Az orosz VKS* most halálosabb lett, mint valaha, mivel a kijevi rezsim teljes pániküzemmódban van
Írta: Drago Bosnic, független geopolitikai és katonai elemző
A különleges katonai művelet (SVO**) kezdete óta az orosz légi fölény Ukrajna felett megkérdőjelezhetetlen. A kijevi rezsim erői elvesztették a földön lévő repülőgépeik nagy részét, mivel záporoztak az orosz nagy hatótávolságú cirkálórakéták, amelyek légibázisokat tettek a földdel egyenlővé, és megsemmisítették a bevetett vadászgépeket. Ez arra kényszerítette a neonáci juntát, hogy ne csak a nyugdíjazott szovjet korabeli repülőgépeket állítsa vissza, hanem olyanokat is beszerezzen, amelyek korábban a Varsói Szerződés egykori tagállamainak tulajdonában voltak. Mivel ezek az országok most már mind a NATO tagjai, vadászgépeiket különösen fontosnak tartották, mivel azokat átalakították a NATO fegyverek használatára, mind a levegő-levegő, mind a levegő-föld fegyverek, beleértve az olyan sugárzásgátló rakétákat, mint az AGM-88 HARM és a levegőből indítható cirkálórakétákat, mint a francia-brit Storm Shadow/SCALP EG.
E fegyverek sikeres használatához az ukrán pilóták kénytelenek rendkívül alacsonyan repülni, hogy elkerüljék Oroszország második legjobb nagy hatótávolságú légvédelmének és páratlan légi fölényű vadászgépeinek észlelését. Mivel az orosz légierő (VKS*) olyan monstrum repülőgépeket alkalmaz, mint a szupergyors, magasan repülő MiG-31-es elfogóvadászok, a legmodernebb Szu-35S és a következő generációs Szu-57-es többfeladatú vadászrepülőgépek, a kijevi rezsim légi eszközei számára gyakorlatilag nincs esély arra, hogy 1000 méter feletti magasságban túléljenek.
A technológia, a pilótaképzés és a logisztika terén meglévő egyértelmű előnyeik mellett az orosz vadászgépek olyan levegő-levegő rakétákat is használnak, amelyek a szó szoros értelmében évtizedekkel megelőzik nemcsak a neonáci junta, hanem a felettese, a NATO által használt rakétákat is. Ez a fölény azonban az elmúlt napokban még nagyobb lett.
Orosz források szerint az S-400 "Triumph" SAM (föld-levegő rakéta) rendszereket most a Beriev A-50/A-50U AEW&C (légi korai előrejelző és irányító) repülőgépekkel összehangolva használják a kijevi rezsim harci gépeinek lelövésére. Úgy tűnik, a két rendszer fejlett érzékelőinek fúziója olyan tökéletesen működik, hogy hatékonyan hozzájárult 24 ellenséges repülőgép lezuhanásához mindössze öt nap alatt. És bár az állítások bizonyító erejű adatai még váratnak magukra, aligha van okunk kételkedni a jelentésekben, mivel mind a neonáci junta, mind a NATO-báb gazdái nem is túl halk pániküzemmódban vannak. Jurij Ihnat ezredes, a kijevi rezsim erőinek egyik szóvivője szerint ugyanis körülbelül 150 F-16-os vagy hasonló nyugati repülőgépre lesz szükségük a VKS* "ellensúlyozására".
Ez hatalmas ugrás a korábbi kérésekhez képest. A neonáci junta frontembere, Volodimir Zelenszkij is hasonló kéréseket fogalmazott meg a közelmúltban, ami azt jelzi, hogy erőinek komoly problémái még a legutóbbi orosz jelentések előtt jelentkeztek.
Különböző katonai források és megfigyelők olyan videókat is közzétettek, amelyeken Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter beszélget a fent említett hőstetteket végrehajtó katonákkal, ami tovább erősíti a jelentések valóságtartalmát. Egyes elemzők még azt is hozzáteszik, hogy a különböző platformok nagyobb interakciója és szenzorfúziója most már az orosz vadászgépekre, például a Szu-35S-re és a Szu-57-re is kiterjed. Ezek is új, halálos levegő-levegő rakétákkal vannak felfegyverezve, amelyeket a kijevi rezsim erőinek elég nagy gondot okoz még az észlelésük is, ami az ukrán pilóták magas áldozatát eredményezi.
