Mielőtt a szubszaharai migránsok és menekültek elérnék a Földközi-tengert, át kell haladniuk a Szaharán. A „Földközi-tenger második arcának” 1 átkelése kimerítő és veszélyes vállalkozás, amely speciális felszerelést és logisztikai támogatást igényel. A tuaregek a főszereplők ebben a kereskedelemben, és transznacionális működési teret alakítottak ki a Szaharában, ahol a legális és az illegális határvonalak összeolvadnak, és elmosódik a különbség a kereskedelem, a csempészet és a migráció között. A sivatagról, a törzsi és rokoni kapcsolatokról, valamint a többféle identitás kifinomult felhasználásáról szerzett know-how-juk révén a tuaregek egy gazdasági rést foglalnak magukban: a Szaharán keresztül történő szállítást.
A dekolonizáció és az észak- és nyugat-afrikai nemzetalapítási folyamat óta a tuaregek öt országban terjedtek el: Líbiában, Algériában, Nigerben, Maliban és Burkina Fasóban. A rokonokkal való kapcsolattartás, a Maghreb-országok munkaerő-lehetőségeinek kihasználása, valamint a kereskedelmi és csempészési stratégiák teljesítése érdekében a tuaregek szaharai közlekedési rendszert fejlesztettek ki. Az 1960-as évektől kezdve először tevékkel, majd Land Roverekkel, majd az 1980-as évektől a Toyotákkal a tuaregek részt vettek az általuk afrodnak nevezett tevékenységben, amely a francia „la fraude” (csalás) szóból származik. Amellett, hogy a tuaregek szállítását biztosítja a Szaharán keresztül Mali/Niger és Líbia/Algéria között, az Afrodot támogatott alapélelmiszerek (tejpor, makaróni, paradicsompüré, olaj, cukor stb.) és olcsó üzemanyagok csempészésére használják visszaúton. Maliba/Nigerbe.
Az 1980-as években a Száhel-övezetben uralkodó nagy aszályok és az 1990-es évek nigeri és mali tuareg lázadása idején az afrod egyre fontosabbá vált, mivel egész családok menekültek a katonai elnyomás elől, hogy Algériában és Líbiában találjanak menedéket. Ez elindította egy olyan közlekedési struktúra kialakítását, amely ma már az Európába tartó afrikai migránsokat szolgálja ki.
Kétféle szállítás Nigerben
Nigerben két útvonalat használnak különböző közlekedési eszközökkel és különböző főszereplőkkel: afrod és transa.
Afrod az Agadez/Arlit (Niger) és Tamanrasset/Djanet (Algéria) és Ghat/Ubari (Líbia) közötti útvonal, és szinte kizárólag tuaregek vezetik Toyota pickupokkal. Minden járműben 28-32 utast szállítanak, amelyek több autóból álló kötelékben 3 nap alatt teszik meg az 1000 kilométeres útvonalat.
A Transa a kamionos útvonal Agadezből Dirkou-n (Niger) keresztül Gatrun/Sebha-ba (Líbia), és ez a fő útvonal a szubszaharai migránsok számára. Egy kamionon 100-120 utast szállítanak, 1-2 hét alatt áthaladva a Szaharán. Ez egy félhivatalos útvonal katonai ellenőrző pontokon keresztül, ahol tranzitilletéket kell fizetni, annak ellenére, hogy az utasoknak nincs útlevelük vagy érvényes vízummal. A Transát arabok, hausák és tebu szervezik. Nagyon kevés tuareg dolgozik ebben a rendszerben.
A Reseau Exodus/Bambini nel Deserto olasz nem kormányzati szervezet jelentése szerint 2013 márciusa és decembere között a becslések szerint több mint 40 000 migránst szállítottak át a transzajáratokkal – de a valós szám több mint kétszerese lehet, mivel az adatok a kormány ellenőrzéseiből származnak. egy ellenőrzési pont és sok járművezető nem regisztrál. Az Altai Consulting 2014-es
jelentése szerint 2013-ban 45 298 ember érkezett hivatalosan Európába a „közép-mediterrán” útvonalon (2014-ben ez 170 664 főre nőtt), amely magában foglalja a Niger-Líbia összeköttetést is.
