Izmail – a szőlőtermesztők soknemzetiségű földje a nacionalisták szorításában
Dmitrij Kovalevics, Ukraina.ru, 2022. augusztus 29. (saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220829/1038189773.html
Ukrajna délnyugati csücskében, az Ogyesszai területen található Izmail városa, amelyet egykor Alekszandr Szuvorov csapatai, 1944. augusztus végén pedig a Vörös Hadsereg 3. Ukrán Frontjának csapatai foglaltak el. Ukrajna nagy részén, továbbá Litvániában, Lengyelországban és Csehországban demonstratívan rombolják le a felszabadító szovjet katonák emlékműveit.
Izmailban azonban a város felszabadulásának évfordulóját a szovjet katonák emlékműveinek megkoszorúzásával ünnepelték meg. A Győzelem téren tartott ünnepségen a helyi önkormányzat képviselői és mintegy ezer polgár vett részt. A legtöbb ukrán várostól eltérően az eseményen nem került sor oroszellenes kirohanásokra. A város közepén ma is áll Alekszandr Szuvorov lovasszobra. Bár egy nacionalista aláírásgyűjtést kezdeményezett, amelyben követelte, hogy töröljék az országos jelentőségű műemlékek listájáról, a petíciót eddig mindössze 37-en támogatták.
A besszarábiai Izmail városa 1940 és 1954 között a különálló Izmaili terület központja volt. Ezt a régiót Ukrajnán belül meglehetősen színes néprajzi térkép jellemzi. A régiót bolgárok és oroszok, görögök és moldávok, ukránok és gagauzok lakják, ezért Ukrajnában mindig is megbízhatatlannak tartották, a nacionalizmus itt általában tömeges elutasításra talált.
A helyi fórumokon a lakosok gyakran nem is titkolják, hogy az orosz speciális hadművelet kezdetén valami olyasmire számítottak a régiójukban, mint a híres Akkerman-desszant partraszállása. Az elmúlt hat hónapban az ukrán hatóságok megtorolják a régió lakosain az efféle érzelmeket és a közösségi oldalakon közzétett bejegyzéseket, ami sokukat meglepetésként érte. Tény, hogy ez a régió mindig is külön életet élt, földrajzilag szinte elszakadva nemcsak Ukrajna többi részétől, hanem a terület központjától, Ogyesszától is.
A függetlenség napjának előestéjén az SzBU őrizetbe vett egy fiatal orvosházaspárt Izmailban, mert „igazolták az orosz inváziót” a közösségi médiában közzétett videóban.
A mocsaras terep, a nagyszámú tavakon és limánokon lévő eldugott, kétméteres náddal borított kis szigetek mindig is vonzották a menekülőket. Itt bujkáltak az orosz óhitűek, aztán a partizánok, most pedig a hideg idő beálltáig azok a férfiak, akik nem akarnak az Ukrán Fegyveres Erőknél szolgálni. Egy részük önállóan próbál kijutni Ukrajnából, mások - sok pénzért. Sok helyi lakos számára évek óta bevételi forrást jelent a Romániába irányuló cigarettacsempészet. Most ugyanezeket a csatornákat és a csempészek szolgáltatásait veszik igénybe a katonaszökevények. Augusztusban őrizetbe vettek egy ortodox papot is, aki autójával vitte a menekülőket olyan helyre, ahol átkelhettek a határon.
Bár Izmail messze van a hadműveleti zónától és nem érte rakétatámadás sem, a helyi hatóságok a közelmúltban 75 gyereket küldtek az izmaili árvaházból Romániába valamilyen okból. A helyi adminisztráció tájékoztatása szerint a „Harc a Szabadságért” civil szervezet meghívására döntöttek úgy, hogy oda küldik őket. Már maga a szervezet neve is aggodalmat kelt ezeknek a gyerekeknek a sorsa miatt.
Magában a városban nincs különösebb feszültség az ukrajnai harcokkal kapcsolatban. A város éli a maga életét, a Kelet-Ukrajnából érkező belső áttelepültek pedig nem sokban különböznek a helyiektől, megszokott kulturális környezetükben találják magukat.
A bortermelő vidék e sajátossága jól érzékelhető a szőlő bőségén, amely augusztus végén szó szerint mindenütt megtalálható. Még az ipari telephelyeket és a garázsokat is szőlőtőkék övezik, amelyekről rubin-, lila- és rózsaszínű fürtök lógnak. A piacokon és az utak mentén több tucat fajta szőlőt kínálnak, desszertként és borként egyaránt. A napon csillogó hatalmas, lédús fürtök már önmagukban is műalkotásnak tűnnek. Ahogy Izmail termelői mondják, a desszertszőlőt először szemmel fogyasztják. A helyi nemesítők minden évben egyre több új fajtát nemesítenek és tesztelik életképességüket. Szőlő dió és bazsalikom, sárgadinnye és ánizs jegyekkel. Az egyik legigénytelenebb és legelterjedtebb fajta, az "Izabella" és a "Muszkat" olyan illatot áraszt több tíz méteren keresztül, melyet a parfümgyártók régóta próbálnak reprodukálni. Szó szerint minden második izmaili üzlet emblémája vagy elnevezése tartalmaz valamilyen utalást a borra, a szőlőre vagy Dionüszosz istenre.
Mivel az ukrán aknák felrobbanásának veszélye miatt tilos az Ogyesszai terület tengeri strandjait látogatni, a régió lakói Izmailba mennek a Duna-part alkalmi strandjaira, bár ezek jelentősen eltérnek a tengerpartiaktól. Meredek domborzat, kanyargós folyóágak, elágazó és instabil lefolyású területek, nagyszámú zátony és vízátfolyás. Mindezek a tényezők megkövetelik a gyermekek gondos felügyeletét és a megfelelő úszni tudást. Augusztusban a Dunában és a közeli Kahul-, Kitaj- és Katlabuh-tavakban meredeken csökkent a vízszint. A Duna számára ez az elsekélyesedés veszélyével fenyeget, ami ellehetetleníti a folyami áruszállítást, a tavakat viszont ökológiai katasztrófa fenyegeti, mert ha huzamosabb ideig nem esik csapadék, egyszerűen megszűnhetnek.
Általában Besszarábia és különösen Izmail volt az az ukrajnai régió, amely a legkevésbé engedett a nacionalista propagandának. Ennek oka a régió földrajzi elszigeteltsége és nemzetiségi sokszínűsége volt. Az SzBU terrorja miatt a helyi lakosok gyakorlatilag képtelenek önállóan megvédeni politikai érdekeiket, az ukrajnai decentralizációs reform pedig egy újabb fikciónak bizonyult.
A bolgárok és görögök, gagauzok és oroszok szinte illegalitásba szorulva kénytelenek kulturális rendezvényeiket lebonyolítani. Ezidáig azonban Besszarábia igyekszik megőrizni identitását, de Kijev ilyen erős nyomása mellett ennek elfojtása csak idő kérdése.