Űrkutatás
- Téma indítója Luthero
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Alapvetően az, bár módosult már eleget, pl. a 3.9 méteres átmérőből csináltak 4.1 métert, hogy a Proton első fokozatának gyártási és logisztikai eszközeit lehessen hozzá használni. A nagyobb fokozatok és erősebb hajtómű miatt a teherbírása is megnőtt jelentősen (~14 tonnáról ~18 tonnára).
Ezért szoktam a Rogozint idézni vagy hivatalos forrásból venni a híreket.
El tetszett olvasni, amit írtam a mellékelt cikkel egyetemben? Tudom oroszul van, de be lehet rakni a gugliba. Különböző projekteken különböző irodák dolgoznak, mi ezen a csodálatos? Meglesz majd az Amúr is meg a Sojuz-5 is, az Angara A5 is, meg van olyan is amiről mi nem tudunk, vagy csak alig valamit.
És értelmezni, amit Én írtam?
Leírtad ugyan azt, ami ott van, miből gondolod, hogy nem olvastuk el?
Az Amúr olyan szinten van, mint számtalan korábban felvázolt és meg nem valósult terv.
Jamal, Bajkál, MRKSz, Roszszijanka, Rusz-M, de valamennyire még a Szojuz-5-öt is ide sorolhatjuk, hiszen az is jelentősen eltér a korábban felvázolt megoldástól, anno nem Zenyit-pótlékként volt elképzelve...
Szóval a "meglesz" szó egy koncepcióra erős. Terv. Nem több.
Az Enyergia-M legalább élet nagyságú makettig eljutott - de az sem valósult meg.
Ezek a felsorolt koncepciók még eddig sem jutottak el. Még a Szojuz-5 sem.
Továbbá nem hallottam arról, hogy hirtelen megduplázták vagy triplázták volna a Roszkoszmosz költségvetését.
A nélkül meg hogy akar Rogozin hirtelen párhuzamosan 3+1 rakétafejlesztést (Angara A5M, Szojuz-5 és Amúr, a plusz egy a szupernehéz Jenyiszej, amiről néha Ő is úgy gondolja, hogy nem biztos, hogy szükség lesz rá), plusz egy űrállomás építést, és ezek szerint két űrhajó fejlesztést (Orel és utána a kis Orel), meg még egy Holdraszállást is megvalósítani?
Tavaly októberben Putyin csökkentette a Roszkoszmosz költségvetését, a 2022-es tervezet 210 milliárd rubel, miközben a 2021-es 250 milliárd rubel volt. A végleges költségvetési adatokat nem találtam meg gyors kereséssel, de nem olvastam sehol arról, hogy végül a tervezetet ilyen téren felülvizsgálták volna.
Szóval élek azzal a gyanúval, hogy a csökkentett költségvetésű Roszkoszmosz képtelen lesz Rogozin felvázolt terveit megvalósítani. Választaniuk kell, hogy mi a fontos nekik:
- Holdprogram (legolcsóbb módon, Angara A5M + Orel + Holdkomp)
- ROSzSz LEO űrállomás kiépítése
.
.
Sajnos a Nauka körül sokasodnak a problémák, ez már a VKD-51űrséta előtt is érződött. Most olyan új hirek kezdtek terjengeni, hogy az európai robotkar (ERA) aktiválására nem lesz lehetőség a következő személyzetcsere előtt.
.
Megpróbáltak egy kommunikációs tesztet jan.23-án az ERA adatbuszával, de ez valószinűleg nem sikerült, februárban újra neki kell futni, kérdés, akkor fog-e menni. Igy az ERA aktiváció az Expedition67 küldetés tagjaira marad, március végétől. Mármint ha minden jól megy.
Az oroszoktól már azt is nagy teljesítménynek tartanám ha sikerülne lecserélni a Szojuzt az Orelre.
Miért nem rúgják ki Rogozint és számolják fel a korrupciót az űriparban? Azt a kevés pénzt hatékonyan is felhasználhatnák.
Ezt a marhaságot ki találta ki? (Tudom-tudom, koncepció, csak eszetlen)
Ehhez miért kellene függőlegesen indítani az egész miskulanciát? Miért nem lehetne az orrára rászerelni a 2. fokozatot? Mert így a légellenállást növeli, de legalább nem mennek a hajtóművei - ellentétben az eredeti SS-nek.