Három készség és stratégia magyarázza, hogy a tuaregek miért voltak sikeresek a határátkelőhelyeken, és miért folytatják a jövőben is:
- Szaharai know-how: A Szaharán való átkeléshez térképek vagy GPS nélkül kiváló tájékozódásra van szükség, amely a napra, a csillagokra, a talajképződményekre és a felszíni jellemzőkre (például színre és homokszerkezetre) támaszkodik. Elengedhetetlen a kiemelkedő vezetési tudás, valamint a nyomkövetés (tracking) képessége. Mivel sok tuareg a Szaharában született, és gyermekkorát kecskék terelésével tölti, alapvető ismereteik vannak a Szaharában való életről és túlélésről. A sofőrök gyakornokként indulnak több úton, amelyek során a jármű javításáért és a sofőr segítéséért felelősek.
- Határon átnyúló kapcsolatok: A tuaregek családi és törzsi hálózatokra támaszkodhatnak az ezen útvonalakon lefedett összes országban. Támogatást kapnak a katonai ellenőrzésekkel kapcsolatos információkkal, menedékekkel és egyéb segítséggel. A különböző nyelvű, versengő gazdaságok és eltérő ideológiájú államok széttöredezettsége miatt a tuaregek kozmopolitává váltak: legtöbbjük több lakóhellyel rendelkezik, hozzászoktak a különböző társadalmi, politikai és bürokratikus rendszerek kezeléséhez, és képesek kommunikálni. anyanyelvükön kívül több nyelven (francia, arab, hausa). Valóban transznacionális életstílust élnek, ami szükséges a határokon átnyúló üzletmenet sikeréhez.
- Több identitás használata: Sok tuareg több állampolgársággal rendelkezik. Minden észak- és nyugat-afrikai ország elkezdte regisztrálni nomád populációit, és a tuaregek ezzel a rendszerrel szereznek papírokat minden olyan országból, ahová rendszeresen látogatnak, bár gyakran eltérő névvel és születési dátummal. Ezt a taktikát a járműveiknél is alkalmazzák; sok sofőr rendelkezik Nigerből vagy Maliból és Algériából származó rendszámmal.
Aktuális kihívások
A líbiai háború kitörése óta a migrációs közlekedés megváltozott. A Tebu pénzügyi és területi ellenőrzése Kelet-Líbiában megnőtt; immár nemcsak a líbiai-nigériai határt ellenőrzik, hanem gyors összeköttetést is telepítettek Agadez és Sebha között a Toyota Hilux segítségével a transza útvonalán. A Tebu megtámadta a tuaregek monopóliumát, ami erőszakos incidensekhez vezetett közöttük. 2
Bár a tuaregek határokon átnyúló üzletágának feltételei megnehezültek, az afrod folytatódik, mivel a belső-szaharai forgalmat nem államok igazgatják, és az élelmiszerellátást sem a nigériai (vagy mali) kormány nem megfelelően szervezi meg. Amíg nincs törvényes lehetőség az EU-ba való bevándorlásra, addig ez a titkos ügymenet a régi módon megy tovább. Az agadezi migránsok számára tervezett EUCAP Sahel Niger (Európai Unió Misszió Nigerben) befogadótábora nagy valószínűséggel megpróbálja megállítani a transzarendszert, hogy visszaszorítsa az Európába irányuló migrációt. 3 De a tuaregek számára ez azt jelentené, hogy egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az afrodi útvonal iránt, és szükségük van logisztikai támogatásukra.
Since the outbreak of the Libyan war, migration transport has changed. But although conditions for Tuareg trans-border business became more difficult, it will continue on as before.
www.thebrokeronline.eu