A tüzér szakképzés nem az alkalmazott fegyverrendszerekre összpontosít(ott), hanem az egész tüzérségi rendszer működésére. A tananyag legnagyobb és legnehezebb részét az un. lövéstan tantárgy tette ki, ami a ballisztikai alapokon nyugvó lőelemképzés "tudománya". Matek, fizika tele képletekkel. Itt tanultuk meg kiszámolni a kapott paraméterekből azokat az irányzékállásokat, amit a lövegen állítani kell, hogy eltalálja a célt. Ha ismerem az eljárást, akkor bármilyen lövegnek kiszámolom, csak a megfelelő lőtáblázat kell hozzá.
Nyilván ehhez kapcsolódik még pl. a bemérés, ami geodéziai feladatokat foglal magába. Térképen és a terepen koordináták, távolságok, irányszögek meghatározása, majd ezek segítségével a saját tüzelőállások bemérése, ellenséges célok meghatározása stb. Az ilyen feladatok megoldásához szükséges műszerek kezelését is meg kell tanulni. Szerintem egy löveg kezelését könnyebb megtanulni ezeknél.
Harcszolgálat során már a tüzelőállában (TÁS) alkalmazott eljárásokat tanultuk, mint a bemért TÁS elfoglalása lövegekkel, vezérlöveg alapirányba tájolása, lövegek párhuzamosítása, tűzmegnyitás stb.. Mindegy milyen löveggel, önjáró vagy vontatott. Néhány sajátosságot leszámítva az alapok ugyanazok.
A harcászatot már nem részletezem.
És akkor volt a fegyverzet technika, ahol a rendszeresített tüzérségi eszközökről tanultunk:
Páncéltörők : SzPG-9. D-44, MT-12, Fagot Maljutka, Konkursz (valamiért nem a pct rakéták lettek a kedvenceim)
Tábori: 1938/68 M 122 mm-es (M30), D-20, 2Sz1, BM-21
Természetesen általános katonai képzések és egyéb apróságok is voltak a képzési tematikában.