[BIZTPOL] Nyugat-Európa és Észak-Európa (Európai Unió)

 
Weidel és az AFD ma megkapta a kóser pecsétet.:cool:

28b52a798d344657ad118938abc5d6f2.jpg


Ezt követően Musk „forró kérdésekre” terelte a sort, és megkérdezte Weidelt, mi a véleménye Izraelről. Weidel azt mondta, hogy a helyzet nagyon nehéz, és nincs a fejében megoldási javaslat, Izraelnek talán szunnita országokkal kellene szövetséget keresnie. Jelezte azonban, hogy nem olyan politikus, akinek minden kérdésre van valami blablája, ebben a kérdésben pedig nem tudja, hogy hogy lehetne momentán megoldani a kérdést, és kíváncsi arra, hogy Musk szerint mi lenne a megoldás.

Musk visszakérdezett: „És feltétel nélkül támogatja Izrael Állam létezését?” Weidel jelezte, hogy igen.

Is-Kosher-Food-Healthier.jpg



Azért na...

a német "nácipárt"* leszbikus női társ-führere beszélget a legsikeresebb afrikai migránssal, egyben leggazdagabb afroamerikaival, aki fehér(-zsidó)... a Mars kolonizálásáról.

*a másik társ-führer, Tino Chrupalla meg lakberendező és szobafestő...
 


A szankciók működnek!
 
Ahhoz egy Európa érdekeit képviselő, európapárti, "normálisan" gondolkozó EU vezetőség kellene és az EU visszaalakitása EGK-ra.
De ez nem fog bekövetkezni, igy maradnak az ideológiai ámokfutások aminek a végén a szétesés lesz. Csak idő kérdése. Szerintem.
vegyünk egy optimista és a realitásoktól nem teljesen elrugaszkodott szcenáriót, pld. két hét múlva a trump szankciókat helyez kilátásba európa ellen amennyiben nem hagy fel a cenzúrával és biztosítja a szólásszabadságot, európa vezetése a kényszer hatása alatt ebbe belemegy, európa lakossága szembesül a felszabaduló médiákból a valós helyzettel és elzavarja a következő vagy az az utáni választásokon a jelenleg uralkodó brancsot, és jön egy fentemlített "normális" vezetőség
kérdés hogy ennek a vezetőségnek mik is a lehetőségei
európa 2014 előtt - az olcsó orosz energiára az európai tőkére innovációra és drága de jól képzett munkaerőre alapuló üzleti modelljével - a világ legnagyobb gazdasága volt, kilátással a lisszabontól-vlagyivosztokig tervre ami nem csak gazdaságilag tette volna világelsővé
2014-ben a maidan támogatásával európa megkezdte gazdaságának leválasztását az oroszokról, jött a brexit, 2022 februárban pedig európa úgy döntött hogy végleg elvágja a gazdasági kapcsolatokat az oroszokkal
európa jelenleg a harmadik számú gazdasági ereje a világnak, kilátással a negyedik helyezésre ahogy jön fel india és megy a lecsóba az európai autóipar és a többi energiaigényes iparág, európa kívülről nézve egyre inkább egy jól felszerelt skanzen formáját ölti, kilátással hosszabb távon egy csóró skanzen státuszára
kérdés hogy ebben a helyzetben egy "normális" vezetés milyen lehetőségekkel is rendelkezik, tekintettel európa demográfiai helyzetére, tekintettel európa ipari alapanyagokkal történő ellátottságának hiányára, európa energiatermelő képességére ill. ennek hiányára, a meglévő részben importált lakosságának szociális juttatásokkal kapcsolatos elvárásaira, ugyanezen lakosságnak az álláspontjára arról a gondolatról hogy lehet elhúzni az íróasztal mellől a szénbányába fejteni és arra hogy az oroszoknál kell megint legalább egy de inkább két generációnyi idő mire ismét elhiszik - ahogy ez az ezredforduló környékén már megtörtént - hogy európából nem fenyegeti őket katonai veszély európával integrálódni számukra is perspektivikus
elqúrtuk, nem kicsit, nagyon
és megnézve európa történelmét, az ilyesféle válságos időszakokra európa mindenkori vezetői ezer éve egyetlen fajta választ tudtak adni, a bűnbakkeresést ami szükségszerűen háborúba esetleg polgárháborúba torkollik, ezt már látjuk a mai európai vezetés részéről kibontakozni az oroszok kapcsán, a lengyelek már fegyverkeznek, idővel a németek is észbekapnak, csak idő kérdése hogy európa országai egymásnak essenek ahogy ezer éve mindig megtették
 
A Gerilla című oldalon találtam ezt a rövid életrajzott Jean Marie Le Penről.

