Tu-128 Fiddler (Tupoljev, Szovjetunió)

ghostrider

ghostrider

Well-Known Member
2014. július 18.
10 039
30 631
113
64
A szovjet légvédelem (PVO) nagy hatótávolságú 2 üléses 2 sugárhajtóműves szuperszonikus nehéz elfogó vadászrepülőgépe. Jelölése a kezdetekben volt Tu-102, majd Tu-28P, majd a végleges a Tu-128 lett. A modernizált (rádió lokátor és rakéta fegyverzet) változata a Tu-128M volt. A kiképző-gyakorló változata a Tu-128UT.
RP-Sz Szmercs rádió lokátort építette bele, a fegyverzete R-4R(RM) félaktív lokátoros és R-4T(TM) passzív infravörös önirányítású rakétákból állt. Hordozhatta még az R-4RR rakétát is.

%D0%A2%D0%B0%D0%BA%D1%82%D0%B8%D0%BA%D0%BE-%D1%82%D0%B5%D1%85%D0%BD%D0%B8%D1%87%D0%B5%D1%81%D0%BA%D0%B8%D0%B5+%D1%85%D0%B0%D1%80%D0%B0%D0%BA%D1%82%D0%B5%D1%80%D0%B8%D1%81%D1%82%D0%B8%D0%BA%D0%B8.jpg

3b.Tu-128-na-stoyanke..jpg

5..10.jpg

49-2.jpg

48-3.jpg

1457594334171040967.jpg
 
  • Tetszik
Reactions: gacsat, antigonosz, superjet100 and 3 others
Allesmor Obranna said:
Próbáljunk már meg elszakadni attól a víziótól, hogy az ideális harcászati vadászrepülőgép a Tu-128-as...
Kattints ide a kinyitáshoz...

Ha már Allesmor Obranna az F-35-ös topikban említette a típust, erről jut eszembe...
...már régóta szeretném feltenni a kérdést, mert bár sejtéseim vannak, de lehet tévedek.

Szóval a szovjet aerodinamikusok (CAGI, konstruktőri irodák) az ötvenes évek mondhatni elejétől egészen sokáig miért, mely előnyök, okok miatt preferálták inkább a viszonylag "vastag profilú", szép ""kerek"" belépőélű, erősen, de nyugati kor- és kategóriatársaiknál általában erősebben nyilazott szárnyakat mind a katonai, mind a civil repülésben?
Ráadásul sokáig teljesen mellőzték a mechanizált belépőéleket!
Bár kipróbálták a MiG Je-2 első verziójánál:
http://www.airwar.ru/image/idop/xplane/e2/e2-1.gif
http://www.airwar.ru/enc/xplane/e2.html

A katonai repülésben egészen a MiG-23, Szuhoj Sz-22I (gyakorlatilag a Szu-17 protója ) megjelenéséig nem használtak mechanizált belépőéleket.
Na mondjuk itt - a korszellemnek megfelelően - ők is átestek a ló túlsó oldalára a variaszárnyakkal.

Ha nem tévedek, akkor a civil repülésben is egészen a Tu-154 megjelenéséig (1968!) nem használtak mechanizált belépőéleket.

Eközben nyugaton általában kisebb nyilazási szögű, de szép vékony profilú, mechanizált - mondhatni beretvaéles - belépőélű szárnyakat használtak.
Például: F-100 kontra MiG-19, F-104 kontra Szu-7, North American A-5 Vigilante kontra Tu-128, B-707 kontra Tu-104, Vickers VC-10 kontra Il-62

Válaszaitokat előre is köszönöm!
 
  • Tetszik
Reactions: superjet100
Ha rákeresek a google-n a Tu-128-as képeire, akkor rendre ugyanazokat az unalomig ismert képeket dobja fel. Pedig már szerencsére túl vagyunk egy erősen titkolózó korszakon, illetve azóta volt egy infóforradalom is.
Ráadásul ezen képek jelentős része nem túl előnyös oldaláról mutatja a típust.
Nem túl előnyös, ergo nem minden szögből esztétikus, így az én szememben - azon típusok körébe tartozik, amik csak bizonyos szögekből látva/fotózva néznek ki jól/tetszenek. Nálam ebbe a körbe tartozik pl. az F-4, F-16, illetve hogy házon belül maradjunk; a Tu-22 Blinder.
Ellenpélda? Együléses Mirage 2000. Arról szerintem nem lehet előnytelen fotót készíteni, az számomra minden szögből esztétikus.

Találtam egy oldalt, ami a Tu-128-ast működtető alakulatok múltjáról, az üzemeltető személyek múltjáról, jelenlegi életükről tart képes beszámolókat.
A 65 oldal jelentős része csoportképekből áll, meg hogy ettek, ittak, horgásztak, vadásztak, utaztak, fotóztak stb.
Van hangulata, de kívülállóként nyilván nem az utóbbiakért kattintgattam végig, hanem olyan - régi - fotókért, amik számomra előnyös oldalról mutatják meg a típust.
862937_b544fee1befb841b043e336579b30685.jpg

505131_dc301b8de654a1e3a7584f901be40b11.JPG
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed and cinikus
Allesmor Obranna said:
Életképek a sarkvidéki Amderma repülőterén és városában, 1984 és 87 között.
A Tu-128-as ekkor még hadrendben volt!

http://easternorbat.com/html/cold_amderma_2_eng.html

Állítólag a pilóták kifejezetten szerették a típust.
Kattints ide a kinyitáshoz...