@Nemerson nem tudom mire vélni az orosz űrprogramok kapcsán elhangzott megannyi különböző ígérettel támasztott optimizmusodat.
Az orosz elemzők is egyre kritikusabbak a folyamatos túligérgetés és a rendszeres alúlteljesítések kapcsán, miközben rendszerszintű korrupció burjánzik a szektorban.
www.mk.ru
Az USA-Ban és Kínában is nagy erőkkel fejlesztik az újrahasználható hordozóképességet, még az EU is elindúlt és van látható terv.
Rogozin meg beígér mindent ami eszébe jut. (Ugye most ha jól számolok kb 3 rakéta 2 személy-teherszállító kapszula, új űrállomás az ISS-el párhuzamosan , holdprogram/holdbázis, nukleáris űrvontató, tengeri indítóplatform, ja persze az Angara leszállóképessége van beigérve) lehet kihagytam valamit...
mivel azonban Putyinnak nem különösebben a szívügye az űrkutatás ezért még a forrásaik is csökkennek.
De 2030-ig minden ígéret szerint megépül.. aha
Az orosz elemzők is egyre kritikusabbak a folyamatos túligérgetés és a rendszeres alúlteljesítések kapcsán, miközben rendszerszintű korrupció burjánzik a szektorban.
Космос, гниющий изнутри: Россия сходит с орбиты
Вот посмотришь на наш русский космос — хорошо! На раскрашенной под хохлому ракете несется по орбите актриса Пересильд в обнимку с роботом Федором, корабль «Орел» точит когти на Луну, межпланетный буксир на ядерной тяге прогревает реактор... Потом читаешь, что пишут: глобальная (!)...
Az USA-Ban és Kínában is nagy erőkkel fejlesztik az újrahasználható hordozóképességet, még az EU is elindúlt és van látható terv.
Rogozin meg beígér mindent ami eszébe jut. (Ugye most ha jól számolok kb 3 rakéta 2 személy-teherszállító kapszula, új űrállomás az ISS-el párhuzamosan , holdprogram/holdbázis, nukleáris űrvontató, tengeri indítóplatform, ja persze az Angara leszállóképessége van beigérve) lehet kihagytam valamit...
mivel azonban Putyinnak nem különösebben a szívügye az űrkutatás ezért még a forrásaik is csökkennek.
De 2030-ig minden ígéret szerint megépül.. aha
Ez az űrrepülőgép fejlesztésének nagyjából a első-másfeledik fordulója volt.
A cél az, hogy teljesen újra felhasználható rendszert építsenek ki, bármi áron. Mivel egy fokozatú rendszerekben (Singe Stage To Orbit, SSTO) nem volt meg a kellő bizodalom, így két megoldás versengett, az egyik, hogy ledobható üzemanyag-tartályokkal repülnek (ezzel viszont sérül a teljesen újrahasznosíthatóság álma), vagy pedig a gyorsító fokozatot valahogy visszahozzák. Az 1960-as évek végéről beszélünk, és a pilóta központú NASA-ról van szó. Maxime Fagett, a NASA egyik legbefolyásosabb mérnöke pedig egyes szárnyú, kis felhajtóerejű, "egyszerű" megoldást akart, amit a DC-3 tervvel vázolt fel. Nagyjából ez volt fő csapásiránynak tekinthető.
A függőleges indítás logikus volt: gázturbinás sugárhajtóművekkel a teljesen feltöltött, több ezer tonnás járművet felemelni egy kifutóról, az ehhez elég erős futóművel ellátni, stb. nagyjából reménytelen vállalkozás. Elég erős rakétahajtóműveket már tudtak építeni, tehát ez volt a leglogikusabb fejlesztési irány. A rakétahajtóművekkel induló rendszer hozzávetőleg 80 km magasra és Mach 8-10 sebességre gyorsította a második fokozatot, amely ez után levált, és egyedül ment tovább, immár tisztán vákuumra optimalizált hajtóművekkel. Az első fokozat pedig visszatért, vagy tisztán siklógépként, vagy az első tervek többségében 4-6 gázturbinás sugárhajtóművel, amelyek elég erősek voltak ahhoz, hogy a már üres repülőgéptestet biztonságosan, irányítottan, repülőgépként visszahozzák.