"Jean-Marie Le Pen szegény breton hajóscsaládban született. Az apját már tizenévesen elvesztette, mikor a halászhajójával aknára futott a világháborúban. A jó eszű fiú elvégezte a párizsi jogi egyetemet, míg a szünetekben halászként és szénbányászként dolgozott, hogy el tudj tartani magát. Maradék szabadidejében pedig kommunistákkal verekedett az utcán. A diploma megszerzése után mégis a katonai karriert választotta, nem a jogit. A tiszti átképző után az Idegenlégió 1. Ejtőernyős Idegen Zászlóaljba (később ezredbe) került alhadnagyi rendfokozattal. Harcolt Indokínában, Algériában és a Szuezi-csatornánál is. Algériában a keménysége mellett arról is ismert volt, hogy ő volt az egyetlen francia parancsnok, aki odafigyelt arra, hogy a megölt ellenségnek tisztes muszlim temetést biztosítson. Mint utóbb kiderült, ez a lázadókban olyan tiszteletet ébresztett, hogy parancsba adták, hogy ellene tilos merényletet elkövetni. 1957-ben szerelt le. Amikor de Gaulle feladta Algériát és kivonta a francia katonákat, a hadsereg keményvonalasai sikertelen puccsot kíséreltek meg ellene. Ekkor az ezredét is feloszlatták, őt a rendőrség hallgata ki.
Hazatérése után különböző jobboldali pártokban volt tag, majd 1972-ben a Nemzeti Front élére került. Kőkemény, hazafias politikát követelt a kezdetektől, és már akkor előre látta a bevándorlás veszélyeit, amikor még nagyon bevándorló sem volt az országban. Évtizedekkel megelőzte a korát. A pártot szinte a semmiből kellett felépítenie, se pénze nem volt, se a politikai hangulat nem kedvezett neki, viszont már a kezdetektől karizmatikus szónoknak és jó vitázónak bizonyult. Az első komolyabb áttörés az 1988-as elnökválasztáson jött el, ahol majdnem 15%-ot szerzett. Pártja ekkor már a francia Nemzetgyűlésben és az Európai Parlamentben is stabilan ott volt.
A 90-es években összebarátkozott Csurka Istvánnal, többször hazánkba is ellátogatott, bevallottan szerette az országot. Valószínűleg az egyetlen francia politikus volt, aki elítélte Trianont. Ekkor otthon a pártja is bebetonozódott a köztudatba, ami abból is látszott, hogy a média állandóan támadta, az összes többi politikai erő pedig megpróbálta karanténba zárni a választásoknál. Viszont ekkor már az ország is egyre jobban érezte a bevándorlás áldását: ez elgettósodást, a munkanélküliséget, a közbiztonság romlását, az első gettólázadásokat. Ekkorra már kialakultak a Front tradicionális bástyái: a déli partvidék, az elzászi kisvárosok, a sorsára hagyott északnyugati iparvidék rozsdaövezetei. A hazafias retorika mellé bejött a globalizációellenesség is, ezzel is megelőzte korát.
A legnagyobb dobása a 2002-es elnökválasztás volt, ahol meglepetésre befutott a második helyre, és így bejutott a második fordulóba a szavazatok 16,86%-val. Soha nem látott médiahiszti vette kezdetét, mindenféle széplelkek írtak alá petíciókat, az összes élő és félholt politikai szereplő előmászott, hogy most aztán gátat kell szabni az "ordas eszméknek", és mindenki szavazzon a másik állva maradt jelöltre. Chirac győzelméhez nem is fért kétség, de Le Pen még így is meglepetést okozott, hogy tudta növelni a szavazói számát a 2. fordulóra. A következő évek viszont leszálló ágat hoztak a párt életében, ami annak is volt köszönhető, hogy feltűnt Sarkozy, aki nagyon sokat átvett a párt retorikájából, még ha a tettekben nem is gondolta komolyan (azt viszont a számlájára kell írni, hogy mégis csak ő verte szét a 2005-ös nagy gettólázadást).
2011-ben átadta a pártja vezetését lányának, Marine-nak. Ő azonban fokozatosan elkezdte a pártot középre pozícionálni, a nevét megváltoztatta, és a vadhajtások lenyesegetése is olyan "jól" sikerült neki, hogy a saját apját is megfosztotta a tiszteletbeli elnöki tiszttől. Az utolsó éveiben mindinkább visszavonult a politikától, majd 2023-ban az egészsége is megrendült. Tegnap délben halt meg, 96 évesen. Az egyik legnagyobb francia hazafit vesztettük el vele.
Repose en paix, mon lieutenant!"


