rudi!
Azt írtad, hogy figyelmesen elolvastad amit írtam, de rögtön itt egy félreértelmezés:
Ha a hajtóműved fúvócsöve fixen van beépítve akkor a tolóerő vektora is mindig ugyanabba az irányba fog mutatni (előre) vagyis ha a gépet nagyobb állásszögű repülésre kényszeríted akkor bizony a tolóerő útirányú komponense csökkenni fog!
Mit is írtam? Ha a TVC rendszer a fúvócsövet kitéríti. Nem pedig fixen, a hossztengellyel párhuzamosan áll.
Ez a fontos különbség.
Nagy állásszögön a gép hossztengelye a haladási irányhoz képest felfelé tér ki.
Ha az állásszög növelését a vektorálássan kombináltan indítjuk, a következő dolog játszódik le:
A pillanatnyi ideig felfelé kitérített tolóerővektor a haladási irányvektorral közel párhuzamosan, de az alatt halad.
Emiatt a kereszttengely körül az adott erőkaron forgatónyomaték ébred.
Amennyiben ez a kereszttengely körüli nyomaték a pozitív kitérítéssel nem szűnik meg, a gép homlokellenállása az extrém módon megnövelt állásszög miatt jelentősen megemelkedik, a gép pályairányú sebessége csökken, miközben egy egyre kisebb rádiuszú fordulót hajt végre az átesés, illetve akár az átesésen túli helyzetig.
Most képzeld el hogy elindítod a manővert - mondjuk a kereszttengely körül, vagyis mondjuk belehúzol a botba. Mi történik?
Elmozdul a magassági kormány (ez lehet akár az egész vezérsík is), azon nyomaték ébred és a gép orra elmozdul felfele. Ennek hatására a gép levegőhöz képesti állásszöge megnő és nő az ellenállás + megnő a felhajtóerő. Minél dinamikusabban hajtod végre a manővert annál nagyobb lesz az állásszögváltozás => nagyobb lesz a felhajtóerő és ellenállás növekedés.
Vegyük sorra:
- Nem a levegőhöz képest nő meg az állásszög, hanem a haladási irányvektorhoz képest.
- Nem a felhajtóerő (Fy) nő meg, csak a felhajtóerő tényező (cy)
- Az állásszög növelésével a felhajtóerő csak egy rövid ideig nő (profilja, mechanizációja válogatja), ezután a felhajtóerőtermelő hasznos felület (A) drámaian csökken, a felhajtóerő tényező egy maximum érték után drámai csökkenésnek indul, míg a homlokellenállás továbbra is nő. Igaz, hogy a gép légellenállás tényezőjének, és felhajtóerő tényezőjének értéke még az átesés pillanatában sem nulla, a hasznos felhajtóerőtermelő felület elfogyásával a tényleges felhajtóerő végül csak elfogy.
A 4.5 (4++) és 5. generációs aerodinamika sajátossága, hogy a gép kereszttengelye relatíve hátul, míg a felhajtóerő nyomásközéppontja relatíve elöl található. A kilépőélek előrenyilazottak, a kereszttengely és a vízszintes vezérsíkok forgástengelye közti távolság (erőkar) relatíve rövid.
Ezen felül a legtöbbnél a törzs is komoly emelőerőt képes indukálni.
Mivel már az orr szekción is ébred felhajtóerő, illetve a kacsaszárny, vagy előszárny, vagy mozgatható LERX miatt a felhajtóerő nyomásközéppontja igencsak előre vándorol (a szárny hasznos felhajtóerő termelő felületének csökkenése mellett), miközben a kitérítés miatt az útirányú összfelület a kitérítés nélküli értékhez képest csökken.
A nagy felületű belépőéleket nagy állásszögön lehajtva a haladási irányra vett homlokellenállás egy jókora része csökkenthető, mivel a szárny alsó felületén képződő hajlítási él mentén az alágyűlt légtömeg (különösen az 5. generációs gépeknél, a nagy nyilazású szárnyak, illetve a szárnyvégig kifutó mozgatható belépőélek korában) a szárnyvég irányába vándorol, ahol a szimmetrikusan felfelé kitérített külső flaperonok segítik a kilépőél irányába elvezetni azt.
A fúvócső ebben a helyzetben már nem felfelé, hanem lefelé tér ki, így a kis erőkaron a felhajtóerővektor felé mutatva azzal összeadódik. Ellenükben hat a légellenállás és a gravitáció, tehát az extrém állásszögű kitartott előrehaladáskor a fenti komponensek játéka hajtja előre a repülőgépet, mégpedig igen lassan.
Nagyon fontos, hogy ilyenkor se fix a fúvócső pozíciója, hanem folyamatosan a véghelyzetek között "ingáznak", attól függően, hogy a gyorsulás érzékelők és a csúszásjelzők alapján milyen vezérlőjelet kapnak a számítógéptől. Ez a folyamatos kitérítés "lök-emel" a gépen, ami így állandó sebességgel haladhat előre.
Ezeket összegezve egy F-35-ös (de idevehetjük a Rafale-t vagy a Super Hornet-et) aerodinamikai úton képes szupermanőverezni, de a manővereik dinamikus aerodinamikai lassításokból és az ezekből történő kontrollált sebességgyűjtési szakaszokból állhatnak csak, ezzel szemben a TVC-vel egy-egy átesésen túli figura akár tetszőleges ideig kitartható, vagy a sebességgyűjtési szakasz hatékonyabban lerövidíthető.