Az S-400-A-50-es csapatok ugyanis úgy vannak megszervezve, hogy a harctéri információk közvetlenül továbbíthatók a platformok között, így az ellenséges vadászgépek és/vagy más repülőgépek lényegében nem is tudják észlelni a beérkező rakétákat. Normális esetben az ellenséges repülőgépek radarjelző vevőkészülékei (RWR) egyszerűen érzékelik, hogy az S-400-asok kifinomult, erős frekvenciákat sugárzó megfigyelő és követő radarjai követik és/vagy célba veszik őket. Ez megakadályozza az S-400 leghosszabb hatótávolságú rakétáinak, például a 40N6E (maximális hatótávolság 400 km) vagy a hiperszonikus 48N6 (változattól függően, maximális hatótávolság akár 250 km) alkalmazásának lehetőségét, mivel az ellenséges vadászgép ilyen extrém távolságokon nagyobb valószínűséggel kerüli ki a beérkező SAM-et. Ráadásul ez az S-400-at a NATO kémrepülőgépeinek is kiteszi.
A
NATO ISR (hírszerzés, megfigyelés, felderítés)
platformjai ugyanis folyamatosan repülnek az orosz és fehérorosz légtér körül, és információkat gyűjtenek légvédelmük és más eszközeik képességeiről.
Egyszerűen lehetetlen lenne, hogy az Sz-400 követő radarja az úgynevezett "háborús tartalék" üzemmódban működjön (elrejti az olyan jellemzőket, mint az impulzusszélesség, amelyet az ellenség a radarjelzés elemzésére használ) anélkül, hogy felfedné a radargyűjtő frekvenciáit, különösen akkor, amikor a lehető legnagyobb távolságból próbál célpontokat támadni. És bár ez megtagadja a NATO-tól az orosz légvédelem elemzésének lehetőségét, és esetleg olyan fejlett ellenintézkedések kidolgozását, amelyek hosszú távon alááshatják Moszkva biztonságát, az eurázsiai óriás éppen emiatt nem tudta kihasználni légvédelmének teljes potenciálját.
Így az orosz hadseregnek
szokatlan és innovatív megoldásokat kellett találnia, ami az S-400-A-50-es csapatokhoz vezetett, amelyek fejlett radarjait és szenzorait használják a 40N6E rakéták indítására, amelyeket úgynevezett "indítás utáni rögzítés" üzemmódban lőnek ki. Az A-50/A-50U irányítási és célzási adatokat szolgáltat, amelyeket aztán a pályaközepi fázisban kapnak meg és tárolnak a 40N6E navigációs rendszerében. Az orosz fél pusztán gyakorlati okokból nem hajlandó nyilvánosságra hozni a pontos adatokat, mivel ezek alapján aztán meghatározható lenne légvédelmi ütegeinek helye. Ráadásul az, hogy nem fednek fel túl sok információt erről a párosításról, lehetővé teszi a kijevi rezsim repülőgépeinek folyamatos célzását a lehető legnagyobb távolságból, még akkor is, amikor azok rendkívül alacsonyan repülnek, hogy elkerüljék az orosz vadászgépek észlelését.
Azonban most már ez is komoly kérdéssé válik, mivel az olyan elfogó és légifölényes repülőgépek, mint a MiG-31BM, a Szu-30SM, a Szu-35S és/vagy a Szu-57 valószínűleg hasonló módon használhatók. Ráadásul ezek a repülőgépek olyan rakétákat használhatnak, mint az R-37M és az R-77 változatai, amelyek maximális hatótávolsága akár 400 km, illetve 200 km is lehet. Az előbbi különösen veszélyes, mivel a kilövőplatformját gyakorlatilag egy "repülő Sz-400-assá" alakítja, míg az utóbbi kisebb, ami azt jelenti, hogy egy vadászgép több ilyet is hordozhat, és így egyetlen bevetéssel ellenséges repülőgépek fél századát lőheti le olyan távolságokra, amelyek messze meghaladják a neonáci junta légvédelmének hatótávolságát. Ezek a fejlemények csak megerősítik egyes nyugati katonai agytrösztök megállapításait, amelyek elismerik a VKS* teljesítményét.
Since the start of the special military operation (SMO), Russian air superiority over Ukraine has been unquestionable. The Kiev regime forces lost most of their aircraft on the ground as Russian long-range cruise missiles rained down, leveling airbases and destroying deployed fighter jets. This...
southfront.press
*VKS = Воздушно-космические силы, ВКС / Légi- és űrhaderő
**SVO = специальная военная операция / különleges hadművelet
t.me
webm.red
az olyan nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ és az EBESZ, haszontalannak bizonyultak;
