Magyar Néphadsereg
- Téma indítója Qualit
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
A szombathelyi laktanya 4 legénységi épületéből, 3 látszik ezen a nem túl régi képen, ami már a börtönné átalakulás után készült.
Egykoron egy rajkörlet helyiség egy nagy ablakkal rendelkezett. Most, ahogy látom, gondolom a börtön jelleg miatt, 2 kisebb ablak jelenti a körletet .
Így nézve, 6 ablakpár jelent egy századot, mert a túl oldalon is volt 3 körlet.
Az elsőben volt az 1. glz, valamint a 3. glz.
A másodikban volt bal oldalon a 2. glz, jobb oldalon felderítő szd, meg egyéb alegységek..
A harmadik épületben a mélységi felderítő zlj, vegyes páncéltörő ezred, további egyéb alegységek.
A fotó bal oldalán kicsit belóg a 4. épület, ott volt elhelyezve a két hk zlj, a tüzér o., légvédelem.
Mindenre nem emlékezem már, de ezek így voltak, tuti.
Egykoron egy rajkörlet helyiség egy nagy ablakkal rendelkezett. Most, ahogy látom, gondolom a börtön jelleg miatt, 2 kisebb ablak jelenti a körletet .
Így nézve, 6 ablakpár jelent egy századot, mert a túl oldalon is volt 3 körlet.
Az elsőben volt az 1. glz, valamint a 3. glz.
A másodikban volt bal oldalon a 2. glz, jobb oldalon felderítő szd, meg egyéb alegységek..
A harmadik épületben a mélységi felderítő zlj, vegyes páncéltörő ezred, további egyéb alegységek.
A fotó bal oldalán kicsit belóg a 4. épület, ott volt elhelyezve a két hk zlj, a tüzér o., légvédelem.
Mindenre nem emlékezem már, de ezek így voltak, tuti.
Ha jól tudom, most négyen vannak azokban a körletekben, ahol mi 11-en voltunk.A szombathelyi laktanya 4 legénységi épületéből, 3 látszik ezen a nem túl régi képen, ami már a börtönné átalakulás után készült.
Egykoron egy rajkörlet helyiség egy nagy ablakkal rendelkezett. Most, ahogy látom, gondolom a börtön jelleg miatt, 2 kisebb ablak jelenti a körletet .
Így nézve, 6 ablakpár jelent egy századot, mert a túl oldalon is volt 3 körlet.
Az elsőben volt az 1. glz, valamint a 3. glz.
A másodikban volt bal oldalon a 2. glz, jobb oldalon felderítő szd, meg egyéb alegységek..
A harmadik épületben a mélységi felderítő zlj, vegyes páncéltörő ezred, további egyéb alegységek.
A fotó bal oldalán kicsit belóg a 4. épület, ott volt elhelyezve a két hk zlj, a tüzér o., légvédelem.
Mindenre nem emlékezem már, de ezek így voltak, tuti.
Minél kevesebben vannak összezárva,annál kisebb a balhé esélye.
Elmesélem sorozásom történetét, a történet valós.
A középiskola végeztével megkaptam én is a sorozási behívómat a hozzánk közeli kisváros kulturális központjába(volt zsinagóga).
Tíz hónapos koromtól aktív asztmás vagyok, melyet részlegesen kezelni tudtak, illetve részben elnőttem. Aktívan sportoltam(kézilabdáztam) így komoly félelmeim voltak, hogy nem úszom meg a szolgálatot. Kisgyermekként sokat voltam kórházban, így igen vastag orvosi dossziém volt.
A orvosi vizsgálat időpontja előtt 2-3 nappal arcüreggyulladást, és kötőhártya gyulladást kaptam. Szünet nékül folyt az orrom, és a könnyem.
Akkor jelentek meg M.o-n újdonságként a steroid injekciók, így a háziorvos beadott egy injekciót, de elmondta hogy a hatását 48 óráb belül el fogja veszíteni.
Megjelentem a sorozáson, ahol több százan voltunk, rengeteget kellett várni, de mindenhol A-val mentem át.