Valahol azt olvastam, hogy ők kapták a legtöbb illetményt a többi elfogó típust repülők közül.
A típust nem is repülőnek nevezték, hanem hajónak.
Holnap megpróbálom megkeresni a forrást.
 
A hó és jég birodalma. Embert próbáló körülmények.
00061129.jpg

71024d1461197241-tu-128.jpeg

Az R-4 "K-80", 36 gyártmány, vagy AA-5 Ash, levegő-levegő rakétákkal. Itt éppen egy R-4R(RM) rakétát tolnak a pilon alá
scale_1200

A Tu-28 alapja a "98" jelölésű frontbombázó volt, amit a szovjet haderő nem igényelt annak ellenére, hogy Tu-24 típus jelöléssel már sorozat gyártásra érett volt. A végén ebből "128" jelöléssel indult előbb a Tu-24-80 elfogó komplexum tervezése, amely a végén Tu-28-80 néven futott és "128" típus jelöléssel sorozatgyártásra terveztek. Mivel eleve korlátozott manőverezésre tervezték, ezért az alap fegyverzetét kizárólag rakéta fegyverzet alkotta. Az U-5B-80 lokátor maximális felderítési távolsága 100km volt, ami 70km-es automatikus célkövetéssel párosult. Kiinduló követelmény egy nehéz, nagy levegő-levegő rakéta volt, amely 5-23km magasság között indítható 800-1.600km/h sebességű célok ellen alkalmazható, amelyek magassági különbsége az indító repülőgéphez viszonyítva felfelé maximum 5-6km. 2.000km/h célsebességnél hátsó légtérből indítva 13km, szemből 4-20km hatótávolsággal két rakéta esetén 80-90% találati valószínűséggel. később módosították a követelményeket 25-26km maximális repülési magasságú és 1.800-2.200km/h sebességű célokra. A rakéta indítási távolságát 60km-re kívánták növelni. A rakéták teszteléshez a Tu-104LK repülőgépet alkalmazták. A Tu-128 repülőgép az R-4 rakétákkal és RP-28 fedélzeti rádiólokátor állomással, mint Tu-128-80 komplexum 1965 április 30-án került rendszeresítésre.
A modernizált Tu-128M jelzése Tu-128-80 volt tervezéskor és vele együtt a rakétákat is modernizálták, mivel a megjelenésükkel egyidőben a támadó repülőgépek harcászati bevetési profilja is megváltozott, már kis magasságon támadták a célokat. 1968-ban kezdődött a fejlesztés. Az R-4R lokátor rávezetésű rakéták maximális hatótávolsága 2-16km, ami az R-4RM változatnál 2-25km-re nött, R-4T infravörös rávezetésű rakéták maximális hatótávolsága15km, ami az R-4TM esetén nem változott. A új rakéták jelzése K-80M volt, R-4RM és R-4TM típus jelöléssel. Szembe támadásra csak a lokátor irányítású R-4R(RM) változatokat lehetett alkalmazni. Az "36M" gyártmányokba új rávezető fejek (PARG-10VV helyett PARG-15VV lokátoros, és a T-80NM helyett T-80NMD infravörös), az RV-80 helyett "Sokol" közelségi gyújtó és a PRD-84 helyett PRD-84M hajtómű került. A rakéta tolóereje 24.500kg. Javult a zavarvédelem. A minimális támadható cél magassága 50m-re csökkent. A Tu-128M az új fegyverzetével 1979-ben lett rendszeresítve. A robbanó fej tömege 53,5kg. A robotpilóta típusa APR-80. Az R-4R rakéták esetén alkalmaztak először a szovjetek monoimpulzusos lokátor fejet. A rakéta oldal irányú terhelése max. 21g. Indító pilon tipusa: APU-128.
 
  • Tetszik
  • Imádom
Reactions: hurci10, BJani, borisz and 4 others
Volt egy továbbfejlesztési terv, Tu-148, "148" jelzéssel, belső fegyverkamrával, változtatható szárnyilazással.
tu148-2.gif

tu148-1.gif

tu148-3.gif

Terv:
Felszálló tömeg 60.000kg,
szerkezeti tömeg: 21.000kg,
maximális sebesség 2.500km/h,
Hatótávolság: 4.600km,
Harcászati hatósugár: 1656km,
Szolgálati csúcsmagasság: 17.000m,
Hajtómű: 2 db RD-36-41 2×16.000kg tolóerővel;
A "Szmercs 100" lokátor komplexum 2 m átmérőjű passzív fázisvezérelt antennával, digitális jelfeldolgozással rendelkezett volna. Szembe támadás esetén már 250km távolságból indíthatta volna a K-100 rakéta fegyverzetét 50-35.000m magasság között, 500-4.500km/h célsebesség esetén.
 
  • Tetszik
Reactions: endre, arbalest, fishbed and 2 others
Válasz írásához be kell jelentkezned.
Ugrás az oldal tetejére Bottom
Back