Szia Mindenkinek!
„… USAF nem tudja a korábban meg szokott repült órákat garantálni pilótái számára.” – az indoklás igen érdekes, ha bárki belegondol.
A fizetése felett a pilóta egy összegben előre kap 125 ezer dollárt, a maradékot meg akármilyen leosztásban a következő 9 év során. Ezért cserébe azt csinálhatja, amit szeret: repülhet. Igaz, kicsit kevesebbet, mint eddig, de ez azt is jelenti, hogy több fizetésért effektív kevesebbet kell dolgoznia, így a szervezete is kevesebb igénybevételnek lesz kitéve, lassabban öregszik. (A kevesebb egészségkárosító munka abszolút értékben az egészségesebb életminőség felé való elmozdulást is jelenti.)
Az alábbi elképzelt szitu eléggé nonszensz lenne:
„Eddig repülhettél évente 240 órát, mostantól csak 165-öt fogsz, de adunk hozzá egy kétszázezer dolláros fizetésemelést és egy 9 évre előre biztosított munkahelyet.”.
Mire a pilóta:
„Ha nem repülhetek 240-et, akkor inkább egyet sem akarok és viszlát!”
(A polgári repülés sem biztosabb állás, mint a hadsereg és abban sem lennék biztos, hogy van annyi igény polgári pilótára, mint amennyi egyébként elhagyná a hadsereget.)
Az elején idézett érvelés sántít, itt más (is) lehet a háttérben. Engem jobban érdekelne az USA hadseregén belül a morál kérdése. Mielőtt ezt bárki félvállról venné, csak annyit: annak idején az amerikai hadsereg pszichológusai és pszichiáterei elemezték minden évben a november 7.-i szovjet katonai díszszemléken a hivatalos filmfelvételeket, első sorban a vonuló katonák, tisztek arcvonásait, mimikáját és ebből is próbálták elemezni (felmérni) a szovjet hadseregen belüli morált.
(Ezek is igen izgalmas témák, de elég kevés infó van róluk, így nem tudni azt sem, hogy vajon jól mérték fel, avagy totál mellélőttek. Lehet, hogy egyszer nekidurálom magam és írok én is valami rendesebb cikket valamilyen spéci témában. Nyugi, nem konteó lesz.)
Az elmúlt 22 év alatt megfigyelhető volt egy tendencia:
1991-ben az éppen összeomlás előtt álló Szovjetunió már nem volt képes hatékonyan beavatkozni az iraki kérdésbe, így az USA világhatalmának csúcspontja az első Öböl-háború volt. Olyan katonai demonstrációt tartottak az egész világnak - szó szerint premier plán - ami minden kétséget kizáróan meggyőző volt mindenki számára. Az első Öböl-háború mind katonailag/technológiailag, mind geostratégiai szempontból sikeres és győztes háború volt, főleg, hogy az idősebb Bush Bagdad előtt megállt és ezzel nem borította meg azt a status quo-t, ami eleve jó volt az USA-nak.
2003. az USA legnagyobb baklövése volt, az ifjabb Bush lenullázta azt, ami az apja „hagyatéka” volt. A 2003-as iraki invázió rávilágított arra, hogy az USA-t irányító hatalmi csoport szándékai mindennek nevezhetőek, csak tisztességesnek nem. Rávilágított arra is, amit az amerikai és külföldi elemzők leszűrtek az USA haderejéről: ez már nem az 1991-es hadsereg, a katonák állománya nem hozza azt a színvonalat – példának okáért a CNN élő adásban éppen lelkes híranyagot ad le, miközben mögötte potyognak le az amerikai ejtőernyősök: volt, aki kinyílt ernyővel, volt, aki nem annyira. Ha valakinek van kedve, energiája és ideje, a neten biztosan felkutatható a híradás anyaga. Próbáltam rákeresni, de nem találtam, igaz, sokat nem is erőlködtem vele.
A 2003-as invázió nem csak katonai téren, hanem stratégiailag is öngól volt. Az, hogy 2013-ra az USA addigi tekintélye, hitelessége és ezzel együtt eddigi befolyása is megcsappant az egész Közel-Keleten, többek között erre is visszavezethető.
(Számomra az egyik fő konklúzió ebből (is) annyi, hogy az USA érdekei nem esnek egybe az USA-t irányító hatalmi/gazdasági elit (plutokrácia) érdekeivel.)
Nos, elnézést a szokásos szófosásért, de a cikk alapvetően az amerikai nemzetbiztonságra is közvetlen hatást gyakoroló témáról szól. Ami pedig érinti az amerikai nemzetbiztonságot, az érinti a világ geopolitikai helyzetét is, de ebbe jobban itt most nem megyek bele, mivel nem akarok OFF-olni.
Utóirat:
Galcom! Részemről is van igény ilyen témákra.