Nagyon ideges lettem, mert nagyon féltem az asztmám miatt. Az utolsó vizsgálati pont volt, ahol az orvosi doksit nézték át. Ott az orvos jelezte hogy ilyen előélettel biztos nem visznek el. Nagyon megnyugodtam, márcsak a sorozó bizottság döntését kelett megvárni, de az hosszú órákkal később volt, így elmúlt a gyógyszer hatása.
Mire sorra kerültem dőlt az orromból a takony, és folyt a szememből a könny.
A sorozó bizottság elnöke felolvasta a döntést, majd rám nézett, és látva hogy ömlik a szememből a könny, így szólt: "Ne sírjon fiatalember, megígérem hogy külön közbenjárok önért, hogy be tudjon vonulni."
Szerencsére apám 60l borral megvette a megyei hadkieg parancsnok jóindulatát, és "E"-t kaptam.
A középiskola végeztével megkaptam én is a sorozási behívómat a hozzánk közeli kisváros kulturális központjába(volt zsinagóga).
Tíz hónapos koromtól aktív asztmás vagyok, melyet részlegesen kezelni tudtak, illetve részben elnőttem. Aktívan sportoltam(kézilabdáztam) így komoly félelmeim voltak, hogy nem úszom meg a szolgálatot. Kisgyermekként sokat voltam kórházban, így igen vastag orvosi dossziém volt.
A orvosi vizsgálat időpontja előtt 2-3 nappal arcüreggyulladást, és kötőhártya gyulladást kaptam. Szünet nékül folyt az orrom, és a könnyem.
Akkor jelentek meg M.o-n újdonságként a steroid injekciók, így a háziorvos beadott egy injekciót, de elmondta hogy a hatását 48 óráb belül el fogja veszíteni.
Megjelentem a sorozáson, ahol több százan voltunk, rengeteget kellett várni, de mindenhol A-val mentem át.
Nagyon ideges lettem, mert nagyon féltem az asztmám miatt. Az utolsó vizsgálati pont volt, ahol az orvosi doksit nézték át. Ott az orvos jelezte hogy ilyen előélettel biztos nem visznek el. Nagyon megnyugodtam, márcsak a sorozó bizottság döntését kelett megvárni, de az hosszú órákkal később volt, így elmúlt a gyógyszer hatása.
Mire sorra kerültem dőlt az orromból a takony, és folyt a szememből a könny.
A sorozó bizottság elnöke felolvasta a döntést, majd rám nézett, és látva hogy ömlik a szememből a könny, így szólt: "Ne sírjon fiatalember, megígérem hogy külön közbenjárok önért, hogy be tudjon vonulni."
Szerencsére apám 60l borral megvette a megyei hadkieg parancsnok jóindulatát, és "E"-t kaptam.
Nem tudom, biztos csak az idő szépíti meg, de nekem semmi gondom nem volt a sorkatonai szolgálattal, bár kissé nehezen indult.
Focistaként vonultam ( katonai szaknyelven : gyöprugó ) , de az alapkiképzést nekem is végig kellett csinálnom. Aztán a "keltető"-ből átkerültem a végleges alegységemhez , egy SV üteghez.
Az öreg-gumi állomány nagyrészt "tires" srácokból állt ( nyírségiek ) , volt néhány börtönév is a katonatársaim előéletében.
Nos, amikor először beléptem a körletbe, majdnem elsírtam magam : itt leszek, ezekkel összezárva 1,5 évig ?
A szobapk-tól mindjárt megkaptam a vizeskancsó-felügyelő pozíciót, ami annyiból állt, hogy a kancsó felső széle alá rajzolt halacskának folyton vízben kellett lennie. Valaki ivott egy fél pohár vizet, a halacska már szárazon volt. Hála ég, vizet nem nagyon ittak ...
Aztán sokat javult a helyzet, mikor látták, hogy én minden nap délután edzésre megyek, ez remek lehetőség arra, hogy piát vigyek be nekik estére. Akkor a BB-nek volt tetradobozos vörösbora a közeli benzinkúton, azt imádták, így azt vittem be nekik.
