Pár gondolat:
Tetszettek a járművek különböző pontjaira felszerelt kameraképek bevágásai (Pl. Jarsz hordozó futóművének figyelhetősége).
A CGI-s felvételek váratlanul értek: Iszkander M hordozójában virtuális kamera utazás, a légi kötelékben a gázturbinától a szívócsatornában kimenő """kamera"""kép. Még a hiteles háttér is sikerült.
Sorkatonaként - az egyszer aztán véletlenül - minisztériumi gépkocsivezetők közé kerülés megtanított a rendezvények sajátos szemmel való szemlélésére: Szinte soha nem a műsort "követem", hanem a hátteret figyelem, a szereplők/háttérszereplők időnként óhatatlanul őszinte - árulkodó - reakcióit, viselkedését.
Jót mosolyogtam, amikor a parádé végén Putyin sorra fogadta a felvonuló parancsnokok jelentését - voltak páran..., bemutatkozását, s az egyik parancsnoknak - nem győzve kivárni az elakadó jelentését 2:07:47- tisztelgésről lehúzta a kezét, hogy végre kezet fogjon vele.
Apropó: Ezeken a képsorokon mindig a közelében volt egy táskás, napszemüveges ember. Az testőrorvos/orvostestőr, vagy atom táskás feladatkörben lehet inkább?
Nagyon feltűnő volt, hogy ezután külön odament az elkülönült észak-koreai delegációhoz 2:14:35 és - gyakorlatilag - hosszan, szívélyesen, kifejezetten barátian elbeszélgetett velük. A sorban második koreai parancsnok gyakorlatilag elérzékenyült (légvédelmi ágyú elé vele!
).
Majd ezután odament kezet fogni a veteránokhoz, kísérőikhez, meglepő türelemmel hallgatta őket és fogott kezet ekkor már szinte mindenkivel, legyen az kísérő, sofőrféle, rendezvényszervező stáb tagja. Szerintem valahol feszültség jöhetett ki belőle már ekkor, hogy a parádé leglátványosabb részét megúszták mind blamázs (pl. műszaki hiba), mind terrorakció nélkül.
Az is feltűnő számomra, hogy mennyire hosszan """mernek""" hozzá beszélni parancsnokok, közemberek stb.
Pedig le is lövethetné őket.
S akkor visszatérve a kézfogásokra a pórnéppel.
Csak tömören próbálva: Volt egy igazgatónk, akit a munkatársak jelentős része kedvelt. Amikor leváltották (A leváltások soha nem romantikusak; pillanatok alatt megszüntetik a hozzáférését az informatikai rendszerekhez, azonnal zárakat cserélnek, ilyenkor már egyedül vissza sem mehet az irodájába - számos ilyen sztori közelében voltam).
Nagy titokban szerveztünk neki egy búcsúztatót egy rendezvényházban, ahol gyanútlanul 4 volt közeli munkatársát várta, hogy ott lesz.
Ehhez képest a sötét teremben (majdnem visszafordult) felkapcsolódott a világítás, megszólalt Gloria Gaynortól az I Will Survive -
... s ott állt a nem túl nagy teremben 110 ember; vezetők, szakmunkások, konyhások, takarítók, udvarosok stb., s mindenkinek pezsgős pohár volt a kezében a terített asztalsorok mellett.
A láthatóan elérzékenyült ünnepelt mondott egy rövid köszönőbeszédet, majd végigment a sorok között és mindenkivel koccintott, s igyekezett pár szót váltani.
Utána jött egy fergeteges buli, de ez már lényegtelen.
Lehet színészkedni, lehet valaki szociopata, de ezt a jófejkedést nem lehet végtelenségig eljátszani úgy, hogy ne morzsolódjon le a népszerűsége, ha nincsenek ténylegesen őszinte emberi gesztusai.
www.kp.ru
vk.com