Ezt a koncepcionális tervet (ami a legközelebb volt, hogy megvalósuljon) az kaszálta el, hogy az USAF megkövetelte, hogy a Vandenberg légitámaszpontról indulva poláris (észak-dél) keringési pályára tudjon indítani műholdat, majd vissza tudjon térni. Ehhez cirka 2500 km-es un. Cross-range (nem tudom mi a jó magyar szakszó, átsiklási távolság?) lenne szükséges. Az alapvetően kicsi felhajtóerőre (ez által kis méretű hővédelmet igénylő) épülő megoldások azonban csak ennek nagyjából ötödével bírtak, ami amúgy elégséges is lett volna a NASA igényeinek.
A másik nagy csapás pedig az, hogy igazából nem egy, hanem két teljes értékű járműfejlesztésről lenne szó, hiszen az első fokozat is nagy magasságú, nagy sebességű repülésre, hővédelemmel bíró fejlesztésről szólt. Így a NASA Holdprogramhoz kiépített mindkét hatalmas tervező-fejlesztő bázisának (JSC és Marshall) lenne feladata.
.
Erre jó példa ez a szerencsétlen Nauka-Prichal téma. Eredetileg anno ugye az is felmerült, hogy a Prichal azért megy fel az ISS-re, mert majd eköré szerveződik a majdani új orosz űrállomás alapja, és később leválasztódnak az ISS-ről. Ez a verzió később eltűnt a napirendről, miután kiderült, hogy a Prichalt súlyos tervezési hiányosságokkal épitették. Eredetileg a gyártó RKK Energia erősen optimista, 30 éves élettartamot akart meghatározni, de a Roszkozmosz technikai átvevő bizottsága erről már eleve hallani sem akart, igy végül csak 15 év lett a kompromisszumos egyezség, de ebbe egyelőre nem számitották bele a Földön töltött éveket, igy a pontos tervezett élettartam egy kicsit homályos maradt. Ekkor már nem volt szó ISS-ről leválasztásról, viszont úgy voltak vele, hogy az ISS kb 10 évét azért bőven megoldja.
A fellövésre felkészités során elvégzett dinamikus terheléses teszteken, amik a Proton út során várható vibrációs terhelést hivatottak szimulálni, a Prichal tesztpéldánya megbukott, és fatális mértékűnek minősitett repedések keletkeztek rajta, főként a felszerelt Kurs antenna rögzitési pontjai körül, de kisebbek máshol is. Az egészet már nem tudták áttervezni, de egy kapkodós rögtönzéssel a Kurs 4AO-VKA antennát leszedhetőre áttervezték, és az igy a modul belsejében utazott fel, megszüntetve az egyik sérülékeny pontot az eredeti antennakoncepcióval. Most áll össze, hogy ezért volt a VKD-51 űrséta egyik, korábban nem tervezett feladata a Kurs felszerelése.
A vibrációs teszten való megbukás másik biztonsági következménye az lett, hogy a tervezett élettartamot 10 évre csökkentették. Kérdéses lett továbbá, hogy a Prichal igy alkalmas-e strukturálisan minden portja kiszolgálására egyszerre, valószinűleg nem, de mivel arra jutottak, hogy újabb modulok már nem mennek az ISS-re, igy a Prichal ilyen kihasználhatósága valójában már nem szempont.
Azután a Prichal kapcsán kiderült, hogy mégis számolni kell a Földön töltött évekkel, igy aktuálisan inkább 9 évvel számolnak, vagy még óvatosabban fogalmazva, hogy 2029-ig kitart a Prichal.
.
Igy azután már fel se merül, hogy a Prichallal Szojuz és Progress dokkolásokon kivül bármit kezdjenek, viszont elkezdtek tervezni egy "új Prichalt", azt kommunikálva, hogy ez magában foglalja az első modul épitésekor szerzett tapasztalatokat. Az "új Prichal" a 2022-es új ISS utáni hatmodulos orosz űrállomásterv központja lesz. Fontos módositás, hogy a modul falát az elégtelennek bizonyult 4-ről 6 mm-re növelik, de még fontosabb, hogy egy új rácsszerkezetes merevitést kap, amitől a súlynövekedést elfogadható szinten tartva mégis nagyon jelentős strukturális javulást várnak.