Kólát meg a kantinból vettek hozzá. Olykor volt rendelés egy kis vodkára is . Mindezek ellenére, este mikor átadtam a szállítmányt, azért még mehettem a kopaszokkal sikamikálni. Amúgy ezt annyira nem bántam, nem akartam kilógni a surranótársaim közül. Olykor meglátogatott minket a mosógép a körletben, kapott egy fél vödör vizet, meg 1 kg Ultrát. A beindítás után csak úgy dőlt a hab .... azért takarodóra általában sikerült végezni a takarítással.
Voltak még más mókák is, pl: gokartozás a folyósón ( aki nem tudja mi ez, jelezze ...
) , mennyezet tartás a felsőágyról, elalvás előtt, nehogy az öregekre szakadjon az ég.Aztán szerencsémre bekerültem a felderítő rajba, itt egyetemi - főiskolai előfelvett srácokkal voltam, pompás csapat lettünk.
Délelőtt együtt harcászkodtunk , délután edzés, este sikamika.
Hétvégén bajnoki focimeccs, ha nyertünk, következő hétvége eltáv ( ezt volt a prémiumunk ...
) , ha nem nyertünk, akkor beragadtunk hétvégére a laktanyába. Ilyenkor irány a szolgálat : belszolgálat, őrség vagy ügyeletes alegység.Ha nem volt bajnokság ( december - február és június - augusztus között ) ugyanolyan baka voltam mint a többiek, jártam szoliba, sokat voltam kapuszolgálatban is, de leginkább az őrséget szerettem. Ott is a fegyveres figyelőt. Igaz végig állni kellett, de hárman váltogattuk egymást, hosszabb volt a pihenőidő.
Mentem a rajunkkal a környező dombok közé gyakorlatozni illetve a Bakonyba . Mivel felderítők voltunk, viszonylag messze voltunk a tűzgépeinktől és kezelőiktől, de távcsövön át vidáman figyeltük, amikor az ütegállásban gázt rendeltek el ...
Gumi koromra megkaptam a laktanya-tornaterem ügyeletesi szakszolgálatot, így a reggeli sorakozó után, mikor a szolgálatokat kiléptették, irányba vettem a tornatermet. Itt mindig volt melegvíz a fürdőbe, sok csókos járt ide fürdeni, főleg a szakácsok és az írnokok. No, kajára és hétvégi könyvre innentől nem volt gondom.
Összességében, nem bánom ezt a 1,5 évet. Volt benne szívás-szívatás, de ez kellett, hogy gyermeki lelkem kissé keményedjen. Megismertem a fegyvereket, harceszközöket, katonai műszereket és azok használatát. Talán mondhatom, rendre, fegyelemre is tanított a sereg. Remek társakkal ismerkedtem meg, a katona focicsapatunk több tagjával, a mai napig baráti a kapcsolatom.
Nekik ez büntetés, nekünk jutalom volt.
Ma már természetszerűleg nyugdíjas munkatársam - egykor légvédelmi (Volhov) rakétamérnök - sztorizta, hogy a szovjetek egyszer használatos szemlélettel cserélték, dobálták ki a lokátorok elállítódott méregdrága alkatrészeit, moduljait.
A magyar szakemberek, meg - mint a kutyák a földesúr hátradobott csontjára koncként - ugrottak rá, majd gondos bíbelődéssel javították meg ha tudták, állították be, tartották becsben és életben a modulokat...
Ha ő hazudik én is hazudok.
A hetvenes - nyolcvanas években még nem. Fegyverért fegyvert vagy más iparcikket kellett adni. A magyar hadiipar is ezért tudott viszonylag nagy szériákat gyártani.
75 éves (lenne) a 7. légvédelmi tüzérezred
Különleges, elsőlépcsős alakulat volt a 7. légvédelmi tüzérezred.
Már a ’70-es években drónokra lőttek a keszthelyi rakétások.
A műsor vendégei: Szirmai János nyugállományú alezredes és Zentai József nyugállományú főhadnagy
hu.wikipedia.org
Különleges, elsőlépcsős alakulat volt a 7. légvédelmi tüzérezred.
Már a ’70-es években drónokra lőttek a keszthelyi rakétások.
