Sziasztok!
Kárpátaljai magyarként írok, így van egy kis rálátásom az ottani társadalmi realitásokra.
Én még kaptam pofont az utcán mert magyarul beszéltem. De ezt felejtsük is el, nem akarom hogy a régi sérelmek beszéljenek belőlem.
Az elmúlt 8 évben a kisebbségeket ellehetetlenítették. Sok mindent elmond, hogy a "demokratikusa" megválasztott kormány első lépése a hírhedt nyelvtörvény volt. Nem a gazdasági bajokkal foglalkoztak, nem a romokban lévő egészségüggyel ( a kórházakban eddig sem volt sem vér, sem gyógyszer, sem tisztaság, sem semmi ), hanem egyből nekimentek a kisebbségnek. Ezen a szélsőséges erők felbátorodtak. Égtek emlékművek, fenyegették a magyarokat, rágyújtották Odesszában a közösségi házat az oroszokra, nők, gyermekek égtek el elevenen. Azóta a helyzet csak romlott.
Most megérkeztek a "menekültek", a nők és a gyerekek átjutottak a határon, a férfiak maradtak Kárpátalján, isznak, balhéznak, aki nem ukránul beszél abba belekötnek.
Sokat lehetne itt írni, de majd megtanulja mindenki később a saját bőrén is, milyen az ukrán sovinizmus.
Azt kell mondjam, hogy apaként a szívem szakad meg a gyerekekért, akik most a konfliktus zónában vannak. Sajnálom a becsületes ukrán embereket, de az ukrán államiságot és országot nem. Az orosz inváziót nem tartom törvényesnek, de kétség kívül jogos...
Bár az írásom elsőre OFF-nak tűnik, úgy gondolom, az ottani viszonyok ismerete elengedhetetlen a véleményformáláshoz, és az események megértéséhez.