Ok, de hogyan jutottak arra a "ragyogó" ötletre hogy az egyiket a másik hátára tegyék? Így dupla akkora homlokfelületet kellett feltolni 80km magasba...Ez az űrrepülőgép fejlesztésének nagyjából a első-másfeledik fordulója volt.
A cél az, hogy teljesen újra felhasználható rendszert építsenek ki, bármi áron. Mivel egy fokozatú rendszerekben (Singe Stage To Orbit, SSTO) nem volt meg a kellő bizodalom, így két megoldás versengett, az egyik, hogy ledobható üzemanyag-tartályokkal repülnek (ezzel viszont sérül a teljesen újrahasznosíthatóság álma), vagy pedig a gyorsító fokozatot valahogy visszahozzák. Az 1960-as évek végéről beszélünk, és a pilóta központú NASA-ról van szó. Maxime Fagett, a NASA egyik legbefolyásosabb mérnöke pedig egyes szárnyú, kis felhajtóerejű, "egyszerű" megoldást akart, amit a DC-3 tervvel vázolt fel. Nagyjából ez volt fő csapásiránynak tekinthető.
A függőleges indítás logikus volt: gázturbinás sugárhajtóművekkel a teljesen feltöltött, több ezer tonnás járművet felemelni egy kifutóról, az ehhez elég erős futóművel ellátni, stb. nagyjából reménytelen vállalkozás. Elég erős rakétahajtóműveket már tudtak építeni, tehát ez volt a leglogikusabb fejlesztési irány. A rakétahajtóművekkel induló rendszer hozzávetőleg 80 km magasra és Mach 8-10 sebességre gyorsította a második fokozatot, amely ez után levált, és egyedül ment tovább, immár tisztán vákuumra optimalizált hajtóművekkel. Az első fokozat pedig visszatért, vagy tisztán siklógépként, vagy az első tervek többségében 4-6 gázturbinás sugárhajtóművel, amelyek elég erősek voltak ahhoz, hogy a már üres repülőgéptestet biztonságosan, irányítottan, repülőgépként visszahozzák.
Ezt a koncepcionális tervet (ami a legközelebb volt, hogy megvalósuljon) az kaszálta el, hogy az USAF megkövetelte, hogy a Vandenberg légitámaszpontról indulva poláris (észak-dél) keringési pályára tudjon indítani műholdat, majd vissza tudjon térni. Ehhez cirka 2500 km-es un. Cross-range (nem tudom mi a jó magyar szakszó, átsiklási távolság?) lenne szükséges. Az alapvetően kicsi felhajtóerőre (ez által kis méretű hővédelmet igénylő) épülő megoldások azonban csak ennek nagyjából ötödével bírtak, ami amúgy elégséges is lett volna a NASA igényeinek.
A másik nagy csapás pedig az, hogy igazából nem egy, hanem két teljes értékű járműfejlesztésről lenne szó, hiszen az első fokozat is nagy magasságú, nagy sebességű repülésre, hővédelemmel bíró fejlesztésről szólt. Így a NASA Holdprogramhoz kiépített mindkét hatalmas tervező-fejlesztő bázisának (JSC és Marshall) lenne feladata.
Na mindegy, nem véletlenül maradt a fiókban ez a terv...
Kell valaki aki ellensúlyozza a sok Pesszimiskát. Ahogy én látom haladnak a programjaik és a határidők nem túlzóak. Majd 5 év múlva meglátjuk kinek lesz igaza.@Nemerson nem tudom mire vélni az orosz űrprogramok kapcsán elhangzott megannyi különböző ígérettel támasztott optimizmusodat.
Az orosz elemzők is egyre kritikusabbak a folyamatos túligérgetés és a rendszeres alúlteljesítések kapcsán, miközben rendszerszintű korrupció burjánzik a szektorban.
Космос, гниющий изнутри: Россия сходит с орбиты
Вот посмотришь на наш русский космос — хорошо! На раскрашенной под хохлому ракете несется по орбите актриса Пересильд в обнимку с роботом Федором, корабль «Орел» точит когти на Луну, межпланетный буксир на ядерной тяге прогревает реактор... Потом читаешь, что пишут: глобальная (!)...