A műsor vendégei: Szirmai János nyugállományú alezredes és Zentai József nyugállományú főhadnagy
MH 7. Bethlen Gábor Légvédelmi Rakétaezred – Wikipédia
46 esztendeje, 1979. június 1-én történt a sajóbábonyi TNT-robbanás, a 20. század egyik legsúlyosabb magyarországi ipari balesete. Az Észak-Magyarországi Vegyiművek TNT-gyártó üzeme működésének utolsó óráiban felrobbant. A robbanást kiváltó ok máig ismeretlen.
A magyar TNT-gyártást a hidegháború kezdeti szakaszában, az 1950-es évek elején telepítették Sajóbábonyba. Az 1040-es vállalat néven említett hadiipari cég telephelyének kiválasztásában nagy jelentősége volt a település elhelyezkedésének, mivel az 1950-es évek elején ellenséges államnak számító Jugoszláviától viszonylag nagy távolságra feküdt. Az évtized elejének építőanyag- és munkaerőhiányának idején az üzemépületek jelentős részben a politikai rendszer által ellenségként kezelt személyek építették, kétkezi munkával. A berendezések a második világháború előtti évekből származtak és már telepítésük idején sem tartoztak a legkorszerűbbek közé. A hadiüzemnek számító létesítmény a következő két évtizedben rendeltetésszerűen működött, bár gépei és épületei egyre elavultabbak voltak. Időközben az ipari épületek tervezése jelentősen fejlődött, így az új TNT-gyárat már egy korszerű épületben és modern gépekkel tervezték megvalósítani. A sajóbábonyi TNT-gyártás leállítását és az üzem bezárását 1979. július 1-re tervezték.
1979. június 1. pénteki, meleg nyári nap volt, a gyár utolsó munkanapja szokásos üzemrend szerint zajlott. A robbanás a késő délutáni órákban, ismeretlen okból következett be. A detonáció helyéről egy 20 kilométerre ellátszó gombafelhő emelkedett fel, a hanghatást pedig 30 kilométeres körzetben lehetett érzékelni. A TNT-t gyártó épület teljesen megsemmisült, a helyén mindössze egy kráter maradt. A telepen mindenfelé tüzek lobbantak fel, veszélyeztetvén az ott raktározott robbanóanyagokat, vegyi anyagokat. A telepen főként a kiszáradt fű égett, a fűben pedig a gyártósorról kiszóródott TNT és a gépsor darabjai hevertek. Fokozta a nehézségeket, hogy a hadiüzemet fegyveres őrség védte, akik a helyszínre vonuló tűzoltókat megérkezésük után nem akarták beengedni a gyár területére. A tűzoltók végül nagy nehézségek árán egy leomlott TNT-t tároló raktárépülettől pár méterre megfékezték a lángokat. A katasztrófa által érintett A1 üzemépületben nem volt már mit menteni. A létesítményből jóformán semmi sem maradt, az ott felhalmozott vagyon menthetetlen volt. Nem volt szükség a dolgozók kimentésére és sebesültek ellátására sem.
A TNT-gyártósort magába foglaló A1-es épület teljesen megsemmisült, a helyén maradt kráterből, illetve a robbanás miatt a környéken szétszóródott romokból és roncsokból nem lehetett a robbanás okaira következtetni. Nem maradtak életben azok a személyek sem, akik a gyártósor mellett dolgoztak az utolsó órákban, így az esetleges üzemzavarról vagy szabotázsról információjuk lehetett. (A gyártósor mellett dolgozók holttestei nem is kerültek elő, a 13 dolgozót egy ideig eltűntként tartották nyilván.) Az ÉMV ezen létesítménye hadiüzem volt, így az ott lefolyt vizsgálatokról és azok eredményéről a közvélemény nem is értesülhetett.
A baleset 13 áldozatát később jelképes gyászszertartáson (üres koporsókkal), nagy részvét mellett búcsúztatták. Az ÉMV egykori TNT-gyárának helyén keletkezett krátert feltöltötték és fákkal ültették be. A vegyipari létesítmény egy megrongálódott részletét, egy deformálódott oszlopot mementóként a helyszínen hagytak, rajta az eltűnt dolgozók nevét őrző emléktáblát helyeztek el.