:)
 
A Gerilla című oldalon találtam ezt a rövid életrajzott Jean Marie Le Penről.

"Jean-Marie Le Pen szegény breton hajóscsaládban született. Az apját már tizenévesen elvesztette, mikor a halászhajójával aknára futott a világháborúban. A jó eszű fiú elvégezte a párizsi jogi egyetemet, míg a szünetekben halászként és szénbányászként dolgozott, hogy el tudj tartani magát. Maradék szabadidejében pedig kommunistákkal verekedett az utcán. A diploma megszerzése után mégis a katonai karriert választotta, nem a jogit. A tiszti átképző után az Idegenlégió 1. Ejtőernyős Idegen Zászlóaljba (később ezredbe) került alhadnagyi rendfokozattal. Harcolt Indokínában, Algériában és a Szuezi-csatornánál is. Algériában a keménysége mellett arról is ismert volt, hogy ő volt az egyetlen francia parancsnok, aki odafigyelt arra, hogy a megölt ellenségnek tisztes muszlim temetést biztosítson. Mint utóbb kiderült, ez a lázadókban olyan tiszteletet ébresztett, hogy parancsba adták, hogy ellene tilos merényletet elkövetni. 1957-ben szerelt le. Amikor de Gaulle feladta Algériát és kivonta a francia katonákat, a hadsereg keményvonalasai sikertelen puccsot kíséreltek meg ellene. Ekkor az ezredét is feloszlatták, őt a rendőrség hallgata ki.
Hazatérése után különböző jobboldali pártokban volt tag, majd 1972-ben a Nemzeti Front élére került. Kőkemény, hazafias politikát követelt a kezdetektől, és már akkor előre látta a bevándorlás veszélyeit, amikor még nagyon bevándorló sem volt az országban. Évtizedekkel megelőzte a korát. A pártot szinte a semmiből kellett felépítenie, se pénze nem volt, se a politikai hangulat nem kedvezett neki, viszont már a kezdetektől karizmatikus szónoknak és jó vitázónak bizonyult. Az első komolyabb áttörés az 1988-as elnökválasztáson jött el, ahol majdnem 15%-ot szerzett. Pártja ekkor már a francia Nemzetgyűlésben és az Európai Parlamentben is stabilan ott volt.
A 90-es években összebarátkozott Csurka Istvánnal, többször hazánkba is ellátogatott, bevallottan szerette az országot. Valószínűleg az egyetlen francia politikus volt, aki elítélte Trianont. Ekkor otthon a pártja is bebetonozódott a köztudatba, ami abból is látszott, hogy a média állandóan támadta, az összes többi politikai erő pedig megpróbálta karanténba zárni a választásoknál. Viszont ekkor már az ország is egyre jobban érezte a bevándorlás áldását: ez elgettósodást, a munkanélküliséget, a közbiztonság romlását, az első gettólázadásokat. Ekkorra már kialakultak a Front tradicionális bástyái: a déli partvidék, az elzászi kisvárosok, a sorsára hagyott északnyugati iparvidék rozsdaövezetei. A hazafias retorika mellé bejött a globalizációellenesség is, ezzel is megelőzte korát.
A legnagyobb dobása a 2002-es elnökválasztás volt, ahol meglepetésre befutott a második helyre, és így bejutott a második fordulóba a szavazatok 16,86%-val. Soha nem látott médiahiszti vette kezdetét, mindenféle széplelkek írtak alá petíciókat, az összes élő és félholt politikai szereplő előmászott, hogy most aztán gátat kell szabni az "ordas eszméknek", és mindenki szavazzon a másik állva maradt jelöltre. Chirac győzelméhez nem is fért kétség, de Le Pen még így is meglepetést okozott, hogy tudta növelni a szavazói számát a 2. fordulóra. A következő évek viszont leszálló ágat hoztak a párt életében, ami annak is volt köszönhető, hogy feltűnt Sarkozy, aki nagyon sokat átvett a párt retorikájából, még ha a tettekben nem is gondolta komolyan (azt viszont a számlájára kell írni, hogy mégis csak ő verte szét a 2005-ös nagy gettólázadást).
2011-ben átadta a pártja vezetését lányának, Marine-nak. Ő azonban fokozatosan elkezdte a pártot középre pozícionálni, a nevét megváltoztatta, és a vadhajtások lenyesegetése is olyan "jól" sikerült neki, hogy a saját apját is megfosztotta a tiszteletbeli elnöki tiszttől. Az utolsó éveiben mindinkább visszavonult a politikától, majd 2023-ban az egészsége is megrendült. Tegnap délben halt meg, 96 évesen. Az egyik legnagyobb francia hazafit vesztettük el vele.
Repose en paix, mon lieutenant!"