Az USA-Ban és Kínában is nagy erőkkel fejlesztik az újrahasználható hordozóképességet, még az EU is elindúlt és van látható terv.
Rogozin meg beígér mindent ami eszébe jut. (Ugye most ha jól számolok kb 3 rakéta 2 személy-teherszállító kapszula, új űrállomás az ISS-el párhuzamosan , holdprogram/holdbázis, nukleáris űrvontató, tengeri indítóplatform, ja persze az Angara leszállóképessége van beigérve) lehet kihagytam valamit...
mivel azonban Putyinnak nem különösebben a szívügye az űrkutatás ezért még a forrásaik is csökkennek.
De 2030-ig minden ígéret szerint megépül.. aha
Érdekes ez a festmény. Az épp leváló "orbiter" kilépő gázlángja a vákuumnak megfelelően szétterjed, de a hordozó platformé nem. Sőt, az enyhén még össze is tart, mint a földi startnál szokás.Ez az űrrepülőgép fejlesztésének nagyjából a első-másfeledik fordulója volt.
A cél az, hogy teljesen újra felhasználható rendszert építsenek ki, bármi áron. Mivel egy fokozatú rendszerekben (Singe Stage To Orbit, SSTO) nem volt meg a kellő bizodalom, így két megoldás versengett, az egyik, hogy ledobható üzemanyag-tartályokkal repülnek (ezzel viszont sérül a teljesen újrahasznosíthatóság álma), vagy pedig a gyorsító fokozatot valahogy visszahozzák. Az 1960-as évek végéről beszélünk, és a pilóta központú NASA-ról van szó. Maxime Fagett, a NASA egyik legbefolyásosabb mérnöke pedig egyes szárnyú, kis felhajtóerejű, "egyszerű" megoldást akart, amit a DC-3 tervvel vázolt fel. Nagyjából ez volt fő csapásiránynak tekinthető.
A függőleges indítás logikus volt: gázturbinás sugárhajtóművekkel a teljesen feltöltött, több ezer tonnás járművet felemelni egy kifutóról, az ehhez elég erős futóművel ellátni, stb. nagyjából reménytelen vállalkozás. Elég erős rakétahajtóműveket már tudtak építeni, tehát ez volt a leglogikusabb fejlesztési irány. A rakétahajtóművekkel induló rendszer hozzávetőleg 80 km magasra és Mach 8-10 sebességre gyorsította a második fokozatot, amely ez után levált, és egyedül ment tovább, immár tisztán vákuumra optimalizált hajtóművekkel. Az első fokozat pedig visszatért, vagy tisztán siklógépként, vagy az első tervek többségében 4-6 gázturbinás sugárhajtóművel, amelyek elég erősek voltak ahhoz, hogy a már üres repülőgéptestet biztonságosan, irányítottan, repülőgépként visszahozzák.
Ezt a koncepcionális tervet (ami a legközelebb volt, hogy megvalósuljon) az kaszálta el, hogy az USAF megkövetelte, hogy a Vandenberg légitámaszpontról indulva poláris (észak-dél) keringési pályára tudjon indítani műholdat, majd vissza tudjon térni. Ehhez cirka 2500 km-es un. Cross-range (nem tudom mi a jó magyar szakszó, átsiklási távolság?) lenne szükséges. Az alapvetően kicsi felhajtóerőre (ez által kis méretű hővédelmet igénylő) épülő megoldások azonban csak ennek nagyjából ötödével bírtak, ami amúgy elégséges is lett volna a NASA igényeinek.
A másik nagy csapás pedig az, hogy igazából nem egy, hanem két teljes értékű járműfejlesztésről lenne szó, hiszen az első fokozat is nagy magasságú, nagy sebességű repülésre, hővédelemmel bíró fejlesztésről szólt. Így a NASA Holdprogramhoz kiépített mindkét hatalmas tervező-fejlesztő bázisának (JSC és Marshall) lenne feladata.
Ez így nem korrekt szerintem.
Szerintem azt akarja ábrázolni, hogy már nem megy a hajtóműve a hordozónak.
Hasonlítsuk össze az 5 évvel ezelőtti terveket a ma megvalósultakkal. Jó alapot ad a jövőre nézve.
A 25 évvel ezelőttieket a ma se kész Angarával meg a Vosztocsníjjal. Viszont az árát kétszer is ellopták.