Egyre kevésbé érdekli a hazájuk sorsa az európai fiatalokat
Az individualizmus elképesztően nagy pusztítást vitt végbe az öreg kontinensen, de nincs még minden veszve.
Az idősebb generációk tagjai gyakran használják a már közhellyé vált „bezzeg a mi időnkben”és a „régen minden jobb volt” kifejezéseket. Habár néha már megmosolyogjuk ezeket a mondatokat, egyes témákban nagyon is relevánsak.
Egy friss felmérés szerint, melyhez az apropót az első világháború lezárásának 100. évfordulója adta,
a 18-40 éves britek 39 százaléka megpróbálná elkerülni nemzete szolgálatát, amennyiben kitörne egy harmadik világháború.
A közvélemény-kutatás készítői azért vizsgálták külön a 18-40 éves korosztály preferenciáit, mert az első világháború éveiben a hasonló korúakat sorozták be a brit hadseregbe, vagy kaptak feladatokat a hátországban.
Jól mutatja, hogy mennyire generációs problémáról van szó, hogy az Egyesült Királyság teljes lakosságának csak 20 százaléka próbálna kibújni a kötelességek alól, szemben a fiatalok körében mért 39 százalékkal.
De mégis hogy jutottunk el idáig?
Az individualizmus kapcsán lehet talán a legjobban megérteni, hogy mi is zajlik ma a Brit-szigeteken és az egész európai kontinensen, főleg annak nyugati felén. Az individualizmus azt tanítja, hogy az egyén érdekeit a közösség érdekei fölé kell helyezni, a közösségi létforma egyetlen feladata, hogy az egyén „önmegvalósításához” minden lehetséges feltételt biztosítson.
Ebből már szabályszerűen következik, hogy az emberi kötelékek meggyengülnek, atomizált társadalmak jönnek létre, melyek hosszú távon halálra vannak ítélve, mivel nem valódi, csak látszatközösségek.
A józan ész szabályaival, de mindenféle vallási és természeti törvénnyel is ellenkezik az, ha egy közösség tagja a közösséget ért külső támadás esetén nem hajlandó megvédeni azt. Egy közösség pedig, amennyiben vészhelyzetben nem számíthat a saját tagjainak szolgálatára, ugyancsak nem valódi közösség, és ugyancsak halálra van ítélve.
Nagyon nagy hiba lenne azonban, ha a mostani brit felmérés eredményeit kizárólag az Egyesült Királyság problémájaként könyvelnénk el. Sajnálatos módon – ahogy már említettem – az egész nyugati civilizációban jelenlévő jelenségről van szó, nem véletlen, hogy az elmúlt időben több közvélemény-kutatás is kimutatta, hogy az európai államok lakosainak körében folyamatosan csökken a patriotizmus és a hazaszeretet.
A hagyományos értékek erodálódása, illetve ezzel párhuzamosan az individualizmus és a liberális életmód piedesztálra emelése már eddig is elegendő problémát okozott mind Európában, mind Magyarországon. A legsúlyosabb az összes közül a hagyományos családmodell szétzúzása, ezáltal pedig a születésszám csökkenése.
Jövő májusban, az európai parlamenti választásokon újfent megadatik a lehetőség, hogy válasszunk
Az individualizmus elképesztően nagy pusztítást vitt végbe az öreg kontinensen, de nincs még minden veszve.
Az idősebb generációk tagjai gyakran használják a már közhellyé vált „bezzeg a mi időnkben”és a „régen minden jobb volt” kifejezéseket. Habár néha már megmosolyogjuk ezeket a mondatokat, egyes témákban nagyon is relevánsak.
Egy friss felmérés szerint, melyhez az apropót az első világháború lezárásának 100. évfordulója adta,
a 18-40 éves britek 39 százaléka megpróbálná elkerülni nemzete szolgálatát, amennyiben kitörne egy harmadik világháború.
A közvélemény-kutatás készítői azért vizsgálták külön a 18-40 éves korosztály preferenciáit, mert az első világháború éveiben a hasonló korúakat sorozták be a brit hadseregbe, vagy kaptak feladatokat a hátországban.
Jól mutatja, hogy mennyire generációs problémáról van szó, hogy az Egyesült Királyság teljes lakosságának csak 20 százaléka próbálna kibújni a kötelességek alól, szemben a fiatalok körében mért 39 százalékkal.
De mégis hogy jutottunk el idáig?
Az individualizmus kapcsán lehet talán a legjobban megérteni, hogy mi is zajlik ma a Brit-szigeteken és az egész európai kontinensen, főleg annak nyugati felén. Az individualizmus azt tanítja, hogy az egyén érdekeit a közösség érdekei fölé kell helyezni, a közösségi létforma egyetlen feladata, hogy az egyén „önmegvalósításához” minden lehetséges feltételt biztosítson.
Ebből már szabályszerűen következik, hogy az emberi kötelékek meggyengülnek, atomizált társadalmak jönnek létre, melyek hosszú távon halálra vannak ítélve, mivel nem valódi, csak látszatközösségek.
A józan ész szabályaival, de mindenféle vallási és természeti törvénnyel is ellenkezik az, ha egy közösség tagja a közösséget ért külső támadás esetén nem hajlandó megvédeni azt. Egy közösség pedig, amennyiben vészhelyzetben nem számíthat a saját tagjainak szolgálatára, ugyancsak nem valódi közösség, és ugyancsak halálra van ítélve.
Nagyon nagy hiba lenne azonban, ha a mostani brit felmérés eredményeit kizárólag az Egyesült Királyság problémájaként könyvelnénk el. Sajnálatos módon – ahogy már említettem – az egész nyugati civilizációban jelenlévő jelenségről van szó, nem véletlen, hogy az elmúlt időben több közvélemény-kutatás is kimutatta, hogy az európai államok lakosainak körében folyamatosan csökken a patriotizmus és a hazaszeretet.
A hagyományos értékek erodálódása, illetve ezzel párhuzamosan az individualizmus és a liberális életmód piedesztálra emelése már eddig is elegendő problémát okozott mind Európában, mind Magyarországon. A legsúlyosabb az összes közül a hagyományos családmodell szétzúzása, ezáltal pedig a születésszám csökkenése.
Jövő májusban, az európai parlamenti választásokon újfent megadatik a lehetőség, hogy válasszunk
- a nemzetek büszke Európája és az identitás nélküli Európai Egyesült Államok;
- illetve hagyományos családmodell és az individualizmus között.
Én megszoktam ha érvelek akkor azt adatokkal vagy példákkal támasztom alá ez pedig egy példa!