(Wikipédia)
A magyar TNT-gyártást a hidegháború kezdeti szakaszában, az 1950-es évek elején telepítették Sajóbábonyba. Az 1040-es vállalat néven említett hadiipari cég telephelyének kiválasztásában nagy jelentősége volt a település elhelyezkedésének, mivel az 1950-es évek elején ellenséges államnak számító Jugoszláviától viszonylag nagy távolságra feküdt. Az évtized elejének építőanyag- és munkaerőhiányának idején az üzemépületek jelentős részben a politikai rendszer által ellenségként kezelt személyek építették, kétkezi munkával. A berendezések a második világháború előtti évekből származtak és már telepítésük idején sem tartoztak a legkorszerűbbek közé. A hadiüzemnek számító létesítmény a következő két évtizedben rendeltetésszerűen működött, bár gépei és épületei egyre elavultabbak voltak. Időközben az ipari épületek tervezése jelentősen fejlődött, így az új TNT-gyárat már egy korszerű épületben és modern gépekkel tervezték megvalósítani. A sajóbábonyi TNT-gyártás leállítását és az üzem bezárását 1979. július 1-re tervezték.
1979. június 1. pénteki, meleg nyári nap volt, a gyár utolsó munkanapja szokásos üzemrend szerint zajlott. A robbanás a késő délutáni órákban, ismeretlen okból következett be. A detonáció helyéről egy 20 kilométerre ellátszó gombafelhő emelkedett fel, a hanghatást pedig 30 kilométeres körzetben lehetett érzékelni. A TNT-t gyártó épület teljesen megsemmisült, a helyén mindössze egy kráter maradt. A telepen mindenfelé tüzek lobbantak fel, veszélyeztetvén az ott raktározott robbanóanyagokat, vegyi anyagokat. A telepen főként a kiszáradt fű égett, a fűben pedig a gyártósorról kiszóródott TNT és a gépsor darabjai hevertek. Fokozta a nehézségeket, hogy a hadiüzemet fegyveres őrség védte, akik a helyszínre vonuló tűzoltókat megérkezésük után nem akarták beengedni a gyár területére. A tűzoltók végül nagy nehézségek árán egy leomlott TNT-t tároló raktárépülettől pár méterre megfékezték a lángokat. A katasztrófa által érintett A1 üzemépületben nem volt már mit menteni. A létesítményből jóformán semmi sem maradt, az ott felhalmozott vagyon menthetetlen volt. Nem volt szükség a dolgozók kimentésére és sebesültek ellátására sem.
A TNT-gyártósort magába foglaló A1-es épület teljesen megsemmisült, a helyén maradt kráterből, illetve a robbanás miatt a környéken szétszóródott romokból és roncsokból nem lehetett a robbanás okaira következtetni. Nem maradtak életben azok a személyek sem, akik a gyártósor mellett dolgoztak az utolsó órákban, így az esetleges üzemzavarról vagy szabotázsról információjuk lehetett. (A gyártósor mellett dolgozók holttestei nem is kerültek elő, a 13 dolgozót egy ideig eltűntként tartották nyilván.) Az ÉMV ezen létesítménye hadiüzem volt, így az ott lefolyt vizsgálatokról és azok eredményéről a közvélemény nem is értesülhetett.
A baleset 13 áldozatát később jelképes gyászszertartáson (üres koporsókkal), nagy részvét mellett búcsúztatták. Az ÉMV egykori TNT-gyárának helyén keletkezett krátert feltöltötték és fákkal ültették be. A vegyipari létesítmény egy megrongálódott részletét, egy deformálódott oszlopot mementóként a helyszínen hagytak, rajta az eltűnt dolgozók nevét őrző emléktáblát helyeztek el.
(Wikipédia)
Egy nagyon tanulságos részlet Magyarország katonai földrajzáról, védekezés lehetőségeiről:
Annak idején, 87-88, a szombathelyi dandár saját kézben lévő lőszerkészlete, a dandár lőszer raktárából, elvileg 3 napi intenzív harcra lett volna elég. Aztán, szintén elvileg, jött volna pótlás a központi helyekről. Az, hogy ez Néphadsereg szinten mit is jelentett volna, nem tudom.