Az Index tegnap lehozott egy
interjút az "egyik legnevesebb" ukrán közvélemény-kutató intézet vezetőjével.
A szakértő beszámol arról, hogy Ukrajna lakosságát mennyire egységbe kovácsolta a háború, olvashatjuk azt, ami egyébként a csapból is folyik, majd a riporter megkérdi, nem volt-e torzító hatása a háborúnak a felmérésre? És itt pusztán technikai nehézségekről beszélnek. Az fel sem merül, hogy a
telefonon kikérdezettek(!) esetleg azért válaszoltak minden kérdésre buzgó ukrán hazafiként, mert bármely más opcióval az egzisztenciájukat, a testi épségüket, netán az életüket veszélyeztették volna! Azt gondolom, hogy szép számmal vannak olyan ukránok akár Kijevben, Lvovban, vidéken vagy külföldön, akik el tudnának fogadni egy olyan békét, amiben Ukrajna lemond a Krímről vagy akár a szakadár területekről (mondjuk nemzetközileg felügyelt népszavazás után, kellő garanciák, orosz jóvátétel fizetése (gáz!) mellett) - de ki merné ezt kimondani? Még a közértben sem, nemhogy egy idegennek, bele a telefonba!
Az interjú címe, különösen annak első fele:
"Eddig nem volt agresszió az ukrán társadalomban, mára az első számú érzelem lett" viszont eszembe juttatott egy tavalyi interjút egy kameruni születésű, évek óta Magyarországon élő, és magára magyarként gondoló fekete srácról. Ez is egy interjú, érdemes elolvasni:
"Tesóm, ha tudsz olyan iskolát, ahol megtanítják, hogyan lehet fehér a bőröm, szólj, beiratkozom"
Idézném a(z eddig) nem agresszív ukrán társadalomról szóló részt:
"Ukrajnáig jutott.
– Útlevéllel?
– Nem beszélek róla.
– Miért pont Ukrajna?
– Nem beszélek róla.
Állami nyelvtanfolyamra került, egy év alatt meglett az orosz középfok teteje.
Utálta Ukrajnát. "Olyan rasszisták, elképzelni nem tudod. Ráadásul egyik nap eltűnt egy barátom, ő is fekete, úgy hiszem, szervkereskedők kapták el, nem lett meg a holtteste, legalábbis az, ami maradhatott belőle."
Természetesen Magyarországon is vannak rasszisták, Ukrajna azonban egyszerűen egy másik ligában játszik.
2006-ban 3 (vélhetően afrikai) személyt öltek meg rasszista indítékból, 2007-ben 4, 2008-ban 6 halálos kimenetelű támadás történt Ukrajnában. A nigériai Henry Asimote-t 2008 július 2-án egy kijevi trolin késelték meg, ő túlélte a támadást.
Az NBC News
cikke megemlít egy amerikai diplomata elleni támadást is azokból az időkből, amikor még nem volt agresszió az ukrán társadalomban...
És eszembe jutott egy másik sportoló, Okszana Bondarcsuk, aki 1989-ben Hmelnickijben született, a csernobili katasztrófa utóhatásai miatt szinte torzszülöttként. A kislány árvaházba került, de egy amerikai nő látott róla egy fekete-fehér képet és minden áron örökbe akarta fogadni. Nem ment könnyen, mert
"...az ukránok több mint két évig megakadályozták, hogy végbemenjen a folyamat, miközben Oksanának az árvaházban azt mondták, hogy azért nem jönnek vissza érte, mert rossz kislány, és az ilyeneket nem akarják elvinni."
A verbális bántalmazás mellett a fizikai bántalmazás is mindennapos volt, egyik kis sorstársát a nevelők konkrétan agyonverték. Idő közben a lány két lábát amputálták, de nem ez volt a legrosszabb.
"Ukrajnában utáltam az alvást, rengeteg borzalmas dolog történt esténként. Minden egyes nap megerőszakoltak öt- és hétéves korom között. Kiderült, hogy az árvaház bordélyházat is üzemeltet."