:)
Kis érdekesség: tiszt korában a katonai elhárításnak dolgozott és állítólag sok kínzás kötődik a nevéhez.
Az algériai puccs egy sötét folt a légió hírnevén, nem is nagyon beszélnek róla.,
Állítólag ezután lettek amolyan nemzetiségi kvóták megszabva a légióban,
Le Pennek azóta is felróják hogy nácikkal barátkozott, ami kissé hülye dolog, teljesen köztudottan a háború utáni legióban jelentős számũ ex német/náci katona, SS szolgált, rengeteg legiós hagyomány , dal jön abból az időszakból.
Le Pen menstégére írják hogy mikor katonaként parancsot teljesítesz , a felelőség egy része átszáll a főnökökre ebben az esetben a nagy balos idol Mitterandra, aki ebben az időszakban bel, majd igazságügyi miniszter volt és közvetlenül tőle jöttek a kemény fellépésre vonatkozó parancsok.

Nem tudom láttátok e hogy Le Pen halálhíre szinte eufórikus állapotba hozta az egész baloldalt és a migriket , több városban több ezren vonultak utcára hogy megünnepeljék ezt.
Többezer lilahaju, lgbtq,antifa, migri, szellemi fogyatékos ingyenélő söpredék.
 
A Gerilla című oldalon találtam ezt a rövid életrajzott Jean Marie Le Penről.

