogadni, hogy a fentebb vázolt zöldfüggetlenségi szint infrastrukturális és energiaigénye a hazai viszonyok közt, a jelenkori zöldideológia szerint értelmezett környezetbarát módokon nem biztosítható. És mint mezőgazdasági adottságú ország, mi nem dobhatjuk el a tőlünk keletre fekvő piacokat akkor, mikor a nyugati piacra nem tudunk a termékeinkkel betörni, mert azok védik saját magukat.