Érdekes, hogy a magyar pilótaszlengben a kattintás, mint katapultálás, a civil félrehallás (Topi videója nyomán) miatt hogyan evolválódott "pattintássá" majd ebből dobbantássá. 
De nem is ez az érdekes. A videó már nem új, anno itt a HTKA-n is megvitattuk. Akkor is azt mondtam, amit most is, hogy szerintem itt a MiG-27-esek egy specifikus tulajdonsága bosszulta meg magát.
Ez egy váltztatható szárnnyilazású gép, ahol mind a fel-, mind pedig leszállásnál a botott jobban kell húzni, mert a kereszttengely vonalában a teljes fesztáv mentén kitérített fékszárny még felszálló helyzetben is komoly bólintó nyomatékot generál.
Leszállásnál meg pláne.
Itt a felszállásnál azt látjuk, hogy a hajtómű vagy bepomázsol, vagy idegen anyagot szív be, de az biztos, hogy a kritikus pillanatban elmegy a tolóerő.
Csakhogy a MiG-27-esen ott van a kabin két oldalán a jókora páncéllemez, ez az alváltozat sokkal inkább orrnehéz, mint a többi 23-as leszármozott. Pedig nincs is radarja.
Hanem a tolóerő is kisebb és a fentiekkel együtt elmondható, hogy az összes MiG-23-as családtag közül ennek van a legnagyobb nekifutási úthossza.
És itt kezdődik a baj.
Ez egy géppár felszállás, ahol a bal kísérő a vezér emelkdését követi le, ez határozza meg a hajtóműleállás magasságát is, ami nem történt éppen túl magasan.
Itt megy el a tolóerő, de a bot húzva van, miközben a gép erőteljesen merül és szemmel láthatóan veszít a sebességéből is. Nagyon közel vagyunk a kis magasságú áteséshez. Csak a katapultálás segíthet, de a pilóta - véleményem szerint - amint lenyúlt a katapult fogantyújához és elengedte a botot, az azonnal középhelyzetbe ugrott és a gép egyből orravágódott.
És itt véget is ért a történet.
De nem is ez az érdekes. A videó már nem új, anno itt a HTKA-n is megvitattuk. Akkor is azt mondtam, amit most is, hogy szerintem itt a MiG-27-esek egy specifikus tulajdonsága bosszulta meg magát.
Ez egy váltztatható szárnnyilazású gép, ahol mind a fel-, mind pedig leszállásnál a botott jobban kell húzni, mert a kereszttengely vonalában a teljes fesztáv mentén kitérített fékszárny még felszálló helyzetben is komoly bólintó nyomatékot generál.
Leszállásnál meg pláne.
Itt a felszállásnál azt látjuk, hogy a hajtómű vagy bepomázsol, vagy idegen anyagot szív be, de az biztos, hogy a kritikus pillanatban elmegy a tolóerő.
Csakhogy a MiG-27-esen ott van a kabin két oldalán a jókora páncéllemez, ez az alváltozat sokkal inkább orrnehéz, mint a többi 23-as leszármozott. Pedig nincs is radarja.
Hanem a tolóerő is kisebb és a fentiekkel együtt elmondható, hogy az összes MiG-23-as családtag közül ennek van a legnagyobb nekifutási úthossza.
És itt kezdődik a baj.
Ez egy géppár felszállás, ahol a bal kísérő a vezér emelkdését követi le, ez határozza meg a hajtóműleállás magasságát is, ami nem történt éppen túl magasan.
Itt megy el a tolóerő, de a bot húzva van, miközben a gép erőteljesen merül és szemmel láthatóan veszít a sebességéből is. Nagyon közel vagyunk a kis magasságú áteséshez. Csak a katapultálás segíthet, de a pilóta - véleményem szerint - amint lenyúlt a katapult fogantyújához és elengedte a botot, az azonnal középhelyzetbe ugrott és a gép egyből orravágódott.
És itt véget is ért a történet.