Megkínozták, meggyalázták, mégis bajnok lett
Még pár adat az ukrán társadalomról, ahol "eddig" nem volt agresszió:
Az ENSZ egy 2013-az jelentése szerint a 45 milliós Ukrajna lakosságának 45 %-a szenvedett el fizikai, szexuális vagy lelki erőszakot, többségükben nők.
Az EBESZ felmérése szerint 2018-ben a nők elleni erőszakba háromszor annyian halnak bele Ukrajnában, mint a donbaszi háborúba.
https://en.wikipedia.org/wiki/Violence_against_women_in_Ukraine
Ukrajnában több áldozata van az emberkereskedelemnek, mint Kelet-Európa bármely más országában. 1991 és 1998 között több, mint 500.000 ukrán nőt szolgáltattak ki 80%-ban ukrán emberkereskedők Nyugatra.
Ukrajnában évente 7-8000 esetben követnek el szexuális bántalmazást kiskorúak sérelmére.
https://en.wikipedia.org/wiki/Prostitution_in_Ukraine
Ukrajnában ma is nagyon nehéz az élet, akár nőként, akár gyerekként...
...akár magyarként.
"A továbbvonuló tömeg füst- és hanggránátokat robbantott, igazi háborús hangulatot teremtve a békés vasárnap délutánját élő Beregszász központjában. A Nemzeti Polícia nagyszámú, ám teljesen fegyvertelen és eszköztelen egyenruhással biztosította a demonstrációt. A városközpontban lévő közlekedési lámpánál a tüntetők már az út szélén álló egyenruhásokat dobálták petárdáikkal. E sorok írója közel állt az eseményekhez és látta, ahogy egy rendőr intézkedni próbált az egyik petárdázóval szemben, a rendőrt pillanatok alatt körülvette a tömeg és dulakodni kezdtek vele, valamint segítségére siető 3-4 társával. A tömegben futótűzként terjedt a hír, hogy egy rendőr a középső ujját felmutatva alázta meg a nacionalistákat. „Kérjen bocsánatot!” – kiabálták. Majd egyre többen azt, hogy: „Térdre!” A megtámadott fiatal rendőr nem térdelt le, bár minden irányból úgy rángatták, mint egy rongydarabot, tagadta, hogy ő valamit mutatott volna. Ekkor már voltak, akik azt kiabálták a demonstrálók közül, hogy tépjék le a rangjelzését tartalmazó vállapját. A rendőrt társai ekkor megpróbálták kivinni a tömegből, de még mindig csak néhányan, kiegészülve vagy két civil ruhás rendvédővel, s a tömeget körülvevő nagyszámú rendőri erő tagjai továbbra sem mentek be a tömegbe társuk kiszabadítása érdekében. Ekkor hirtelen nagy lökdösődés kezdődött, úgy láttam, a rendőrt többen is megütötték, a letépett vállapjai pedig repültek a levegőben. A vérszemet kapott sokaságból egyre többen tülekedtek oda hozzá, hogy megrángassák és az arcába üvöltsenek valamit. Követelték tőle, hogy igazolja magát, bár többször elmondta, hogy ő Mihajlo Balog, a polícia főhadnagya. Csak a demonstráció vezetőinek engedélyével engedték ki a tömegből a rendőrtisztet."
Beregszász - 2017
Még egy személyes élmény: Két cimborám pár éve járt Kárpátalján, illetve Lvivben. Hirtelen ötlettől vezérelt, egy napos autós kirándulás volt, a Vereckei-hágót akarták megnézni. Hazafelé megállította őket egy ukrán rendőrautó és valami mondvacsinált okból (gyorshajtás, záróvonal átlépése, elakadásjelző háromszög hiánya...?) közölte, megbírságolja őket, de valami sok százezer forintnyi összegre. Nyilván nem akartak fizetni, ezért le akarták őket csukni, így végül engedtek:
minden náluk lévő pénzt oda kellett adniuk - így jöhettek haza. Be nem teszik többet a lábukat a hős és dicsőséges Ukrajnába.