"Jean-Marie Le Pen szegény breton hajóscsaládban született. Az apját már tizenévesen elvesztette, mikor a halászhajójával aknára futott a világháborúban. A jó eszű fiú elvégezte a párizsi jogi egyetemet, míg a szünetekben halászként és szénbányászként dolgozott, hogy el tudj tartani magát. Maradék szabadidejében pedig kommunistákkal verekedett az utcán. A diploma megszerzése után mégis a katonai karriert választotta, nem a jogit. A tiszti átképző után az Idegenlégió 1. Ejtőernyős Idegen Zászlóaljba (később ezredbe) került alhadnagyi rendfokozattal. Harcolt Indokínában, Algériában és a Szuezi-csatornánál is. Algériában a keménysége mellett arról is ismert volt, hogy ő volt az egyetlen francia parancsnok, aki odafigyelt arra, hogy a megölt ellenségnek tisztes muszlim temetést biztosítson. Mint utóbb kiderült, ez a lázadókban olyan tiszteletet ébresztett, hogy parancsba adták, hogy ellene tilos merényletet elkövetni. 1957-ben szerelt le. Amikor de Gaulle feladta Algériát és kivonta a francia katonákat, a hadsereg keményvonalasai sikertelen puccsot kíséreltek meg ellene. Ekkor az ezredét is feloszlatták, őt a rendőrség hallgata ki.
Hazatérése után különböző jobboldali pártokban volt tag, majd 1972-ben a Nemzeti Front élére került. Kőkemény, hazafias politikát követelt a kezdetektől, és már akkor előre látta a bevándorlás veszélyeit, amikor még nagyon bevándorló sem volt az országban. Évtizedekkel megelőzte a korát. A pártot szinte a semmiből kellett felépítenie, se pénze nem volt, se a politikai hangulat nem kedvezett neki, viszont már a kezdetektől karizmatikus szónoknak és jó vitázónak bizonyult. Az első komolyabb áttörés az 1988-as elnökválasztáson jött el, ahol majdnem 15%-ot szerzett. Pártja ekkor már a francia Nemzetgyűlésben és az Európai Parlamentben is stabilan ott volt.
A 90-es években összebarátkozott Csurka Istvánnal, többször hazánkba is ellátogatott, bevallottan szerette az országot. Valószínűleg az egyetlen francia politikus volt, aki elítélte Trianont. Ekkor otthon a pártja is bebetonozódott a köztudatba, ami abból is látszott, hogy a média állandóan támadta, az összes többi politikai erő pedig megpróbálta karanténba zárni a választásoknál. Viszont ekkor már az ország is egyre jobban érezte a bevándorlás áldását: ez elgettósodást, a munkanélküliséget, a közbiztonság romlását, az első gettólázadásokat. Ekkorra már kialakultak a Front tradicionális bástyái: a déli partvidék, az elzászi kisvárosok, a sorsára hagyott északnyugati iparvidék rozsdaövezetei. A hazafias retorika mellé bejött a globalizációellenesség is, ezzel is megelőzte korát.
A legnagyobb dobása a 2002-es elnökválasztás volt, ahol meglepetésre befutott a második helyre, és így bejutott a második fordulóba a szavazatok 16,86%-val. Soha nem látott médiahiszti vette kezdetét, mindenféle széplelkek írtak alá petíciókat, az összes élő és félholt politikai szereplő előmászott, hogy most aztán gátat kell szabni az "ordas eszméknek", és mindenki szavazzon a másik állva maradt jelöltre. Chirac győzelméhez nem is fért kétség, de Le Pen még így is meglepetést okozott, hogy tudta növelni a szavazói számát a 2. fordulóra. A következő évek viszont leszálló ágat hoztak a párt életében, ami annak is volt köszönhető, hogy feltűnt Sarkozy, aki nagyon sokat átvett a párt retorikájából, még ha a tettekben nem is gondolta komolyan (azt viszont a számlájára kell írni, hogy mégis csak ő verte szét a 2005-ös nagy gettólázadást).
2011-ben átadta a pártja vezetését lányának, Marine-nak. Ő azonban fokozatosan elkezdte a pártot középre pozícionálni, a nevét megváltoztatta, és a vadhajtások lenyesegetése is olyan "jól" sikerült neki, hogy a saját apját is megfosztotta a tiszteletbeli elnöki tiszttől. Az utolsó éveiben mindinkább visszavonult a politikától, majd 2023-ban az egészsége is megrendült. Tegnap délben halt meg, 96 évesen. Az egyik legnagyobb francia hazafit vesztettük el vele.
Repose en paix, mon lieutenant!"


:)
Annyit hozzátennék,hogy a horvátoknál mindenhol megemlékeztek róla,mert Gotovina akkoriban egy francia biztonsági cégnél dolgozott,és ő volt a Le Pen biztonságáért felelős csapat főnöke.
 

Az EU megvédi Grönlandot Amerikától....

Mit véd meg az EU? Még magát se tudja megvédeni, ideje hát, hogy kiderüljön, a király meztelen, ráadásul minden téren az USA vazallusa.
Ha valami, ez talán majd felnyitja a szemeket.
A megszállt európai országok, ahol már házon belűl van a megszálló amerikai hadsereg? Nem beszélve az európi tisztek lojalitásáról meg az áruló politikusokról. Max majd lenépszavazzák vagy eladatják úgy, hogy úgy tűnjön önként dalolva kerűlt az USA-hoz és még meg is tapsolják, hogy milyen demokratikus volt Grönland átadása.
 
Azért az komoly hogy amíg mindenféle külföldi hordák randalíroznak európában, az európai férfiak ezt csinálják :D
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
Londonban nincs is ennyi fehér.
 
Azért az komoly hogy amíg mindenféle külföldi hordák randalíroznak európában, az európai férfiak ezt csinálják :D
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
"férfiak" - :eek: